Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-21 / 298. szám

1963. december 21, szomoai 5. oldal A Magyar Fúvósötös hangversenyei Könyv, szőttes, lemez karácsonyra ünnep előtti körséta Kecskemét üzleteiben Hazánkban a fúvós mű­vészetnek hosszú ideig nem vol­tak hagyományai, ezért nem volt becsülete sem a fúvós hangszereknek. Igen ritkán for­dult elő például, hogy valaki mondjuk oboára vagy kürtre taníttatta volna gyermekét. A tízes években Kodály emelt szót annak érdekében, hogy a Zenekakadémián a fúvósok ok­tatására is szervezzenek tan­széket. A magyar zenei élet a fúvós művészeket is külföldről „importálta”, elsősorban a rend­kívül nagy hagyományokkal rendelkező Csehországból. A második világháború után ezen a téren is gyökeresen megváltozott a helyzet. Egymás után kerültek ki a zenei intéz­ményekből a tehetséges fiatalok, akik lerakták egy új magyar fúvóskultúra alapjait. Zene­szerzők, pedagógusok és aktív művészek szorgalmazására pe­dig létrejöttek és kiadásra ke­rültek új pedagógiai és előadá­si darabok fúvós hangszerekre. A magasabb rendűre való igény keltette életre nálunk a kama­raegyütteseket, melyek számá­ra a komponisták szívesen ír­tak új műveket, s a művészek is örömmel gazdagították egyéb­ként nem túl bőséges repertoár­jukat ezekkel az új kompozí­ciókkal. Elmondhatjuk, hogy az utóbbi másfél évtized alatt va­lóságos reneszánszát éljük a fú­vós kamarazenének, s ebben a világméretű folyamatban Ma­gyarország igen szép helyet vívott ki magának. Bizonyíté­kul elég megemlítenünk, hogy az elmúlt két hét alatt két al­kalommal — ifjúsági és felnőtt bérleti — hangversenyen váro­sunkban bemutatkozott Magyar Fúvósötös tavaly a genfi nem­zetközi zenei versenyen máso­dik helyezést ért el. A Magyar Fúvósötös nem­csak valamennyi tagja, de ma­ga az együttes is fiatal: nem egészen két évvel ezelőtt ala­megfeledkezne róla, hogy miért is jött ide.. Nehéz a követke­ző napokra gondolni... Megér­demli ez a lány azt a sorsot, ami vár rá? Hiszen az ő segít­ségével fogja elérni a célját... S amikor ő már túl Írsz a ha­táron, feltétlenül leleplezik, és börtönbe kerül... Ha magával vihetné... De hát erről szó sem lehet... Vajon mit szólna Bron- dell ezredes, ha beállítana hoz­zá, s közölné vele, hogy magá­val hozta Magyarországról egy kommunista katonatiszt kom­munista húgát? ... — Te nem is figyelsz — rez­zent fel a lány. — Dehogynem figyelek ... El­mondjam az utolsó sort? — No, halljam... — Szeretlek, mint élni sze­retnek halandók, amíg meg nem halnak ... Ugye? — Sipos töké­letesen tudott koncentrálni, s szavakat, sőt mondatokat rögzí­teni, még akkor is, ha gondo­latai egészen másutt jártak. Ez­úttal is így történt. Valóban nem figyelt a versre, mégis el tudta mondani az utolsó sort, noha sohasem hallotta azelőtt. Éva megcsókolta a homlokát, mintegy bocsánatot kérve, és folytatta, még átszellemülteb- ben: Minién mosolyod, mozdulatod, szavad őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. Most mélyen a fiú szemébe nézett. — Nem hittem volna, hogy így is lehet szeretni, ilyen na­gyon ... Jöttél, megfogtad a szívem, és most minden gondo­latom a tiéd — suttogta hal­kan. s oly közel hajolt Sipos­kult meg, de máris rendelkezik a legmagasabb rendű kamara­zenélés minden erényével. Mind az öten, név szerint: Lajos Attila (fuvola), Pongrácz Pé­ter (oboa). Kovács Béla (kla­rinét), Fülemüle Tibor (fagott) és Tarjányi Ferenc (kürt) első­rendű művészei hangszereik­nek. Az együttes játékának vir­tuozitását különösen Jean Fran- caix francia és Arnold Mal­colm angol zeneszerző szelleme­sen könnyed műveiben csodál­hattuk meg. A szép tónusú, összeforrott, igazi fúvóshang­zásnak szinte a példaképét mu­tatták be a nyitószámban: — Farkas Ferenc elegánsan archai­záló hangú Régi magyar tán­caiban. Az ösztönös muzikali­tás minden produkciójukra jel­lemző, de talán a legtökélete­sebben a H indemith-Fú vósötös egyébként is nagyon szép, lassú tételének belülről fakadó, a ze­ne mélységeit kifejezésre jutta­tó mesteri megformálásban ér­vényesült. Az említett műveken kívül Maros Rudolf: Musica leggiera című fúvósötösét ad­ták elő, majd ráadásként De­bussy: A kis néger című kom­pozícióját. Már a szerzők felsorolásá­ból is kiderül, hogy a hang­versenyen valamennyi mű hu­szadik századi zeneszerző alko­tása volt. A Magyar Fúvósötös tagjaihoz igen közel áll korunk zenéje: szeretik és van elég bátorságuk hozzá, hogy csupa modern művel lépjenek pó­diumra. Helyes összeállításban és adagolásban az új zenének is van sikere, erre mutatott közönségünk értő és lelkes rea­gálása. Talán a zord időjárás­nak tulajdonítható azonban, hogy rendszeres hangverseny lá­togatóinknak — sajnálatos mó­don — csupán igen kis része jelent meg az esten és részesült a Magyar Fúvósötös kecske­méti szereplésének emlékezete­sen szép élményében. KÖRBER TIVADAR hoz, hogy a férfi testén borzon­gás futott végig forró leheleté­től... Sipos azonban nem viszonoz­ta a kedves szavakat, hanem felugrott. — El is feledkeztem róla, hogy még nem reggeliztünk ... Gyere, menjünk fel... Jó? — Én nem vagyok éhes — vá­laszolta kissé szomorúan a lány. — Olyan szép ez a reggel, ma­radjunk még egy kicsit... — Én már nagyon ennék va­lamit — igyekezett kitérni Si­pos. Vigyáznia kell, nehogy őt is megperzselje a szerelem. Hi­szen már így is többet gondol Évára, mint amennyit megen- gedhetetne magának ... Felsegítette a gyepről, átölel­te a derekát. — Ugye nem haragszol? — próbálta feledtetni az előbbi, kissé goromba hangot. Tudta, hogy Éva mélyen átélte ezeket a perceket, s ő egyetlen moz­dulatával. egyetlen szavával le­rántotta a fellegekből a földre. A patak menti üdezöld pázsi­ton visszasétáltak a szállóhoz. Éva hallgatott. Csak sokára szó­lalt meg: — Tudod, hogy József Attila itt írta ezt a verset? Ott ültek azon a sziklán... — Gyönyörű vers... Tanul­tam valamikor, de már teljesen elfelejtettem — hazudta Sipos. Csendes andalgásukban a va­dászok zavarták meg őket, akik ott ácsorogtak a szálló mögött, indulásra várva. Járfás még oda is szólt nekik. — Aztán megmosdottak-e a patakban? Mert az ad ám igazi frisseséget... Attól szépülnek a lányok... — huncutkodott az erdész, majd mindezt lefordí­totta a külföldi vadászoknak is. A csendet harsány nevetés verte fel... A kecskeméti könyvesbolt­ban egy percig sem szünetel a forgalom. A legtöbb vevő aján­déknak szánja a szép, ízléses kivitelű könyveket, amelyekből 10 000 forinton felül vásárolnak naponta. Legkelendőbbek a me­séskönyvek, ifjúsági olvasmá­nyok, Passuth László regényei, a téli könyvvásár újdonságai. Többek között Abody Béla: Az opera fellegvára, Széchenyi: Alaszkában vadásztam, Móra Ferenc: Arany koporsó című kö­tetei. A Magyar Irodalmi Le­xikonból eddig 130 példány fo­gyott el. Merhán Miklós, kecskeméti dolgozó Pilinszky János: Rek­viem című könyvét keresi. — A fiamnak veszem — mondja —, egyetemista és sze­reti a verseket. Melléje persze megkapja még a Magyar Iro­dalmi Lexikont is, Pálos ezalatt Sipos szobájá­ban tartózkodott. Négykézláb csúszkált, s olyan közel hajolt a parkettához, hogy orra majd­nem súrolta a padlót. Kezében zseblámpát tartott, amely azon­ban nem adott fényt. A parket­tán viszont jól ki lehetett ven­ni néhány lábnyomot. Az őr­nagy megállt az egyiknél, mi­niatűr fényképezőgépet vett elő, és pillanatok alatt lefényképez­te. Ljszkai főhadnagy a folyosón Őrködött. Kissé még bódult volt, nagyon későn feküdt le. s ke­veset aludt. Rátámaszkodott a lépcső korlátjára. Az őrnagy tovább vizsgálgat- ta a parkettát. Már amikor be­lépett, látta, hogy idegen járt a szobában. Az ágyon papírsze- letke hevert, egy újság széléről téphették le. Üres volt, nem le­hetett látni rajta semmi írást. De az őrnagynak azonnal fel­tűnt jellegzetes elhelyezése. Így nem dobnak el egy papírszelet- két. Valaki úgy tette az ágyra, hogy amikor a szoba tulajdono­sa belép, azonnal észrevegye ... Pálos zsebre vágta... Aztán gondolt egyet, hátha sikerül, és rávilágított a poláris fényű lámpával: a papírszelet- kén egy számsor tűnt elő. Gyor­san noteszt, ceruzát vett elő. és lemásolta, majd visszahelyezte az ágyra, úgy, ahogyan volt... A jelzőpor pedig egy olyan cipő alakját mutatta ki, amely még csak nem is hasonlított Sí­poséhoz. Tulajdonosa kissé be­felé taposta a sarkát, és má­soktól eltérően, a sarok belső felén hordja a védővasat... Pálos felállt, leporolta nad­rágját, majd már indult volna kifelé, amikor hangokat hallott. Egy pillanatra megremegett. Si­pos hangját ismerte fel... Lisz- kaá főhadnagy hosszan köhögött Szénási László a mutatós re­produkciók között válogat. Hosz- szas vívódás után Markó és Schallhaus egy-egy képe mel­lett dönt. Bekeretezve szebbé, otthonosabbá varázsolják majd az új lakást. — Bőséges választék áll a vásárlók rendelkezésére — mu­tat a roskadásig tömött pol­cokra Németh János boltvezető. — Most szerveződik a Versba­rátok Köre — már több mint ötven tagja van — és ez a ver­seskötetek forgalmán is észre­vehetően megmutatkozik. Pi­linszky Rekviem-jéből 50 pél­dányt kellett rendelnünk, erre még nem volt példa. A körtagok számára kedvezményeket is biz­tosítunk. Az általuk vásárolt könyveket felküldjük dedikálni a Magvetőhöz és aki ebben az évben 120 forint értékű vers­kötetet vásárolt, ajándékba a folyosón, mint akit a fuldok- lás ráz. Pálos körülnézett a szobában, zsebre dugta a lámpát, aztán egy pillanat alatt bepréselte magát a szekrény és a fal közé. Elővette pisztolyát, zajtalanul csőre töltötte, s maga elé tar­totta. Elhatározta, hogy ha Si­pos felfedezi, belelő a combjá­ba. Nem hagy neki időt, hogy használhassa különleges vegyi­pisztolyát. A főhadnagy nem fog bejönni a szobába. A harc tehát kettőjük között dől el... A kulcs megcsikordult a zár­ban. Pálos hallotta, amint a férfi határozott léptekkel bejön a szobába. Bezárja maga után az ajtót. Tekintete nyilván az ágy­ra eshetett, mert négy-öt lépés után megáll. Majd gyors lép­tekkel a szekrényhez jön, kitár­ja az ajtaját. Valamit kivesz a szekrényből, igen. a bőröndjét, hallani lehet, amint a zárak fel­pattannak. Ismét csend. Aztán megint egy kattanás. Majd még egy. Most bizonyára a cédulát olvassa a poláris fényű lámpá­val. Pálos kíváncsi lett volna, vajon hogyan fejti meg Sipos a szöveget. Speciális code-jelek ezek, nem valószínű, hogy fej­ből meg tudja fejteni. De nem mozdulhat... Ha látta volna, hogy Sipos rávilágít a karjára, ahol a po­láris fénytől előtűnik egy szám­sor, s a számoknak megfelelő betűsor, bizonyára elcsodálko­zik ... Pálos vérnyomása kissé fel­szökkent az izgalomtól. Nem az életét féltette, hiszen volt ő már ilyen helyzetben néhányszor, hanem a nyomozás további me­netét. (Folytatjuk.) kapja az 1963-ban írt legszebb versek gyűjteményét. Ez a könyv kizárólag a versbarátok­nak készül, eladásra nem ke­rül. A könyvesboltban megkezdő­dött a könyvsorsjegyek bevál­tása is. Sokan jönnek, hiszen a bolt 20 000 forint értékben adott el sorsjegyeket. Az érdekeltek figyelmébe még annyit: megje­lent a KRESZ 3. javított, bőví­tett kiadása és a decemberben kezdődő mezőgazdasági szak­munkásképző-tanfolyamhoz a szükséges általános alapisme­reti tankönyv csak itt kapható. A kecskeméti népművészeti és háziipari bolt is jól felké­szült a várható forgalomra. A frissen érkezett áruk nemcsak nagyon szépek, hanem haszno­sak is. Minden lakást hangula­tossá varázsolnak a pasztellszí­nű függönyszádák, az óarany­fekete baranyai szőttesek, fara­gott cigarettatartók és a hagyo­mányos motívumokat harmoni­kusan modernizáló bútorszöve­tek. — Az üzletből kivontok a kötöttárut — mondja Tábori József, a népművészeti bolt ve­zetője —, hogy több hely jus­son a népművészeti alkotások­nak, amelyeket egyre többen vásárolnak. Mit keresnek .leg­inkább? A kézi csomózásé és torontáli szőnyegeket, kalocsai hímzésű ágyneműket, szűrráté- tes fényképalbumokat, csipké­ket — egyszóval minden ked­velt, ami nálunk kapható. No­vember elejétől a mai napig közel 200 ajándékcsomagot küld­tünk külföldre is. A pult előtt egy vásárló új­donságokat keres. Az eladó máris rakosgatja eléje a szebb­nél szebb hímzéseket. A kiskun­félegyházi Háziipari Szövetke­zet ízléses készítményeit: rózsa­alakban szétnyitható zsemle­tartókat, zsúrabroszokat, továb­bá keresztszemes szetteket és azokat a hímzett, kétrészes kis- ruhákat, amelyeknek ellenállni nehezen lehet. Elégedettek a vá­sárlók, de hogy örül majd a megajándékozott!... Ünnep előtt sűrűbben nyílik a kecskeméti Melódia hangle­mezbolt ajtaja is. Egy szemüve­ges férfi az angol, orosz, nyelv­leckéket nézegeti, Jójárt János- né pedig a magyar dalok kö­zött válogat. — A lányomnak veszem aján­dékba — mondja. — ök a ma­gyar muzsikát kedvelik. A fiam már inkább twistet hallgat. Kíváncsian forgatja a tetsze­tős csomagolású, legújabb twist lemezeket. A választék nagy, mindenki talál kedvére valót. De a komoly zene kedvelői sem távoznak üres kézzel. Most ér­kezett a Puccini: Pillangókis­asszony című operájának leg­szebb áriáit tartalmazó lemez és Erkel: Hunyadi János című operájának komplett felvétele. — Sokan vásárolnak Beetho­ven, Liszt, Kodály lemezeket — mondja Polányi Istvánná, a hanglemezbolt vezetője — és karácsonyi colorvox képes le­velezőlapokat. Legkeresettebbek: Vico Torriani új lemeze, Óta Csermák és Selmeczi István dzsesszorgona felvételei, Kovács Apollónia cigánydalaiból nem győzünk hozatni, és hát termé­szetesen nagyon népszerűek a magyar dalok. A hanglemezgyűjtők örömére rövidesen megérkezik a „három lemezből álló Traviata teljes fel­vétele, viszont az operettkedve­lők elégedetlenek. A bolt kevés operettlemezt kap, a legnép­szerűbb számokból jóformán semmit. Alaposabban felkészül­hetett volna a karácsonyi vásár­lásokra a Hanglemezgyártó Vál­lalat. Persze, azért van miből vá­lasztani. Az üzletek bevételéből pedig könnyen megállapítható, hogy az idén sem hiányzik majd a könyv, népművészeti alk>tás, hanglemez a kecskemétiek ka­rácsonyfája alólj V. Zs. A karácsonyi ünnepek alatt világhírű filmalkotásokat tűztek műsorukra filmszínházaink. A nézőknek bizonyára örömet okoz majd a neves lengyel rendező, Andrzej Wajda: Hamu és gyé­mánt című filmjének bemutatása, amelyet eddig csak a film­múzeumok közönsége láthatott. A kitűnő alkotás tiszta, mű­vészi eszközökkel ábrázolja a felszabadulás utáni Lengyelország forrongó napjait. A tragikus történet Maciek Chelmicki sorsát mutatja be, aki tiszta életre vágyott, de mert cselekedni nem tudott érte, örökre elbukott. A film külön értéke a főhőst ala­kító Zbigniew Cybulski nagyszerű színészi teljesítménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom