Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-08 / 287. szám
1963. december 8. vasárnap 3. oldal — összefacsarodik az ember szíve a látványon. Egy tizenhárom év kórüli fiúcskáról van szó, akit a kórházba szállítottak. Csúnyán megmarta egy farkaskutya. De ez még hagyján! Hanem amilyen ápolatlan, csúfja retek az apátlan-anyátlan árva, azt nem lehet felháborodás és meghatódottság nélkül elviselni... — hangzott az ismeretlen férfi telefonbejelentése, melynek nyomán felkerestük Ferkót, a kórház sebészeti osztályán. Mint, aki életében hozzászokott már a meglepetésekhez, a legtermészetesebb közvetlenséggel fogadott az ágyban fekvő, szőke hajtincsű, kék szemű le- gé'nyke. — Olykor szisszentett egyet, lábán és karján sajogtak a kutyamarta sebek, s közben okosan, szabatosan válaszolga- tofet kérdéseimre. — Hogyan történt? — ismételte szavaimat. — Az ebédhez csirkét fogni küldött a Margitka néni vasárnap reggel. Haj- kurásztam a csibét, közben a megkötött kutya belém mart. Gondoltam, nem bánt, ha elengedem. Hanem aztán letepertés elkezdett marcangolni. Margitka néni, amikor észrevette, szaladt nekem segíteni. Fejbe verte a kutyát, és az őt is megharapta ... Megtudtam közben, hogy Feri édesapja valahol Németországban él, de ő sohasem látta. Édesanyja ez év januárjában halt meg súlyos betegség után. Ekkor fogadták be őt Sz. Pista bácsiék, a kishúgát, Erikát pedig azok rokonai. Margitka néni — Pista bácsi felesége — finomakat főz, gyakran van csirkehús, sütemény. Amikor vendégek vannak náluk, Ferkó „tovább szokott bent maradni”, s olyankor sokat olvas. Képeslapokat, újságot — Az mit jelent, hogy tovább szoktál bent maradni? — Teccik tudni, később megyek ki az istállóba. Ott alszom, mert valakinek a jószágok körül is lenni kell... Sokszor, mire Pista bácsi kijön reggel, én már el is látom az állatokat. Két lovunk, meg egy borjúnk van ... — mondja felcsillanó tekintettel. — S hogy állsz az iskolával? Lesüti a szemét, szégyenkezve mondja: Nem jár iskolába. Ötödik osztályba iratkozott be utoljára, de az nem is számít, mert anyuka beteg volt. ápolni kellett, főzni, takarítani, s nem futotta idejéből az iskolába járásra. Aztán, mikor anyuka meghalt és ő Pista bácsiékhoz került, már nem is volt kedve a tanuláshoz. Pedig valamikor arról ábrándozott, hogy asztalos vagy valamilyen más mester lesz... — Mivel töltőd az idődet, ha iskolába nem jársz? — Segítek Margitka néninek és Pista bácsinak ... Hogy mit? Ami jön. A jószágok körül, nyáron kapáltunk, horoltunk a szőlőben, nemrég pedig tüsköt hánytunk. Van Pista bácsiéknak néhány hold földje. És még a végrehajtókat is szoktam fuvarozni! Beleszámítja a tanács az adónkba... Kissé csodálkoztam, hogy egyetlen panaszos szó sem hagyja el az ajkát. Elbeszélése mögött, s a meglehetősen kidolgozott kezei láttán mégis a hajdani kiscselédek sorsát véltem felfedezni életében. Hiszen erre utalt a bejelentés is. Ez indított arra. hogy Ferkó életkörülményeivel közelebbről megismerkedjem. A tanács vb titkára így fogadott: — Sz. Istvánok rendes emberek. önzetlenül vették magukhoz a fiút. Anyjának még életében ez volt a kívánsága. De rettenetesen rossz a gyerek. Hazudik! lop, iskolát kerül, egyFeri a „ncvelhetetlcn " zerűen nem bírnak vele. Sz. István háromszor már ide is behozta, én is megfigyelmeztettem, de annak semmi sem használ. És a húgával is sok baj van... Nem is csodálkozom, hogy Sz-ék lemondtak a fiú örökbefogadásáról... A kis tanyai iskolát vettem célba, ahol Feri az általános iskola harmadik és negyedik osztályát végezte. — Feri? Élénk eszű gyerek! Kár lenne, ha elkallódna! — kezdte a pedagógus, aki nem tanította ugyan, de többször találkozott. beszélgetett a fiúval. S készségesen máris szedte elő az évkönyveket, hadd valljanak azok a kislegény tanulmányi előmeneteléről. — Ez talán a legreálisabb kép Feri képességeiről — mutat az 1961/62-es tanév első felében elért osztályzataira: — Magaviselet ötös, írás négyes, számtan négyes, nyelvtan négyes ... A következő állomásom Sz. Istvánék szerény tanyája, ahol a háziasszonyt, az immár lábadozó Ferit és a közeli Dózsa Tsz két tagját találom. Beszélgetésünk középpontjába hamarosan Feri kerül. A kutyamarás története, s a fiú tulajdonságai. Nagyon érzékeny, jószívű, ügyes, szorgalmas gyerek, aki sok mindenben segít a ház körül és kinn a határban — hangzanak a szinte egyöntetű vélemények. — Csak azt a csúnya dolgot ne csinálta volna! — veszi át a szót a szomszédos tsz ott időző gulyása. — A fiam egyik barátjával nézett be ide, Pistáékhoz látogatóba. A fiam komája kerékpárral volt. s mikor haza akart menni, hiányzott róla a stoplámpa. Ferkó lopta le. Az én rábeszélésemre aztán visszaadta. .. — Ejnye, Feri. ez bizony csúnya dolog! Miért tetted? — S a szipogó fiú vajl: Amikor még élt az édesanyja, elküldte valahová, s ráparancsolt, igyekezzen vissza. A kerékpáros legény pedig útját állta, belékötött, s amikor ő feleselt vele, elverte. — Azt gondoltam, hogy ezzel visszaadom neki... — fejezi be még mindig könnyezve. Sz. Istvánná veszi át a szót: — Máskor meg töltőtollat lopott a szegénykém ... A húgomtól ... — Én azt nem loptam! — kapja fel hirtelen a fejét a gyerek. — Az az enyém volt, csak az Erikának ajándékoztam, ö meg továbbadta, azért vettem vissza... Hosszú lenne elbúvárkodni mindazokban a körülményekben, amelyek eddigi életében hatottak a fiúra, s amelyek sok mindenre magyarázatot adnak. Hiszen kisebb korában csakugyan kiscseléd is volt, s annak az időszaknak az emlékei nem múltak el nyomtalanul. Mint ahogyan az édesanyja betegsége idején ránehezedő, felnőttet is próbára tevő terhek sem. Fogékonyságáról; jellemének formálhatóságáról tanúskodik az is, hogy a kórházban, a felnőtt betegtársaival való beszélgetések rádöbbentették Ferit a tanulás fontosságára. Hiszen hazatérve ezzel állt elő: Szeretné bepótolni, amivel a tanév kezdete óta elmaradt. Sz. Istvánék egyben-más- ban mulasztottak a fiúval szemben — nem voltak elég erélyesek, amikor tanulásáról, vagy éppen rendszeres tisztálkodásáról volt szó, s mivel ő is szívesen vállalkozott rá, az istállóban fektették. A maguk módján viszont mégis szeretik Ferkót, gondoskodnak róla, örülnének, ha tanult ember válna belőle. A bizalmuk azonban úgylátszik, kevés. Nem kívánják már örökbe fogadni. A gyerek kórházba kerülésekor felfigyelt sorsára a gyámhatóság is, s kiderült: anyja halálakor a községi tanács elmulasztotta az állami gondozásba vételét. Az élénk eszű és alapjában véve értékes gyereket valóban okosabb is lenne intézetbe helyezni, ahol nyugodt körülmények között tanulhat kibontakoztathatja legjobb képességeit. N. Feri sorsának leírásában korántsem törekedtem teljességre. Történetéből azonban néhány tanulságot érdemes kiemelni. Ferkó nem „vásott”, nem „javíthatatlan” gyerek, mint ahogyan egyik-másik véleménnyel pálcát törtek felette. Olyan, amilyenné az eddigi, meglehetősen kúszált, erőpróbákkal teli életsorsa, sokféle környezete formálta. A legilletékesebbek. az őt közvetlenül ismerők, nem kételkednek értékeiben. Jófejű, ügyes kezű — számos barkácsolási kísérlete bizonyítja ezt —. s ezeket a tulajdonságokat a jó pedagógiai érzék, kiegyensúlyozott környezet feltétlenül továbbfejlesztheti. A másik tapasztalatunk: Feri nem elhagyatott. Nemcsak azért, mert édesanyja halála után — ha nem is minden vonatkozásban tökéletes — otthonra talált Sz. Istvánék jóvoltából. S azért sem, mert a bejelentés, amely elhagyatottságot vélt felfedezni a fiúcska sorsában, a társadalom felelősségérzetéről, szívéről tanúskodik. Arról, hogy nálunk senki számára sem lehet közömbös, hogyan élnek, nevelkednek gyermekeink, s milyen felnőtt válik belőlük. PERNY IRÉN r-h A% első hó A váratlan ólmos esős időjárás után a héten leesett az első hó, s a hőmérő is a fagypont alá süllyedt. December tehát meghozta a telet. Képünkön a szép, behavazott kecskeméti Szabadság tér látható. (Tóth Sándor felvétele.) Illést tartott az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága december 7-én, délelőtt a megyei pártbizottság székházában ülést tartott. Erdősi József, a megyei pártbizottság titkárának bevezető szavai után dr. Molnár Frigyes, a megyei párt- bizottság első titkára adott tájékoztatást a Központi Bizottság december 5-i üléséről. A megyei pártbizottság a beszámolót tudomásul vette. Ha egy húszéves lány elnök lenne... Ha így, ahogy ül az íróasztala mellett, ebben az öltözékében, gondozott frizurájával, valamilyen mesebeli erő pillanat alatt odavarázsolná egy városi hivatal, de akár eszpresszóasztal mellé, senki nem mondaná meg róla, hogy falusi kislány. Máskülönben — hej, ottani legényszívek! -5- feltűnően csinos teremtés a húsz év körüli Gyetvai Anna, a felsőszentivá- ni Vörös Október Termelőszövetkezet adminisztrátora, egyszersmind a közös gazdaság KISZ-szervezetének titkára. A forma, külső megjelenése azonban az ember megítélésénél — tartozzék bármelyik nemhez, korosztályhoz — nem elsődleges szempont. Milyen a tartalom? S meglepő, hogy ebben a vonatkozásban Anna milyen gazdag adalékokkal szolgál önmagáról. Kollektiv vezetés Meghökken, de néhány percnyi gondolkodás után megválaszolja merész kérdésemet: mit csinálna, ha ő lenne a termelőszövetkezet elnöke? — Ne értsen félre, nem bírálni akarom Hegedűs Mihály elvtársat, az elnökünket, aki éjt nappallá téve nagyon jó eredménnyel fáradozik közös gazdaságunk erősítésén, s akit igen tisztelek, becsülök — mondja komoly megfontolással —, de ha én volnék az elnök ... — újra gondolkodik, mérlegeli mondanivalóját —, nem lennék az, ha megválasztanának sem... szóval, ha mégis én volnék a szövetkezet elnöke, még jobban a kollektív vezetésre alapoznám a szövetkezeti gazdálkodás, közösségi életünk irányítását. Az agronó- must. állattenyésztőt és az öt függetlenített brigádvezetőt megtenném egy-egy reszort felelősévé, nagyobb önállóságot biztosítanék számukra, s tőlük tájékozódnék a szövetkezeti gazdák ügyes-bajos dolgai, a gazdálkodás részeredményei felől. Természetesen állandóan ellenőrizném a reszortfelelősök munkáját. E tekintetben egyébként nálunk állandóan javul a vezetés módszere, amire szükség is van, az elnök különben ki sem látszana a teendők tömkelegéből. Havonta egyszer — Ami viszont még hiányzik nálunk, az a termelési értekezlet. Negyedévenként van a gazdaságunkban közgyűlés, kéthavonta vezetőségi ülés, s a brigádvezetőkkel mindennap megbeszéli elnökünk a teendőket. Ha azonban én lennék az elnök, havonta legalább egyszer termelési értekezletet is tartanék. Ezen valamennyi reszort- felelős, több vezető beosztású ga^da. s a főkönyvelő is részt venne. Értékelnék a hibákat, de ha lenne rá ok, nem fukarkodnánk a dicsérettel sem ... Hogy honnan veszem mindezt? A járási KISZ-titkári értekezleten is beszélgettünk már, meg aztán néha elgondolkodik az ember az effajta kérdésekről. A termelési értekezletről Baján a Ruhaüzemben tett látogatásunk során hallottam. A termelést illetően — folytatja lenyűgöző megfontoltsággal ez a csinos falusi kislány — nálunk nagyon jó a sertés- tenyésztés eredménye. De ha én volnék az elnök, több munkaigényes növényt, például dohányt is termesztetnék. Meg cirkot. Küzdjenek a fiatalok Következő kérdésemre már szinte „professzorod’ Anna Válasza. Otthon van a témában. — Igen, az ifjúság. Nem könnyű probléma — magyarázza. — Kezdjük azzal, hogy tavaly 54 forintot ért szövetkezetünkben egy munkaegység. Erre sok fiatal visszajött hozzánk. A vezetés utánpótlásának biztosítására elnökünk nem egyet kiszemelt már közülük. A helyében én is így tenném. Az ifjak közül többen szorgalmasan képezik is magukat. A mezőgazdasági technikum kihelyezett osztályának a második évfolyamán hatan, az elsőn ti- zenketten tanulnak. — Kis szünet, enyhe sóhajtás után folytatja. — Ám őszintén szólva, a fiatalok általában visszaélnek a nekik nyújtott lehetőséggel. Mi történt? Szövetkezetünk elnöke például klubszobát ren- deztetett be számukra. Eleinte nagy érdeklődéssel látogatták, aztán ellanyhult a klubélet. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy nem szabad mindent készen adni a fiataloknak. Küzdjenek meg a lehetőségeikért. Szóval, ha én lennék az elnök, így cselekednék. Gyakran elbeszélgetnék azonban a fiatalokkal, meghallgatnám szándékaikat, terveiket, s ha meghívnának rendezvényeikre, a bálba, mindig elmennék közéjük. Mintha én is az ő korosztályukba tartoznék... Mert a termelőszövetkezeti elnök legyen örökifjú — összegezi Gyetvai Anna fiatalos hévvel, de mély bölcsességgel. TARJÁN ISTVÁN
