Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-21 / 298. szám
ft Összekötő kapocs ■ Amerikátóí-Ausztráliáig Beszélgetés a Magyarok Világszövetsége főtitkárával A minőség őrei Lútmgmíá* egy jubiláló intézetben Megyénkben és bárhol az országban tíz és tízezer család található, akiknek rokonai, hozzátartozói, barátai, ismerősei élnek Nyugat-Európában, vagy más kontinensen. Mert bármily kicsi is a magyar föld — Bolíviától Finnországig, Szaúd- Arábiától Ausztráliáig, Francia- országtól Amerikáig szinte minden nagyobb városban találkozhatunk hazánk volt fiaival. — Amíg Miskolc és Diósgyőr nem egyesült, a második legnagyobb magyarlakta város Budapest után Cleveland volt, ahol kétszázezer honfitársunk él. S így bevezetőnek még egy érdekes statisztikai adat: minden nyolcadik magyar ember külföldön él. Nem csalogatunk haza senkit Budapesten, a Benczúr utca egyik jelentéktelennek látszó épületén kis tábla jelzi: Magyarok Világszövetsége. Panama, Thaiföld, Nyugat-Németország, Anglia, Dánia, USA, Argentina postahivatalainak bélyegzőlenyomatával havonta több ezer magyarul írott levél érkezik ide. — Jelenleg mintegy másfél millió magyar él külföldön — kezdi á beszélgetést Beöthy Ottó, a Magyarok Világszövetsége főtitkára. — Az elmúlt években követségeinken sokan jelentették be hazatelepülési kérelmüket. Főképp az amnesztiarendelet életbelépése után. — Akik kint maradtak, s állampolgárságot kértek, bizonyára hasznos tagjai lesznek új hazájuknak. A világszövetség számos külföldi magyar klubbal és volt honfitársunkkal tart- személyes, vagy levelező kapcsolatot. Munkájuk nem a hazacsábítás, hanem a rendszeres és reális tájékoztatás az óhaza életéről. — A külföldön letelepedett magyar lehet fal, vagy összekötő kapocs a két ország között. Nem igaz az, hogy Nyugaton csak „becstelen” magyarok élPETÖFl NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfl Népe Lapkiadó Vállalat, Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecsk-mét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Belpolitikai rovat: 11-«. Szerkesztő bizottság W-38. Kiadóhivatal: ■skemét. Szabadság tér tfa. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.-'.lőflzetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: U-B5. Index; »96«, nek, akik szervezkednek, uszítanak a Magyar Népköztársaság ellen — folytatja Beöthy elv- társ tájékoztatóját. — Igen, az ilyen „emigránsokból” is szép számmal vannak Nyugaton, de azért a többségük becsületes magyar ember. Hogy hazánk szülötteiből csak néhányat említsek, akik világviszonylatban is komoly sikereket értek el: a nemrég elhunyt Kármáin Tódor professzor az Aeronautdkai Tudományok Nemzetközi Tanácsának tiszteletbeli elnöke, a Budapesti Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora, Vigmann Jenő professzor, az idei Nobel- díjjal kitüntetett fizikus. Tanulságos történet Egy kis történetet választottam ki Beöthy Ottó hatalmas élményanyagából. A történet „hőse” egy budapesti gyárban dolgozott, mint művezető. 1956-ban hagyta el az országot. Ez év tavaszán kórt és kapott hazatelepülési engedélyt. A világszövetség közbenjárására visszávették régi munkahelyére. Néhány hét múlva az illető ismét felkereste a Benczúr utcai házat. Elmondta, hogy csak segédművezetőnek vették vissza. Bizonyára azért — mondta —, mert külföldről tért haza. A főtitkár kérte a vállalat vezetőjét, hogy vizsgálják ki a panaszt. „Nem lehet — írta neki —, hogy külföldre távozása miatt visszatérte után alacsonyabb munkakörbe helyezzék ...” Az igazgató postafordultával válaszolt: „Közlöm, hogy a mi gyárunkban 1956 óta némi változás is történt. 1956-ban a művezetői munkakör betöltésére elég volt nyolc általános iskola elvégzése és a szakmunkás-bizonyítvány. Jelenleg erre a munkakörre technikusi oklevéllel rendelkezőket nevezünk ki. — Azonban szívesen segítjük az illetőt a technikum elvégzésében. Az érettségi megszerzése után visszahelyezzük régi munkakörébe, hacsak addig nem egyetemi végzettséget kívánunk meg ...” Hungarian News — Nouvelles Hongroises A Magyarok Világszövetségének lapja — Hungarian News, Nouvelles Hongroises— Magyar Hírek sok külföldön élő magyar családnak „viszi el” kéthetenként a hazai eseményeket. — Mivel foglalkozik még a világszövetség? — kérdezem. — Kérésre segítünk megkeresni idegenben, ismeretlenben élő magyarokat. Sőit, Nyugatról is többször fordulnak hozzánk keresési kérelemmel. Pár hónapja egy idős, Kanadában élő magyar házaspár látogatott meg itt a szövetségben -— mondja Beöthy Ottó. — A férfi negyvenöt éve vándorolt ki. Akkor egy Erzsiké nevű varrónőnek udvarolt. Közbén Kanadában megnősült, s az Erzsikéről azóta sem hallott. „Segítsenek megtalálni az Erzsikét” — kérte. Csak annyit tudott róla, hogy 1918-ban Kispesten élt... Talán a véletlen játéka: megtaláltuk. — ön arra kért feleletet beszélgetésünk kezdetéin, hogy miképp élnek az idegenbe szakadt magyarok. A világszövetség munkatársai évente igen sok külföldi magyarlakta településre látogatnak el. A régebben — az 1920—40-es években — kivándorolt honfitársainknak — részben — már sikerült beilleszkedni a nyugati világ szinte túlfeszített atmoszférájába. — Az 1956-os emigránsok csak most próbálkoznak ezzel. Szövetségünk komoly segítséget ad a külföldre távozott magyaroknak. hogy az általuk választott új hazának becsületes állampolgárai legyenek. Említettem, hogy sokan tértek vissza véglegesen Magyarországra. De még egyszer ennyi azoknak a száma, akik bár szívesen települnének vissza, de köti őket a kint alapított család — fejezi be tájékoztatóját Beöthy Ottó. KOVÁCSI MIKLÓS Kecskeméten, a csendes Munkácsy utcában székel egy aránylag ismeretlen intézmény, a megyei Minőségvizsgáló Intézet. A közelmúltban, a Széchenyi térről költözött a frissen festett, emeletes épületbe a fiatal mérnök és technikus gárda, hogy itt folytassák azt a munkát, amely 50 évvel ezelőtt vette kezdetét az intézetben . .. A MÜLT — Akkoriban, vagyis fél évszázaddal ezelőtt — mondja az intézet vezetője —, „Törvény- hatósági Vegyvizsgáló Állomás” volt a hivatalos elnevezés. Ma csupán a szakma idősebbjei emlékeznek Szakács Ödönre, Szarka Bélára, dr. Bujk Gáborra, az egykori vezetőkre és szakemberekre. „Kísérleti fővegyész”-nek titulálták a hatósági jogkörrel is rendelkező vezetőt 1913-tól, egészen a felszabadulásig. A JELEN. Horváth György vegyészmérnök, az intézet vezetője, ki nemrégiben Pauli Péternével együtt megkapta az „Élelmiszer kiváló dolgozója” kitüntetést, mutatta be számunkra a laboratóriumokban folyó érdekes munkát, s beszélt az intézet jelenéről. — Munkánk rendkívül széles körű —, mondotta. Az élelmi- szeripari készítmények termelésének, minőségének, forgalomba hozatalának vizsgálatától, egészen a háztartási, vegyipari termékek ellenőrzéséig terjed. Kon- zervet, kenyeret, lisztet, szeszes italt, húsokat, nyáron fagylaltot stb. vizsgálunk három laboratóriumunkban. De talán nézzünk szét... Valóban, érdekes képet mutat a laboratóriumok berendezése. Bonyolult műszereket, kémcsöveket, lombikokat, a legkülön- I bözőbb elemzésre váró árumintákat láthatjuk. Egy fehér köpenyes technikus a gramm ezredrészét is mérő fotométer segítségével éppen méréshez készülődik, mellette ott csillognak a megvizsgálásra váró anyagok színes oldatai. A 3. számú laboratórium a tejféleségek, konzervek „vallatásának” színhelye. Air* Hor2.3 millió szelet cukrászsütemény Az elmúlt évhez viszonyflv az idén jelentőseit megnöveke debt a cukrászsüteményeket fogyasztók száma. 1962-ben hétköznapokon átlagosan 35 ezer, ünnepnapokon 65 ezer darab sütemény került forgalomba a megye városaiban. Ez évben közel kétszeresére emelkedett a cukrászkészítmények száma, így egy hónap alatt 2,3 millió szelet sütemény kerül Kecskemét, Kiskunhalas, Baja, Kiskunfélegyháza és Kalocsa vendéglátó- ipari egységeibe. amikor István „bátyámat” a cumisüvegtől elválasztották! Derűs kedélyű, bölcs óregapám egyik Száváját ása jutott az eszembe, s magamban kénytelen-kelletlen igazat adtam neki. Ö ugyanis „érettebb” éveiben egyre sűrűbben hajtogatta: — A rosseb tudja, milyen bolond szokás járja mostanában! Nem is olyan régen még mindenki Kálmán öcsémnek titulált. Manapság meg mindenkinek arra jár a nyelve, hogy „Kálmán bátyám”... Érthetetlen ez a fránya modern divat! Jóba Tibor AZ LENNE A VALAMI — Mit szólsz hozzá, kitalálták a vezető nélküli traktort! — Ez nagyon szép, de mikor találják ki a rokon nélküli vezetőt? (Fülöp György rajza.) A közelmúltban a megye mezőgazdaságának egyik kedves alakját interjúvoltam meg. Szó, ami szó, az ismerkedés első perceiben még a „te-tá’-ra is nehezen állt rá a szám, különösen, amikor remekbe szabott bajuszára és megelégedettségről tanúskodó tokájára esett a pillantásom. Aztán összemelegedtünk, maradt a tege- zés, az idősebbnek kijáró tiszteletet jelző „bátyám”-mal megtetézve. A riportfelvételnek azokban a perceiben azután, amikor a személyi adatokra került sor, kénytelen voltam megkérdezni: * n — tim ... hány éves is vagy, kedves bátyám? Mondott egy számot, s én megállapítottam, hogy — két évvel fiatalabb nálam. Nyeltem egyet, s leplezve megdöbbenésemet, a rám várakozó csézába ültem, amely következő munkahelyemre volt hivatva számtani. Kucsmás fo- gatos ült mellettem a bakon — az errefelé, úgy látszik, hagyományként őrzött —, bajuszát a december ködeibe dóíve. Hej, hány telet láthatott már ez a férfiúi ékesség, s összevissza, hány kiló jégcsap tapadt már meg makacs szálain! — morfo ndiroztam. Beszélgettünk. Időjárásról, termésről, munkaegységről... Majd a végcélhoz közeledve, itt is kibukott belőlem a kérdés: — István bátyám hány esztendős? S a válasz — aznap immár másodszor — mellbe vágott: kiderült belőle, hogy jómagam már rég az iskolapadot kaptattam. váth György most nem arról bei szél, milyen kémiai folyamatok előidézésére képesek eme érdekes „boszorkánykonyhában”. Más a téma: , A JÖVŐ. — Csaknem egymillió forint értékű felszerelésünk van már, de szükségünk lenne még egy farinográfra a lisztvizsgálatokhoz, egy speciális pH-mérőre a sav- és lúgtartalom megállapításához, s végül egy Macbeth- Unsell típusú analitikus szín- mérő készülékre... — Hányán dolgoznak az intézetben? — Tizenegyen. Mérnökök, technikusok, laboránsok, adminisztratív dolgozók. Jövőre kapunk egy vegyészmérnök „erősítést”. Mindenki tanul, mert tanulni kell. Az intézetvezető egy dossziéban lapoz. — Ezt mutatják a fejlődés adatai is — magyarázza. — A vizsgálatok száma 1958-ban 7400 volt, 1962-ben elértük a 12 000- et, s terveink szerint négy-öt év múlva évi 20 000 vizsgálatot kell elvégeznünk. S nekünk nemcsak a növekvő követelményeknek kell a jövőben is megfelelnünk, hanem méltónak kell lenni az elmúlt ötven esztendő nagyszerű eredményeihez, intézetünk eddigi hagyományaihoz, jó hírnevéhez is ... f B. Gy. Téli képek — Hát sosem fogy el? Zúzmarás ágak. (.Tóth Sándor felvéteka.j BÁTYÁM...
