Petőfi Népe, 1964. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-18 / 14. szám

8. oldal 1964. január M, szombaf ENSZ-megfigyelő utazik Ciprusra Erhard látogatása és ax angliai helyset De Gaulle kiutat keres AGGASZTÓ módon közeledik a Londonban összeült ciprusi kérdés­sel foglalkozó értekezlet a két szemben álló oldal sziklaszilárdan ellenté­tes álláspontjainak zátonyához. Erre utal a cip­rusi törökök küldöttségének vezetője, aki sajtó­értekezletén kijelentette, hogy továbbra is- sú­lyos nézeteltérések vannak az értekezlet részt­vevői között. A küldött határozottan síkraszállt a földközi-tengeri sziget felosztásának terve mel­lett. A görögök viszont követelik a londoni és a zürichi egyezmények hatálytalanítását a Gö- . rög- és Törökországhoz fűződő kötelékek teljes elszakítását. Az első vihart Palamasz görög kül­ügyminiszter robbantotta ki azzal a követelés­sel, hogy vonják ki a szigetről a török és görög csapatokat, mert a külső beavatkozás Ciprus ügyeibe súlyos veszedelmeket teremthet, nem­csak a sziget, hanem az érintett két ország vi­szonyában is. Határozottan kimondotta, hogy ilyen esetben, illetve ha újabb csapatokat szál­lítanának Ciprusra, „háborús helyzet állna elő”. A török külügyminiszter válasza ezzel kapcso­latban továbbnövelte a feszültséget. Közölte, hogy a török helyőrség Ciprus szigetén fog ma­radni. Sajtókörök olyan véleményt fejteinek ki, hogy sok függ attól, milyen eredményeket hoz­nak Duncan Sandys nemzetközösségi miniszter bizalmas megbeszélései. Angol részről ő külön- külön tárgyalásokat folytat mindkét érdekelt or­szággal. A TASZSZ értesülése szerint a ciprusi görög küldöttek körében aggodalmat keltenek a szigetről érkező legújabb hírek. Ezek szerint tö­rök terroristák maguk űzik el lakóhelyükről a török lakosságot, s így akarják demonstrálni a sziget felosztásának szükségszerűségét. A Reu­ter jelenti, hogy Rosszidesz, a Ciprusi Köztársa­ság ENSZ-delegátusa U Thant főtitkárral folyta­tott tanácskozása után újságírókkal közölte: Megegyeztek abban, hogy a főtitkár Gyani tá­bornokot, az ENSZ közel-keleti rendfenntartó erőinek volt parancsnokát személyes tnegbízott- jaként a szigetországba küldi. Gyani február vé­géig lesz Cipruson, s nemcsak megfigyelőként tevékenykedik, hanem annak lehetőségét is ta­nulmányozni fogja, hogy mit tehet az ENSZ a feszültség csökkentéséért. A WELT című lap vezércikkben foglalkozik Erhard nyugatnémet kancellár londoni látogatá­sának eddigi tatlulságaival. Az angolok azt óhajt­ják — mondja a vezércikk —, hogy a kancellár látogatása szoros együttműködést vezessen be a két ország között. Nagy-Britannia most a német EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN kártyára tesz. Emögött nagyon józan megfonto­lások állnak. Ügy vélik a szigetországban, a leg­hatékonyabb lenne Bonnal együttműködve köze­líteni meg a legfontosabb európai céiokat. Bonn — mondják az angolok — nyitva tarthatja Európa ajtaját Anglia részére, s az atlanti tár­sasviszonyban elválaszthatatlanul összekötheti Európa sorsával az Egyesült Államokat, ami pontosan megegyezik az angol felfogással. Vé­gül pedig Bonn kulcspozíciót foglal el a kelet— nyugati konfliktusban, melynek enyhítése csak az NSZK-val egyetértésben lehetséges. Két hét választja el Erhard londoni látogatását az ame­rikai elnökkel folytatott megbeszélésektől. A kancellár útvonala tehát — állapítja meg a Welt igen szellemesen — nagyon világosan kirajzolja azt a háromszöget, amely az angol nézet szerint a nyugati politika jelenleg legfontosabb funda­mentuma. Az angol alsóház ülésein egyébként az exporthitelek kérdésével foglalkozott. A hoz­zászólók megállapították, hogy az exportcsata, amely Angliára vár, végtelenül súlyos és heves lesz. India — az egyik leghagyományosabb ke­reskedelmi partner — vészesen növeli importját az Egyesült Államokból és Nyugat-Németország- ból. Ezzel szemben Angliával kapcsolatban ke­reskedelmi kötelezettségeit láthatóan csökkenti. Hangot kapott annak a súlyos vereségnek a megállapítása is, melyet a japán repülőgépipar mért az angol repülőgépiparra. DE GAULLE január végére beharangozott sajtóértekezlete elé nagy érdeklődéssel tekinte­nek Párizsban a nyugatnémet—angol és az olasz —amerikai csúcstalálkozó után. A francia köz- társasági elnök, mint azt újévi beszédében ki­fejtette, a „kis-Európa” politikai szervezetének megalapozását tartja legsürgősebb külpolitikai feladatnak. De Gaulle eddig a „hatok” politikai uniója mellett kardoskodott, most azonban az Éurópa-tanács strassbourgi ülésén a degaulleista képviselők azt javasolták angol kollégáikkal együtt, dolgozzanak ki egy széles körű javasla­tot egy nagy hatósugarú politikai szervezet lét­rehozására. Ebben a Közös Piac országain kívül Nagy-Britannia, a skandináv országok, sőt nem teljes jogú tagként még a semleges államok is helyet kapnának. Az UNR-képviselők nem te­kinthetők ugyan a degaulleista politika hivata­los szószólóinak, de nyilvánvaló, hogy javasla­tukat nem tehették az elnök tudta nélkül. Ez pedig arra vall, hogy de Gaulle kiutat keres európai elszigeteltségéből. A városi tanács végrehajtó bizottságának ülése Kecskeméten és Kiskunhalason Hruscsov és Castro Kalinyínban JANUÁR 1.7-én, tegnap dél-, előtt Kecskeméten és Kiskun­halason ülésezett a városi ta­nács végrehajtó bizottsága. A megyeszékhelyen a vb-ülés résztvevői megvitatták a város munkaerő-helyzetének általános kérdéseit, majd a munkaügyi csoport tevékenységéről volt szó. A beszámoló igen részle­tesen foglalkozott a nők és a fiatalkorúak munkába állításá­val, illetve új munkalehetősé­gek megteremtésének problé­májával. Ezzel szemben azon­ban hiány van a férfi munka­erőben, különös tekintettel * szakképzett munkásokra. KISKUNHALASON négy na­pirendi pontot tárgyalt meg a végrehajtó bizottság ülése. Hala­son is a munkaerő-gazdálkodás­ról volt szó, ezt követően pedig a' város szakszövetkezeteinek tevékenységét vitatták meg a végrehajtó bizottság tagjai. Vé­gül pedig a művelődésügyi cso- porvezető jelentést terjesztett a végrehajtó bizottság elé az ok­tatási ;ntézmények nevelői el­látottságának jelenlegi helyze­téről. hírek mosott Jrqpa- Goldwateriáda Mr. Barry Goldwater elnök szeretne lenni. Áruházainak élén már elnök, ez azonban nem elégíti ki az ambícióit. Az USA elnöki székébe óhajt betelepedni. E célból megkezdte, illetve folytatja korteskörútját és eközben szakadatlanul nyilat­kozik. Nos. a „szabadság” klasszikus hazájában bárki nyilatkozhat, ha kedve tartja és a nyilatkozatai okvetlenül meg is jelennek, feltéve, hogy rendelkezésére áll a sajtó. Az USA-demokrácia alaptörvé­nyei szerint pedig a sajtó ki­vétel nélkül minden millio­mosnak rendelkezésére áll. Goldwater nyilatkozatai —- immáron egyre 1 hírhedtebbé váló goldwateriádák — alap­jában véve a humor rovatba tartoznának, a külpolitikai krokik csemegéi lehetnének, ha nem lenne mellékzöugéjük. A mellékzöngéjük pedig az, hogy egy mind hangosabbá váló amerikai jobboldali han- dabanda kifejezői. Ez a jenki szenátor leg­újabban azt követeli, hogy a NATO valamennyi európai alakulatát szereljék fel nuk­leáris fegyverekkel. És hogy ez a „csemege” még zsírosabb legyen, kijelenti: A NATO „gyakorlatiasabb” eszköze a „béke védelmének”, mint a* ENSZ. A szavak mögötti szán­dék ezek után egészen vilá­gos: Támadás céljából fegy­verkezni. Ezért támadja Gold­water oly hevesen a semleges­ség fogalmát is. Kétséges-e mindezek után, hogy mi az értelme a Goldwater-féle „sza­bad világ'’-nak? Spectator Méltó székhely ? Már régen nem újdonság, hogy az Egyesült Államokban rengeteg szélsőjobboldali szer­vezet vagy szervezetecske mű­ködik. Az egyik legnagyobb ilyen tömörülés az úgyneve­zett Amerikai Légió. Mintegy hárommillió tagja időnként zászlólengető és frá- zispufogtató területi gyűlését ken festi falra a „vörös vet szedelmet”. A szónokok beszédeinek lé- nyegét csaknem ■ -kísérteties pontossággal mindig előre let hét tudni: Nem szabad „be­dőlni” a békés együttélésnek, Amerikának az erő alapján kell állnia, nem szabad össze­keveredniük az „alsóbb”- és felsőbbrendü fajoknak és így tovább. Körülbelül kétévenként tart­ja a légió legmagasabb szintű tanácskozását, az országos kongresszust. A legközelebbira — már jó ideje folyik', rá a csinnadrattás készülődés — ez év •szeptemberében kerül sor. A színhelyet már hosszú hót napokkal ezelőtt kijelölték: Texas, pontosabban Dallas. Éppen ezzel van a problé­ma. A Dallasban történtek után ugyanis Illinois állam főlégionáriusai felvetették, va­jon „méltó-e” ez a város arra, hogy a kongresszus szín­helye legyen. Ügy látszik, az Egyesült Államok elnökének kellett vérlázító körülmények között meghalnia ahhoz, hogy ez be­következhessek. Kisebb ese­mény nyomán egyszerűén el­képzelhetetlen lett volna, hogy az Amerikai Légió bárlát és bármit túl jobboldalinak tart­son... (ha—) Szovjet hajú tragédiája azlltlanti-öceánon Castro kubai miniszterelnök N. Sz. Hruscsov társaságában megtekintette a Kremlben levő Tajnyickij-kertet, a gyermekek téli játékparkját. A képen: Castro gyermekek társaságában élvezi a tél örömeit pónilovas szánon. Rádiókép — MTI Külföldi Képszolgálat KALINY IN. (TASZSZ) Nyikita Hruscsov, Fidel Cast­ro és a kubai miniszterelnök kísérete Kalinyinba érkezett. A városban megtekintették a mű- rostkombinátot és különösen a. fonó- és kikészítöüzemben időz­tek hosszabban. A munkások meleg fogadtatásban részesítet­ték a vendégeket. Innen a szovjet és a kubai miniszterelnök, a kísérettel együtt a kalinyini fésűsfonál- kombinátba ment. A vállalat megtekintése után a szövőüzem­ben gyűlésen vettek részt. A gyűlés résztvevői viharos ünnepléssel és üdvözlő felkiál­tásokkal fogadták Fidel Castro felszólalását. A kubai minisz­terelnök beszédének jelentős ré­szét a proletár nemzetköziség­nek szentelte, amely egyesíti a világ dolgozóit a gyarmati rend­szer és az imperializmus ellen vívott harcban. Felszólalt a gyűlésen Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök is. Beszédében a Szovjetunió belső és nemzetközi helyzeté­nek kérdéseivel foglalkozott. Beszélt a Szovjetunió és a Ku­bai Köztársaság népeit összekö­tő, a marxizmus—leninizmus nagyszerű elvein alapuló meg­bonthatatlan barátságról. Az Atlanti-óceán háborgó hul­lámain, Cádiz spanyol kikötő­várostól százötven mérföldnyire elsüllyedt az Umany nevű szov­jet ércszállító hajó. Legénysé­gének 24 tagját a Biblus nyu­gatnémet hajó vette fedélzetére, kilenc tengerész sorsa egyelőre még ismeretien, öt társuk holt­testét megtalálták a katasztrófa színhelyén. A legénység meg­mentett tagjai Gibraltárban szovjet hajóra szálltak és hazá­juk felé indultak. Az^ első jelentésekből megkö­zelítően sikerült rekonstruálni a szerencsétlenség körülményeit. A toronymagas hullámok között a legénység hősiesen harcolt, hogy egyenesbe hozza az erősen oldalára dűlő hajót. Alekszandr Tropin, az Umany kapitánya nagy nehézségek árán orral a hullámokkal szembe fordította a hajót Egy hatalmas hullám leszakította a motoros mentő­csónakot, s a legénység meg­mentésére már csak két kisebb mentőcsónak maradt. A matró­zok azonban nem hagyták el a hajót, hanem folytatták a küz­delmet. A hajó motorja akkor állt meg, amikor az Umany már majdnem oldalára dőlt A hullámok ekkor az utolsó mentőcsónakot is elvitték. A végső, befejezetlen rádióüzenet hírül adta, hogy a kapitány, az első tiszt, a főgépész, a rádiós, az orvos és néhány tengerész nem hagyja el a hajót. FIDE VILÁGBAJNOKI SAKK —ZÓNAVERSENY KECSKEMÉT A pénteki 5. fordulóban lap­zártáig mindössze 3 játszma fe­jeződött be: Tringov (bolgár) __ Pa chman (csehszlovák) 0,5:0,5, Nort (csehszlovák)—Attard (Málta) 1:0, Clark (angol)— Bhend (Svájci 1.0

Next

/
Oldalképek
Tartalom