Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-02 / 27. szám
Bezártak egy kultúrházat Bezártak egy kultúrházat! Ezerki lencszázhatvanhárom- ban — még a múlt év decemberében történt —, amikor országszerte itt is, ott is panaszkodnak, hogy kinőtték a régit. Van, ahol már az újat is. És akkor akadt egy falu, ahol be kellett zárni a művelődési házát. Mert még a mozielőadás is ráfizetés volt, a belépődíjak nem fedezték a villanyszámláit se! Milyen lehet az a falu? .., ... A tanácselnök kimutat az ablakon: — Az egész széles határ, ez Bácsszőlős. Kétezer ember néhány ezer holdon .,. A központ: két-háromtucat ház közelebb húzódott egymáshoz a homokon, tanácsháza, iskola, templom és művelődési otthon ... ennyi az egész. — Miért kellett bezárni a művelődési otthont? — Nem zártuk be. Egyszerűen elfogyott a pénz. nincs tüzelő. A tsz venne, de nem kap. Fűtetlen terembe ki ül be télvíz idején? Akár a Boccaccio 70 kedvéért is, pedig ott majdnem sztriptizt láthat. — De van más is. A tanyaiak kétszer is meggondolják, míg térdig érő hóban, zimankóban nekivágnak este az úttalan határnak. — De a kocsma jól megy? — akadékoskodom. — Jól. Annak „lelkesebb” a közönsége. Viszont az is igaz, hogy a kocsma ötkor zár, amikor a művelődési otthon nyit. Most mosolyog először. A szemüvege szinte vidáman csillog. Most látni, hogy még fiatal. Amikor töpreng — szemlátomást megszokott állapota — öregebb a koránál. Igazgató bácsinak hívják faluszerte Völgyi Györgyöt. Mert ő valójában az iskola igazgatója lenne, a végrehajtó bizottság elnökét csak helyettesíti. Már augusztus óta. — Látja, ez a harmadik bajunk. Nagyon meglátszik ezen a községen, hogy egymást váltják itt az emberek. —■ Számol: — Kilenc év alatt nyolc tanácselnök volt itt. Amolyan helyet- tesítés-falva... A mostani elnök beteg. — Miért éppen az igazgatót szemelték ki a helyébe? — Héttagú a vb. Amikor szanatóriumba ment az elnök, vele ment a titkár is, egyszerre kapták meg a tbc-t. A harmadik vb-tag, a párttitkár iskolán van, őt is helyettesítik most. Az erdész örökké barangol, ez a dolga. A termelőszövetkezet elnöke abban a minőségében is csak helyettes egyelőre, el is van foglalva, ugyanúgy, mint a hetedik vb-tag. aki brigádvezető a szövetkezetben. Itt csakugyan majdnem mindenki helyettes? — A napokban itt járt Kunbajáról egy állatorvos. Mondom: mi újság arra feléjük? Azt mondja, tud ittenieket is, mert ő az új bácsszőlősi állatorvos. — Mióta? Azelőtt a csikériai járt ide! — Január eleje óta... Így hát én, a tanácselnök Is csak három hét múlva tudtam meg a cserét, akkor is véletlenül ... Orvosok Bácsalmásról járnak, a védőnő Csikériáról. ... De térjünk vissza a művelődési házhoz — kapok észbe. Az igazgató-tanácselnök elém tesz két összefűzött iratot. Külön a község, s külön az egyetlen termelőszövetkezet, a Keleti Fény kulturális terve. Idézek a tsz tervéből: „A tagság szétszórtan, tanyákon lakik. Gazdasági helyzetük többnyire gyenge. Eszmei, politikai felkészültségük alacsonyfokú. Sokak gondolkodásmódját jellemzik a „mának élés”. A férfiak közül sokan italozással töltik szabadidejüket ...” A Keleti Fény tavaly 20,80-at fizetett a munkaegységre. Az idén kifizettek minden adósságot, az áruértékesítési tervet 114 százalékra teljesítették, az őszi munkákat rendesen elvégezték. — Bizakodó a hangulat — hallom. A kulturális terv alapos, jó. Részletes adatok a tagságról: 352 tag. 45 évnél idősebb 265! Közülük nyugdíjas 102! Nem dolgozó tag: 47! A fiatalok? — Elmennek. A termelőszövetkezet 20 ezer forintot szánt 1964-re kulturális célokra. Ha okosan és helyén- valóan használják fel, nagy pénz. A tanács pedig 10 ezret ad a művelődési háznak. — Csakhogy az adósság most 8 ezer forint. Kifizetjük, marad kétezer. És mi lesz tovább? Előre soha sincs pénzünk. Mi tehát a kiút? — A község területének nagyobbik fele a Kunbajai Állami Gazdasághoz tartozik. A gazdaság készül itt építeni 100—150 lakást a helybeli dolgozóinak. Nagyobb lesz a község. A gazdaság szívesen átvenné a művelődési házat is. Ha 10—15 évre megkapná, még presszót is tenne bele. Kikocsiztunk az állami gazdaságba. Míg oda gurulunk, oldalt nagydarab csupasz földek suhannak el. Letúrva róluk a hó. Száz dózer dolgozik itt az új telepítések alá!... Itt-ott egy tanya, mint valami pziget. Emlékek a kisüzemi múltból. — Azok helyett akarunk új lakásokat építem benn a faluban — mondja Ceglédi János, az állami gazdaság igazgatója, amikor aztán találkoztunk. — Kell a kultúrház is. Nem akarjuk kitúrhi onnan a tsz-belie- ket, legyen az egész falué, a mi dolgozóinknak is jobb lesz Így. Becsületes ajánlat. — De még nem jött meg a válasz a megyétől, hogy adják-e! Már egészen besötétedett. Homályos foltok a közeli tanyák. Amikor visszatérünk, a községben ég a villany. A házakból fény szűrődik. Irígylik is a bentieket miatta a néhány száz méternyire sötétben kuksoló tanyák lakói. Ekkor látom, hogy világít a művelődési ház ablaka. — Hát még sincs zárva? — A klubszoba nyitva van. Esténként ott nézik a tv-t. Ma ugyan nincs adás. biztosan a KISZ-esek jöttek összie. Nyolcan-tízen ülik körül a kályhát odabent, a farsangi műsorra tanulnak szerepet. Köztük egy „tanító bácsi” — Gugán József. Alig idősebb, mint a többi jelenlevő. Ügy szerezte a két kis egyfelvonásost, hogy felvette magnóra a rádióból. Nézem a szöveget. Kockás irkalapokra gépelték. Neves színészek hangját idézi az ismert, többször hallott két kitűnő egyfelvonásos. Nem túlságosan nehéz feladat ez itt? A kályha füstöl. Negyedóránként ablakot kell nyithi, akkor kiszalad a meg se langyosodott levegő. Micsoda lelkesedés, ilyen körülmények között!... De a fiúk *á se hederítenek a hidegre, összejönnének tán kint a szabadban is, vagy valamelyikük lakásán, ha nem lenne a művelődési otthon klubszobája. Bizonyára a helybeli if júság legjava ez itt. De a többit nem éppen ők hozhatnák be ide? Ha egy kicsit barátságosabb lenne a környezet. Meg, ha segítenének nekik valamicskét a felnőttek is. Igen, a felnőttek. Nem jöttem ugyan bűnbakot keresni, de szeretném tudni mégis, hogy ha nem ki, akkor mi az oka ennek az itteni csődnek. Mert akárhogyan is: Hogy ide jutott a művelődési ház, az mégiscsak csőd. A pedagógusok talán az okai? De hát hogyan is mondta az igazgató: Egyik gond, egyik feladat a másik sarkában. Mindig menekülni az „elintézetlentől”. Igazat kell adnom neki. őket nem lehet hibáztatni. Aztán később. a próba szünetében beszélgetni kezdünk. Egy kis csalódás ér: egyik fiatalember se tsz-tag. Bácsalmáson. meg a környéken dolgoznak. Kérdezősködöm tovább. No. éppen olvasni többet is olvashatnának! ... — Mit lehetne itt tenni, fiúk? — Majd csak átveszi mór ezt a házat az állami gazdaság. — Aztán ki ne dobjanak majd innen bennünket — szól egy másik. De leintik. — Nosza, ki mit tenne — kérdezem —, hogy jobban menjen a soruk itt a művelődési házban, meg a faluban is? Ha teszem azt, a tsz-elnök, vagy a tanácselnök, vagy más vezető lenne valamelyikük? Az egyik gyorsan kész a válasszal: Az „Epeiosz akció“ díjat nyert a tr-filmek montecarlói fesztiválján A montecarlói televíziós filmfesztiválon egy szovjet és egy japán film nyerte a népek közti megértést legjobban szolgáló mű megtisztelő címét. A zsűri megosztotta a díjat a „Szovjet Kozmovíziú” és a „Még ma t» a felhők alatt” című japán film között. Komoly sikert ért el a magyar televízió filmgyártás is! Örst Ferenc kapta meg a legjobb eredeti forgatókönyv díját az Epeiosz akció című alkotás írói munkájáért. A legjobb televíziós feldolgozás díját Marshall Flaum amerikai rendezőnek ítélték. A „Meglepő barnabasek” című csehszlovák film a legjobb gyermekműsor díját nyerte el. A fesztiválon ezenkívül még számos díjat osztottak ki. — Akkor is eljárnék ide. Mert most csak mi, fiatalok vagyunk, meg az egyszerű bbje . ,. — Te! Több pénzt kellene adjál — vág közbe egy másik. — Az egymagában nem elég. Jöjjenek el a vezetők, akkor beszoknának azok a felnőttek is, akik most dem járnak ide. Meg akkor azt is megértenénk, hogy most nincs pénz, türelemmel kell lennünk még egy kicsit. Hosszúra nyúlt a beszélgetés. Mind erősebb bennem a meggye- tdés: érdemes lenne gyakrabban idafigyelni arra, amit ezek a fiatalemberek mondanak ...! Másnap aztán megkérdeztem a megyei tanács művelődésügyi osztályán, hogy mint vélekednek a bácsszőlősi művelődési ház további sorsáról. Mondták: tnár beleegyeztek az átadásba. Egyetlen kikötéssel: Szolgálja ezután is, s ezután még jobban az állami gazdaság dolgozóin kívül az egész község népművelésének ügyét. Mester László hire neheztel Ilonka f Feri úgy érezte, mintha vízbe zuhanna. A csattanásra többen felfigyeltek, ösztönösen meglendült a keze, vissza akart Ütni, de néhányan közéjük ugrottak. ökle a levegőt érte ... Szörnyű szégyenérzet vett rajta erőt. Ilyet még sose élt át. Ez az egész, ami történt, annyira valószínűtlennek tűnt, hogy szinte levegő után kapkodott. Úgy tűnt, mintha rossz álom tört volna rá, zúgott a füle, forgott vele a terem. Ebben a percben ott terinett Zsíros. — Miért ütött meg? — kérdezte. — Semmiért — mondta ő. — Az én ismerősöm ez a lány. — Ja vagy úgy? — fogta fel a helyzetet Zsíros, és megmarkolta Laky mellét, aki harciasán állt Ilonka mellett. Vilámsebesen pótolta, amit Feri elmulasztott. Amúgy is szívesen fitogtatta erejét, most még annak a kockáztatásával is, hogy az idősebbek megbot- ránkoznak eljárásán, még mielőtt az egyet is szólhatott volna, hatalmas pofont mázolt Laky Béla képére. Most nyilvánvaló lett, hogy milyen nagy tekintélye van Nándinak. Néhány másodperc telt el néma döbbenetben, aztán többen köréjük sereglettek, közbevetették magukat: — Ügy kell neki! Megérdemelte! Feri ellenfelét kisodorták a folyosóra. Velük ment ő is. Az arca égett, de jobban égette belülről a szégyen. Iszonyú — gondolta —, mit gondol most rólam Ilonka? Mi lesz, ha megtudják a gyárban ... ? Ha Ba- dantinak meg a többieknek a fülébe jut... hogyan állok elé- bük? A folyosón felcsattant Zsíros hangja: — Hogy mertél ilyet tenni, te nyavalyás? Hirtelen még két pofont mért a megrettent úriszabó képére. — Ez mór nem az első eset — pattogott Zsíros. — Meghívnak a bálra és pimasz módon botrányt csinálsz. Bántott téged ez a gyerek? Feri nem tudta, örüljön-e vagy sírjon, hogy Horváth Nándi ennyire apáskodó kiállással kelt a védelmére. Megfosztotta őt a bosszú elégtételétől, bíráskodik, mintha ő ott se lenne. Sokan álltak körülöttük. Néhány lány is. Ilonkáék bent maradtak a teremben. De Feri bizonysággal érezte, hogy a két lány s az anyjuk így is megtudja, mi történik a folyosón. Gondolt egy nagyot, félretolt mindenkit, aki köztük állt. Zsíros pofonjai pirosra festették Laky Béla fülét. Ezért ő beérte azzal, hogy kétszer egymás Után megcélozta a jól vasalt fiatalember fenekét. De Laky ezt már nem fogadta olyan megadással, mint a bivalyerős Zsíros pofonjait. Készült, hogy birokra keljen Ferivel. öklök emelkedtek a levegőbe. Feri meglepődött: a bálozó társaság őt védte. Ismeretlen emberek igazságérzete fellázadt és megfékezte a gyűrűkkel felcicomázott, pipetkőc alakot. Laky megtorpant. Jobbnak látta, ha elpárolog. Hóna alá fogta a télikabátját, öklét rázva ment le a lépcsőn. Feri zavartan, bizonytalan léptekkel ment vissza a terembe. — Mi lesz most? — szorongott. — Kinevetnek. Próbálta vigasztalni magát: sokan tudják, hogy letörlesztette az adósságot, Laky sem úszta meg szárazon ... Sőt... De azért továbbra is nehezen oszlott a zavara. Mit szól Ilonka? Mekkora kalamajkát okoztam ... Hirtelen felötlött benne a kérdés: Melyik csapás érintette Ilonkát kellemetlenebbül az-e, amelyet 6 kapott Lakytól, vagy amit Zsíros sózott Laky Béla nyaka közé? Nem tudta, miért gondol erre, de ezekben a percekben mellbe taszította a gyanú: hátha Ilonka szívesen táncolt Lakyval, hátha ... Ostoba voltam, otromba — tört rá a kétségbeesés. — Nevetséges: visszakértem a táncosától. Most már mindegy — gondolta Feri elkeseredetten. — Eldől, hogy melyikünket választja. Odament a lányhoz, felkérte. Ilonka szótlanul követte. Arcáról semmit se tudott leolvasni. Vajon mire gondol? Megkérdezni nem merte. Hogyan kérdezhetné? Újra érezte a pofon nyomát. Valósággal égette. Most talán még erősebben, mint előbb. Nem mondhatta meg Ilonkának, nem kiálthatta oda az embereknek: Visszafizettem! Lehet, hogy tudja, és éppen ezért neheztel? — szorult ösz- sze a torka. — Talán szívesebben táncolna most is Laky Bélával? (Folytatjuk.)
