Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

t. «Mal M63. december 1, vasárnap Varsó és Washington Elnöki vizsgáló bizottság alakult a Kennedy-merénylet ügyében VARSÓBAN — „teljes üzemben” ülésezik a Bé­ke-világtanács ülésszaka, amelyet a megszokottnál is nagyobb nemzetközi jelentőségűvé növel a helyzet, amelyben összeült. A Béke-világtanács a Kennedy elnök meggyilkolása után kialakult bonyolult viszonyok között kezdte meg tanács­kozásait. Olyan helyzetben, amikor világossá vált, hogy az amerikai szélsőjobboldali erők cél­ja a világpolitika jelenlegi, enyhülési irányzatá­nak megváltoztatása. Természetes, hogy ilyen helyzetben a szervezett békemozgalomra hatal­mas feladatok várnak: hiszen a tömegeknek a lehető legnagyobb éberséggel kell felfigyelniük a reakciós és háborús erők minden manőverére. A Béke-világtanács munkájának középpontjában ezúttal is a leszerelés áll. Máris világossá vált a megbeszélések során, hogy a nemzetközi béke­mozgalom álláspontja szerint az atomcsendegyez- mény utáni következő lépés súlyát a 18 hatalmi leszerelési bizottságnak kell hordoznia. A tanács ezért helyesnek tartaná, ha a bizottság legköze­lebbi ülésszakát „a legmagasabb szinten” tarta­nák meg! Ezen a ponton a nemzetközi békemozgalom ál­láspontja összefügg a Kennedy tragikus halála után újra mozgásba lendült, állami szintű tár­gyalásokkal. Nem szabad elfelejteni, hogy de Gaulle, Home brit miniszterelnök és Mikojan egyidejű jelenléte és tárgyalásai az amerikai fő­városban voltaképpen már igen magas szintű találkozót jelentenek — még akkor is. ha e tár­gyalások külön-külön folytak és csak az érint- keziés felvételét szolgálták. A legjelentősebb mo­mentum az, hogy a Mikojan—Johnson megbe­szélésen megtalálták a módot a leszerelési tár­gyalások továbbfolytatására. Ugyanakkor számos olyan híresztelés is felbukkant, amelyek szerint valamilyen formában számítani lehet egy csúcs­találkozóra. Londoni információk szerint 19R4 elején Johnson Hornéval és de Gaulleval — ta­vasszal pedig Hruscsovval találkoznék. Ezek a EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN találkozók alkalmasak lehetnek arra, hogy elő­készítsék a 18 hatalmi leszerelési bizottság kö­vetkező ülésszakának „felemelését” a csúcsszín­vonalra, s egyúttal biztosítsák e találkozó meg­felelő eredményességét. A Béke-világtanács var­sói tanácskozása így e pillanatban különlegesen fontos politikai missziót tölt be: A legmagasabb szintű tárgyalások és a leszerelés felé fordítja a világ népeinek figyelmét és politikai energiá­ját. JOHNSON amerikai elnök pénteken este hét főnyi vizsgáló bizottságot alakított, amelynek fel­adata: Kideríteni a néhai Kennedy elnök ellen elkövetett merényletnek, valamint a gyilkosság­gal gyanúsított Lee Harvey Oswald meggyilko­lásának hátterét. Az elnöki vizsgáló bizottság tagjai: Sari Warren, az Egyesült Államok Leg­felső Bíróságának elnöke, — Richard Russel sze­nátor, a szenátus katonai bizottságának elnöke, — John Sherman Cooper volt indiai nagykövet, — Hale Boggs képviselő, a képviselőház demok­rata párti többségének vezetője, — Allen Dulles, a központi hírszerző szolgálat volt főnöke, — John Mccloy volt nyugat-németországi főbiztos, leszerelési szaktanácsadó — és Gerald Ford kép­viselő. A bizottság megalakításáról a Fehér Ház pénteken este közleményt adott ki. „Az elnök utasítja a különbizottságot, tegyen jelentést ta­pasztalatairól és következtetéseiről az elnök, az amerikai népnek és a világnak.” A bizottsági je­lentés elkészültének határidejét nem tűzték ki. Az elnök által kijelölt csoport megalakításáról a kongresszus republikánus és demokrata párti ve­zetőivel előzőleg a Fehér Ház konzultált. A bi­zottságban mind a köztársasági, mind a demok­rata párt szerephez jutott. Johnson elnök átvizs­gáló bizottság tagjaival pénteken este megbeszé­lést folytatott. A Fehér Ház egyidejűleg közölte, hogy a volt elnök meggyilkolása óta 185 000 rész­vétnyilvánító levél, s több mint ötvenezer rész­véttávirat futott be. A LEMP Központi Bizottsága plénumának vitája Oswald a merénylet után Ruby hoz igyekezett? Az AfP liiil öntudó sító ja rekonstruálja a merénylet utáni első órák eseményeit Kekkonen Moszkvában Urho, Kekkonen, a Finn Köz­társaság elnöke szombaton Nyi- kita Hruscsov szovjet kormány­fő meghívására nemhivatalos látogatásra a szovjet fővárosba érkezett. A leningrádi pályaudvaron Kékkonent Leonyid Brezsnyev, Nyikita Hruscsov, és más hi­vatalos személyek fogadták. közzétette a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormányá­nak nyilatkozatát, amely köve­teli: az Egyesült Államok kor­mánya vessen véget a dél-viet­nami jogtalan és bűnös háború­nak, szüntesse meg Dél-Viet- namban a fegyveres beavatko­zást és agressziót, s tegye lehe­tővé a vietnami nép számára, hogy belső problémáit maga oldja meg. A nyilatkozat rámutat, hogy a dél-vietnami katonai állam­csíny után, november 20-án Ho- moluluban nagy tanácskozás kezdődött, amelyen részt vet­tek a Washingtonból, a Csendes­óceán térségéből és Saigonból oda érkezett magas rangú kato­natisztek és diplomaták. Az ér­tekezlet céljairól, az ott tárgyalt kérdésekről és elfogadott hatá­rozatokról szóló nyilatkozat megint csak leleplezte az ame­rikai kormány azon törekvéseit, hogy fokozza dél-vietnami ag­resszív háborúját és nyílt be­avatkozását Délkelet-Ázsia or­szágainak belügyeibe. A VDK kormányának nyilatko­zata ezután hangoztatja, hogy az amerikaiak dél-vietnami, laoszi, kambodzsai imperialista, beavatkozási és háborús politi­kája volt mindig az oka az e térségben uralkodó bizonytalan­ságnak és rendezetlenségnek. A nyilatkozat rámutat arra. hogy Í963. november 1-i dél­vietnami államcsíny világosan bizonvftja az amerikai imperia­listák és kiszolgálóik tehetetlen­ségét. Ez arra ösztönzi Dél-Viet- oam népét, hogy még határozot­VARSÓ. (MTI) A LEMP KB 14. plenáris ülé­sének szombati vitájában a leg­több szónok a népgazdasági ter­vezés megjavításával és a tarta­lékok biztosításának kérdéseivel tabban tömörítse sorait és har­coljon a győzelemig. A vietnami nép és a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság kormánya teljes mértékben he­lyesli és támogatja azokat a jo­gos követeléseket, amelyek a dél-vietnami nemzeti felszaba- dítási front 1963. november 8-i nyilatkozatában nyertek kifeje­zést. foglalkozott Sokan kifogásolták, hogy az ötéves terv megalkotá­sánál nem vették kellőképpen figyelembe a népgazdaság reális teherbíróképességét és a terme­lőerők fejlesztésében a beruhá­zásoknak a megengedettnél na­gyobb részét fordították a ter­melőeszközök gyártására. Ez fé­kezte a dolgozók munkainten­zitását. A vitában a beszámoló józan, reális szellemének megfelelően egész sor javaslat született a folyamatban levő népgazdasági terv végrehajtásának megjavítá­sára és a következő ötéves terv elkészítésénél bizonyos reálisabb szempontok figyelembe vételére. Felszólalók rámutattak arra, hogy a gazdasági pártvezetés megjavítása nagyban hozzájá­rul majd a termelő tevékenység időbeni fejlesztéséhez. tevésből kiindulva, hogy Os­wald gyilkolta meg Kennedy elnököt — rekonstruálja a me­rénylet utáni első órák esemé­nyeit és miután lépésről lépés­re végigjárta azt az útvona­lat, amelyet Oswaldnak tulaj­donítanak, arra a következte­tésre jut, hogy újabb homá­lyos pontok merültek fel az üggyel kapcsolatban. Dallas városa — kezdi az AFP különtudósítója — 28x38 kilométer nagyságú területen fekszik, de a dráma két fő­szereplője — Oswald és Ruoy — különösképpen ugyanabban az egész kis kiterjedésű negyedr- ben, Oak Cliffben lakott. A gyalog sétálónak nem egészen öt percre van szüksége ahhoz, hogy Oswald egykori otthoná­ból (1124 North Beckley) Ruby otthonába (223 South Ewing) eljusson. Annak az útnak, amelyet Os- wal ’ a Kennedy ellen elköve­tett merénylet után megtett, el­ső szakasza világos és egysze­rűen nyomon követhető — foly­tatja ezután az AFP különtudó­sítója. Kennedy elnököt 12.29 órakor (helyi idő) érték a ha­lálos golyók. Oswald 12,33 óra­kor elhagyhatta a merénylet színhelyét. 12.39 órakor — négy perccel azután, hogy a rend­őrség személyleírást adott róla — Oswald autóbuszra szállt annál a megállónál, amely 400 méterre van a Texas School Book Despository épületétől. Közben azonban a merénylet hatására megbénult a forgalom. Oswald 12.42 órakor leszállt az autóbuszról. Gyalog elhaladt néhány épület mellett, majd 12.45 órakor taxiba szállt, és a sofőrnek olyan házszámot mondott be, amely egészen kö­zel van a Ruby otthonához ve­zető 10. utcához. Oswald 12.53 órakor kiszállt a taxiból, túlhaladva saját la­kásán gyalog igyekezett haza­felé, mivel valószínűleg úgy határozott, hogy átöltözik. Lép­A csehszlovák párl­és kormányküldöttség elutazott Moszkvából A csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség tagjai — Józef Lénárt. a csehszlovák kormány elnöke, Otakar Simunek, a kor­mány elnökhelyettese és mások — szombaton hazautaztak Moszkvából. teit meggyorsítva öt perccel ké­sőbb — tehát 12.58 órakor — érkezett haza. Szállásadónője látta, amint futva érkezett és rövid időn belül ismét eltávo­zott hazulról. Ekkor a házzal szemben levő autóbuszmegálló­hoz ment. Néhány pemyi vá­rakozás után azonban úgy dön­tött, hogy gyalog folytatja út­ját. Ez 13.03 óra tájban le­hetett. Ennél a pontnál kezdődik Oswald útjának második, sok­kal titokzatosabb szakasza. Felmerül először az a kér­dés, hogy Tippit rendőr miért tartózkodott Dallasnak ebben az elhagyott negyedében, ami­kor a rendőrség csaknem vala­mennyi tagját sietve a Kennedy elleni merénylet színhelyére irányították. Ugyanígy felmerül az a kérdés is, hogy miért ült Tippit egymaga a dzsipben, amikor a rendőrségnél érvény­ben levő szabályzat megköve­teli, hogy szolgálati úton leg­alább két rendőr tartózkodjék egy-egy dzsipben. De kérdés az is, hogy miért szólította meg Tippit Oswaldot és mit mon­dott egymásnak ez a két ember annak a rövid beszélgetésnek során, amelyet egy szemtanú — Helene Markham asszony — „barátinak” írt le. Markham asszony szerint* miután a rendőrségi dzsip meg­állt, Tippit egy ideig még a vo­lán mellett maradt és így be­szélgetett az ablakon át be- hajló Oswalddal. A rendőr az­után hirtelen kiszállt a kocsi­ból. Oswald néhány lépést hát­rált és körülbelül három mé­ter távolságból — a kocsi te­teje fölött — három lövéssel le­terítette a rendőrt. Mindhárom revolvergolyó a fején találta Tippitet. Oswald nan sokkal később megállt egy zsibárus üzlete előtt, faházakkal beépített, pisz­kos negyedben. Majd elhaladt két lakóház között és egy üres telken eltávolította revolveré­ből az üres töltényhüvelyeket, és — amint egy szemtanú el­mondotta — új töltényeket tett a fegyverbe. Ugyanakkor el­dobta fehér gyapot ingzubbo­nyát. Tovább ment és 13.40 óra tájban izgatottan megállt egy cipőüzlet előtt — háttal az út­testnek, hogy elrejtse magát egy arra haladó rendőrségi autó elől. Mihelyt a veszély el­múlt, Oswald folytatta útját és bement a Texas Theatre mozi­ba, ahol az említett cipőüzlet tulajdonosának bejelentése alapján a rendőrség letartóz­tatta. Vasárnap választás Venezuelában A közel egymillió négy­zetkilométer nagyságú Ve­nezuela gazdasági és poli­tikai életében az ország legfontosabb ásványi kincse a kőolaj, igen jelentős sze­repet játszik. A kőolajmezők a Mara- caibói-öböl mindkét part­ján, továbbá Carupano ki­kötővárosától délre helyez­kednek el. A kitermelés még a 20-as évek elején indult meg és ugrásszerűen fejlődött. Közel négy év­tizede Veneuzela Latin- Amerikának első számú — világgazdasági jelentőségű — kőolajtermelő országa. A termelés növekedésének ütemét még a közel-keleti (kuwaiti) és észak-afrikai (algériai, líbiai) kőolajme­zők megnyitása sem befo­lyásolta kedvezőtlenül. Az elmúlt évben 171 millió ton­na kőolajat bányásztak. E mennyiséggel Venezuela az USA és a Szovjetunió után a világtermelési ranglista harmadik helyezettje. A ki­termelt kőolaj mintegy há­romnegyed része a Mara- caibói-öböl vidékének me­zőiről származik. A vene­zuelai kőolaj több mint ki­lencven százalékát exportál­ják, főleg az Amerikai Egyesült Államokba, to­vábbá Nyugat-Európa né­hány országába. A kőolaj és különböző termékei a 7,9 millió lakosú ország ki­vitelében 90—92 százalékos aránnyal részesednek. Ve­nezuela egész gazdasági élete jelenleg a kőolajter­melés függvénye. A termelés viszont a kül­földi — zömmel amerikai — monopoltársaságoktól függ. Venezuelában az ame­rikai monopóliumok tőke-' befektetése meghaladja a három milliárd dollárt. Ez összeg kerek 80 százaléka, 2,4 milliárd dollár, a kő­olajipar (kitermelés és fi­nomítás) területén műkö­dik. A kőolajmonopóliumok a venezuelai dolgozók ki­zsákmányolásával óriási haszonhoz, évi 400 millió dollár tiszta jövedelemhez jutnak. Napjainkban a venezuelai kőolaj jelentősé­gét az is növeli, hogy a venezuelai vezetők sokkal kisebb részesedést követel­nek az olajjövedelemből, mint a közel-keleti arab na­cionalista kormányok. A kőolaj monopóliumoknak te­hát jelentős gazdasági ér­dekük fűződik ahhoz, hogy a venezuelai kormány a jövőben is érdekeiknek megfelelő gazdaságpolitikát folytasson. A venezuelai hazafiaknak az ország gazdasági-poli­tikai függetlenségéért foly­tatott küzdelme nem csu­pán a reformista jelszava­kat hangoztató hazai kor­mány, hanem egyúttal a külföldi monopoltőke ellen irányul. E harcot az utóbbi évek­ben a venezuelai hadsereg Barcelona városában állo­másozó gyalogsági egysé­geinek, valamint a caru- panói és Puerto Cabello-i tengerészeti kötelékeinek felkelése jelzi. Az ország több pontján, mint a kő- olajvezetékkel határos Fal­con államban, a fővárosban és más körzetekben, szer­vezett partizánmozgalom indult meg. Venezuelában az 1963. de­cember 1-i elnökválasztás is az ország gazdasági és politikai függetlenségéért folytatott küzdelem jegyé­ben zajlik le. — Terra Á Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának nyilatkozata A vietnami tájékoztató iroda Az AFP Dallasba kiküldött különtudósítója — abból a fel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom