Petőfi Népe, 1963. december (18. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
1963. december 1, vásárnál) 3. oldal Egész évben 100 százalékon felül A Szegedi Ruhagyár bácsalmási üzemében a jól szervezett munkaversenynek is köszönhető, hogy minden negyedévben egyenletes volt a tervteljesítés. A szalagok versenyében egész éven át száz százalékon felüli eredményeivel szerzett jó hírnevet a hetes szalag, Májer Pálné vezetésével. Fent: a szalag — munkaközben. Ötszázmilliós beruházás Kecskemét néhány főbb útvonalán — most éppen a város központjában — markológép túrja fel az utcákat. A kiemelt földtömegek már valóságos „hegyláncokat” alkotnak, elborítva az úttesteket, néhol a járdát is. Közlekedni, főként járművekkel, csak kerülőkkel lehet. Olyan kényelmetlenség ez azonban, amit a város lakói szívesen viselnek el, hiszen csatornáznak. Járványok hordozója Nagy szó ez. Az Alföld — s benne Kecskemét is — rendkívül elhanyagolt volt kommunális ellátottság szempontjából. Ezen belül is a szennyvízlevezető csatorna hiányzott ahhoz, hogy a Hírős város valóban város legyen. Akkor éreztük ennek igazán először hiányát, mikor nagyobb mértékben kezdték meg az emeletes lakóházak, középületek építését, s a feká- lia, a szennyvíz derítőgödrökben való tárolása egyre kellemetlenebb lett. Óvatos becslések szerint mintegy 500 millióba kerül majd a város csatornázása. Hogy megéri-e és menynyire szükség van rá, erre hadd feleljünk dr. Ijarsányi Istvánnak, a megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás igazgató főorvosának szavaival. 1967-ig megépül Kecskemét főcsatornarenüszere Az öreg halász és a nádas A nádas tetején végigsiklik a tekintet, hogy megállapodjék a tó egy keskeny karéján. Szürkén csillog a víz. — Nem jó az idei nádtermés — állapítja meg Halász Ferenc — Ha innen látni a vizet, akkor nem jó. Rövid a szára és ritka is. Magaslaton állunk. Közvetlen közelünkben kopár a legelő, amely lejtősen szalad neki egyfelől a tónak, másfelől a szántóföldeknek. Tanyák fehérlenek a késő őszben. Jó kilométernyire a kerekegyházi Előre Tsz központja van. A Kondor-tó túlsó partján már a szabadszállási Zöld Mező Tsz. szőlősparcellái kúsznak fel a hajlatra. Csend van. A levegőt csak néha verdesi meg egy-egy vadkacsa számycsapása. Aztán az is eltűnik. Feri bácsi utána néz, aztán dolgozik tovább. Mindenféle szár-izíket rak egy csomóba. Téli tüzelőnek. Hogy bemelegítse rozzant kalibáját. A természet folytonos közelségében élő emberek fiatalos, élénk tekintetével figyeli a tájat. Szél borzol ja a nádas tetejét. A nádas időtlen. Ezer, tízezer évvel ezelőtt is ilyen lehetett, mint most. Kihajtott, elkorhadt, kihajtott. Ezt az örökegyforma folyamatot már Feri bácsi is jól megfigyelhette noha ő „csak” hatvanhárom esztendős. Egyidős az évszázaddal. Eredeti foglalkozása, tanult — vagy inkább: vele született — szakmája, hivatása: halász. Mint a neve. Kun- szentmiklósról került ide, a szikes tavak vidékéről. Valameny- nyi őse halász volt. Innen eredhet a família neve is. Még valamikor a nomád kunok idejéből. — Aztán van-e hal a tóban? — fordítom a szót a jelenre. — Most nincs — mondja. — Nyáron kipusztult. Alig maradt víz. Jóformán bokáig ért. Hallgat egy ideig. Aztán hozzáteszi: ■— Azóta már nagyobb a víz megint. Az Előre Tsz béreli a tavat, hozatott is szásezer ivadékot. Ha nem ilyen nyarunk lesz, mint az idei, jövőre már halászunk. Vagyis ő, meg a szövetkezet néhány gazdája. A kifogott hálák után kap részesedést, mint (.bérhalósz”. Holdvilágé® hajnalokon lepik meg a tavat, amikor tiszta a víz, s látni lehet, merre vannak a halak. Halk csobba- nással merül a nagyháló, s húzzák-vonják a part felé. Most, hogy nincs halászat, a bajai nádgazdaság alkalmazásában áll Feri bácsi. No, nem úgy, mint nádarató, hanem csak mint afféle megbízott, aki ösz- szeírja az aratásra jelentkezőket, feljegyzi teljesítményüket, s azt hetenként elküldi az ágasegyházi telepre. Aztán őrizgeti a nádkévéket, amíg a gazdaság érte nem jön. Máskor meg a szövetkezet központjában javítgatja a hálókat, meg a varsákat Bizony, ezért nem sokat kap, de, mint magános ember, jól megél. Meg a két tehén is hoz valamit a konyhára, hiszen eltartásuk jóformán semmibe sem kerül. Nyáron itt legelnek, a kaliba környékén, télire meg a gazdájuk összegyűjt részükre egy kis szénát. A tő partjáról, a nádason innen, ahol kövér a fű, sokszor olyan, hogy alig fogja a kasza. Feri bácsi agglegény. Egészséges életkedvét azonban nem kezdte ki a magány, a félro- binsoni életmód, őseitől örökölt, a tavak mély csöndjéből kisarjadt bölcsessége megóvta kedélyét. Jól érzi magát az ő külön kis világában. Hetenként egyszer bemegy a faluba, Kerekegyházára, s havonként egy alkalommal a megyeszékhelyre is. A postás minden héten kiviszi a Szabad Földet. Ezt járatja, meg a Halászat című szaklapot. Nemcsak ez Köti a társadalomhoz, hanem az átalakuló környezet mindennapi látványa is. A szőlő, meg a gyümölcstelepítés. Az elsimított homokdombok helyén, amelyek eltűnése harminchat évvel ezelőtt még a a fantasztikum birodalmába tartozott. Ennyi idő óta él ugyanis a Kondor-tó partján. Azazhogy ... Az első évtizedben még a tó közepén volt a kalibája, egy szigeten. — Akkor jóval nagyobb volt a tó, mint most — emlékezik. — Csónakon közelítettem meg a kunyhót. De hát ez az idő is elmúlt. S éjszakánként, amikor autók reflektorai pásztáznak végig a közeli országúton, és a levegőtengerben szuperszonikus gépek húznak barázdát, az öreg halász álmaiban csak a letűnt évek csobbannak, mint a vízbe merült evezőlapátok. Egyforma ütemmel, s a felébredt halak riadtan úsznak odébb. Hatvani Dániel — Senki nem várta tán any- nyira a csatornázást, mint a KÖJÁLÉ. A régi — csak csapadékvizek elvezetésére épített — csatornákba folyt be a feká- liás szennyvíz is, amelyet a Dongérbe vezettek le. Fertőzött, s a járványok hordozójává vált a levegő, a talaj, a talajvíz. Felmérhetetlen előrelépés a csatornázás közegészségügyi szempontból. Romok, kutak, vágóhíd öt méter mélységben A nagy munka ütemesen halad, s már több ezer méter csatorna a föld alatt van. Hallgassuk meg, mit mond az eddigi tapasztalatokról Streit Imre, a Közlekedési Építő Vállalat építésvezetője. (Ez a vállalat építette Budapesten az Astoria Szálló előtti tegnap átadott aluljárót, és folytatja majd a földalatti vasút építését is.) — Munkásaink heroikus küzdelmet folytatnak a kecskeméti talajvízzel. A domborzati viszonyoktól függően négy-öt, helyenként hat és fél méter mélységbe fektetjük a csöveket. A talajvíz pedig a felszín alatt két méterre már jelentkezik, ami annyit jelent, hogy általában közel 3 méter magas vizet kell elszivatni. Kecskemét altalaja rendkívül finom szemcsés homok. A talajvíz eltávolítására — anélkül, hogy magát a talajt is szivaty- tyúzzuk — speciális, úgynevezett vákuumkutas módszert kell alkalmaznunk. Ez annyit jelent, hogy két lépésnyi távolságonként csápkutakat eresztünk le hét méter mélységbe. Egyébként igen sok érdekesA tárgyalóteremből: Az acél karika Hatalmas durranás, és Körösi János ájultan zuhan a kocsitól két méternyi távolságban levő köves útra. Eltört a bal karja, kórházba került és kilenc hétig nem tudott dolgoz ni. Több mint ötezer forint kára keletkezett a balesetből. Bírósághoz fordult tehát, kérte a felelősség megállapítását és ennek alapján kárának a megtérítését. A tárgyaláson — mint már annyi baleset kapcsán — súlyos mulasztást állapított meg a bíróság. Egyszer már hasonló, de kimenetelében halálos baleset volt is az illető vállalatnál. A Keceli Téglagyárról van szó, amely a Bajai Műkő- és Cementipari Vállalathoz tartozik. Itt ugyanis — az esetek igazolják — igen keveset adnak a baleset megelőzésére, a munkásvédelmi szabályok betartására. Körösi János kartörését is meg lehetett volna előzni, nem is kellett volna hozzá különösebb erőfeszítés, néhány forint kellett volna hozzá csupán ... Még a múlt év június 12-én történt, hogy a téglagyárban kocsisként foglalkoztatott Rém Józsefet beküldték Kecelre, hogy a kocsi mind a négy gumikerekét töltesse meg levegővel, úgyhogy ötvenmázsás terhelést, kibírjanak. Körösi János kisiparos gumijavítóhoz ment, aki az ilyen munkákat végezni szokta. Három keréknél nem is volt baj, de a negyedik a 3,9 atmoszférás nyomásnál — amikor a pumpálást abbahagyták — szétvágta a gumit, meri lepattant a biztosító karika. Ez az acélgyűrű törte el Körösinek a karját. Mint ahogy írtuk, nem első eset ez a vállalatnál. 1959. július 17-én egy ugyanilyen karika Pirisi István 27 éves rakodómunkás életét oltotta ki, mert a nagy erővel levágódó acélgyűrű éppen a nyakát találta el. A vállalatnál még úgy látszik nem okultak a Hajósi Téglagyárban történt halálos tragédiából. Rém József, mielőtt elment volna megtölteni a kereket, szólt a Keceli Téglagyár telepvezetőjének, hogy nem jó a karika, ki kellene cserélni, nem arra a kerékre való, egy nappal előbb menet közben ugrott le a kerékről, szerencsére senkit nem talált el. A telepvezető azt mondta: „Nincs rá pénz, tessék rajta hagyni, jó még az.” Két órával később megtörtént a baleset. Tekintettel arra, hogy a kisiparos Körösi sem tartotta be a rá vonatkozó szabályokat, a bíróság kármegosztást alkalmazott. A fenti két esettel kapcsolatban nem nehéz tanulságokat levonni: a munkásvédelmi szabályok bármelyikének figyelmen kívül hagyása emberek életébe kerülhet, vagy veszélyezteti épségüket. Nem szabad, hogy frázis legyen a legfőbb értékről hangoztatott kijelentés. Ennek minden körülmények között érvényt kell szerem. & & séget fejt magában öt-hat méter mélységben a város területe. Egyik helyen hatalmas épülettömbök romjaira, volt pincék boltíveire bukkantunk. A Bajcsy-Zsilinszky út és az Erzsébet körút közötti szakaszon rengeteg állati csontmaradványra leltünk, ami arra enged következtetni, hogy ott valamikor vágóhíd volt. Másutt csaknem teljesen ép 80 centiméter magas kútkáyákat találtunk. Ezek " a kávák méretei alapján — igen mély itatókutak lehettek. A posta környékén föld alatti alagútrendszer nyomaira búk- kantunk. Szeretnék, a lakossághoz is szólni — mondta Streit Imre. — Türelmüket és megértésüket kérjük. Mi igyekszünk egy-egy szalcaszt gyorsan befejezni, hogy a, forgalom mielőbb visszatér- h essen a megszokott útvonalakra. Felhívnám azonban mindenkinek a figyelmét arra, hogy a ' csatornaépítés területén járkálni veszélyes, könnyen szerencsétlenség történhet. Éppen ezért munkánkat gátolja ha a kíváncsiskodók, túl közéi mereszkednek. Több esetben fél órára is le kellett állítanunk a gépeket, mert néhányan például járművel akartak átmenni az általunk lezárt területen, s úgy beragadtak, hogy alig tud- tak visszamenni. Különösen a szülőket kérném arra, hogy ne engedjék az építkezéshez gyermekeiket, mert nem felelhetünk testi épségükért. Mint a legyező Zima Tibor, a megyei tanács vb tervosztályának mérnöke a város térképéről magyarázza a csatornázás adatait. — , A fő gyűjtőrendszer le- gyezöszerűen hálózza majd be Kecskemétet. A főág jelenleg a Muszájban levő ideiglenes szennytisztító teleptől a Bajcsy-Zsilinszky út és a Kinizsi utca találkozásáig van kiépítve. Itt torkoltának több irányból a főcsatornák. Ezek közül már elkészült a megyei kórháztól a Leninvárost érintve az első számú főcsatorna, ami 2350 meter hosszú. Építés alatt áll a második számú, a Bajcsy-Zsilinszky úton és a Szabadság téren át a Dimit- r<^° térig húzódó 2063 méteres főcsatorna, amelyet még az idén befejezünk. 1964—65-ben épül meg a Zsinór utca. Kuruc körút, Konzervgyár 2300 méteres, valamint a Szegedi Lajos utca, Nádasdy utca, Kőhíd utca, Széchenyi körút 1200 méteres csatorna. A főcsatornákba kapcsolódnak majd be a város többi utcáját behálózó mellékcsatornák, amelyeket vízműtársulás útján társadalmi erők bevonásával hoznak létre. Közben 1967-ig 30 millió forintos költséggel felépül a szennyvíztisztító telep isi Mellette a szennyiszap mezőgazdasági hasznosítására komposzt- trágya-gyártó telepet létesítenek, ami a tervek szerin évente 37 ezer tonna trágya állít majd elő. Ugyanakkor a gondosan megtisztított szenm vizet több ezer höld mezőgazdasági terület öntözésére has- nositják. Nemcsak méreteiben hanem pénzben is hatalmas beruházás ez, feltétlenül szüks ges ez azonban ahhoz, ho- Kecskemét tovább fejlődhess Az ilyen irányú építkezését rövidesen megkezdik megyén többi városaiban és néhány ne ffyobb községében is — mond ta végül Zima elvtárs. Nagy Ottó
