Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-22 / 222. szám

6. oldal 1963. szeptember 22, vasárnap flz intenzív búza védelmében A kenyérgabona vetése az idén nem olyan egyszerű fel­adat, mint más években volt. Erre célzott a Petőfi Népében szeptember 4-én megjelent Jövő évi kenyerünkért című vezér­cikk is. Az ebben elmondotta­kon kívül néhány szakmai ta­náccsal szeretnék segíteni me­zőgazdasági üzemeink vezetői­nek. A fejlődés hevében — az első évi kimagasló terméseredmé­nyek hatására — hajlandók vol­tunk egyik napról a másikra, majdnem teljes egészében hazai búzafajtáinkat az intenzív kül­földi fajtákkal felcserélni. Ma viszont részben az időjárás miatti kedvezőtlen eredmények következtében sokan hajlandók a másik egyértelmű kijelentést tenni: az intenzív búzafajták megbuktak, vissza a jó magyar búzához! Éz az irányzat leg- alább olyan helytelen, mint az előbbi. Abból kell kiindulnunk, hogy a kiadott tervek véleményünk szerint reálisak, elsősorban ab­ban, hogy országunk kenyér­gabona-szükségletét hazánk me­zőgazdasági üzemeinek kell ki- elégíteniük. E feladatot csak két módon oldhatjuk meg: az ed­diginél vagy több kenyérgabo­nát vetünk, vagy növéljük az átlagterméseket. A búza átlagtermése az agro­technikai módszerek alkalma­zásán kívül az intenzív búzák termesztésével növelhető. Nézzük azonban meg: mi volt az oka az intenzív búza „csőd­jének”. Hiszen most széltében- hosszában halljuk, hogy hazai búzáink magasabb sikértartal­mú és több szalmájú, nagyobb átlaghozamú termést adtak 1963- ban, mint az intenzív búzák. Miként a bevezetőmben em­lített cikkben olvashattuk: in­tenzív búzát csak intenzív kö­rülmények között szabad ter­meszteni. Valóban így van, mert sekélyen művelt, nem műtrágyá­zott talajon, késői vetéssel, ke­vés vetőmaggal, az intenzív bú­zától csakis rosszabb eredményt lehet várni, mint a hazaiaktól. Ha tehát nem növeljük vetés- területeinket, akkor meg_ kell vizsgálnunk annak lehetőségét, hogy az új fajták elvetésével hogyan lehet a terméseredményt fokozni. Számításba kell ven­nünk, hogy mennyi búza ter­mesztését tudjuk megfelelő idő­ben és módon előkészíteni, mennyi műtrágya áll rendelke­zésünkre az intenzív búza ter­mesztéséhez, s meg kell vizs­gálnunk, hogy melyik fajtát ér­demes termesztenünk. Nézzük sorba: 1. Ha a kapás eiővetemény alá megfelelő mélyműveléssel munkáltuk meg a talajt, az in­tenzív alá is elegendő a 25—30 centiméteres szántás. 2. Az október 20-ig történő vetés termésnövelő hatását álla­mi gazdaságaink 250 ezer ka- tasztrális holdon elért eredmé­nyei mindennél biztonságosab­ban igazolják. 3. Intenzív búzáink megkívánt terméshozamának az eléréséhez holdanként minimálisan 300 ki­logramm körüli vegyes műtrá­gyát kell biztosítanunk. 4. Fajta szempontjából állami gazdaságaink az intenzív búzák közül legbiztonságosabbnak tart­ják a Bezosztáját, amely a mi csapadékviszonyainknak a leg­jobban megfelel. Ami a vetőmag mennyiségét illeti, az idei igen rossz csí­rázás! eredmények után kevés­bé lehet kilogrammonkénti kvantumról beszélni. Egyedüli döntő tényező a területegységre, vagy az egy-egy folyóméterre jutó csírázó szem száma, amely a Bezosztája esetében, 12,5 cm-es sortávnál a 70 körül mozog. Ez a szemszám azonban kukorica elővetemény, illetve nem beérett talaj esetében még lényegesen emelkedhet is. A másik igen nagy „támadási felület” az intenzív búzák ellen az alacsony szalmahozam. Első­sorban le kell szögeznünk, hogy a kenyérgabona termesztésénél elsőrendű követelmény a szem­termés. Ugyanakkor vitathatat­lan, hogy állatállományunk alommal való ellátása is szük­ségszerű. Ha azonban annyi fel­tépett kukoricaszárat használ­nánk almozásra, amennyi a múlt évben is lábon maradt, ez pótolná a hiányzó szalmát — nem beszélve arról, hogy a 20 mázsa átlaghozamú intenzív bú­za szalmatermése is több mint a nyolc mázsásé. Igen sok gondolatot kellene még leírni az idén megbukott- nak látszó, de a jövőben bizto­san „polgárjogot” nyerő inten­zív búza védelmében. Megyénkben szót kell ejte­nünk a rozs termesztéséről is. A rozs idei átlagtermésének ha­tására sokan azt a következte­tést vonták le, hogy még a búza területének a csökkentése árán is növelni kell a rozs vetésterü­letét. Az e véleményt hangoz- tatóknak csak azt lehet monda­ni, hogy vegyék figyelembe az előző tíz év rozstermésének át­lagát. Ennek alapján nem fog­nak semmiféle biztató következ­tetésre jutni. A rozsnak alkalmas talajo­kon természetesen továbbra is rozsot kell termeszteni, még pedig a megyénk körülményei­nek legjobban megfelelő Kecs­keméti H rozsot. Ezt haladék­talanul talajba kell juttatni, mert a késés minden napjának terméseredmény-csökkenés lesz a következménye. EGRI ANDOR Versenyben A tavasz óta 112 szövetkezeti gazda versenyben végzi az idő­szerű munkákat a bajai Vörös­fény Tsz-ben. A nemes vetélke­dőt irányító bizottság három al­kalommal értékelte az igen jó eredményeket. A versenyt folytatják a tsz gazdái, s a többi közt vállalták, hogy miután a takarmánykeve­réket augusztus 27-ig, a rozsot és az őszi árpát szeptember 4-ig, illetve 21-ig elvetették — októ­ber 15-ig az intenzív búzát, 20- ig pedig a hazai fajtát is elvetik. — Soha ilyen jól még nem haladt az őszi munka szövetke­zetünkben — ez a véleménye Szili Vencelnek, a felsőszent- iváni Vörös Október Tsz főme­zőgazdászának. Meg is magya­rázza, miért. Nemrégiben na­gyot fejlődött a gépparkjuk: az alig háromezer holdas gazdaság immár 14 traktorral rendelke­zik. A nagyfokú gépesítés tehát lehetővé teszi, hogy minden — őszi vetés alá kerülő — tábla olyan előkészítésben részesüljön, amilyet a legkorszerűbb agro­technika megkíván. A többi között mód van ar­ra, hogy a vetés előtt legalább egy héttel megszántsák a talajt, mégpedig 25 centi mélyen. Ez legnagyobbrészt meg is történt, tekintve, hogy az elővetemények között olyan növények szerepel­nek, mint a kender, a burgonya, a ricinus és a silókukorica. "Eze­ket már betakarították. Az őszi árpa egy része búza helyére ke­rül. A kalászosoknak csak kis töredéke „megy” kukorica he­lyére, de annak letörése sem okoz gondot, minthogy a kérdé­ses területen csak egy-egy hol­dat kaptak családi művelésre a gazdák. A traktorosok, akik a szántást végzik, arra töreked­nek, hogy ne hagyjanak maguk mögött úgynevezett „osztóbaráz dát”. Azt többnyire lófogatú ekékkel tüntetik el. Saját ér­dekük ez, minthogy az aratást is ők végzik majd, a barázdák viszont a gépek törését okoz­zák. A jó és időben történő ta- lajelpkészítéshez hozzátartozik az is, hogy a szántás előtt minden holdra 150 kiló foszfor- és 50 kiló nitrogéntartalmú mű­trágyát juttatnak. Télen majd fejtrágyáznak, holdanként 120 —140 kiló pétisót kap a talaj. Nos, ilyen az előkészítés a Vörös Október Tsz-ben. Ennek értékét csak növeli, hogy az őszi árpa már a földbe került, s e hónap 25-én megkezdik a búza vetését is. Figyelemre méltó, hogy a 680 hold búzából 200 holdon San Pastoret vetnek — ez igen kedvelt fajta a közös gazdaságban, s a több éves gya­korlat alapján beváltnak mond­ható —, 300 holdon Bezosztáját, s 180 holdon — tehát az össz­terület egészen kis hányadán — hazai fajtát. Az összes búza­terület egyébként hasonló nagy­ságú, mint a tavalyi, s egyne­gyed része az összes szántóterü­letnek. A szövetkezeti gazdaság­ban úgy tervezik, hogy október 20-ra az utolsó szem búza a földbe kerüljön. Nagy haladást jelent ez az elmúlt évivel szem­ben, amikor csak november vé­gén fejezték be a vetést Igaz. ' géopel való ellátottság lénve- gesen kisebb volt az ideinél, s a gépállomás nem biztosított időben tratort. A mostani elő- '-ésritós már eleve biztosíték ar­ra, hogy — legalábbis az in­tenzív fajtákból — elérjék a 18—20 mázsás átlagot. A szá­mítások szerint a tsz-ben egy mázsa búza előállításának a '-öltsége egvébk^nt alig halad­ta meg a száz forintot. Ez azt lelenti, hogy kenyérgabonából a holdanként:' tiszta haszon mint­egy kétezer forintra tehető. Ami világos bizonyítéka annak, hogy gabonát nemcsak kell, de ér­demes is termeszteni. r Épül a <*óré A katymári Rákóczi Terme­lőszövetkezet sertéstelepének szomszédságában készül a közös gazdaság új, tíz vagon befoga­dóképességű góréja. Nagy az ál­latállomány, s az eleség tárolása nem elhanyagolható feladat. Tu­datában van ennek a tsz építő­brigádja is, amelynek tagjai há­rom éve végeznek példás mun­kát a különféle gazdasági épüle­tek saját erőből történő létre­hozásában. A képünkön látható góró — amelynek tetején Vuj- kov István brigádvezető, Zélity Ferenc és Jelasics Márk szekér­nél csattognak — azóta már cse­réptetővel ellátva, készen várja, hogy belsejét színfiltie megtölt­sék a rőten ragyogó kukorica- csövekkel. neki. mit mondott róla váltótársa. Szemmel látható zavarban hall­gatja és tiltakozik: — Csak a fele igaz ennek Kovács Mihály régi. kiváló traktor'». A járási szántóverse­nyen is második lett. Nem mondom, igyek­szem helytállni mellet­te, mert mi megfelez­zük a teljesítményt, és a keresetünk is hajszál­ra egyforma. De -okát kell még tanulnom, rogy úgy értsek s gép­hez mint Misi. Meri ő már télen tanított is a traktoros iskolán. Rövidre fogom a be­szélgetést, bár házigaz­dám bizonygatja, hogy úgysem fekszik már le. Rövidesen kész az ebéd és aztán már készülőd­het is. Innen nyolc ki­lométerre van a mun­kahely. Bizony, kerék­páron is jókora út odáig. Prémium — jutalom A tassi Petőfi Tsz-ben az ősszel ezer holdon vetik el a gabonát. E hatalmas területen a közös gazdaság 12 erőgépe nyújtott műszakban kát. holdanként 3,6 normálholdnyi mun­kát végez. A 22—25 centi mélyen forgatott talajba minden holdon 100 kiló nitrogén- és kétszer annyi foszfortartalmu műtrágyát juttattak — szintén gépi erővel. Vetés előtt tárcsázzák, gyűrűshengerezik a szántást, s a magtakarásnál fogasolást, gyűrűshengerezést alkalmaznak. Helyesebben: az utóbbi munkákat nem kis részt már be is fejezték, minthogy az őszi árpát a tervben szereplő 300 hol­don augusztus 22-től szeptember 1-ig földbe tették (200 holdon öntözéssel kelesztették), s a fennmaradt 700 hold heted­részén tíz napja a búzát is elvetették. Kenyérgabonából 300 holdon a Bánkúti, két-kétszazon pedig a Fertődi és az intenzív Bezosztája 1-es fajtát ter­mesztik. Igen nagy gondot fordítanak arra is, hogy a na­gyobbrészt saját termesztésű vetőmag életképesen kerüljön ágyába; a magyar fajtákból holdanként 120, a szovjetből 140 kiló 97 százalékos csirázóképességű magot vetnek. Tervük szerint október 10-ig búcsút mondanak a vetés­nek, ami a tavalyihoz képest hatalmas fejlődést jelent, hi­szen az elmúlt évben még novemberben is végezték e munkát. A példás iramban igen nagy szerepe van annak, hogy a vetéssel kapcsolatos összes — a magszállítást is magában foglaló — munkát végző traktorosok prémiumot kapnak. Amennyiben túlteljesítik a normafeltételeket és határidő előtt befejezik a vetést, az erre az időszakra járó jövedel­mük negyedrészét megkapják prémiumként. Ezenkívül mind­egyiküket még ezer forinttal jutalmazza a közös gazdaság. — Bőven megtérül a prémium és a jutalom összege, hi­szen az idejében elvetett gabonák, ha holdanként csak egy mázsával fizetnek jobban, mint tavaly, akkor is 10 vagonnal több lesz a termésünk — mondja Kovács István, a szövet­kezet elnöke. — Őszi árpából egyébként 18, búzából 16 má­zsa átlagot terveztünk. Jól tudnak hát számölni a tassi Petőfi Tsz vezetői. S e művelet eredményeként feszítik meg minden erejüket a trak­torosok, találja meg számítását a gabonatermesztésben az egész közös gazdaság. —TI —71 '<-v Amikor megállók az országút mellett, a trak­tor éppen távolodik. Kiáltok, de hangom be­levesz a dugattyúk dö­rejébe. Leülök hát az árokparton és várom a következő fordulót. — Unalmamban megpró­bálom felbecsülni: hány holdnyit rágott már át az ekék acélfoga itt künn, a törökfái határ­ban, a kecskeméti Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz földjén. Talán ti­zet, állapítom meg, de közben már el is in­dulok a puha rögökön, mert a tábla enyhén partosodó túlsó sarká­ról felém fordítja töm­pe orrát a D—4—K. A kormány mellett ülő fiatal férfi lefékezi az impozáns gépet és várakozóan néz rám a nyeregből. Csak akkor száll le — kelletlenül •, amikor a nagy dü­börgésben kéz jelekkel tudtára adom. hogy szót akarok vele váltani. Olajos rongyot húz elő az ülés alól, megtörli tenyerét, aztán felém nyújtja és bemutatko­zik: Kovács Mihály va­mindegy ám, kivel áll össze az ember. Nekem elhiheti, 1949 óta ülök a masinán. Alaposan megtanultam, mit je­lent a jó váltótárs. Két ember — egy gép gyök a Kecskeméti Gép­állomásról. — Hogy’ halad a munka? — Jó, puha a föld az eső után, a géppel sincs hiba, öröm dolgozni. Ügy számítom, hogy négy nap alatt befejez­zük a 30 holdas tábla mélyszántását. Ketten dolgozunk, Gyulai Fe­rivel. ö ezen a héten éjszakás, reggel hatkor váltottunk. ■— Mióta dolgoznak együtt? — Csak tavasz óta. de én azt szeretném, ha még nagyon sokáig melengetnénk egymás­nak az ülést. Mert nem Kicsit gondolkozik, mit mondhatna még munkatársáról, aztán kivágja a dicséretet: „Mert a Feri igazi trak­toros.” Ezt az „igazi trakto­rost” is megnézem, ha­tározom el, és egy óra múlva bezörgetek Gyu­lai Ferenc házának ka­puján. Ahogy látom köze­ledni az álmosan hu­nyorgó embert, már meg is bánom, hogy háborgatom, hiszen egész éjszaka dolgozott Mosolyogva fogadia hiábavaló mentegetőzé­sem és tessékel befelé Bevezetőül elmesélem B.D. Nemcsak kell — érdemes is

Next

/
Oldalképek
Tartalom