Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-02 / 27. szám

Színház! estékre Korszerű lakásvilágítás cA tféléoi Jiizú n i/tti) án q n A FIATALOK nevelésével, magatartásuk elbírálásával fog­lalkozó pedagógusok, gyermek- védelmi szervek képviselői nemegyszer találkoznak olyan jelentésekkel vagy éppen a szülők által írt levéllel, amely­ben panaszszerüen ismétlődik, hogy egyes fiúk vagy lányok rossz társaságba keveredtek, nem fogadnak szót, nem tanul­nak, elkerülik az iskolát, még rosszabb esetben isznak és éj­szakánként nem járnak haza... Érdemes megvizsgálni, hogy kikből, milyen emberekből te­vődnek össze ezek a „rossz társaságok’’. Annál is inkább meg kell ezt tenni, mert az elmúlt évben megyénkben mintegy háromszáz olyan fia­tal ügyével foglalkozott a gyámhatóság, akiknek irataira ez a mottó írható fel: „rossz társaságba keveredett”. A TAPASZTALAT azt mu­tatja, hogy a rossz társaság legtöbb esetben felnőtt korúak­ból áll. Itt természetesen a törvény fogalmazása szerinti nagykorúságról van szó, vagyis a tizennyolcadik életévüket be­töltött fiatalokról. A kiskorúak legtöbbször a 18—25 éves, komolytalan, a léha életet kedvelő „felnőttek­hez” csatlakoznak, egyrészt, mert imponál nekik, hogy tár­saságban lehetnek, másrészt a felnőtt korúaknak is tetszik, ha a serdülő gyerekek előtt „meg- játszhatják magukat”. Termé­szetesen vannak esetek, amikor az egészen fiatalkorú, még is­kolaköteles gyerekek verődnek össze és ők alkotják a rossz társaságot. AZ OK legtöbbször a meg­felelő szülői felügyelet hiánya. Nem egy dolgozó szülő akad, aki nem ellenőrzi, hogy az is­kola után egyenesen haza­megy-:: gyermeke, vagy rovi­debb-hosszabb „csavargó-kőr­útra” indul. De előfordul az is, hogy a gyermekkel való fog­lalkozás éppen ellenkezőkép­pen történik, mint ahogy azt Rossz társaság a szülő, a gyerek és a társada­lom érdekei megkívánnák. Vagyis egyes szülők „nevelési módszerei” éppen a gyerek er­kölcsi züllését idézik elő a könnyű, léha életmód megsze­rettetésével. F. I. Kecskemét, székelytelepi lakos például nem egy esetben magával vitte a kocsmába 14 éves fiát és ott együtt ivott a gyerekkel. Cs. .!., egy 13 éves kecskeméti kis­lány, apjától kap cigarettát, minden büntetés nélkül elma­radozhat az iskolából, s ha este tizenegy óra után megy haza, szidás helyett anyja örömmel fogadja, hogy végre hazament. A ROSSZ TÁRSASÁG alatt tehát nem mindig a családon- kívül állókat leéli tekinteni, sajnos, néha rossz társaságot jelenthet a fiatalkorúak szá­mára a szülői ház is. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy sok szülő szerint a gyermekne­velés befejeződik azzal, hogy enni, inni adnak gyermekük­nek és gondoskodnak ruháza­tukról. Pedig legalább ilyen fontos a nevelés, a munkához, felelősséggel eltöltött napokhoz való hozzászoktatás, a hasznos és a szép, a becsületes iránti fogékonyság elültetése a ser­dülő gyerekekben. MI A TEENDŐ olyan eset­ben, amikor a szülők nem jut­nak el e felismerésig,■ s a ma­A modern lakás világítását a célszerűség szabja meg. A mai ember nem a világítótestek szá­mával takarékoskodik, hanem saját látóképességével és a fo­gyasztott árammal. Mindig azt világítja meg, amit jól kell látnia, mégpedig a lehető legkevesebb áramfogyasztással. A korszerű csillár égői lefelé irányulnak. A csilláron kívül az író-, vagy munkaasztalra, az öltözőtükör fölé és az éjjeliszekrényt he­lyettesítő asztalkára is kerül fali vagy asztali lámpa. Ha a konyhát, fürdőszobát és egyéb mellékhelyiséget csak egyetlen lámpával világítjuk, ezt ne a mennyezetre, hanem a tűzhely vagy konyhaasztal, il­letőleg fürdőszobában a borot­válkozó tükör fölé, a falra sze­reljük. Ebben a tanévben először az ellenőrző könyvben értesítette az iskola a szülői házat a fél­év ererményeiről. Kevesebb ünnepélyesség, kevesebb admi­nisztrációs munka, de reális ér­tékelés — ez a cél vezette a határozatot hozó minisztériu­mot. Mikor érdemel dicséretet ? Mit tesz ilyenkor a szülő — kezébe kapva a „félévi bizo­nyítvány”? Egy csoportjuk — ha a bizonyítvány nem hem­zseg a jelesektől — hosszadal­mas erkölcsi prédikációhoz fo­lyamodik, s elmondja: mennyi­vel nehezebb volt a gyerme­Varia-bútorral berendezett szobarészlet és célszerű világítása. kék helyzete az ő fiatal koruk­ban. A szülők egy másik nagy csoportja minden alkalmat megragad arra, hogy dicsérjen, ajándékozzon. Akkor is, ha az egyébként jó képességű gyer­meke hajszál híján meg nem bukott. Tévedés ne essék: Nincs re­cept arra, hogy az általános tanulmányi eredmény milyen fokán kell, illik dicsérni vagy elmarasztalni! Minden szülő­nek ismernie kell gyermeke képességeit. S ha tudja, hogy gyermeke közepes képességű — ezek vannak a legtöbben — és félévi értesítőjében mégis elég sok a négyes érdemjegy, akkor bizony a kisfiú vagy a kisleány komoly dicséretet érdemel! S ha a könnyen tanuló, úgyne­vezett „borotva eszű” gyerme­künk (persze képességeiről al­kotott véleményünk csak ak­kor reális, ha azt a pedagógu­sokkal közösen alakítottuk ki) félévi értesítője tele van hár­masokkal, akkor ne fukar­kodjunk a kritikával, az elma­rasztalással. De semmiképpen ne álljunk meg itt, sem a di­cséretnél, sem az elmaraszta­lásnál. Összhangban az iskolával Mit tegyünk hát? Először néhány negatív példát! Mit ne tegyünk? Ne pofozzuk meg, s egyáltalán tettlegesen ne bán­talmazzuk gyermekeinket, még akkor sem, ha úgy érezzük, hogy „megérdemelné”. A ve­rés nem nevelési eszköz! Az ütéssel csak eldurvítjuk gyer­mekeink lelkét, s elvesszük ér­zékenységét a hatékony, szép szó iránt. Ne szidjuk az iskolát. Még akkor sem, ha úgy véljük, „igazságtalan” érdemjegyek ke­guk rossz, vagy helytelen pél­dájával is akadályozzák gyer­mekük egészséges lelki, er­kölcsi fejlődését? Ez esetben feltétlenül közbe kell szólnia az iskolának, s a nagy család­nak: a társadalomnak, az azok képviseletében fellépő társa­dalmi szerveknek. Számos jó kezdeményezés közül itt csak egyet említünk most. A városi KISZ-szervezet néhány tagja — többek között Kapus Pál és Szabó István — néhány ilyen, szülök által is veszélyeztetett fiatalkorú patronálását, neve­lését magára vállalta. S bizo­nyára akadnak még követőik, nemcsak a KISZ-isták köré­ben. Gál Sándor fűltek be az ellenőrzőbe! Nem ismerjük a tanár indítékait. Lehet, hogy pontosan a gyerek érdekében fogott „vékonyab­ban” a ceruzája. E sorok írója is úgy biztosítja az év végi ötöst a fáradékony, fegyelme­zetlenségre hajlamos tanulók­nál, hogy ha a tanuló félévkor például 4,4-re áll, nem fölfe­lé, hanem lefelé „kerekít”. Az iskola, a nevelő felelős­ségét általában ott szokták hangoztatni, ahol a szülői fe­lelősséggel van baj. Az iskola a gyermekre gyakorlott hatása az oktatás és a nevelés terüle­tén egyaránt korlátozott! A 24 órás napból legfeljebb öt-hat óra. A többi, majdnem húsz lira a szülő felügyeletével, irá­nyításával telik el, beleértve az alvásra, pihenésre szánt nyolc-tíz órát is. Fél év nagy idő a kisdiák, de még a kamasz emberke éle­tében is. Bármennyi dolgunk is van, ne evés közben, egy­két odavetett perc alatt intéz­zük el a félévi bizonyítványt, szánjunk rá több időt. S talán ne is úgy, hogy egyszerre, az aláíráskor egy unalmas órán át dicsérünk, vagy elmarasz­talunk ... Lapozgassuk át az ellenőrzőket, füzeteket. Ma­gunk is próbáljunk kialakítani egy hozzávetőleges eredmény­képet. Fél év után pedig he­tekig, sőt egészen az év végéig tartsuk „melegen” a félévi bi­zonyítvány ügyét. Minden érdemjegyet beszéljünk meg... S általában, minden ered­ményes érdemjegyet — még az úgynevezett „melléktárgyakét” is — beszéljük meg gyerme­keinkkel. Ne támasszunk ben­nük feltétlenül olyan igényt, hogy csak az ötös a jó osztály­zat. Ha képességei szerint ezt nem, vagy csak nagyon nehe­zen tudná elérni, elégedjünk meg a négyessel, sőt a köze­pessel is. Mert ezek az érdem­jegyek, higyjék el, nem is je­lesnek. hanem kitűnőnek szá­mítanak néhány gyermeknél. Ugyanis több munka, szorga­lom, igyekezet van mögöttük, mint az úgynevezett „borotva eszű” gyermekek ötöse mögött. A félévi bizonyítvány a szü­lő bizonyítványa is. Ha a „bi­zonyítvány” váratlanul éri a szülői házat, akkor a szülő — az iskola és a szülői ház kap­csolata tekintetében — rosszul vizsgázott. Ha a szülő várako­zása, — legalább is nagyjából — megegyezik az iskola érté­kelésével, akkor a szülő jeles­re vizsgázott! Kolozsvári Gyulai farsangi mulatságra egyaránt divatos viselet az idén a bár­sonyszoknyával hordható fe­hér, vagy pasztellszínű csipke­blúz. Téli cipők, csizmák gondozása Télen különösen falun és a tanyavilágban komoly gondot okoz a csizmák, cipők ápolása. E gond enyhítése érdekében fordultunk szaktanácsért a Du­na Cipőgyár vegyészmérnöké­hez: — Az erősen átnedvesedett lábbeliket nem szabad hirte­len szárítani, mert a bőr erős károsodást szenvedhet a me­legtől, súlyos esetben elenyve- sedik, különösen a talpbőr. Az erős nedvességnek kitett láb­belit zsírozni kell, ami meg­gátolja a bőr kiszáradását, a víz behatolása ellen is védi a bőröket. A felsőbőrök zsírozá­sára legalkalmasabbak a fagy- gyú, parafin és halolaj tartal­mú készítmények. A talp fe­lületét és a felerősítésre alkal­mazott varrásokat hathatósan impregnálhatjuk kezeletlen lenolajjal. A lenolajnak kemé­nyítő hatása is van, feszesebbé teszi a talpat, tehát a felsőbőr kezelésére nem ajánlatos. — A csizmákat, cipőket ápo­lás előtt tiszta vízzel alaposan le kell mosni, megtisztítani a sártól és a még nedves bőrbe kell a felsőbőrzsirt alaposan bedörzsölni. A bőr száradása közben a zsír a felüleltről el­párolgó nedvesség helyébe be­szívódik és így intenzívebb zsírozó hatása. A talpba beszí­vódó lenolaj, a levegővel érint­kezve oxidálódik, és egy fak- tisz nevű anyaggá változik, mely erősen akadályozza a talpbőr vízfelvételét. A jól ke­zelt felső és talpbőr a leápolás után a szokásos tisztítószerek­kel, krémekkel ápolandó. HÁROM DIVATOS PULÓVER

Next

/
Oldalképek
Tartalom