Petőfi Népe, 1964. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1964-02-19 / 41. szám
február 19, szerda S. «H a» I Kiengedett a föld fagya... Megszűnt a tél rideg uralma a határban, a soltvadkerti József Attila Tsz tavaly telepített 50 holdas őszibarackosában is kiengedett a föld fagya. Mint képünkön is látható, a szövetkezeti gazdák nyomban kihasználják a helyzetet, új csemetékkel pótolják a tavaly meg nem eredt kis fákat; Drágszéli híradás A drágszéli Űj Barázda Tsz szép eredménnyel zárta az elmúlt gazdasági évet: 43 forint 23 fillért fizetett mukaegységen- ként. A vezetőség máris megkezdte a tervtárgyaló közgyűlés előkészítését. A községi párt- és tanácsszervek, valamint a tsz vezetőiből egy bizottság alakult, amely a családi tervezéseket irányítja. A tsz-ben 200 család van és eddig 190-nel megbeszélték az idei terveket. A személyekre menő tervezésben 130 nő is részt vett, s vállaltak részt a közös munkából. Közben folyik a vetőmagvak tisztítása, a felszerelések javítása és a fejtrágyázás. (Tudósítónktól.) A tervezettnél 6 millió forinttal több értékű árut értékesített tavaly a mélykúti Alkotmány Tsz A mélykúti Alkotmány Termelőszövetkezetben is megtartották a zárszámadó közgyűlést. Az elnöki beszámolóból kitűnt, hogy tavaly — évek óta először — nyereségesen gazdálkodtak. A tervezettnél csaknem 6 millió forinttal több értékű mezőgazdasági terméket értékesítettek, s a jól szervezett gazdálkodásnak köszönhetően 7 millió 700 ezerről 11 millió 780 ezer forintra nőtt a közös vagyon. A szövetkezet megszilárdulása a tagság jövedelmében is változást hozott. Az előző évhez képest 1 millió forinttal több a szövetkezeti gazdák munkaegység után járó részesedése (egynek 31,50 forint az értéke), ezenfelül célprémiumként is csaknem 1 millió forintot osztottak szét. A beszámoló hangsúlyozta, minden feltétel megvan arra, A kísérleti munkák meó-ja A HELVÉCIÁI vasútállomástól alig néhány száz méterre, piroscserepes épületben végzi munkáját a fajtakísérleti állomás. Az Országos Mezőgazdasági Fajtaminősítő Intézet irányításával a hazánkban működő 27 állomás közül kettő van megyénkben: az egyik a Duna— Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben — ennek feladata a zöldségnemesítéssel kapcsolatos kutatómunka —, a másik pedig, a szőlővel és gyümölccsel foglalkozó, itt, Helvécián. Bállá Andrással, az állomás vezetőjével beszélgetünk tevékenységükről. — Intézetünk 1962-ben hozta létre a helvéciai állomást — kezdi vázolni a telep „életrajzát”. — A szükséges földterületet a bennünket patronáló Helvéciái Állami Gazdaság bocsátotta rendelkezésünkre. Tavaly a pénzgazdálkodást illetően önálló egységgé váltunk, saját költségvetési tervvel rendelkezünk. Ugyancsak a múlt évben jutottunk, az állam jóvoltából, ehhez a minden igényt: kielégítő, kutatási célokra kiválóan alkalmas épülethez. A helvéciai, úgynevezett anyatelepen kívül még két üzemegységünk van: Tápiószelén és Nagymaroson, összesen 160 — itt 110 — holdon terülnek el a nemesítési munkánk alapanyagát képező szőlő- és gyümölcs- ültetvényeink. Jelenleg még apró parcellákon folyik a kísérleti munka. Jó pár év kell ahhoz, amíg nagyüzemi táblákat alakíthatunk ki. Üj telepítésre évente 8—10 holdon kerül sor. A TOVÁBBIAKBAN elmondja, hogy állomásuk tulajdonképpen az országban folyó kísérleti munkák „meo-ja”, kiértékelője. összesen mintegy harminc fizikai munkás, s rajtuk kívül kisebb létszámú kutató, technikusi és adminisztratív gárda dolgozik a három üzemegységben. A szőlő- és egyéb gyümölcs- félék nemesítők által termesztett, majd a Fajtaminősítő Intézetnél bejelentett fajtaváltozataiból az állomás nemesítőanyagot kap. Ezt kiültetik, majd a termést fajtagyűjteményükkel összehasonlítva vizsgálják. Gondos tanulmányozás szükséges ehhez, hiszen az új fajták előnyei nemegyszer alig érzékelhetők, s a régiektől csak belső tulajdonságaikban különböznek. A laboratóriumban a szedés után előbb az új fajták külső fizikai tulajdonságait— a nagyságot. súlyt, színeződést —, majd pedig a béltartalmat, ellenálló képességet figyelik, ellenőrzik, regisztrálják. Érdekes, hogy a különböző fajtaváltozatokat sakktáblaszerű elhelyezésben ültetik ki, hogy így más-más talajviszonyok között figyelhessék meg tulajdonságaikat. Ez viszont igen megnehezíti, aprólékos, nagy figyelmet igénylő munkává teszi a szedést, amelyet épp ezért minden esetben szakemberek ellenőrzése mellett végeznek. Már készen áll a 300 különböző bor- és mustfajta elhelyezésére alkalmas prince, amelynek most állítják össze a belső berendezését, állványzatait, s beszerzik a szükséges tárolóedényeket is. ELŐRELÁTHATÓLAG már az elkövetkező években sok fontos kísérleti eredménnyel örvendeztetik meg mezőgazdaságunkat a helvéciai pirostetős villa lakói — a rövid múltra visszatekintő, de az idei évnek is nagy tervekkel induló fajtakísérleti állomás kutató szakemberei. J. T. hogy a tavalyi eredményeket fokozzák; A munkaszervezés megkönnyítése végett táblásí- tották a gazdaságot, s több ágazatban korszerűbbé teszik a termelést. A napokban kezdték meg egy hatezer négyzetméter alapterületű palánta telep építését. Az aprójószág tartásánál is új nevelési eljárást alkalmaznak a nagyobb jövedelmezőség végett. Jól jóvede^ez Az elmúlt gazdasági évben alakult meg a lajosmizsei Petőfi Termelőszövetkezet építő brigádja A brigád létszáma a kezdeti tíz főről nem egészen egy év alatt csaknem a tízszeresére növekedett. Azóta elkülönült a magas- és a mélyépítő részleg, s a munkák még szakszerűbb végzését háromtagú műszaki vezetőgárda irányítja. Néhány hónap leforgása alatt a közös gazdaságnak ez az életképes segédüzeme tízvago- nos górét és 30 férőhelyes ser- tésfiaztatót, továbbá 400 férőhelyes süldőszállást és hizlaldát épített. A majorközpontjukat vízzel ellátó két fúrott kúttal kapcsolatos mélyépítési munkákat is ők végezték el. A saját célra készülő építkezések mellett a községi tanács vb székházának felújítási munkáiból, a község iskoláinak rendbetételéből is kivették a részüket, s több közeli tsz, tszcs részére is dolgoztak. Tavaly tevékenységük egyébként a Petőfi Tsz-nek mintegy másfél százezer forintos tiszta jövedelmet hozott. Terveik között ebben az évben számos, elsősorban az állattenyésztést — közvetve pedig a másik, jelentősen fejleszteni kívánt gazdálkodási ágat, a szőlő- és gyümölcstermesztést — elősegítő létesítmény tető alá hozása szerepel. A többi között 500 férőhelyes juhhodályt és 50 férőhelyes borjúnevelőt, majd egy ötezres tojóházat szándékoznak felépíteni, s a meglevő gazdasági épületeket is bővítik, átalakítják korszerűsítik az év folyamán. Közgyűlési mazsolák Már a „finisben” vannak tsz-einkben a zárszámadó közgyűlések. A beszámolók a legtöbb helyütt alaposan „feltérképezték” a közös gazdálkodás területét, ám a szövetkezeti mozgalom, a falusi közösségi élet képének eleven színességét jó néhány eset, történet egészíti ki, amelyekről a közgyűlési vacsorákon esik a legtöbb szó. Mazsolák ezek — kóstoljunk meg néhányat. * A homokvilág egyik kitűnően gazdálkodó tsz-ének a közgyűlést követő bankettjén pokolian erős borral kínálja az 'elnök a vendégeket. — Saját borom, nem a közösé — mondja. Nálunk ugyanis munkaegységenként fél liter bort is osztottunk. Hogy a szövetkezeti gardáknak juttatott itóka nem ilyen erős? Nem elnöki privilégiumról van szó. Az történt, hogy az őszi betakarítás, vetés dandárjában egyszerűen elfelejtettük leszüretelni az egyik távoleső 300 négyszögöles parcella termését. Amikor már majdnem mindenkinek kiosztottuk a bort, akkor jöttünk rá a hibára. Üsse kő, ne érje kár gazdatársaimat, s vállaltam, hogy annak az isten háta mögötti szőlőnek a termése legyen az enyém. November 4-én szüreteltük le. S amitől féltem, nem következett be. Az aszúra érett szőlő aranynedűt adott. • A hatvan felé járó János bácsi az egyéni gazdálkodók „utolsó mohikánjai” közé tartozott. Az elmúlt év elején határozta csak el, hogy szövetkezeti gazda lesz ő is. — Feladta önállóságát? — ugratták a szomszéd községben lakó rokonai. — Miért adtam volna fel! — hörrent fel az öreg. — Sőt! Vezető ember vagyok a szövetkezetben. — Nocsak! — Én vezetem a lovat eke- kapáláskor. * A példás gazdálkodásáról híres termelőszövetkezet élénk kapcsolatban áll az egyik föl- deáki tsz-szel. Tapasztalatcsere végett hol az utóbbi vezetői jelennek meg a megyénkbeli nagyüzemben, hol innen látogatnak el a tiszántúli közös gazdaságba. Januárban az utóbbi történt. Fürkésző szemmel járják a Bács megyeiek a földeáki határt, s egyszer csak felfigyelnek: olyan kövérek a varjak, vadludak, hogy a kocsizörgésre alig tudnak levegőbe emelkedni. Mintha tömték volna őket. Hamarosan kiderül az ok. Vagy ötven holdon nem törték le a kitűnő termést hozó kukoricát. Szűkebb pátriánk fiai persze nem fukarkodnak a bíráló szóval. Ám a földeáki elnök kivágja magát: — Le vagyunk szerződve a vadkereskedelmi vállalattal, a MAVAD-dal. • Húzza a fiatalok zenekara a talp alá valót. Szakszofon, piszton, dob — simi nyakkendő; egyszóval: akár városi zenekar volna. Hogy néha három hanggal fölé- vagy alájátszanak, mit se számít. Még csak fél éve gyakorolnak a fiúk, a község három tsz-ének ifjai. Közösen vették nekik a hangszereket. Együtt ül a terített asztal mellett a három elnök is. A vendéglátó tsz, s a másik kettőnek a vezetője. Az utóbbiak egyike egyszer csak hátrafordul a zenebonára, s mosolyogva, meg bosszankodva is megjegyzi két fiatalra. — Most már tudom, félévkor miért buktatok meg az ipari- tanuló-iskolában. No, majd csökkentjük a zenekari próbákat. * Tóth V. Imre, a hartai Béke Tsz elnöke, aki nincs kibékülve az újságírókkal, mert a nevében szereplő V. betűt néha az elejére írták, s így úgy festett, mintha ő volna az „ötödik” Tóth Imre, noha az „első”. Szóval, a szép szól Imre bátyánk két pohár között mesélni kezd. — Előfordul, hogy az egyszerű szövetkezeti gazda rafináltabb, mint az elnök. Például vonaton egy kupéban utaznak, és hát az elnök ajánlja, hogy unalmat űzőn játsszanak kérdezz—felelek-et. Aki nem tud a másik kérdésére válaszolni, az fizet. Mivel az elnöknek több a jövedelme, ő száz forinttal „honorálja” tájékozatlanságát, a tsz-tag viszont csak tízzel. Az utóbbi kérdez először: „Mi az? Ha bemegy a vízbe egy, ha kijön belőle, két lába van.” Az elnök nem tudja, kifizeti a száz forintot, de megkérdi: „Legalább mondd meg, miről van szó.” „Én se tudom — válaszolja társa — ezért visszaadok tíz forintot.” Ez az anekdóta poénja. Am van a mesélésnek külön is. Imre bácsi a jelenlevő újságíróhoz fordul: „A Szabad Földben olvastam. Persze, ti nem tudtok ilyesmiket írni!1: — Téved, Imre bátyám. A történet ugyanis a Petőfi Népében jelent meg. Pontosan egy esztendeje — diadalmaskodik munkatársunk. — Én írtam. Igaz, hogy abban nem tsz-el- nök, hanem ügyvéd szerepelt... Különben nekem is úgy mesélték az egyik hajósi pinceszeren. • Ha már a hartaiaknál tartunk, érdemes feljegyezni, hogy mind a három tsz-ben megmegmosolyogják a község takarékszövetkezetét: „Tönkre fog menni. Nem keresi meg a betevő falatját.” — Hogy-hogy? > — Jóformán senki sem vesz igénybe hitelt, amiért nyolc százalék kamat járna. A szövetkezeti gazdák túlnyomó többsége a takarékbán tartja jövedelmét, amiért 5 százalék kamatot fizetnek nekik. A 3 százalék különbözet oly csekély, hogy nem futja belőle a tisztviselők fizetése ... Tavaly egyébként a hartaiak 40 ezer forintot kaptak jutalomként, mert a legtöbb takarékbetétkönyvvel ők rendelkeztek. Az összeget községük fejlesztésére fordították. íme: így halad nálunk jobbik útján a világ. Nem a bank teszi tönkre a parasztságot — miként a múltban —, hanem a parasztság a „bankot”. Tarján István
