Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-05 / 207. szám
1963 szeptember 5, csütörtök 5. oldal ŐSSZEL LÁTHATJUK... MÉG EREJE van a napnak, de már sok minden jelzi — rövidesen visszavonhatatlanul beköszönt az ősz. Az iskolákban megkezdődött a tanítás, s itt-ott megjelentek az új művelődési évad rendezvényeinek plakátjai. Mit láthat Kecskemét közönsége az ősszel? — erről érdeklődtünk először Radó Vilmostól, a Kecskeméti Katona József Színház igazgatójától. — Szeptember 16-án ünnepélyes társulati gyűléssel nyitjuk meg az idei színházi évadot. — Szeptember 18-án kezdődnek a tájelőadások, műsoron a Susmus és az Ida regénye szerepel. A színházban rövidesen próbáljuk Vörösmarty: Csongor és Tünde című színművét — a rendező Udvaros Béla —, a premier október 18-án lesz. Ezután Huszka: Mária főhadnagy című nagyoperettje kerül bemutatásra. Az érdeklődők szeptember 9-től a szervezési irodában megvásárolhatják a bérleteket. A színház évadnyitó előadásai minden bizonnyal kellemes estéket szereznek majd a város lakosságának. De milyen rendezvényeket láthatunk a városi művelődési ház őszi programjában? — A Szilády Károly utcai helyiségünkben — válaszol Gergely Ernő, a művelődési ház igazgatója — szeptember közepe táján indul egy társadalom- és egy természettudományos, komplex— vetítéssel, különféle szemléltetéssel egybekötött — ismeretterjesztő előadássorozat. A Rákóczi út 3. szám alatti nagyteremben szeptember 9—14-ig divatáru-bemutatót, szeptember 25—október 5-ig villamossági, rádió- és televízió-kiállítást tartunk gyakorlati bemutatóval. Erre az alkalomra meghívtuk a székesfehérvári televíziós gyár főmérnökét is, aki a tv-készülé- kek kezeléséről tájékoztatja majd a nézőket. November 3— 17-ig kerül sor az UNESCO reprodukciós kiállítására a francia impresszionizmus anyagából, október 10—31-ig pedig a mai bolgár festőművészek képeiből rendezünk tárlatot. Művészeti csoportjaink közös kétórás műsorral lépnek fel a környék művelődési otthonaiban. A FELSOROLT előadások és kiállítások csak egy részét képezik a művelődési ház őszi munkájának, amely változatosnak ígérkezik. Kecskemétnek azonban mór komoly hangverseny-hagyománya van és sokan kíváncsiak: mit tartogat vajon az idei zenei évad, milyen koncerteket hallhatunk a nagyzenekari hangversenysorozat előadásaiban? — A népszerű nagyzenekari hangversenysorozat október hó 14-én kezdődik a Kecskeméti Katona József Színházban — tájékoztat Heltai Nándor, városi népművelési felügyelő. — A Magyar Állami Hangversenyzenekar előadásában Sosztakovics: I. ~ ''VAAAMMAAM Szimfóniáját és Csajkovszkij: B-moll zongoraversenyét hallhatja a közönség. Vezényel az európai hírű szovjet karmester, Ogandurjan, közreműködik: Gabos Gábor zongoraművész. A nyolc hangversenyből álló sorozat műsorában többek között Bartók: Kantáta profana zeneművében, Honegger: Dávid király oratóriumában, Berlioz: Fantasztikus szimfóniájában és Prokofjev: Klasszikus szimfóniájában gyönyörködhet a város zenekedvelő lakossága. Olyan neves művészek tolmácsolásában mint Garaguly Károly, a magyar származású svéd karmester, Katona Ágnes zongora- művész, Irina Bocskova szovjet hegedűművésznő és a debreceniek világhírű Kodály énekkara. A ZENEI évad eseményének ígérkezik még a hat kamarazenekari est és a nyolc előadásból álló ifjúsági hangversenysorozat. Nyugodtan elmondhatjuk: városunk őszi művelődési programja gazdag, tartalmas, érdekes. Lehet választani. Mindenkinek a tetszése, érdeklődése szerint... —s—a Együtt az értelmiséggel Mindinkább jelentős szerepet játszik a községek fejlődésében az, hogy mennyi részt vállalnak magukra e folyamat meggyorsításából az értelmiségiek. Jó példa községünk — Kunbaja —, ahol az értelmiség közreműködésével szép eredményeket sikerült elérni. Nagyobb arányú fejlődés különösen az új művelődési otthon felépítése óta tapasztalható. A község művelődésének irányításából hat nevelő veszi ki a részét, az egyik közülük a művelődési otthon függetlenített igazgatója. De a művelődési otthonban működő népi tánccsoport, színjátszó csoport, modellező szakkör és a gyermekfoglalkozások vezetője szintén általános iskolai nevelő. Ugyancsak pedagógus vezeti a TIT helyi csoportját is. A községi orvos pedig minden télen egészségügyi előadássorozatokat tart a lakosság részére, melyek annyira érdekesek és hasznosak, hogy a dolgozók igen nagy érdeklődéssel vesznek részt rajtuk. Érdemes megemlíteni, hogy a községi orvos ezt a munkát minden ellenszolgáltatás nélkül végzi. I A falu értelmiségének egy része mint közéleti személyiség is megbecsülésnek Örvend. Négy pedagógus tagja a községi tanácsnak — egy végrehajtó bizottsági tag, kettő az állandó bizottság elnöke, egy pedig az állandó bizottság titkára. Tevékenységük kifogástalan, minden elismerést megérdemel. Az értelmiség művelődési és közéleti munkában való részvétele kisebb hibáktól eltekintve jónak mondható. Hiba, hogy a tantestület nő tagjai nem vesznek részt a nőtanács munkájában, és az említett lelkes nevelőkön kívül még mindig akadnak olyanok, akik semmit sem vállalnak. 4 község fejlesztési és művelődési feladatait végrehajtani, az elért eredményeket fokozni csak akkor lehetne, ha a közeljövőben valamennyi értelmiségi dolgozó bekapcsolódna abba a nagyarányú közösségi munkába, melynek örvendetes eredményei máris szemmel láthatóan mutatkoznak Kunbaján. Csenger hajói OTTHON Kiss J. Zoltán: Nyári délután (akvarell). E gész úton hazafelé azon gondolkodóm ... mit mondok majd először is, kedvest, szépet neki...” Mondhatok-e olyat, amilyet még nem hallott? Hiszen mióta csak olvassák verseit, a világ nagy gondolkodói, művészei igyekeztek róla a legszebbet, legszellemesebbet, legmélyebbről jövőt szavakba foglalni. Nem is folytatom, mert mindjárt a kezemre üt: „Fiam, tedd le a tollad, mihelyst cikornyás ömlengések kezdenek folyni belőle!” Emlékeztessem Öt, hogy egyszer azt írta: „Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet ..” — és most nézzen körül hazánkban? Nem. Csóválná a fejét megint: „Vezércikket akarsz szavalni az én szülőházamban? Mikor hallottatok tőlem ilyet?” Ne szóljak semmit, hanem vegyem majd elő újságírói igazolványomat, és tartsam elébe? Lássa meg, hogy az ö népének tartja magát szűkebb pátriája minden lakója? Biztosan azt mondaná: „Megvan a véleményem magáról, mint újságíróról, ha ezzel akar a rokonszenvembe férkőzni” — s már fordulna is vidáman, kedves, eleven házigazda módjára a többiekhez, akik ma meglátogatták őt szülőházában, Kiskőrösön. I tt vagyok köztük. Szótlan áhitat szorongatja valamennyiünk torkát. „Mit mondok majd először is... 7” Ott az ágy — abba is kapaszkodott, mikor járni tanult... Az öreg, szúette láda fedelét, az almárium ajtaját az ő keze is nyi- togatta. Pipája, tintatartóia, melyen tolla csiszolta tágabbra a lyukakat, mikor tisztogatta szélükön a hegyét. Mi ez? A tárgyak bűvölete? Miért nyújtja öntudatlanul a korhadó vén, barna bútordarabok felé kezét az a fiatalasszony, akinek másik karján kicsije ül? A diáklány, aki két osztálytársával az emlékmúzeum nyitása előtti percekben még a hasizomról vitatkozott a pádon? A kiskun- halasi általános iskolás Vojcsek Dezső, aki fillérenként kotorta ki zsebéből a 2 forint negyvenet, hogy két képeslapot vehessen emlékbe Petőfi szülőházáelhullás, negyven darabot kapok minden ezerből. Kálmán András izgatottan cigerettára gyújtott, közben a szemét ösz- szehunyorítva magyarázott a lánynak: — Könnyelműség volt, kérem. Ne haragudjon, de ezt nem gondolta meg eléggé az agro- nómus elvtárs. — Én megdolgoztam érte! Négyszáz forintot kapok havonta, munkaegység-előlegre. De az utolsó hónapban még nem adtak semmit. Én kilencszáz-ezer forintot kerestem az állami gazdaságban. Nem jöttem volna haza, ha nem ígérik be a baromfiból a prémiumot. Kálmán Andrásnak kellemetlenné vált a vita folytatása. Látta, hogy a lány igazat mond, mégse bírt belenyugodni a történtekbe. — Azonnal megkeresem az elnök elvtársat, maga pedig ne adja ki addig a kislány részét, amíg újabb utasítást nem kap — mondotta határozottan a brigádvezetőnek és még mielőtt Ilonka újra kinyithatta volna a száját, berúgta a motort és elrobogott. Ilonka gyorsan magához tért meglepettségéből. Szidta a té- eszt, de még azt is, aki kitalálta: — Én hülye, ott hagytam az állami gazdaságot, amikor tudhattam volna, hogy becsapnak. De maguk könyörögtek, ígérgettek, most meg futhatok a pénzem után, az Isten verje meg mindnyájukat. — Csillapodjál, majd kitalálunk valamit — vigasztalta cseppet se magabiztos hangon. — Csillapodjak? Majd ha kedvem tártja! — és felkapkodta az itatóedényeket, közévágta a békésen szedegető aprójószágoknak. Egyik jércét el is találta a kőedény. Hanyatt vágta magát azonnal az áldozat, úgy rúgkapált az ég felé. — Csillapodók én, dögölne meg minden csirkéjük magukkal együtt — kiáltozta és rákezdte a sírást. Majd könnyeit letörölve harcisán be akart rohanni a jószágok közé, hogy legázolja őket. De az öreg ezt már nem engedte meg. Megmarkolta a lányt, birkózni kezdett vele. A feldühödött teremtés rúgott, harapott, mindenáron ki akarta magát szakítani a karjai közül. — Várnagy elvtárs, a betyár szentségit neki! — hangzott ekkor egy hatalmas ordítás és az öreget elpenderítették a lánytól. Az agronómus állt szikrázó szemmel mellettük. — Nem szégyenli magát? Vén fejjel erőszakoskodik egy fiatal lánnyal. Az öreg összeharapdált kezét tapogatta. — Nagyobb baj van annál, agronómus kartárs. Most járt itt Kálmán elvtárs és letiltotta a reszelést. — Mi-cso-da? Mit tiltott le? Az öreg dühösen intett fejével. — Nem engedi elvinni a százhatvan csirkét, amit kiadtam ennek a lánynak. Elment megkeresni az elnököt. Ez a bolond teremtés meg agyon akarta verni az ártatlan jószágokat. Azért fogtam le. A lány sírástól duzzadt sze-- mét törölgette. Szégyenkezve állt, nem szólt semmit. — Van magánál madzag Ilonka? kérdezte Bujdosó erélyesen. — A takarmányos kamrában egy egész göngyöleg. — Fogja akkor, kötözze ösz- sze a csirkék lábát és vigye haza mindet. Kocsiról majd Várnagy elvtárs gondoskodik. A brigádvezető félénken megszólalt. — Nem lesz ebből baj? Bújdosó arca egész halvány lett a haragtól. Elváltozott hangja remegett az indulattól. — Ebben a szövetkezetben az elnökön, a brigádvezetőkön, meg rajtam kívül nem adhat utasítást a magasságos úristen sem! Különösen, ha egy megállapodást a vezetőség jóváhagyott. Értjük egymást? — Én értem, de az instruktor. .. — A közgyűlés minket bízott meg a szövetkezet vezetésével, vagy az instruktort? — Na jó, én tudom, de mindig az erősebb kutya... — Itt nincs erősebb! Mi vagyunk a gazdák, és míg gazemberséget nem követünk el, addig nem vonhatnak felelősségre. Ilonka megsemmisítőén nézett az öregre. — Látja, ezt kellett volna mondani magának is. De ahhoz mersz is kell! Várnagy bácsi behúzta a nyakát, s az orra alatt dörmögött: — Majd elválik, mi lesz még ebből. Láttam én már karón varjút, mégis elrepült... XI. A vezetőség tagjai már együtt voltak az irodában. Az elnök, Várnagy Géza, meg Kálmán András a külső szobában beszélgettek, Vékony Béla és Bújdosó a kertészet ügyeit vitatták a másik helyiségben. Vazul őket hallgatta a piros drapériával bevont asztal mellett, amikor Sütősné beállított. Az asszony fehér kendőben kis csomagot tett le az asztalra, és indulatosan így szólt: — Utána kell hordjam az ennivalót is, mert még enni se jön haza. Pedig tudom, éjfélig megint elértekeznek itt. (Folytatjuk.) ról?... Olyan varázserő lenne ezekben a tárgyakban? Nem a székek, a keresztelő kancsó, a fagerendák ejtenek rabul bennünket, hanem az a tudat, hogy Petőfi Sándor is köztük volt. Mert az ember — kivált több mint 100 esztendő után — szeret megbizonyosodni a tárgyi emlékek, használati eszközök útján is, melyek láthatóan, kézzelfoghatóan túlélik az embert. he ez lenne a legtöbb, legw nagyobb érzés Petőfi szülőházában? Nem. Amikor ujjunk a kanapéhoz ér, szemünk Orlai Petrich Soma festményén a költő édesanyjának vonásait faggatja, hogy utána elgondolkozva nézzen ki a kis ablakon, át a kertbe, nagyon ismerős érzések lesznek úrrá rajtunk. Ezek között, ezekre gondolva, emlékezve tudott úgy írni az Anyáról, Szülőföldről, Népről, ahogyan mi is megismertük azokat ösztöneinkkel, érzéseinkkel, míg gyerekek voltunk, aztán tudatosan, mire felnőttünk. Az életnek ezekről a legnagyobb dolgairól Petőfi tanított meg bennünket szépen gondolkodni, képzelődni, tenni. Melyik híres múzeumban jönnek-mennek, beszélgetnek vadidegen emberek ilyen meghitten, ilyen sok-sok tudással? Arról a költőről, aki itt született. Kántor Imre budapesti nyomdász éppúgy ismeri a költői kastély epizódjait, mint felesége a Szendrei Júlia tragi- kusan-titokzatos sorsát. Gorszé- nyi Gabriella diáklány a költő pápai diákoskodásáról szól, és mellette a nyomdászék, meg egy másik fiatalember, Balogh József, olyan ihletett készséggel egészítik ki az emlékeket, mint amikor otthon arról beszélgetünk, ami legközelebb áll életünkhöz. .. A múzeum gondnoknője úgy számol be a kanadai, vietnami, marokkói vagy finn látogatókról, mint ahogy odahaza közöljük a hozzátartozóinkkal, kik jártak nálunk, míg odavoltunk. „ö is azért harcolt, amiért mi” — mondták a vietnamiak, s idézték legszebb sorait a szabadságról. Ök is, a kanadaiak is úgy ismerik, mint az a 24 ezer vendég évente, aki úgy jön Petőfi szülőházába, mintha hazajönne. I gy szeretik a világ népei 1 a mi Petőfinket, akiről nagyon okosan, bölcsen, így szoktak vélekedni: azon ritka nagy emberek közé tartozik a világon, akinek életében nincs mit megbocsátani. Ügy élt, ahogyan szólt. ifi