Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
8. oldal 1963. december 8, vasárnap A találkozók előtt Újabb gondok, régi viták Nyugaton A Kuba-elleni provokáció új változata „Felhívás a cselekvésre I66 AZ OLASZ középbaloldali kormány megalakulásával, a hét végére lényegében befejeződött EGY HÉT Á KÜLPOLITIKÁBAN tént. Ez a vita különösen élesen mutatkozik meg a gazdasági területen. Ezen a héten nemcsak a a nyugati politikai vezetők nagy szemelycsereje. Az okok nem voltak azonosak, a változások között akadt előrelátható és teljesen váratlan. Végeredményben azonban, az elmúlt negyedévben, az öt legfontosabb atlanti ország közül négynek élén történt átalakulás. Adenauer helyett Erhard; Macmillan helyett Douglas Home; Leone ügyvezető kabinetje helyett Moro; s végül Kennedy tragikus halála következtében Johnson. Aki pedig az atlanti viták sarkpontjában állott, de Gaulle — továbbra is megmaradt Franciaország elnöki tisztjében. Ilyen körülmények között érthető érdeklődést váltott ki a héten a sorozatos, nyugati csúcstalálkozók bejelentése. Először közvetlenül karácsony után Erhard látogat Johnson texasi farmjára. Utána Home, majd Segni olasz elnök keresi fel a Fehér Házat. De Gaulle utazásáról egyelőre hallgatnak. Viszont francia—nyugatnémet kormányfői megbeszélésre már nemsokára 6or kerül. Természetesen lázas ütemben folynak az előkészületek. A MEGBESZÉLÉSEK ugyanis semmiféleképpen sem ígérkeznek felhőtleneknek. Mindegyik országot szorítják belső gondjai, Johnson több beszédben kötelezte magát a Kennedy által tervezett reformok végrehajtására, de máris beleütközött a képviselők és szenátorok ellenállásába. Lényeges problémát jelent a dallasi ügy lezárása, hiszen a hivatalos verzió, amely nem bélyegzi meg az ultra-reakciós, hisztérikus, fajgyűlölő légkört, jogos elégedetlenséget kelthet úgy Amerikában, mint Amerikán kívül minden józan szemlélőben. Közben Johnsonnak túl sok mindenre kell tekintettel lennie az elnökválasztási év miatt. Választási évben él Anglia is, ahol különösen az infláció, a gazdasági nehézségek tor- nyosítanak problémákat a Home-kormány elé. Olaszországban választások után vannak, de éppen ez a hét hónappal ezelőtti szavazás adja meg az ingatag helyzet kulcsát. Bonnban Erhard két tűz között van. Egyrészt a szakszervezetek, a szociáldemokrata párt b’frálja (ha nem is túlságosan erősen), másrészt az ultrák. Bonn de- gaulleista szárnya látta elérkezettnek az időt a kancellár elleni fellépésre. A gondok azonban nemcsak az egyes országokon belül jelentkeznek. A hetet úgy is summázhatnánk, hogy az emberek újak. de a viták régiek. A személyi változásban nem oldhatták meg az atlanti tábor belső viszályait, amelyek sokféle formában jelentkeznek, de lényegük ugyanaz: Kié legyen a vezető szerep? Sőt, az amerikai vezetőszerep kétségbe vonása a nyugat-európai szövetségesek részéről csak fokozódott mindannak kapcsán, ami az Egyesült Államokban törEltemették a munka hősi halottait Tatabányán Szombaton délután kísérték utolsó útjukra Tatabányán a 15/a. aknán tragikus körülmények között elhunyt bányászokat, a Boda-brigád tagjait. Gyászlobogók lengtek a város középületein. Nemcsak a bányászok és a város lakosságának együttérzése nyilvánult meg, hanem táviratok százai érkeztek az ország, a világ minden részéből. Már délután egy órától ezrek és ezrek vonultak az' újtelepi temetőbe, hogy leróják kegyeletüket a munka frontján hősi halált halt bányászok előtt. A temető bejáratától a koporsókig a munkásőrök álltak díszőrséget a piros és fekete zászlókkal szegélyezett utakon. 21 koporsó sorakozott egymás mellett a ravatalon. Az elhunytak hozzátartozói, özvegyeik, árván maradt gyermekeik, szüleik, testvéreik mellett ott álltak a koporsók körül a közvetlen munkatársak, s a párt és a kormányképviselői. Ott volt Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. Somogyi Miklós, a Politikai Bizottság tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, Blaha Béla, a Bányászszakszervezet főtitkára, Nemeslaki Tivadar, a megyei pártbizottság el-ő titkára, Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, Kroszner László, a megyei tanács vb-elnöke, és a Nehézipari Minisztérium, a szakszervezet, valamint a helyi politikai, társadalmi szervek számos vezetője. Félháromra, a temetési szertartás kezdetére több ezer főnyi tömeg gyűlt össze a temetőben. A gyászinduló hangjai után dr. Gál István, a Tatabányai Szénbányászati Tröszt igazgatója mondott búcsúszavakat a tatabányai bányászok nevében. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Bányászszakszervezet Központi Bizottsága nevében Blaha Béla, a Bányászszakszervezet főtitkára mondott gyászbeszédet. A kormány nevében Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter búcsúzott el a bányászoktól. A Tatabányai Bányaipari Technikum hallgatói felemelték a koporsókat. A bányászzenekar a bányászhimnuszt játszotta, amikor a koporsókat a hŐ6 bányászok közvetlen munkatársai és a többi tatabányai bánya dolgozói leengedték a sírokba. A behantolt sírokat a koszorúk tömege borította el. Rendkívüli óvintézkedések Johnson elnök New York-i látogatásán ik ideiére A New York-i rendőrség és a titkosszolgálat a város történetének eddigi legszigorúbb biztonsági intézkedéseit lépteti életbe Johnson elnök vasárnapi New York-i látogatásának idejére. Az elnök Herbert Lehman volt New York-i kormányzó temetésére érkezik a városba. A rendőrség titokban tartja, hogy az elnök az idlewildi repülőtérről a gyászszertartás színhelyéül szolgáló egyik manhattani templomba milyen úton kíván eljutni. Johnson elnök az utat nem abban a nyitott kocsiban teszi meg, amelyben Kennedyt Dallasban meggyilkolták, haA Legfelső Tanács ülése A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége szombaton ratifikálta az 1943. december 12-én húsz évre kötött szovjet —csehszlovák barátsági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési egyezmény újabb húszéves meghosz- szabbításáról szóló jegyzőkönyvet. Ezt a jegyzőkönyvet a felek 1963. november 27-én írták alá Moszkvában. A szerződés húszéves meghosszabbításával foglalkozó ülést Leonyid Brezsnyev, az elnökség elnöke nyitotta meg. Gromiko külügyminiszter a kormány és az SZKP Központi Bizottsága nevében hangsúlyozta, hogy a jegyzőkönyv aláírását világszerte kedvezően fogadták. Az okmányban tükröződnek a háború után végbement fontos változások. A szovjet külügyminiszter a jegyzőkönyvet olyan nagy jelentőségű lépésként értékelte, amely megfelel a két ország testvéri barátságának és együttműködésének. A felszólalók is fontos, nagy jelentőségű eseménynek tekintették az egyezményt, majd zárószavában Brezsnyev rámutatott, hogy a szerződés újabb komoly figyelmeztetés azoknak az erőknek, amelyek a múlt tanúságait elfelejtve revansista terveket szőnek. Miután a Legfelső Tanács Elnökségének tagjai egyhangúlag törvényerőre emelték a szerződés meghosszabbítását, Brezsnyev aláírta az erről szóló rendeletet és a ratifikációs okmányt. (MTI) Hazaérkezett a magyar küldöttség Pénteken a késő esti órákban hazaérkezett Varsóból a Békevilágtanács ülésén részt vett magyar küldöttség. A delegációt a Keleti-pályaudvaron Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Terényi István, az Országos Béketanács alelnöke és az Országos Béketanács több vezető munkatársa fogadta. nem „különleges Limousine-t” bocsátanak rendelkezésére. A 12 autóból álló gépkocsioszlopot 35 motoros rendőr kíséri. Szakasíts Árpád kitüntetése A Népköztársaság Elnöki Ta- nácsa Szakosíts Árpádnak, az MSZMP Központi Bizottsága és az Elnöki Tanács tagjának, a munkásmozgalomban kifejtett sokévtizedes tevékenysége, a munkásegységért vívott harcban szerzett érdemei, a szocialista építésben végzett áldozatos munkája, a magyar és a nemzetközi békemozgalomban való tevékeny részvétele elismeréséül, 75. születésnapja alkalmából, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke pénteken adta át. 4 tárgyalóteremből: Sarlópárbaj — Aznap este nagy hepaj volt a gazdaság kultúrtermében ... — Mi az, hogy hepaj? —kérded a bíró a nyeglén álló és teljes érdektelenséget tanúsító fiatalembertől, aki mindössze tizenhét éves, de olyan tökéletesen beszéli a jassznyelvet, mintha ez lenne az anyanyelve. — A hepaj, az mulatságot, bálát jelent — fordítja magyarra a szót G. M„ majd a bíró felszólítására tovább folytatja a vallomást. — Elhatároztam, hogy én is bedobom magam, mert tudtam, hogy ott lesz a kis néger is, akit már régen kiszemeltem magamnak. — Nézze, beszéljen értelmesen, és viselkedjen úgy, ahogy a bíróságon illik. Ez nem kocsma, és nem szórakozni jöttünk itt össze. Azt mondta az előbb, hogy megértette a vádat, de ahogy viselkedik itt, nem hiszem, hogy tényleg megértette — mondja a bíró. — Megismétlem tehát még egyszer: Azzal vádolja magát a bíróság, hogy 1963. július 15-én egy sarlóval úgy megvágta az itt ülő sértett lábát, hogy azt kis híján amputálni kellett. Így volt? — Minek jött el a bálba! Ö még gyerek, maradt volna otthon — válaszol pimaszul a sihe- der. — Meg aztán miért nem ő vágott meg engem. Nála is volt sarló. Ügy állapodtunk meg, hogy az első vérig vívunk. És a végin ilven nagy ügyet csinálnak belőle. — Nem úgy volt, én nem állapodtam meg semmiben — szólal meg F. D., aki még most is bottal járkál, de sebe már begyógyult és lábra állt. — Mind a két sarló nálad volt, te hoztad oda őket. Mire tisztázódik az eset minden vonatkozásban, addiera már árnyak ülnek a tárgyalóteremben, kint pedig az esti forgalomtól lüktetnek a város ütőerei — az utak. Hogy is volt? A nyári szünidőben az állami gazdaságban dolgozott F. D., mint ahogy eddig minden nyáron, mióta bírja a munkát. Dolgoztak ott lányok is, de ő nem sokat törődött velük, inkább, ha déli ebédidő volt, leült az eperfa alá, és nézte az eget. Néha beszélgettek a fekete hajú, és a többi lánytól komolyságában különböző M. Rózsikéval. A bálba is azért ment el, hogy nézelődjön, de ha már ott van, úgy gondolta, megtáncoltatja Rózsikát, aki az édesanyjával együtt jött el. Jó ideje táncoltak, amikor megjelent G. M., és anélkül, hogy kérte volna a lányt, félrelökte F. D-t. és már forgatta is a kis feketét. A fiú kiment az udvarra és egv padra ült. Bosszantotta a dolog, de nem akart kikezdeni G. M-mel. mert tudta, hogy a második szó után bicskát szokott rántani. Hazament. Másnap délután két óra körül a kukoricák között megkereste G. M„ és párbajra hívta. Két sarlót is hozott magával. A szerény fiú nem akart párbajozni, és azt mondta a sarlóval hadonászó embernek, hogy hagyja őt békén, menjen a dolgára. G. M. pofon vágta, és szidni kezdte az anyját, gyávának, pu---------------- J--------- -------í4Lm há nynak nevezte. Azt mondta, hogy a lány azé, aki az első sebet ejti a másikon. S mert F. D. így sem akart kötélnek állni, rugdosni kezdte és leköpte. Erre a fiú pofon vágta és szaladni kezdett. G. M. utána eredt, fejéhez vágta az egyik sarlót, s amikor közelebb ért hozzá, a másikkal pedig a menekülő gyerek meztelen ballábát akasztotta meg. Az összeesett, odaszaladtak a többiek, de a párbajozni kívánó G. M. már nem volt sehol. F. D-t kórházba vitték, ahol egy hónapig feküdt sérülésével. A tanúk elmondják azt is, hogy a szőke hajú. nvegle G. M. közismerten verekedő természetű. Nem egy alkalommal bomlott már fel a fiatalok által szervezett mulatság, mert ő megzavarta azzal, hogy ok nélkül belekötött a többiekbe. Most is az történt. A bíróság rövid tanácskozás után meghozta az ítéletet. Az eddig szerénytelenül viselkedő „mezei huligán” láthatóan meglepődik. és segélyt kérőén néz szét. Valószínűleg használ neki a négyhónapi szabadságvesztés. G. S. csirkeháború folytatódott (az Egyesült Államok ellenintézkedéseket tett a Közös Piaccal szemben, a fagyasztott baromfi vámkedvezményének megvonása miatt), hanem acél-, olaj-, hajó- és repülőgépháborúról szólnak a hírek, vagyis a gazdasági csata mind több fronton tombol. Változatlanul nincs megoldás a katonai tervek összehangolása terén sem. Felvetődött, mi lesz az új helyzetben a multilaterális (több oldalú) atomhaderő tervével. Ezért Bonn lelkesedik, Washington tartózkodóan helyesli. London vitatkozik róla, Párizs ellenzi, s Róma egyelőre nem döntött, mivel a kormányban résztvevő szocialistákat ez kellemetlen helyzetbe hozná. A fő érdeklődés természetesen affelé irányul majd. hogy a nyugati csúcstalálkozó-sorozat hogyan befolyásolja a kelet—nyugati kapcsolatokat. E tekintetben a héten ugyan bizonyos szélcsend volt, egy érdekes bejelentés azonban történt: Hruscsov a jövő év kora nyarán körutat tesz Észak-Európá- ban, amely nyilvánvalóan a békés egymás mellett élés fontos eseménye lesz. LATIN-AMERIKÁBÓL aggodalomra okot adó hírek érkeztek. Tulajdonképpen a Kuba-ellenes lépések egy újabb változatával állunk szemben. Venezuela, amely belső ellentétektől és problémáktól terhes, ahol a hazafiak ellenállása és tiltakozása immár fegyveres harcban csúcsosodott ki, újabb lépéssel tetőzte népellenes és reakciós politikáját. Caracas panasszal fordult az Amerikai Államok Szervezetéhez, és Kubát különböző provokációs vádakkal illette. (Havannában cáfolhatatlan tényeket hoztak annak bizonyítására, hogy a Venezuelában felfedezett állítólagos kubai fegyverraktárakat a CIA, az amerikai központi hírszerző ügynökség szervezte meg.) Ügy tűnik, hogy az Egyesült Államok ezúttal Venezuelának sugallta a főszerepet a Kuba-ellenes fellépésben, s tulajdonképpen azt szeretnék elérni, hogy a latin-amerikai országok szakítsák meg kapcsolataikat a szigetországgal. E tervek azonban nehézségbe ütköznek: Brazília máris bejelentette, nem adja fél diplomáciái kapcsolatait Kubával. NEM LENNE TELJES a hét krónikája, ha nem emlékeznénk meg a Béke-világtanács kedden véget ért ülésszakáról. Ez a tanácskozás, a mostani időszakban, amikor az amerikai szélső- jobboldali erők a világpolitika enyhülési irányvonalának megváltoztatására tömörülnek, különlegesen fontos politikai küldetést töltött be. A „Felhívás a cselekvésre!” című kiáltványában a Béke-világtanács a népek figyelmét a legmagasabb szintű tárgyalások és a határozott tettek irányába fordítja. (B. E.)
