Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
Év-csillagok közt keringünk A nyár üveggömbje felizzik még a halmokon, csillagok közé pereg a csönd kéményéből a korom. Keringek éveimben, szabdalják arcom a sugarak. Füvek, tömör gerendák közé fekszem, rám a vasbeton-szirmok hajlanak. Kalászok arany-hallgatása kísért el ide. Zizegő énekek horzsolták lábam. Kiserkedt-vérű szitkok és kaszák lengenek. Oh, ez a múlt robbanással töltötte sejtjeim! Évezred verejtéke gyűlt bennem folyammá s átcsap a jelen fény-kerítésein. És látom: az égre suhintanak zöld-kardokkal a kukoricák. Oh, augusztus, színeid megáradnak, zeng-bong a vassal vértezett világ, szorgoskodik a béke, szívemben már az ég-tollú madár dalol s jó nézni, hogy a fák combja kilátszik a lomb szoknyája alól! Asszonyok éneke száll a partokon. Ezüst-oszlopok erdeje nevetésük, a jövő üveg-virága lepi be őket, hogy a szív belelobog s megviláglik a teljesebb lét, melyben a gépek súlyától lett könnyebb a táj ... Villámot szorongat kezében az ember, okos erővé csitul a halál. Mert nem a tespedt, lapuló félelem alkot igazat, de önmagában hordja küzdelmét a formáló tudat, míg a gerendákat házzá gondolja s rendezi... Ártó gombák fölött érnek cukrossá a szőlők gyöngy-fürtjei. Kenyérszagú az este, a nyár üveggömbje izzik a halmokon. Sikoltó gépek alá bújik s tollászkodik a torony. A csend műhelyében szedelőzködik a munka, szerszámok lógnak a szegen. Év-csillagok közt keringünk, dalunkkal benépesül a végtelen. HATVANI DÁNIEL Emlékezés Mint óriás kék sátor fészült táj fölött az április■ ég, elcsörtettek a tankok, — szelíd ujjú szél pengette ág hegyét. Mit lesepertek a gránátok, újra raktuk már a háztetőt, nyakba akasztott tarisznyából áldást szórtak földbe a magvetők. Fény arany hárfája zengett már, észrevétlen elosont a tél, tanyákról jöttél zacskó babbal, szivárvány kendővel integettél. Kotlót ültetsz, ház elé krumplit, , este — mesélted skép terveid. Csillagokkal arról álmodtunk: lesz még .itt élet, szebb, emberibb. LUKACS MIKLÓS — Parancsoljon az irodába! — udvariaskodott. Marika a fejét rázta. — Inkább menjünk mihoz- zánk. Megígérte a látogatást, egyszer túl kell essen rajta. A pedagóguslakás az iskola végéhez volt építve. Marika előre ment, mutatta az utat. Szélesre tárta az ajtót, és mielőtt beléptek volna, csengő hangon kiáltotta: — Erzsiké, vendéget hoztam! A másik tanítónő csodálkozva jött ki a szobából, összecsapta a kezét, s komolyan mondogatta: — Ez nem igaz. Nem lehet igaz, hogy az agronómus elvtárs be mert jönni ide. A két lány cinkosan össze- mosolygott. Mint valami éretlen diáklányok, akik jó tréfát eszeltek ki és most törik a fejüket, hogyan folytassák, ö legalábbis ilyen következtetést vont le a felvillanó mosolyból. Ügy érezte, akarata ellenére fonák helyzetbe került. A tanítónők joggal hihetik, hogy nagyképűségből, vagy valami nevetséges bátortalanság miatt nem kereste meg még őket. Huszárosán akarta magát kivágni a kényes helyzetből: — Valóban bocsánatot kell kérnem, hogy eddig nem jelentkeztem. De mentségemre szolgáljon, hogy vasárnapra terveztem a látogatást. — Ne mentegetőzzön, az még rosszabb magára nézve! — dorgálta tréfásan Marika. Erzsiké, aki szőke hajával, nyúlánk termetével egyenesen ellentéte volt barátnőjének, nyíltan tette fel a kérdést: — Válasszon, melyikünknél akarja előbb tiszteletét tenni? A külső szobában én lakom, a belsőben Marika. — Nagyon nehéz a választás — felelte rövid gondolkodás után —, de ha Marika is beleegyezik, nála rovom le előbb adósságomat. Vele találkoztam ugyanis először. Egy percre összekapcsolódott a tekintetük. A lány riadtan állt, bájos pírban égett az arca. Kezét ijedten melléhez kapta, mintha az önkéntelenül hivalkodó kerek kis dombocskákat akarta volna eltakarni. Egyszerre az jutott eszébe, hogy mégse kellett volna behívni Bujdosót. Máris úgy nézi azzal a nagy. barna szemével, mintha jogot érezne rá, hogy mindjárt átölelje a derekát. Erzsiké szemét nem kerülte el ez a jelenet. Csodálkozva állt Aellettük, de csakhamar feltalálta magát. — Akkor fáradjon be. Ha pedig rendetlenséget talál, ne vegye észre. Mindkét szoba ragyogott a tisztaságtól. A bútorzat elég szerény volt ugyan, de horgolt térítők, kézimunkák és festmények tették barátságossá a lakást. (Folytatjuk.) Javaban áll a házibuli, a telihold is bevilágítaná a négy- szögletes verandát; szinte szétcsordul az égen, mintha kék 20- máncos kaszrojban tükörtojás sülne odafent. De a fényszolgáltatást nem bízzák a kövér égi vándorra. Az öreg Imre Mihály külön vezetéket szerelt fel a gang homlokzatára, s azon villany világította lampionok égnek. Hogy kitalálnak ezek az Imréék mindent, csakhogy kedve teljen az unokának, a dundi Bocónak, aki most kilencedik évében van. Mert ők „gyakorolják” a házibulit, a gyerekek. Nyolcán vannak, s a legidősebb köztük tizenkét esztendős. Bocó kimondta a hét elején: rendezzenek házibulit. Hát rendeztek. Gabi hozta a lemezjátszót, Sanyi kiegészítette a lemezeket jó twistszámokkal, a szendvicseket Imre néni és a lánya, Bocó anyukája, csinálta — déltől estig. Vettek egy láda bambit is. Ilyenek ezek az Imréék, gyerekbolondok. Mit megengednek a lurkóknak! De csak külön-kü- lön, — mintha önző módon kiki csak magának szeretné elnyerni a gyerekek rokonszenvét. Délelőtt 35 fok volt árnyékban. Bocó rimánkodott a nagymamának: — Mami, hadd fürödjünk ........Várd meg. míg nagyapád elmegy” — súgta a néni. Azt a hancúrozást, amit azután csaptak a kölykök! Locsolószámra hordták a vizet, és szótőn tötték a veranda betonján. Rongyokkal torlaszolták el a lépcső felé vezető utat, s pár cent'" víz fel tudott gyűlni a forró kövön. Akkor aztán neki a pocskolásnak, hason csúszkálásnak. Tíz percen belül mindnek olyan volt a pucér feneke, mintha pirosra smirglizték volna. Máskor meg: — Nagyapa, csinálj már olyan járgányos kutat. amilyen a bolgároknak van. Csak kicsit. Jó?........Várd meg, mí g nagyanyád elmegy" — koppantott az unoka kobakjára Imre bácsi. Utána felszabta a nagy fateknőt járgányos kiskútnak. Mit számított, mennyit csatított a néni, mikor a teknő meta- norfózisát észrevette. Nos, hát ilyenek ezek az Imréék. Így vállalkoztak erre a házibulira is. Külön „műsorszám” a nézőtér. A két öreg, az idős Sze- berényi-házaspár a szomszédból, Magyarosi, a vasas csoportvezető és felesége, a Csatári család — a verandán kívül körbe rakott asztaloknál iszogat. Jót mulatnak a csemeték uerándo- zásán, akik majd szétvetik a házat örömükben, hogy most kilenc óra után bulizhatnak, nem kell még mosdani, lefeküdni. De azért, furcsa táncot produkálnak. Csöni, a tizenkét éves kislány — 170 centi magas. Ügy kell vigyáznia, rá ne taposon párjára, az ügyes Sanyira, aki csak a derekáig ér. Ági az egyik Csatári lánnyal billeg, mert a többi fiú szégyellős még. Nagy kurjoneatással. s kalótya vihán- colással leplezik zavarukat, és gyürködik a twistet. Fél szemmel az öregek felé sandítanak, akiknek széles mosolyú ábrázatai — bocsánat a hasonlatért — mint imbolypó festett luftballonok sorakoznak a betonkorláton kívül. Csak a fejük látszik — Jó ez a meeffvbor. Imre űr — cuooaot Szeberénvi István e<*v kiadós korty után. — Ha az ember magának csinálja. ne fukarkodjon — nyugtázza a dicsérete* Imre Mihály. — Hallja, akár hiszi, akár nem, már érzem, hogy ittam. — Akkor öntsünk. — Figveli a öregasszonyokat?- int a nagymamákra Pista bácsi Nekik már nem jó. ha az ember a „Magas jegenyefán”-! dnrmlia. Ténvleg. Imre néni vezényletével éles. bűcsús-litániás él- nváltással beszállnak a n^mk hoav segítsenek a legsűrűbben lemeznek* ..Azt mondok rólad . . . kit érdekel . Ko- mikns. Tz»'zrmdr’e lemaradnak a ‘or»nnvai Vz~r, a erenaVek fellelkesednek, ők is fújják torkuk szakadtából. Senki se tanította őket, de olyan ügyesen twistéinek, hogy az öregek direkt felállnak, úgy lesik. — Házibuli... Mit szól hozzá, Imre úr? Az unokáink házibuliznak ... — érzékenykedik Pista bácsi. Iszik egy aprót, akkor jut eszébe, hogy koccintani is kell. Ügy folytatja: — Ilyen koromban Seftschiknél hajtottam a lovakat... Az öregasz- szony meg — csippent szemével a tánc nézésébe feledkezett nagymama irányába — kiscseléd volt, mint ti- --------------zenharmadik gyerek. Emlékszem, aludt a kis vézna- ~T)-------------ság, mikor a szekér 1 u JL, I---------—. i kih ozta az urasag- hoz... — Nem hiszik el máma... Már rés--------------te lli is az ember — csatlakozik Imre Mihály — mikor letorkolják: „Hallgass már azzal a háborúval. Ezerszer el- mondtad, a könyökünkön jön ki Montenegró.” — Pontosan így van — hajol össze a két fehér hajú nagyapó, s mint akik szintén szó szerint ismerik egymás múltját, csak szavakban idézgetik. — Nekiuszítottak a szerb munkásnak, parasztnak ... Sose láttuk őket, ők se minket... Ott utáltam meg a szenteskedőket... — Meg a fogság... Szerbia, Albánia, Olaszország ... Korzikában is megfordultam. A franciáknál évekig. Alagút-, vasútépítés. Koplalás. Bicskahegy- gyel kapirgáltuk ki a lóganéból az árpaszemeket. Megmosva főzni lehetett belőle... , — Azóta nem voltam templomban. — Azért vert az isten — figyel oda mind a két nagymama. — Vert ám a. .. majd megmondom, kicsoda. Hallgass, erigy vistelni ... Tudja, Imre úr, bogy jártam én negyvenöt után? — Hogyne szomszéd. Szanálták. Az a tróger Bakonyi. — Mert mi nem vittünk neki hízott kacsát... Huszonöt évi szolgálat után úgy küldtek el, mint „rossz munkaerőt”. Máig is megállítanak az egykori masiniszták: „Sose volt olyan pontos, jó fűtőm, mint maga kilenc éven át, Pista bácsi...” Most május elsején vallottam be a fiamnak, lányomnak — hisz már házasok —, hogy öngyilkos akartam lenni. Ha ők nincsenek, már nem élnék ... Rettenetes volt nyúzni a napokat. Nem hittem a papoknak, de kinek higgyek ezután? Az emberekben lehet? „Rossz munkaerő ...” Az gyógyított ki, hogy az orosz parancsnokságon kertészetet csináltattak velem. Virágokkal töltöttem az időt. Azok legalább nem bántottak. Később jött Tenyerei Jancsi, tudja, az az illegális kommunista rokon. Aszongya: „Pista, ne hagyd magad. Van neked másik szakmád is.” ... Majd meghasadt a szívem: mozdonyra többé nem ülhetek ... ötvennégy éves koromban kerültem vissza a vízműtelepre, ahol legénykoromban kezdtem, mint „iparos” ... Azóta ott vagyok. Nem könnyű, elhiheti. Hetvenkét éves fejjel mászok le télen jeges, csúszós vaslétrán a sötét aknába... Vagy amikor a Tisza hátán, hófúvásban, a pallón kucorgók, figyelem a szivattyút, nem ká- sásodik-e be a jegesedő vízzel... Szóval, azért nem bántam meg, hogy éltem. Május elseje utáni nap, szolgálatból hívatnak az irodába. Nem tudom elgondolni, miért áll fel öregje, fiatalja? Jön elébem. nyújtja a kezét: ..Gratulálunk, Pista bácsi ...” Kiváló dolgozó jelvényt, meg fiOO forint pénzjutalmat kaptam. A vörös csillag, nyitott tokban, azóta a tükör alatt fénylik ... No, de lessük már a kis faty- tyúkat. Nézze csak, milyen jól járja a maguk Bocója... De .. i nem autó zúgott odakint? Mintha a mi kapunk előtt állt volna meg... Fülelnek. Tényleg, a gépkocsiajtó jellegzetes csapódása hallatszott,, majd léptek a szomszéd ház elől. Nemsokára Sze- berényi bácsi asszonylányának a kapaszkodó keze, majd a feje nyúlik a kerítés fölé. — Apu!... A telepről jöttek. Be kell mennie, valami baj van ... A házibuli félbeszakad, míg nagy találgatások közt elmegy az öreg. Szemmel láthatólag jólesik neki a szituáció: igazolja, milyen szükség van rá ilyenkor is. Egy óra múltán hozza is visz- sza az autó. Dohogva ül újból a szomszéd mellé. Mikor körülfogják; komoly, szinte ünnepélyes arccal mondja, s éppen- csak felpillant: — Taknyosok.... — Mi volt? Be" szélj már! — unszolja nagymama. r? — Kimegyek. Ott a két szolgálatos, I!, meg a mérnök. Mind a három huszonhat éves, nya----------------kas, akaratos... A ké t szivattyúkezelő fasérban van a mérnökkel... Pedig együtt jártak valamikor iskolába. Csak most nem állják. Azt mondják, elfelejtette, honnan jött, hogy az ő apja is pályamunkás. A májusi közös vacsorán messze kikerülte az asztalukat, csak a góré, a könyvelő, a műszakiak társaságát kereste. Felesége meg fitymálva plllantgatott az ő asszonyaikra, be sem mutatkozott, pedig csak húszán voltak... Azóta jó párszor összerúgták a patkót a mérnökkel, aki másfél éve jött a telepre, de nincs olyan gyakorlata, mint nekik. Viszont annál nagyképűbb. Igaz, velem tisztességes hangon beszél, mert már sokszor rám szorult tanácsért. ... Kiérek. Mi baj? Nem ad vizet ez meg ez a hálózati szakasz. Már a rendőrségtől is telefonáltak. A kórház meg a kenyérgyár hívta fel őket, lépjenek közbe, mert a telepnek hiába könyörögnek vízért. Képzeljük el: operációk; áll a sütés. Megyek, keresem a hibát. Meg is találom. Egyszerű, bár ritka üzemzavarról van szó. Megcsinálom a tömítést. Látom, a két szivattyúkezelő csak sunyit. Értik a tekintetemből, mit kérdezek: „Ti ezt nem tudtátok felfedezni, megcsinálni?” Nem vártak, míg kimondom. — A mérnök szaktárs se tudta, mi a baj! — nyomták meg a mérnök szót. Kiderült, hogy a mérnök épp akkor nézett be ellenőrzésre, mikor az üzemzavar fellépett. Mindjárt a magas „C”-n kezdte. — Szabotálnak? Majd gondoskodom én róla, hogy maguk ne legyenek olyan császárok! Tanulókat vetetek fel, három év múlva nem lesznek nélkülözhetetlenek ... — szekálta őket indokolatlanul. Azok megmakacsolták magukat: — „Hát akkor keresse meg a mérnök úr, hol a hiba a kisszivattyúnál!” Erre az olyat szólt nekik, amiért majdnem összerúgtak ... Nem értem ezeket a gyerekeket. Jó dolgukban nem tudnak mást csinálni? A mérnök ját- sza a főmérnököt, a kezelők meg — ahelyett hogy nyíltan megmondanák a magukét — alattomban vesznek elégtételt sértődésükért. Viszont ennek nemcsak ők hárman látják kárát. Odahívtam a mérnököt. Ott előtte hatalmas pofont adtam a két kölyöknek: „Ezért hagytátok víz nélkül a kórházat, gyárat? Emberek pusztulhattak volna, mert ti felhúztátok az orrotokat? Nem máshogy kellett volna elintézni a mérgeteket?” — kiabáltam rájuk. A mérnök is hátrált, azt hitte, neki is kijár. „Te meg fiam akkor kapsz, ha még egyszer kiejted a szádon, hogy: én adok nekik kenyeret és így hálálják meg.” — Mert ettől gerjedt be legjobban a két szivattyúkezelő... TÓTH ISTVÁN
