Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-20 / 297. szám

A jőv5 esztendőt alapozzák a félegyházi Lenin Tsz gazdái Ujahb száz anyakocát vásárollak Az 1963. év zárszámadására készülve, egy pillanatig se szü­netel a munka a félegyházi Le­nin Termelőszövetkezetben: a jövő év alapos előkészítésén munkálkodnak a tsz-gazdák és vezetők egyaránt. A napokban érkezett meg négy vagonban a Kiskunsági Ál­lami Gazdaságtól vásárolt 100 darab fehér hússertés anyakoca, melynek beállításával és eddigi saját kocáikkal együtt 1965-re „önellátók” akarnak lenni, mind a hízónak való alapanyag elő­állításában, mind a tenyészállat pótlásában. A napokban vették át a Bács megyei Építőipari Vállalattól a százférőhelyes új tehénistállót, amelyet mér be is népesítettek. Az őszi vetések időben való elvégzése is megtörtént, 1230 hold kenyérgabonát és 300 hold őszi árpát vetettek el, holdan­ként 320 kilogramm műtrágyát használtak fel. Ügy tervezik, hogyha holdanként csak két mázsa többlettermést érnek el, egymillió forintos bevételi többlethez jut gazdaságuk. A szakember-utánpótlásról sem feledkeztek meg. Éppen most zárult az a szakmunkás- képző tanfolyam, amelyen Fél­egyházán az első volt, és ame­lyen a Lenin Tsz-ből 18 ezüst- kalászos gazda vett részt, hogy elnyerje a mezőgazdasági szak­munkás bizonyítványt. T. M. Ötször annyi hal mint tavaly - Ui tavak létesülnek, a meglevőket bővítik Szövetkezeti tógazdaságaink eredményesen zárják az évet Most, amikor a kemény tél megyénk vizeire már jégpán­célt borított, Asbóth Géza me­gyei halászati felügyelővel be­szélgettünk arról, hogy terme­lőszövetkezeti tógazdaságaink milyen eredménnyel zárták az idei évet. — Általában elégedettek le­hetünk tsz-tógazdaságaink idei munkájával — mondotta. — Ezt a számbeli eredmények is jól szemléltetik. A megyében 19 termelőszövetkezet összesen 645 holdon folytatott ebben az év­ben halgazdálkodást, s a halá­szat 21 vagont kitevő hozam­mal fizetett. Ez egy holdról több mint 3 mázsa halat jelent. A halastavak területe egyéb­ként csaknem a háromszorosa, a tavakból nyert hal mennyisé­ge pedig több mint az ötszö­röse a tavalyinak. Még szembe­tűnőbb a fejlődés, ha figyelem­be vesszük, hogy 1961-ben még mindössze 140 hold halastavuk volt a rtiegyé tsz-einek. Három év alatt — a területet tekintve — hétszeres a növekedés, hiszen a jövő év tavaszán már 1000 hóidon folytatnak termelőszö­vetkezeteink halgazdálkodást. Valamennyi tsz-tógazdaság- ban egyébként befejeződött az őszi halászat. A legjobb ered­ményekről szólva, a halászati felügyelő megemlítette, hogy a tiszakécskei Béke és Szabadság Tsz 204 holdas közös halasta­vából 376 mázsa halat fogtak. Kiemelkedő a hercegszántói Üj Tavasz Tsz 5 holdas tavának 70 mázsányi hozama is. A terme­lőszövetkezeti tógazdaságok or­szágos holdankénti átlaghoza­ma körüli eredménnyel büszkél­kedhet még a bajai Duna, a csátaljai Űj Tavasz, a csávolyi Egyesülés, a fajszi Vörös Csil­lag, a pálmonostori Keleti Fény, a szakmári Petőfi és a szeremlei Dunagvöngye Tsz is. A most lezárult időszakban nagyarányú fellendülés tapasz­talható tsz-tógazdaságainkban. A közös gazdaságok egyéb mező- gazdasági művelésre alkalmat­lan területeiket egyre szíveseb­ben hasznosítják új halastavak létesítésével. Jövőre Szabadszál­láson 1210 holdas tsz-közi, a hartai Lenin Tsz-ben pedig mintegy félezer holdas halastó építését kezdik meg. A már meglevő halastavak bővítését is több tsz határozta el. így rövi­desen a felsőszentiváni Űj Élet, a szakmári Petőfi és a csávo­lyi Egyesülés Tsz folytat majd nagyobb területen halgazdálko­dást, A tavasszal megtartott halá­szati szaktanfolyam is nagyban hozzájárult a tsz-tógazdaságok ivadéknevelési és -gondozási te­vékenységének korszerűbbé té­teléhez. A tanfolyamot huszon­hármán végezték el. Az új szak­emberek nagyobb kedvvel és szaktudással végzik munkáju­kat, aminek hatása mind a ter­melékenységet, mind pedig a jö­vedelmezőséget tekintve, már­is érezhető. Példásan szervezték meg — folytatta beszámolóját Asbóth Géza — a halállomány takar­mányellátását is Tsz-tógazda- ságaink ebben az évben csak­nem 25 vagon vegyes abrakta­karmányt, malomsöpredéket, ocsut, illetve kukoricát juttat­tak a halastavak „lakóinak”. A halakat pusztító jelentő­sebb betegség sem fordult elő az idén, az ivadékok egészségi állapota mindenütt kifogástalan. Jelenleg három nagyobb tó­gazdaság foglalkozik a megyé­ben tetemesebb mennyiségben ivadékszaporítással. A bajai Du­na Tsz-ben 37 holdról kevés hí­ján két vagon ivadékot nevel­tek és bocsátottak részben a többi tógazdaság rendelkezésé­re, a jövő évi halgazdálkodás elősegítésére. így, ami az iva­dékokat illeti, a tógazdaságok túlnyomórészt „önellátók”, ami azzal az előnnyel jár, hogy egy­részt a más megyékből történő ivadékbeszerzést mellőzve, jó­val kisebb a szállítási veszteség, másrészt pedig így nem fenye­get a fertőző halbetegségek be- hurcolásának a veszélye — fe­jezte be tájékoztatását a me­gyei halászati felügyelő. J. T. V n — Mit akartál mondani édes, amikor a férjed bejött a revol­verrel? _______________________________s________________________________------------------................................... ' - ............-..........................=F Pa naszkodik az anya Törékeny termetű, kopott ru­hás asszony keresett fel a na­pokban. Nagy kosarát letette a földre, majd szerényen a szék sarkára kuporodott. Szemében a remény rőzselángja lobogott és amikor megszólalt, kibugy- gyantak a könnyei. — Kérem, én úgy szégyelem, hogy ide kellett jönnöm, de bigyje el. nehezen szántam rá magam. Édesanya vagyok, sze­retem a fiamat, éppen ezért vettem bátorságot, hogy segítsé­get kérjek. Egészséges, szép gyerek, nem is buta, csak hát nem szeret dolgozni — mondja a nénike, közben zsebkendő­jével törölgeti a szemét. Néze­getem a panaszkodó anyát és a költő által oly szépen leírt mama jut az eszembe. B. Lász- lóné is olyan asszony, mint amilyen a többi anya: egészsé­gét, pihenését, mindenét a gye­rekeinek áldozza, hogy legyen belőlük valami; szakma legten a kezükben, becsületes munkás- emberekké nevelődjenek... S most panaszkodik: — Amikor elvégezte az iskolát, ipari tanulónak adtuk. Szoba­festő és mázoló szeretett volna lenni. Fel is vették. Ügy örül­tünk az urammal, hogy majd a Lacika is segít pár év múlva, mert én idegbeteg vagyok, a kislányom pedig még csak most hetedikes. Szóval a gyerek el is végezte a két évet, de az egyik tárgyból megbukott és hat hó­napra visszatartották. Vigasz­taltuk, hogy nem baj, kisfiam, majd eltelik az a hat hónap, aztán segéd leszel, mint a többi. Szépen fogsz keresni, mert a te foglalkozásod nagyon jó szak­ma. De a gyerek három hónap múlva otthagyta a munkahelyet — zokogja az asszony és zava­rában a szék másik oldalára te­szi át a kosarat. — Ez még 1961-ben történt. Azóta nem dolgozik. Az apja kitagadta. Azt mondta neki, hogy amiért ilyet csináltál, most már nem vagy a fiam. Nem is lakik ná­lunk a gyerek, hanem a nagy­néniénél van, aki 350 forintos nyugdíjat kap az ura után. Közben előveszi a gondosan becsomagolt fényképeket és az asztalra teszi. — Tessék nézni. A fiam, meg a kislányom. Ugye, milyen szép gyerekek. A két képről értelmet sugár­zó szemekkel néznek rám a gye­rekek. A babaarcú kislány és a kamaszkoron túl levő, már legénynek számító fiú. Az em­ber azt gondolná, hogy az anyja szavára elhordana egy hegyet, és lám az első próbán elszen­vedett kudarc, amiről csak ö tehet, már visszariasztja. A hetvenéves nagynéniével tart- tatja el magát, bár munkaképes. — Attól félek, hogy még rossz útra téved. Mennyit sírok miatta. Próbálok a lelkére beszélni, hogy végezze el azt a három hónapot, ami még hátra van és aztán rendbe jön az élete, de nem akarja. Olyan makacs. lengyel tijságfróvendigek Kecskeméten 'V- ■ ' «•■ ■■ ; «JJ Két héten át szerkesztőségünk vendége volt — a jobbról ülő — Marian Flejsierowicz és Bronislaw Lisowski, a poznani „Glos Wielkopolski” napilap két munkatársa. A többi között ellátogattak Tiszakécskére, Alpárra, a Szőlé­szeti Kutató Intézet homoki osztályára, a városföldi Dózsa Tsz- be, a kecskeméti Művésztelepre. Dunaújvárosba, a bugaci erdé­szetbe, s négy napot fővárosunkban is töltöttek. Nagy elismerés­sel nyilatkoztak a látottakról. Kedves lengyel vendégeink ma, pénteken délelőtt repülőgé­pen térnek vissza hazájukba. Megkezdik a csemegeszőlő-fajták nagyüzemi szaporítását A legutóbbi hat év alatt a Szőlészeti Kutató Intézet laki- teleki, illetve a katonatelepi gazdaságában két-kéthektáros törzstelepet létesítettek a kivá­lasztott húsz legjobb csemege­szőlő-fajtából. Most már annyi kitűnő minőségű „törzstőke” áll rendelkezésre, hogy hozzáfog­hatnak a csemegeszőlő-rekon­strukció nagyüzemi megvalósí­tásához. A szaporító anyag termelésé­nek meggyorsítása érdekében az Izsáki Állami Gazdaságban, va­lamint áz intézet lakiteleki gaz­daságában két hatalmas, egyen­ként hatezer négyzetméter alap- területű üvegházat építenek, amelyekben a szokványosnál ti- zenötször-hússzor gyorsabban szaporítják a telepítésre szánt kiváló fajtákat. Az üvegházak építését 1964 ta­vaszán kezdik meg. A modern, automatikus rendszerű berende­zés az NDK-ból érkezik. A két új üzem 1965-től kezd­ve évente 600 ezer gyökeres vesszőt ad át a termelő gazda­ságoknak a csemegeszőlő im­munis homoktalajokra tervezett nagyarányú telepítésének vég­rehajtása céljából. Egy vitaest elé... Ma, december 20-án este 7 órakor a József Attila Művelő­dési Ház klubtermében beszél­getésre jönnek össze Baja ve­zetői, pedagógusok, közéleti em­berek, azok, akik valamilyen formában kapcsolatban állnak az ifjúsággal. Vitát rendez az értelmiségi klub. A beszélgetés, a vita közép­pontjában Baja ifjúságának helyzete áll. Ki-ki elmondja a saját véleményét az ifjúságvé­delem elvi és gyakorlati kér­déseiről. Szó esik majd mind­arról, ami a város ifjúságának általános magatartásából fakad. Nem is tudom, hogy gondolkoz­hat így..: Az iparitanuló-intézet vélemé­nyét tolmácsolom az asszony­nak: a fiú jelentkezhet osztály­vizsgára abból a tantárgyból, amiből megbukott — ha akar. Elsősorban neki lenne érdeke, hogy szakma legyen a kezében. Még nincs veszve semmi, azon­kívül hogy két esztendő eltelt. Még mindent helyre lehet hoz­ni egy kis akarattal. Az apa, a szülők pedig ne elzárkózással, „kitagadással” büntessék a gye­deket, hanem álljanak mellé és biztassák, segítsenek neki. Ilyen­kor a jó szó, a bátorítás többet ér, mint a ledorongolás. B. László még csak 19 éves és ahogy az édesanya is mondta: van esze, tudna tanulni. A panaszkodó anya bizakod­va áll fel. Nagyon kevés kel­lene ahhoz, hogy mosolyogjon, hogy elfelejtse betegségét és azt a sok küzdelmet, ami a fiú fel­nevelésével együtt járt. Annyi kellene csak, hogy ifjú B. László emberei je meg magát... Gál Sándor Bizonyára felvetődnek majd olyan kérdések is, amelyek el­marasztalják a fiatalokat. Hogy azok tiszteletlenek, durvák, kö­vetelődzők, hanyagok stb... De nem lenne teljes értékű esti be­szélgetésünk, ha a felnőttek vádlottak padjára ültetnék if­júságunkat. Hiszen a mi ifjú­ságunk nagy általánosságban és zömmel lelkes, tettre kész, ha­ladó szellemű, élni vágyó és emberré válni akaró nemzedék. Arról kell majd beszélget­nünk, hogy az új „ember” ko­vácsolása során ma és holnap... és hogyan kell dolgoznunk az nekem — neked és nekünk... közösen összefogva mit, mivel és hogyan kell dolgoznunk az ifjúságvédelem érdekében. Reméljük, a jó és igaz szó, a szándék és a tett eggyé forrva, Baja ifjúságvédelmi munkájá­hoz olyan programot nyújt, amelynek megvalósítása ered­ményezi szocialista nevelési rendszerünk biztos sikerét. Kerényi József PETŐFI N®PE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér l/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskcn megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 85 055.

Next

/
Oldalképek
Tartalom