Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-02 / 27. szám
Színház! estékre Korszerű lakásvilágítás cA tféléoi Jiizú n i/tti) án q n A FIATALOK nevelésével, magatartásuk elbírálásával foglalkozó pedagógusok, gyermek- védelmi szervek képviselői nemegyszer találkoznak olyan jelentésekkel vagy éppen a szülők által írt levéllel, amelyben panaszszerüen ismétlődik, hogy egyes fiúk vagy lányok rossz társaságba keveredtek, nem fogadnak szót, nem tanulnak, elkerülik az iskolát, még rosszabb esetben isznak és éjszakánként nem járnak haza... Érdemes megvizsgálni, hogy kikből, milyen emberekből tevődnek össze ezek a „rossz társaságok’’. Annál is inkább meg kell ezt tenni, mert az elmúlt évben megyénkben mintegy háromszáz olyan fiatal ügyével foglalkozott a gyámhatóság, akiknek irataira ez a mottó írható fel: „rossz társaságba keveredett”. A TAPASZTALAT azt mutatja, hogy a rossz társaság legtöbb esetben felnőtt korúakból áll. Itt természetesen a törvény fogalmazása szerinti nagykorúságról van szó, vagyis a tizennyolcadik életévüket betöltött fiatalokról. A kiskorúak legtöbbször a 18—25 éves, komolytalan, a léha életet kedvelő „felnőttekhez” csatlakoznak, egyrészt, mert imponál nekik, hogy társaságban lehetnek, másrészt a felnőtt korúaknak is tetszik, ha a serdülő gyerekek előtt „meg- játszhatják magukat”. Természetesen vannak esetek, amikor az egészen fiatalkorú, még iskolaköteles gyerekek verődnek össze és ők alkotják a rossz társaságot. AZ OK legtöbbször a megfelelő szülői felügyelet hiánya. Nem egy dolgozó szülő akad, aki nem ellenőrzi, hogy az iskola után egyenesen hazamegy-:: gyermeke, vagy rovidebb-hosszabb „csavargó-kőrútra” indul. De előfordul az is, hogy a gyermekkel való foglalkozás éppen ellenkezőképpen történik, mint ahogy azt Rossz társaság a szülő, a gyerek és a társadalom érdekei megkívánnák. Vagyis egyes szülők „nevelési módszerei” éppen a gyerek erkölcsi züllését idézik elő a könnyű, léha életmód megszerettetésével. F. I. Kecskemét, székelytelepi lakos például nem egy esetben magával vitte a kocsmába 14 éves fiát és ott együtt ivott a gyerekkel. Cs. .!., egy 13 éves kecskeméti kislány, apjától kap cigarettát, minden büntetés nélkül elmaradozhat az iskolából, s ha este tizenegy óra után megy haza, szidás helyett anyja örömmel fogadja, hogy végre hazament. A ROSSZ TÁRSASÁG alatt tehát nem mindig a családon- kívül állókat leéli tekinteni, sajnos, néha rossz társaságot jelenthet a fiatalkorúak számára a szülői ház is. Ehhez még az is hozzátartozik, hogy sok szülő szerint a gyermeknevelés befejeződik azzal, hogy enni, inni adnak gyermeküknek és gondoskodnak ruházatukról. Pedig legalább ilyen fontos a nevelés, a munkához, felelősséggel eltöltött napokhoz való hozzászoktatás, a hasznos és a szép, a becsületes iránti fogékonyság elültetése a serdülő gyerekekben. MI A TEENDŐ olyan esetben, amikor a szülők nem jutnak el e felismerésig,■ s a maA modern lakás világítását a célszerűség szabja meg. A mai ember nem a világítótestek számával takarékoskodik, hanem saját látóképességével és a fogyasztott árammal. Mindig azt világítja meg, amit jól kell látnia, mégpedig a lehető legkevesebb áramfogyasztással. A korszerű csillár égői lefelé irányulnak. A csilláron kívül az író-, vagy munkaasztalra, az öltözőtükör fölé és az éjjeliszekrényt helyettesítő asztalkára is kerül fali vagy asztali lámpa. Ha a konyhát, fürdőszobát és egyéb mellékhelyiséget csak egyetlen lámpával világítjuk, ezt ne a mennyezetre, hanem a tűzhely vagy konyhaasztal, illetőleg fürdőszobában a borotválkozó tükör fölé, a falra szereljük. Ebben a tanévben először az ellenőrző könyvben értesítette az iskola a szülői házat a félév ererményeiről. Kevesebb ünnepélyesség, kevesebb adminisztrációs munka, de reális értékelés — ez a cél vezette a határozatot hozó minisztériumot. Mikor érdemel dicséretet ? Mit tesz ilyenkor a szülő — kezébe kapva a „félévi bizonyítvány”? Egy csoportjuk — ha a bizonyítvány nem hemzseg a jelesektől — hosszadalmas erkölcsi prédikációhoz folyamodik, s elmondja: mennyivel nehezebb volt a gyermeVaria-bútorral berendezett szobarészlet és célszerű világítása. kék helyzete az ő fiatal korukban. A szülők egy másik nagy csoportja minden alkalmat megragad arra, hogy dicsérjen, ajándékozzon. Akkor is, ha az egyébként jó képességű gyermeke hajszál híján meg nem bukott. Tévedés ne essék: Nincs recept arra, hogy az általános tanulmányi eredmény milyen fokán kell, illik dicsérni vagy elmarasztalni! Minden szülőnek ismernie kell gyermeke képességeit. S ha tudja, hogy gyermeke közepes képességű — ezek vannak a legtöbben — és félévi értesítőjében mégis elég sok a négyes érdemjegy, akkor bizony a kisfiú vagy a kisleány komoly dicséretet érdemel! S ha a könnyen tanuló, úgynevezett „borotva eszű” gyermekünk (persze képességeiről alkotott véleményünk csak akkor reális, ha azt a pedagógusokkal közösen alakítottuk ki) félévi értesítője tele van hármasokkal, akkor ne fukarkodjunk a kritikával, az elmarasztalással. De semmiképpen ne álljunk meg itt, sem a dicséretnél, sem az elmarasztalásnál. Összhangban az iskolával Mit tegyünk hát? Először néhány negatív példát! Mit ne tegyünk? Ne pofozzuk meg, s egyáltalán tettlegesen ne bántalmazzuk gyermekeinket, még akkor sem, ha úgy érezzük, hogy „megérdemelné”. A verés nem nevelési eszköz! Az ütéssel csak eldurvítjuk gyermekeink lelkét, s elvesszük érzékenységét a hatékony, szép szó iránt. Ne szidjuk az iskolát. Még akkor sem, ha úgy véljük, „igazságtalan” érdemjegyek keguk rossz, vagy helytelen példájával is akadályozzák gyermekük egészséges lelki, erkölcsi fejlődését? Ez esetben feltétlenül közbe kell szólnia az iskolának, s a nagy családnak: a társadalomnak, az azok képviseletében fellépő társadalmi szerveknek. Számos jó kezdeményezés közül itt csak egyet említünk most. A városi KISZ-szervezet néhány tagja — többek között Kapus Pál és Szabó István — néhány ilyen, szülök által is veszélyeztetett fiatalkorú patronálását, nevelését magára vállalta. S bizonyára akadnak még követőik, nemcsak a KISZ-isták körében. Gál Sándor fűltek be az ellenőrzőbe! Nem ismerjük a tanár indítékait. Lehet, hogy pontosan a gyerek érdekében fogott „vékonyabban” a ceruzája. E sorok írója is úgy biztosítja az év végi ötöst a fáradékony, fegyelmezetlenségre hajlamos tanulóknál, hogy ha a tanuló félévkor például 4,4-re áll, nem fölfelé, hanem lefelé „kerekít”. Az iskola, a nevelő felelősségét általában ott szokták hangoztatni, ahol a szülői felelősséggel van baj. Az iskola a gyermekre gyakorlott hatása az oktatás és a nevelés területén egyaránt korlátozott! A 24 órás napból legfeljebb öt-hat óra. A többi, majdnem húsz lira a szülő felügyeletével, irányításával telik el, beleértve az alvásra, pihenésre szánt nyolc-tíz órát is. Fél év nagy idő a kisdiák, de még a kamasz emberke életében is. Bármennyi dolgunk is van, ne evés közben, egykét odavetett perc alatt intézzük el a félévi bizonyítványt, szánjunk rá több időt. S talán ne is úgy, hogy egyszerre, az aláíráskor egy unalmas órán át dicsérünk, vagy elmarasztalunk ... Lapozgassuk át az ellenőrzőket, füzeteket. Magunk is próbáljunk kialakítani egy hozzávetőleges eredményképet. Fél év után pedig hetekig, sőt egészen az év végéig tartsuk „melegen” a félévi bizonyítvány ügyét. Minden érdemjegyet beszéljünk meg... S általában, minden eredményes érdemjegyet — még az úgynevezett „melléktárgyakét” is — beszéljük meg gyermekeinkkel. Ne támasszunk bennük feltétlenül olyan igényt, hogy csak az ötös a jó osztályzat. Ha képességei szerint ezt nem, vagy csak nagyon nehezen tudná elérni, elégedjünk meg a négyessel, sőt a közepessel is. Mert ezek az érdemjegyek, higyjék el, nem is jelesnek. hanem kitűnőnek számítanak néhány gyermeknél. Ugyanis több munka, szorgalom, igyekezet van mögöttük, mint az úgynevezett „borotva eszű” gyermekek ötöse mögött. A félévi bizonyítvány a szülő bizonyítványa is. Ha a „bizonyítvány” váratlanul éri a szülői házat, akkor a szülő — az iskola és a szülői ház kapcsolata tekintetében — rosszul vizsgázott. Ha a szülő várakozása, — legalább is nagyjából — megegyezik az iskola értékelésével, akkor a szülő jelesre vizsgázott! Kolozsvári Gyulai farsangi mulatságra egyaránt divatos viselet az idén a bársonyszoknyával hordható fehér, vagy pasztellszínű csipkeblúz. Téli cipők, csizmák gondozása Télen különösen falun és a tanyavilágban komoly gondot okoz a csizmák, cipők ápolása. E gond enyhítése érdekében fordultunk szaktanácsért a Duna Cipőgyár vegyészmérnökéhez: — Az erősen átnedvesedett lábbeliket nem szabad hirtelen szárítani, mert a bőr erős károsodást szenvedhet a melegtől, súlyos esetben elenyve- sedik, különösen a talpbőr. Az erős nedvességnek kitett lábbelit zsírozni kell, ami meggátolja a bőr kiszáradását, a víz behatolása ellen is védi a bőröket. A felsőbőrök zsírozására legalkalmasabbak a fagy- gyú, parafin és halolaj tartalmú készítmények. A talp felületét és a felerősítésre alkalmazott varrásokat hathatósan impregnálhatjuk kezeletlen lenolajjal. A lenolajnak keményítő hatása is van, feszesebbé teszi a talpat, tehát a felsőbőr kezelésére nem ajánlatos. — A csizmákat, cipőket ápolás előtt tiszta vízzel alaposan le kell mosni, megtisztítani a sártól és a még nedves bőrbe kell a felsőbőrzsirt alaposan bedörzsölni. A bőr száradása közben a zsír a felüleltről elpárolgó nedvesség helyébe beszívódik és így intenzívebb zsírozó hatása. A talpba beszívódó lenolaj, a levegővel érintkezve oxidálódik, és egy fak- tisz nevű anyaggá változik, mely erősen akadályozza a talpbőr vízfelvételét. A jól kezelt felső és talpbőr a leápolás után a szokásos tisztítószerekkel, krémekkel ápolandó. HÁROM DIVATOS PULÓVER
