Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

ÉBREDŐ GULLIVER Brasilia. A szenátus és a parlament épülete. Kijátszott törvények A brazilok szívesen emlegetik, szinte „egyedülálló” munkásvé­delmi törvényeiket. Kétségte­len, Vargas elnök idején számos törvény született, amelyeknek az lenne a hivatásuk, hogy védjék a dolgozó kisemberek érdekeit. A törvények kijátszása érdeké­ben egy kis leleményességért nem mennek a szomszédba. A munkásoknak a munkaadó kö­teles kártérítést, végkielégítést fizetni, ha nem a saját hibájá­ból szűnik meg munkaviszonya. Már egy év után is jelentős ösz- szeg üti az olyan munkás mar­kát, akinek a munkaadó mond fel, és ez fokozatosan növeke­dik az eltöltött munkaidővel. Húsz év után a végkielégítés összege olyan nagy, hogy ekkor már akármit csinálhat a dolgo­zó, nem küldik el. Ha megéri egy munkahelyen a húsz évet. Erre nagyon kevés a példa. Csak egészen kivételes esetekben, na­gyon jól kvalifikált szakmun­kásoknál fordul elő. Mivel a fizetések alacsonyak, a közvetlen főnökök, művezetők, üzemvezetők rendszerint szövet­ségre lépnek a munkásokkal. A nyomor csalásra kényszeríti őket. S látszathibáért felmon­danak nekik egy-két év után, vagy még hamarabb. Természe­tesen előbb megegyeznek, hogy ki milyen arányban részesül a végkielégítésből. Aztán néhány hét múlva ismét felveszik az el­küldött munkást, és kezdheti elölről a végkielégítés megszol- gálását. Az is gyakori, hogy csu­pán néhány hónapig alkalmaz­zák a munkásokat, aztán a nagy tartalékból újakra cserélik ki őket. így olcsóbban megússzák. Társadalombiztosítás, hát igen, ez sem ismeretlen fogalom. Va­lamennyi dolgozót köteles a munkaadó bejelenteni a társa­dalombiztosító intézetbe. Persze külön van a munkásoknak, kü­lön a tisztviselőknek. Igénybe azonban csak akkor vehetik, ha már több mint egy éve tagjai. S ha hosszas betegségben szen­vednek, nagyon gyatra orvosi ellátást és nevetségesen kevés táppénzt kapnak. Függetlenül attól, kinek mennyi a fizetése, a táppénz csupán a salario mi- nimo. Éppen a törvények semmibe­vétele miatt tiltakoznak nagyon gyakran a munkások. Sztrájk, sztrájkot ér, hogy legalább azo­kat a jogokat biztosítsák, amit a törvény előír. De sokat kell azért is harcolniuk, hogy az in­fláció miatt egyre kisebb érté­kű fizetésüket felemeljék az árak emelkedésének arányában. S gyakran meghátrálásra kény­PETÖFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság 10-38. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér lila. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefonj U-l& indcxs SS ács. szerítik a tőkéseket, akik a nagy nyomásra kénytelenek eleget tenni a követeléseknek. A három vigasz Ebben a hatalmas, gazdag or­szágban még jobban észrevehe­tő a kontraszt a dolgozó osztá­lyok és a gazdagók élete között. Akinek pénze van, tejben-vaj- ban fürödhet, kacsalábon forgó palotákban lakhat. A szegények­nek maguk a brazilok szerint három vigaszuk van: a pinga (cukornádpálinka), a karnevál és a futball. Az első kettőt rendszerint összekötik. Isznak, és közben karneváloznak. A lab­darúgás az már egészen más. Ez olyan szerepet tölt be, mint a rómaiaknál a cirkusz. Sokan sajnálják, hogy az utóbbi idő­ben már megmotozták a szur­kolókat, mielőtt beengedik a stadionba. Lőfegyvert és kést nem szabad magukkal vinni, kénytelenek megelégedni a pe­tárdákkal, amelyeket egy-egy gól alkalmával pufogtatnak el. A labdarugó-mérkőzésen kibé­kül egymással a felhőkarcoló­ban lakó üzletember és a mun­ka nélküli favelado (így hívják a deszkaviskós nyomornegyedek lakóit), különösen, ha egy csa­patnak szurkolnak. Sőt, győze­lem esetén az üzletember elfo­gadja a favelado meghívását, és megiszik vele néhány pohár pingát. Amikor labdarúgó-mérkőzést játszanak, szinte megáll az élet. Ez a játék talán egyetlen or­szágban sem tart olyan nagy ér­deklődésre számot, mint itt. A karneválokra pedig folyton készülni kell, mert alig múlt el az egyik, következik a másik. Ilyenkor még a legszegényebbek is ki akarnak tenni magukért. Olyan jelmezeket fabrikálnak, amelyekkel csodálatba ejtik a nézőket. Akárcsak a labdarúgó­mérkőzéseken. a karneválon sincsenek társadalmi különbsé­gek. Éppen ezekkel akarják fe­ledtetni a ténylegesen meglevő nagy társadalmi szakadásokat, amelyek egyik osztályt, a má­siktól elválasztják. Am Brazíliában egyre többen ébrednek erejük tudatára. Egy­re több ember jön rá, hogy ha összefognak, akkor lényegesen megjavíthatják életüket. Kétségtelen, hogy az első fel­adat, megszabadulni az észak­amerikai függőségtől. Ennek Játéhorsság Mackó, baba, vasút, hajó és még százféle játék várja nap nap után Kerekegyházán, a Rá­kóczi úti napközi otthonos óvoda kis lakóit. Reggelenként negy­venhat 3—8 év közötti kislányt és kisfiút hoznak ide a szülők, s bízzák csemetéik nevelését Tóth Zsuzsanna óvónőre. Zsuzsi „néni” hat éve foglalkozik az apró emberkékkel, s ez idő alatt mintegy száz gyermek került ki a „keze alól”. A képen bal oldalt előtérben a „Bán testvér­pár” — Ica és Laci — „labda­produkciója” látható. A többiek — Rajcsányi Pisti, Harcos Zsu­zsika, Taskó Józsi, Tőzsér Pista és Volenczky Évike — pedig éppen a kedvenc játékukat szo­rongatják« Brazíliai útijegyzetek kezdeti lépéseit már megtették. A legutóbbi időkig a brazil ka­tonai és polgári légiközlekedést az ESSO nevű észak-amerikai vállalat látta el benzinnel. Eh­hez nem kell külön kommentár, ha tudjuk,' hogy mindössze har­minchétezer kilométer vasútvo­nallal rendelkeznek, és az or­szág fő közlekedési eszköze a repülőgép. Ha az ESSO úgy akarta az egyik pillanatról a másikra megbéníthatta az egész ország vérkeringését. A hadse­reg már szakított az észak-áme- rikai társasággal, és a PETRO- BAS-tól, a nemzeti állami olaj- vállalattól vásárolja a benzint. Ez nyilván tovább segíti a fej­lődését, és egyúttal a jenkik or­ra alá is borsot törtek. Még szá­mos hasonló példát sorolhat­nánk, amelyek mind azt bizo­nyítják, hogy Latin-Amerika Gullivere ébredezik. Nincs messze az idő, amikor óriáshoz méltó meglepetéseket okoz a világnak. Becs István Tizenhárom és fél millió forint nyeremény futott tavaly megyénk lottózóinak Az Országos Takarékpénztár megyei fiókja a napokban ösz- szesítette. mit. hozott a szeren­cse a múlt évben megyénk lot­tózóinak. S az eredmény? Bács- Kiskun megyében 1963-ban, a megvásárolt szelvények közül 173 962-n értek el a játékosok kettes vagy ennél több talála­tot, s ezekre 13 480 884 forintot fizettek ki a lottóirodák, illet­ve a takarékpénztár fiókjai. A ritkaságszámba menő ötös találatból egy sem jutott me­gyénkbe, ellenben a . 91 darab négyesre 5 809 152 forintot ho­zott a szerencse az „ügyes” tip­pelőknek. Nem fukarkodott a Fortuna istenasszony Bács-Kiskun me­gye lakosaival szemben a ha­vonként megrendezett tárgy­nyeremény sorsolásokon sem. Az értékes nyereményekből 225 került megyénkbe Közöttük több személygépkocsi, bútor, üdülési, lakberendezési, vásár­lási utalványok, televízió, rádió stb. A lottóigazgatóság' programja szerint az idei ötödik játékhét sorsolását ismét megyénkben, az Izsáki Ságvári Endre Ifjúsági Házban rendezik meg, január 31-én délelőtt 10 órai kezdettel. A szeren cseszám-búzókat — mint szokásos — a közönség so­raiból sorsolják. Előzőleg, 9 órai kezdettel, az Izsáki földműves­szövetkezet színvonalas, műso­ros divatbemutatót rendez, ne­ves fővárosi színészek közre­működésével. Közel 5000 külföldi vendég — Tovább bővül a szálló Egy esztendő az aranyhomokban A kecskeméti Aranyhomok szálloda egy évi működésének tapasztalatai igazolják, hogy erre a létesítményre nagy szük­sége volt Bács-Kiskun megyé­nek. A szálló 106 százalékra tel­jesítette bevételi tervét. A 24 445 szállóvendég közül közel ötezer volt külföldi, akik nemcsak az Aranyhomok, hanem a város, a megye jó hírét is elvitték a világ különböző részeibe. A 150 főnyi személyzet mun­káját számos vendégkönyvi be­jegyzés dicséri, bár a számukra bizony sok gondot okozott az első év. — Egy esztendővel ezelőtt gj akori szóbeszéd tárgya volt, hogy mennyibe került az Arany- homok építtetése — mondotta Gömbös Sándor, a szállodaigaz­gatója. — Az 1963-as év vi­szont arra is választ adott, hogy az építkezés során miként le­hetett volna takarékoskodni, ha annak idején a tervezők és a kivitelezők, az illetékesek meg­hallgatják a szállodaipari szak­emberek véleményét is. A konyha meleg légterébe épített hűtőgépek használhatat­lannak bizonyultak, s vízhűtéses motorokkal kellett azokat kicse­rélni. Alkalmatlan volt a kony­ha elektromos tűzhelye, helyette új, olajfűtéses tűzhelyet voltak kénytelenek beszerezni. Külön költséget jelentett ehhez a ké­mény építése. — A hibákból a vendégek természetesen alig vettek észre valamit — folytatta az igazgató —, hiszen napi munkánk mel­lett gondoskodtunk és gondos­kodunk ezek kijavításáról. — A múlt évben igen nagy forgalmat bonyolított le az Aranyhomok. Nálunk rendezték például a gyógyszerész-, az au­tós-, a színész-, a jogászbálat, néhány termelőszövetkezet pe­dig itt tartatta zárszámadási bankettjét. Gondoskodtunk a nagyterem lehető legjobb ki­használásáról is. Itt tanácskoz­tak decemberben a KGST egyik magyarországi értekezletének képviselői, a kecskeméti táj- tánc-értekezlet, az országos ré­gészeti konferencia küldöttei, a Hírős Napok lovasversenyzői — hogy csak néhány példát em­lítsek szállodánk idegenforgal­máról. Az Aranyhomok dolgozóira ebben az évben újabb feladatok várnak. Hosszan sorolhatnánk idei terveiket. Ezúttal azonban dr. Varga Jenő elvtársat, a me­gyei tanács végrehajtó bizottsá­gának elnökét kérdeztük meg az Aranyhomok jövőjéről: — Igazolódott, hogy megvan az igény erre a létesítményre, s ez egyre fokozódik. Ezért fog­lalkozunk a szálló bővítésének gondolatával. A részletes fej­lesztési terv előreláthatólag a jövő év végére készül el. Elkép­zelésünk szerint újabb 150 ágy- gyal bővítjük az Aranyhomok szállodai részét. Ezzel kívánjuk elősegíteni, hogy szőlő-, bor- és gyümölcskultúránk eredményei­vel ismerkedő bel- és külföldi vendégeink minél kényelmesebb körülmények között időzzenek megyénkben. Bubor Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom