Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-05 / 207. szám

Jegyzetek a labdarúgó-fordulóról a Nemzeti Bajnokságért küzdő csapataink közül ezúttal egyedül a Kecskeméti Dózsának sikerült mindkét baj­noki pontot megszerezni. A KTE bravúros pontszerzése Mező*- hegyesen a forduló váratlan, de annál kellemesebb meglepetése. A Kalocsai Kinizsi l:l-es eredményt ért el Kalocsán a Nagy- kanizsai VTE-vel szemben. A hét közben lejátszott PEAC— Kalocsai Honvéd mérkőzési Pécsett a hazai csapat „simán" nyerte. A Halasi MEDOSZ Jászberényben, a Bajai MTE pedig Nagymányokon szenvedett vereséget. Nem könnyű feladat a Kecs­keméti Dózsa vasárnapi teljesít­ményéről írni. Ugyanis a mér­kőzés végeredménye, a 3:0, nagyjából kifejezi a két csapat közötti erőviszonyt. A Nagybá- tonyi Bányász keményen har­coló ellenfél volt, amely a szó szoros értelmében foggal és kö­römmel harcolt a pályán, és mivel a Dózsa-csatárok feltű­nően sok hibával játszottak, so­káig kétségessé tudták tenni a mérkőzés kimenetelét. A Dózsa ugyanis a gyors vezető gól megszerzése után kissé kényel­mesen, néha öregurasan szövö­gette a támadásokat, és sorra hagyták ki a csatárok a helyze­teket. A legtöbbet a mérsékelt formában és erőnlétben levő Zsoldos. Ez a fiatal játékos most már legfőbb ideje, hogy összeszedje magát és lelkiisme­retesen készüljön a mérkőzé­sekre, mert jó erőnlét nélkül, bármilyen tehetséges is legyen, nem tud igazán hasznára lenni az együttesnek. Tanács és Ézsi viszont egyre inkább beváltják a szereplésükhöz fűzött remé­nyeket. Csak a dicséret hang­ján szólhatunk Gór, Határ, Winkler, Berán és Morvái erő­től duzzadó játékáról is. Az új szerzemények közül ezúttal a mozgékony Lieber tetszett job­ban. Peller a középcsatár poszt­ján, úgy érezzük, csak szükség­megoldás lehet. A KTE egyre jobban belelen­dül, s ezt mindennél fényeseb­ben igazolja az elmúlt forduló­kon mutatott javuló és egyre eredményesebb játéka. Mezőhe­gyesen 2:2-es eredmény — nyu­godtan állíthatjuk —, győze­lemmel felérő döntetlen. Ha to­vábbra is a mezőhegyesihez ha­sonló lelkesedéssel küzd a csa­pat, akkor nem kell félteni. Biztosan meg tudja szerezni a jobb helyezések valamelyikét. S ez már az újjászervezett együt­testől elismerésre méltó teljesít­mény lesz. Izgalmas és változatos küzde­lemben alakult ki Kalocsán az l:l-es eredmény. A vezető gól után a Kinizsi egyenlített, de győzni már nem tudott, bár erre megvolt a lehetősége. Ka­locsán is a közeljövő feladata: javítani az állóképességen és a csatárok gólképességén. A Kalocsai Honvédnak nem sikerült a pécsi bemutatkozása. A PEAC ezen a találkozón biz­tosan fektette két vállra a Hon­védőt, amelynek még — érthe­tően — nincs meg a kellő ru­tinja. Ez pedig nagyon hiány­zott Pécsett. Vasárnap a Hon­védnak már Máza-Szászváron jobban ment, de csak 3:3-as döntetlenre futotta erejéből. Nehezen tud magára találni a Bajai MTE. Nagymányokon az első félidőben meglehetősen gyengén ment a csapatnak, s már ekkor 3:l-es vezetést sze­reztek a hazaiak. Szünet után erősen rákapcsoltak a bajaiak, formás támadásokat vezettek, Délután a városi pályán A nagy meleg nem töri le a játékosok kedvét, pedig túl vannak már egy jó órás edzésen. Nem is tudnák megmondani hány kört futottak le ezen délután, hányszor hajlongtak a gim­nasztikái gyakorlatok alatt Az edző bizony alaposan megdolgoztatja fiait, mert úgy tart­ja, hogy a bajnoki mérkőzéseken nagyon fontos a jó kondíció. A Kecskeméti TE NB lU-as labdarúgó csapatának egyik edzé­sére látogattunk el, hogy fényképezőgépünkkel megörökítsük annak két pillanatát. Az. edző, Molnár Ferenc vezényletével róják a köröket az NB III-as csapat tagjai, A tréningből a fejelés sem maradhat ki. Fontos is ez, hiszen na már olyan kevés fejesgólt láthatunk a bajnoki mérkőzéseken. de ekkor már nem tudtak vál­toztatni a vereség arányán. Re­méljük, most már felfelé ível az MTK játékosainak a formá­ja, s ez a javuló eredmények­ben is megmutatkozik. Nem sikerült a Halasi ME- DOSZ-nak a pontszerzés Jász­berényben. A mérkőzést sokáig nyílttá tudta tenni a MEDOSZ, de a csatárok adósak maradtak ezúttal a gólokkal. Mindehhez hozzájárult az is, hogy a mér­kőzés vége felé Jagert a játék­vezető kiállította, s így már eleve lehetetlenné vált a ki­egyenlítő gól megszerzése. T ehát negatív mérleggel zárult csapataink számá­ra a hét vége. Általában a küzdőszellemmel már nincsen baj, harcos felfogásban lépnek pályára csapataink. Reméljük, most már azok az együtteseink is megkezdik a felzárkózást a bajnoki táblázaton, amelyek pillanatnyilag a sereghajtók kö­zött vannak. MEZEI ISTVÁN Egervári Márta aranyérmes Porto Alegrében tovább foly­nak az Universiade sportverse­nyei. A legnagyobb érdeklődés változatlanul az úszószámok iránt nyilvánult meg. Részletes eredmények: ÚSZÁS: 100 m női pillangó: 1. Egervári Márta 1:10,4 p or­szágos csúcsbeállítás, Universia- de-csúcs. 2. Korényi Olga 1:14,9 p. — 4x100 m férfi gyorsváltó: 1. Japán 3:47,8 p, Universiade- csúcs. 2. Magyarország (Szlam- ka, G Ulrich, dr. Kárpáti, Dobay) 3:48,7 p. — 400 m női gyors: 1. Brunner (nyugatnémet) 5:07,3 p, Universiade-csúcs. 2. Frank Mária 5:11,1 p. VÍZILABDA: Magyarország— Dél-Afrika 18:0. TENISZ: Vegyes páros, első forduló: Riedl, Maioli (olasz)— Babarczi, Fehér 6:0, 6:3. — Férfi páros első forduló: Babarczi, Balázs—Ortiz, Hara (brazil) 1:6, 6:4, 6:3. Ökölvívás BAJAI VASAS—NAGYKANIZSAI BÁNYÁSZ 10:10 Délnyugati területi ökölvívó­csapatbajnokság. — Baja, 500 néző, vezette: Sárkány. Bajai győztesek: Andó, Nagy II., Szilaski, Kurucz. Bisztriczki. A nagykanizsai csapat győzte­sei: Baranyai II., Hegyeshalmi, Bedi, Udvardi, Vincze. — A leg­kiemelkedőbb mérkőzés a Bedi —Klemm páré volt. ökölvívás­ban ritkán látott szép és sport­szerű küzdelem volt, olyanany- nyira, hogy a közönség számta­lanszor tapssal jutalmazta ak­cióikat. — Bisztriczki (Baja) el­lenfél nélkül győzött. Viszont meg kell állni Parittya eseténél, aki kihízott súlycsoportjából. Kiváló képességű ökölvívó, de meglehetősen komolytalanul ve­szi a sportot, ami csapatának két pontjába került. DUNAÚJVÁROSI KOHÁSZ—KFÉLEGYHÁZI HONVÉD 11:11 Barátságos ökölvívó-mérkőzés Kiskunfélegyháza. 600 néző, ve­zette: Katona és Neumann. A Kiskunfélegyházi Honvéd sporttelepén felállított szorító- ban a tartalékos NB I-es ven­dégcsapat számára a Honvéd­ökölvívók jó ellenfélnek bizo­nyultak. Részletes eredmények (elől a kiskunfélegyházi ökölvívók): — Légsúly: Purzai ellen Farkas Il-t a 3. menetben sérülés mi­att leléptették. 2:0! — Harmat­súly: Sanyák a nap legszebb mérkőzésén pontozással vesztett Pulai ellen. 2:2! — Pehelysúly: Gombkötő okos külharcban pon­tozással győzött Varga ellen. 4:2! — Könnyűsúly: Tóth S. nagy fölénnyel pontozással győ­zött Tóth L. ellen. 6:2! — Kis- váltósúly: Hamar, Matkó óriási iramát nem bírta és a 3. me­netben feladta. 6:4! — Váltó­súly: Román ellen Farkas I-et a 3. menetben szabálytalan ütés miatt leléptették. 8:4! — Váltó­súly: Sikár pontozással vesztett Fehér ellen. 8:6! — Nagyváltó­súly: László pontozással győzött Tóth J. ellen. 10:6. — Közép­súly: A Surján—N. Szabó talál­kozó döntetlenül végződött. 11:7. — Félnehézsúly: Kerekest az 1. menetben Máté ellen sérülés miatt leléptették. 11:9! — Szabó a 3. menetben Balatoni ellen sérülés miatt feladta. 11:11. Csak férfi röplabdásainknak sikerült a visszavágás Megyed férfi és női röplabda­válogatott csapatunk Kecskemé­ten visszavágó mérkőzést ját­szott Békés megye válogatott­jaival. Gyulán mindkét csapa­tunk vereséget szenvedett. A visszavágó csak részben sike­rült, mert férfi csapatunk győ­zött, de leányaink vereséget szenvedtek. Női röplabdásaink nem bírják az erősebb mérkő­zéseket, mert nincs elég alkal­muk tudásuk csiszolására. A női csapatok mérkőzésén leányaink „könnyen" vesztettek el az első két játszmát egyfor­mán 15:6-ra. Itt a csapat egy ki­csit magához tért, és a harma­dik játszmát fölényesen (15:5), a negyediket pedig nagy küzde­lemben (15:13) megnyerte. Az 5. játszmában jobb labdakezelése, s minden különösebb megeről­tetés nélkül biztosan nyerték a játszmát, ezzel - a mérkőzést. A csapatból Majoros, Körmendi és Fehérné tűnt ki. Férfiaánk a Bajai Honvédcsa­patából kerültek ki a kecske­méti Dunszttal megerősítve. Me­gyei együttesünk általában jó benyomást keltett, és aránylag megerőltetés nélkül szerezte meg a győzelmet. Nem szabad azon­ban elhallgatunk, hogy játéko­saink olykor túlkombináltak, s emiatt a látványos ejtésekkel és egyéb szellemes megoldásokkal adósak maradtak. Férfi együttesünk magabizto­san kezdett és az első játszmát 15:6-ra, majd a másodikat némi küzdelem után 16:14-re nyerte. A harmadik játszmában több­szöri játszmalabda után vesz­tettek. A döntő negyedik játsz­mában újra tudtak erősíteni és fölényesen nyertek 15:6-ra, ami­vel a mérkőzést is megnyerték 3:1 arányban. — Az egész csa­pat dicséretesen küzdött, mégis meg kell említeni Dunsztot, Szálait és Bogdánt. Ök voltak a csapat „motorjai”. Kollár Gyula A kölyökcsapat 07T VERBUVÁLÓDTAK ösz- sze a bérházak környékén, a kecskeméti Leninvárosban. Az épületek közti grundon csak úgy cél nélkül rugdalták a lab­dát, amíg egy felnőtt oda nem állt közéjük és XKLlami rend­szert nem vitt a dologba. Attól kezdve fejre dobáltak, kapura lőttek, „lazítottak”, s miegyéb. Sőt, rossz tégladabokból nem­rég már valamiféle „öltöző” összeeszkábálásán is törték a fe­jüket, de ez a tervük dugába dőlt, nyilván azért, mert nem kellett öltözni — hiszen a foci- öltözetük ugyanaz, mint egyéb­ként: egy nadrág, esetleg ing, tornacipő, vagy még az sem, az időjárástól függően. A múltkor hallom, hogy kint jártak a Műkertben, s ott játszottak „bajnoki mérkőzést” a környék kölyökcsapata ellen. Állítólag győztek is 6:5-re, ha hinni lehet a hatesztendős fiam­nak aki a kapus utánpótlást tölti be a csapatban — amióta kiderült, hogy „lasztija” van, s azt szívesen bocsátja a köz ren­delkezésére, feltéve ha őt is be­veszik a játékba. (Az efféle „ön­zetlenség” úgy látszik már gye­rekkorban kezdődik, ha ezt nem is mindig veszik észre a felnőttek.) Akkor, a meccs után üzentek fel nekem — akiről tudták, hogy a sajtóval valami kapcsolata van —, hogy: ugyan mikor „írom már ki” őket az újságba? Majd, ha legközelebb játszotok, tudassátok az ered­ményt — hárítottam el a ha- mari ígéretet a távolabbi időre. Nos, már este zörgettek az ab­lakunkon, s egy cédulát adtak be a feleségemnek: a vasárnapi összeállítás teljes névsora volt. Természetesen csak a leninvá- rosiaké az ellenfélé nem. íme, a levél és a felállítás: „Tizennyolcadikén játszot­tunk, a hiányos csapattal, amely 6:5 arányban végződött. Most vasárnap újból játszunk, de a rendes felállításban. A felállítás a következő: Bozsik (micsoda nagy nevű utódok!) — Ágoston I., Buries 1., Buries II. — Nagy, Szerjózsa (ez egy szovjet kis­fiú, ami a nemzetközi' kapcso­latokra is utal) — Braunitzer, S. Kovács, Schober I., Ország, Várszegi. Pót: Szebelédi I., Pető, Szebelédi II., Ágoston II., Schober II.” — Amiből minden­ki láthatja, hogy az utánpótlás nem hiányzik a Leninvárosban, nem úgy, mint .. de hagyjuk a sportpolitikát a nagyoknak. IZGATOTTAN vártam a to­vábbi értesítést. Vasárnap kivo­nult a fél Leninváros — már­mint a gyerekek — a Műkertbe a nagy találkozóra. Diadalma­san mentek — és lógó orral jöttek. Megint a fiam volt a hírhozó: „Kikaptak ------ra” — ho gy mennyire, ezt tapintatból nem adom a világ tudtára, én is vagyok annyira hazafi... És most, amikor e sorokat írom, elfog a meghatódottság: drága fiaim! Nem szabad ilyen hamar elkenődni. A sportban, s még másutt is olykor veresé­gek érik az embert. Győzni tud­ni kell, de kikapni még in­kább ..., hogy utána megint győzelem következzen. Ügy bi­zony. Hanem, ha a sporttal foglal­kozó bácsiknak lennék, isten­bizony kiírnék egy kölyökbaj- nokságot, mondjuk így: KECS­KEMÉTI KÖLYÖK KUPA —, ugye milyen jól hangzik? Az­tán serleget és oklevelet is ad­nék. Minden benevezett csapat kapna valamilyen díjat, hiszen itt a mozgás, a jó levegő, a sport a fontos és nem a serleg. De apropó serleg: miért ne lehetne serleg is? Mondjuk a Petőfi Népe vándorserlege, vagy más vállalat, intézmény serlege, amely minden évben a legjobb kölyökcsapaté lenne. Hű, mi­csoda meccsek lennének akkor! Lehetne jutalom egy igazi foci is, vagy egyéb sportfelszere­lés. .. KICSIT elábrándoztam, de hátha mégsem volt ez ábránd. Majd elválik. Rálesünk és vár­juk a folytatást. Én minden­esetre eleget tettem az ígére­temnek: „kiírtalak” benneteket az újságba. S ha ez nem is történhet meg minden alkalom­mal — a kölyökmeccsek felso­rolására kicsi lenne a lap sport­rovata —, azért ne búsúljatok. Játsszátok csak tovább azt a bajnokit, csináljátok meg a visszavágót, még jó az idő, s kell a mozgás. Csak arra vi­gyázzatok, hogy a lecke menjen, mert ha a tanulásban lemarad­tok, nem lesz becsületetek a sportvezetők előtt és fuccs a KKK-nak. Ugye tudjátok, mi az? Hát a Kecskeméti Kölyök Kupa — amelyből talán — ha az idén nem, akkor jövőre — mégis lesz valami... F. TÓTH PÁL

Next

/
Oldalképek
Tartalom