Petőfi Népe, 1964. március (19. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

«. oldal 1964. március 1, vasárnap Hz USA agressziis tervei Délkelet-Rzsiában As afrikai államok egységtörekvései „Gazdasági Anschluss” fenyegeti Ausztriát AZ ELMÚLT héten Délkelet-Ázsia vált az első számú nemzetközi feszültség góccá a világ­ban: Megvilágosodott, milyen agresszív terveket dédelgetnek egyes amerikai vezetőkörök a dél­vietnami „szennyes háború” esetleges kiterjesz­tésére. Az amerikaiak az esztelen és bűnös beavatko­zásuk mentségére mindenkor szívesen hivatkoz- koztak arra, hogy éppen ők és helyi bábjaik az „áldozatok” Dél-Vietnamban: külföldről beszi­várgó csoportok „agressziójának” tulajdonították a dél-vietnami kormánycsapatok és a húszezer­nél is nagyobb létszámú amerikai katonaság so­rozatos vereségeit. Nem voltak hajlandók elis­merni a tényt, hogy a nemzeti felszabadítás! mozgalomban valóban a dél-vietnami nép har­col az ország függetlenségéért, az idegen hódí­tók kiűzéséért. Az amerikai állításokban rejlő üres vádaskodásokat a nyugati polgári sajtó is leleplezte, mint ahogyan éppen a héten a tekin­télyes párizsi Le Monde is tette. Annál feltűnőbb volt, hogy Johnson amerikai elnök legutóbbi megnyilatkozásában újra felele­venítette a hitelét vesztett, régi vádat. Szavai nyomában gyanús változások történtek Washing­tonban: Elmozdították helyéről a külügyminisz­tériumban a távol-keleti ügyekkel foglalkozó Hilsman államtitkárt, új tanácsadót neveztek ki Rusk külügyminiszter mellé William Sullivan személyében, aki egyben az új munkacsoportnak is az élére állt.' A diplomatákból és tábornokok­ból álló csoport „a vietnami problémák jobb ke­zelését” célozza, feladatának efféle feltűnő meg­határozása az amerikai sajtóban olyan híreszte­léseknek adott tápot, hogy az USA fontolóra ve­szi a háborúnak kiterjesztését északra is, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság ellen. A kard­csörtető sajtókampánnyal párhuzamosan híre járt, hogy Mcnamara hadügyminiszter újból Saigonba utazik, útját a tervezett amerikai had­mozdulatokkal hozták összefüggésbe. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok dél­vietnami gyarmatosító, imperialista politikájá­nak haszonélvezői szívesen látnák, ha Amerika minden eddiginél nagyobb erőfeszítésre szánná el magát a szabadságharcosok leverésére, mi több: Akár a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság megtámadására is. De nyilvánvaló, hogy Johnson elnöknek kétszer is meg kell gondolnia magát, mielőtt ilyen — a világ békéjét veszé­lyeztető — lépésre szánná el magát. Időben hang­zott el a Szovjetunió figyelmeztetése: „A szovjet emberek megadják a dél-vietnami nép igazságos nemzeti felszabadító harcához a szükséges segít­séget és támogatást.” Az amerikai katonai akció esetleges kiterjesz­tésének elhíresztelését természetesen abból a szempontból is meg kell vizsgálni, hogy — mind­ez az elnökválasztási kampány idején történik. Johnson elnöknek, mint leendő elnökjelöltnek, EGY H ÉT A KÜLPOLITIKÁBAN a jobboldali módon gon­dolkozó amerikai szava­zók kegyeit is keresnie kell. A „kemény kéz” politikáját ígéri és egyben megpróbálkozik tény­leges sikerek elérésével abban a dél-vietnami ka­landban, amely mindeddig a napi másfélmillió dolláros amerikai kiadások ellenére balul ütött ki. Franciaország, amelynek nevében de Gaulle tábornok Vietnam semlegesítését javasolta, nem áll az Egyesült Államok mellett a dél-vietnami tűzfészek kiterjesztésének veszélyes kísérletében. Sőt, ha~ hinni lehet az új dél-vietnami diktátor­nak, Khan tábornoknak, a francia titkos szol­gálat merénylettel, összeesküvéssel próbálja fél­reállítani az amerikaiak dél-vietnami bábjait. Ugyanekkor Couve de Murville francia külügy­miniszter nyíltan kijelenti: „A dél-vietnami problémát nem is lehet katonai eszközökkel meg­oldani. Az egyetlen kiút a tárgyalás és az or­szág semlegessé tétele.” A vietnami kérdés megoldásához közelebb hoz­hat Kambodzsa példája. A Dél-Vietnammal szom­szédos állam népe és kormánya sürgeti semle­gességének és határainak nemzetközi garantálá­sát. A szovjet kormány erőteljesen támogatja Norodom Szihanuk kormányának erre irányuló diplomáciai kezdeményezéseit. AFRIKÁBAN, ahol az elmúlt hetekben soro­zatos véres események utaltak a gyarmati múlt­ból megmaradt problémák (határviták, törzsi el­lentétek, nookolonialista beavatkozások) kiélező­désére, most inkább a tárgyalások módszere ke­rült előtérbe. Lagosban, Nigéria .fővárosában, az Afrikai Egységszervezet külügyminisztereinek tanácsa ülésezett. Az egységtörekvések jegyében kísérelték meg kibékíteni a szembenálló orszá­gokat (például az etiópiai—Szomáliái vitában), és sok szó esett egy közös afrikai katonai parancs­nokság felállításáról, hogy kiküszöbölhessék az idegen haderők (franciák, angolok, belgák stb) beavatkozásának lehetőségét az afrikai országok bblügyeibe. AZ EURÓPÁBAN történtek közül a nyugati szomszédunkban, Ausztriában kirobbant kor­mányválság -érdemel figyelmet. Ennek is külö­nösen az a vonása, hogy a Néppárt jobboldali „nagynémet” orientációjú és úagytőkés ’körei Jo­sef Klaus kormányától az Európai Közös Piac­hoz csatlakozást és a nyugatnémet, monopolka­pitalistákkal való szoros szövetséget várják. A Néppártban számosán adnák újra magánkézbe a korábban államosított német vállalatokat, így kerülne vissza például a Siemens-művek a nyu­gatnémet Siemens-konszern tulajdonába... Az egyébként is fokozódó nyugatnémet tőkebehato­lás folytán valóságos „gazdasági Anschluss” fe­nyegeti Ausztriát. Érthető, hogy ez ellen össz­pontosítják védekezésüket: a szocialista és kom­munista dolgozók tömegei, akiket nem téveszt meg a kabinetalakítás körüli huzavona. Nem csupán személyi intrikákról van szó a Lajtán túl. Mindenfelől — lllllliililiiiiiiiiiiiiiiiíiih in i nde nrő 1 Szombaton reggel Dunaújvá­ros alatt, az úgynevezett radart településnél és az alatta húzódó dunai szakaszon partomlás és földcsuszamlás történt. Szemé­lyi sérülés nem történt. A Du­nai Vasmű üzemeltetése zavar­talan. (MTI) NEW YORK. (Reuter) Tűz ütött ki egy háromeme­letes New York-i házban szom­baton. Tizenegy gyerek halálra égett, egy személy eltűnt BÉCS. (MTI) Rendkívül súlyos tűz pusztít péntek óta egy 500 vagon élel­miszert tároló bécsi hűtőházban. Két munkás megfulladt. Furcsa helyzet a Biztonsági Tanácsban NEW YORK. (TASZSZ) Márciusban a Kínai Népköz- társaság ENSZ-jogait bitorló Csang Kaj-sek-klikk képviselőjé­re kerül a sor, hogy betöltse a Biztonsági Tanács elnöki tisztét. A francia—kínai diplomáciát kapcsolatok felvétele után még szembeötlőbb lett, hogy milyen lehetetlen helyzet alakult ki eb­ben a nemzetközi béke és biz­tonság fenntartásáért elsősorban felelős szervben. A Biztonsági Tanács állandó tagjai közül a csangkajsekista képviselőt csupán az Egyesült Államok ismeri ed. míg a hat Iraki kurdvezető nyilatkozata a kurd kérdés rendezéséről Akravi, a kurd demokrata párt képviselője a TASZSZ tu­dósítójának elmondotta, hogy az egész iraki nép, kurdok és ara­bok egyaránt őszinte szívből üdvözlík a hadműveletek be­szüntetését Irak északi részé­ben. Reméljük — mondotta —, hogy a katonai akciók rtem kez­dődnek meg újra. s nem kerül többé sor összecsapásokra a kurdok és az arabok között. Ehhez azonban — fűzte hoss­zá — a kurdkérdés valóban jó­szándékú rendezésére van szük­ség. A kurd nép, amely már két és fél esztendeje harcol az autonómiáért, és a harc sikere érdekében óriási áldozatokat hozott, reméli, hogy nemzeti kö­veteléseit kielégítik. A kurdok- nak biztosítani kell a jogot, hogy maguk oldják meg belső problémáikat, más szóval, Ira­kon belül autonómját kell kap­átok. nem állandó tagállam közül Csehszlovákia, Norvégia és Ma­rokkó nem ismeri el a betola­kodót. (MTI) Március 19-én kezdődik a Hazafias Népfront 111. kongresszusa A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége KdUoi Gyula elnöklésével pénteken ülést tartott a népfront székházá­ban. Az ülésen Kállai Gyula, az országos tanács elnöke javas­latot terjesztett elő a Hazafias Népfront III. kongresszusának időpontjára. Az elnökség elhatározta, hogy a kongresszust 1964? március 19-re hívja össze. Ortutay Gyula főtitkár előterjesztése alapján az elnökség megvitatta a kongresszus elé terjesztendő jelentés szövegét. A vitában felszólaltak: Szakosíts Árpád, Har-< rer Ferenc, Vígh Imre, Cseterki Lajos, Bugár Jánosné, Erdei Ferenc, Darvas József, Bencsik István, Bognár Rezső, Dobos László, Tóth Lajos és Danovits Lajos. Harmati Sándor, országos titkár beszámolt az elnökségnek a lezajlott községi népfrontbi­zottsági választások tapasztalatairól, a kongresszusi előkészüle­tekről. Az elnökség ülése Kállai Gyula zárszavával fejeződött be. A magyar KGST-kiildöttség hazautazott Moszkvából A KGST végrehajtó bizottsá­gának moszkvai ülésszakán részt vett magyar küldöttség szombaton éjszaka Apró An­talnak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a kormány elnökhelyettesének vezetésével elutazott a szovjet fővárosból. A Kijev-pályaudvaron a kül­döttség búcsúztatására megje­lent Rajnai Sándor, hazánk ideiglenes moszkvai ügyvivője. Kormánydelegációnk Lipcsében A Német Demokratikus Köz­társaság kormányának meghívá­sára magyar kormányküldöttség utazott a lipcsei vásárra. A de­legációt Lévárdi Ferenc nehéz­ipari miniszter vezeti. A kül­döttség tagjai: Mulató János külkereskedelmi miniszterhe­lyettes, Borsos László belkeres­kedelmi miniszterhelyettes, to­vábbá Kárpáti József, hazánk berlini nagykövete, aki az NDK- ban csatlakozik a delegációhoz. (MTI) Marokkó nem hajlandó megszakítani kereskedelmi kapcsolatait Kubával Abdel Kader Iszmail. a Kubá­ban tartózkodó marokkói ke­reskedelmi küldöttség vezetője Havannában sajtóértekezleten elítélően nyilatkozott arról a nyomásról, amelyet az Egyesült Államok gyakorol a Kubával kereskedő országokra. Marokkó — mondotta. Ab­dái Kader Iszmail — nem bont­hatja meg kereskedelmi kapcso­latait és nem változtathatja meg kereskedelmi politikáját, olyan sajátos helyzettől függően, amely egy adott pillanatban ala­kul ki egyes országok között? Növekvő ellentétek Bonn és Nyugat-Berlin között a látogatási engedélyek miatt BONN, BERLIN. (MTI) Brandt nyugat-berlini pol­gármester pénteken este tele­víziós beszédben foglalkozott a demokratikus Berlinre érvényes látogatási engedélyek problé­májával, és az e tárgyban meg­tartott tárgyalások megszakadá­sával. Brandt televíziós beszéde vilá­gosan feltárta, hogy a látoga­tási engedélyek kérdésében mi­lyen nagy ellentétek vannak a nyugati állásponton belül is, s ezek az ellentétek egyre inkább szembefordítják egymással Nyu- gat-Berlint és a bonni kor­mányt. Szocialista nemzeti egység S ohasem időszerűtlen a szo­cialista nemzeti egység kialakításáról szólni, még­is, napjainkban különös aktua­litást ad ennek az. hogy a Ha­zafias Népfront III. kongresszu­sára készülünk. Ismét módunk­ban áll a népfrontbizottságok újjáválasztása közben az egész társadalomhoz fordulva vallani céljainkról. A nemzeti egység ügye nem új keletű kérdés a magyar nép történetében, hiszen számos igaz vagy hamis cél érdekében pró­báltál^ múltunk nem egy kor­szakában egységbe ötvözni a nemzetet, de amíg a társadalom alapvetően két egymással ellen­ségesen szembenálló osztályra oszlott, addig az ilyen törekvés csak ideiglenes sikert hozha­tott. Legtöbször az uralkodó osz­tály reakciós pozíciójának vé­delmére kívánta tömöríteni a társadalmat, s osztályérdekeit az egész nép érdekének szerette volna feltüntetni. Az egység ilyen alapokon teljesen illuzóri­kus volt. Még azokban a nagy­szer« történelmi erőfeszítések­ben is csak pillanatokra korlá­tozódott, amikor a nemzeti füg- getlenségünkórt folytatott harc­ban az ellentétes érdekű osztá­lyok egyazon táborban harcol­tak. A nemzeti egység igaz értel­mét a szocializmus adja. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa foglalta össze azokat az eredmé­nyeket, amelyeknek alapján ki­alakulhat a szocialista nemzeti egység. Befejeztük a szocializ­mus alapjainak lerakását, leg­főbb feladatunk a szocializmus teljes felépítése. Átalakult az osztályharc is építőmunkánk je­lenlegi szakaszában: A gazda­sági és ideológiai harc, a szer­vezés és a meggyőzés került előtérbe. A kongresszus határo­zatában olvashatjuk: „Ebben a harcban a munkásosztály a tár­sadalom valamennyi osztályá­nak és rétegének összefogására támaszkodhat és velük együtt munkálkodhat a szocialista nem­zeti egység megteremtésén.” A szocializmus teljes felépí­tésének korszakában a szocia­lista nemzeti egység a munkás­osztály szövetségi politikáján és a népfrontpolitikán keresztül valósul meg. Elengedhetetlen feltétele ennek az egységnek, hogy a lakosság döntő többsé­gének érdekei alapvetően azo­nosak legyenek. Biz az érdek- azonosság azonban nem valami­féle elvtelen „érdekösszebékítés” útján valósul meg. hanem az osztályharcban. Ebben a poli­tikában harc és egység kölcsö­nösen feltételezik egymást, még­pedig úgy, hogy a munkásosz­tály következetesen megvalósít­ja társadalmi célkitűzéseit, s ez Végső soron kifejezi minden dol­gozó érdekét. 4 hhoz, hogy a szocialista egység jegyében tömörít- hessük egész társadalmun­kat. meg kell ismertetni az em­berekkel az egység tartalmát. Az MSZMP VIII. kongresszusa ennek az összefogásnak a tar­talmaként a következő politikai célokat jelölte meg: „Harc a szocialista rendszer védelméért és fejlesztéséért, a szocializmus teljes győzelméért, a békéért, a nemzeti függetlenség védel­méért, küzdelem a nemzetközi imperializmus és a még roede-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom