Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

Toldi Miklós bulija Alkonyodllc, sógorom 11 a, Gyuri és barátja, a kis szomszéd, az Imént fejezte be a fejelő meccset és az ablakból hallom beszélgetésüket. Meglepetésemre Iskoláról esik szó, a magyarról, kőtelező olvasmányról, i.az híres, nevezetes” Toldi Miklósról. — Te — kérdi homlokát ráncolva a szomszéd — ml Is ott a buli? Azaz ml a rövid tartalmi kivonat. Gyuri színjeles, gondolkodás nél­kül válaszol: — Ügy kezdődik, hogy Miklós za­bosán Jön haza, bátyja cukkolja, mire malomkővel klnyir egy ürgét, ezen aztán összebalhéznak. Hát igen, legfőbb Ideje a csönge­tésnek, kissé gyomos lett a szókincs. napom van Jó Az indulás per­cét nem tudom pontosan, futólépés­ben érkezem a Nyu­gatihoz, kinézek egy szép pullmannko- csit, és felugróm. Ülőhely már csak itt-ott, de sikerül az is. Heten szoronga­nak a szakaszban, befurakodom nyol­cadiknál!, és ki sem fújom magam, in­dul a vonat. — No, ez tény­leg az utolsó pilla­nat volt — gondo­lom, és elégedetten gyújtok rá. Azaz csak gyújta­nék, mert ahogy előkaparászom a Kossuthot, csende­sen megszólal a szemben ülő uti- társ: , — Nem dohányzó. Mérgesen nézek körül, helybenha- gyólag bólogatnak a többiek, hogy úgy bizony. No, ezt jól kifogtam. — Annyi baj le­gyen — válaszolok könnyedén, sőt da­cosan — kibírom Kecskemétig. — Nono — így az útitárs. Kis szünet. A vo­nat gyorsít. — Az attól függ — teszi hozzá szom­szédja, szintén igen nyugodt beszédű ftíagyar. — Tessék? — Mondom, hogy attól függ, mekkora kerülővel óhajtja megtenni az utat. — Hogy tetszik ezt érteni? — kér­dem most már ke­vésbé fölényesen, és hideget érzek a nyakszirtem körül. Komótosan adja meg a választ: — Csak úgy, hogy ez a vác—veresegy­házi személy... Aki rendszeresen kijár, meg­tud számos olyan hírt, amit semmiféle újság nem közöl, és amelyért hiába forgatná világ­vevőjének valamennyi gomb­ját. A strandon ugyanis, pihenés közben, csevegni szokás, lehető­leg teljes hangerővel. Ki gon­dol arra■ ugyebár, hogy a tár­saság körén kívül heverésző, napszemüveges alakok közé be­szivároghat esetleg olyan is, ki ismerőse, rokona, szomszédja, sőt udvarlója lehet szóban for­gó Pirinek? Mert Piri van terítéken, ez a lehetetlen, csúnya, alaktalan, modortalan kíngörcs, aki nem átall fél éjszakákat áttekeregni Az első A gyermeki fejlődés egy-egy mozzanata, ami­kor a kisded először kap a fény után, amikor elő­ször adja tanújelét, hogy felismeri apját, anyját, amikor kiejti az első ér­telmes szót. A növekedési velejárók a gyermeki be­tegségek is, amikor elő­ször fájdul meg a kis hasa, először jön a foga és először kap csalánki­ütést. Űj ház, a mi kis nagy­lakóházunk, gyermekbe­tegségek tarkították éle­tének első esztendejét. Láttuk, amikor első íz­ben púposodott fel a ki­csi parkettje, első ízben nem zártak az aranyos ablakocskák és először hullott gyönyörű plafon­járól az édes kis vako­lat. És első ízben mond­tuk, hogy hej, ez az ez- megaz. Ami azonban tegnap történt, abból arra lehet következtetni, hogy a mi kis házunk gyorsabban fejlődik a szokottnál. Csőrepedés volt ugyan­is tegnap a mi kis há­zunkban, az első csőre­pedés, és ezzel a mi kis házunk belépett a fel­nőtt, komoly házak közé. Mert régi bérházak régi lakói azt mondják, hogy ha4aj... csőrepedés... ko­moly dolog. Strandhíradó azzal a nős, családos dagattal, aki egyébként a Lópatkoló Vál­lalat igazgatója, de ki fogják rúgni, mert nem tud elszámolni a patahulladékkal. — Éppen tegnap láttam őket — mondja egy bikinis. — Csí­kos tunika volt Pirin, no, hal­lod, az ő korában már mégsem kellene bokorugrót fölvenni. — Miért? — kérdi a Violetta- szemüveges szőke. — Ha Dusi a legszebb férfikorban óvodás kislánynak öltözhet, akkor Piri nyugodtan kössön partedlit. — Hozzám fordulhattok — így a következő —, pontosan tudom éveik számát, mindket­tőnek őrmester fia lehetne. Az ám, ha lehetne. De nem lehet. És hogy miért nem, arra kapsz most kimerítő választ. Letárgyaltatik ugyanis Piri és Dusi egész biológiája, megis­merkedhetsz testi fölépítésük­kel, öröklött és szerzett nyava­lyáik sorozatával, megtudod, ki volt a családban terhelt, kinek az apja végezte fegyház falai között és kié gumidominókat gurigáivá. S mivel a társalgás nem re­kedhet meg és nem foroghat folyvást egyazon körben, elvég­re nemcsak Piri és Dusi van a világon, már néhány perc múlva rémülettel hallod saját nevedet. Azt sem tudod, iák a csevegők, csupa strandszem­üveggel álcázott hangszóró, de ők mindent tudnak rólad. És megdöbbenéssel értesülsz, hogy fiadat kicsapták, lányod elzül- lött, feleségeddel válófélben vagy, mert reggeltől estig kár­tyázol, ahelyett, hogy kihoznád őket néha a strandra. Övatason felállsz hát, és elé­be mégy tiéidnek, akik a bejá­rat felől épp most tűntek föl, és a hírközponttól kellő távol­ságban telepíted le őket. Ne­hogy nőd megtudja, mennyire boldogtalan veled és fiadnak fülébe jusson, micsoda semmi­rekellő apa szülte. Súlybesorolás Mivel az átlagsúly növekedést mutat, és a soványító kúrák eredménye szánalmasnak mond­ható, legfőbb ideje új normákat megállapítani. Űj értékelést adunk a súlynak és a vele járó jelzőknek. NŐKNÉL: A légsúly ezentúl akként ér­tendő, hogy 70 kilóig minden hölgy filigrán. 70-től 80-ig sudár. 80-tól 90-ig teltkarcsú. 90-től 100-ig kerekded. 100-tól fölfelé: hajlamos a hí­FÉRFIAKNÁL: 90-ig kisportolt. 90-től 100-ig férfias. 100-tól 110-ig derék. 110-en felül jól táplált. Egyidejűleg rendeletileg el­tiltani az afféle tiszteletlen ki­fejezéseket. hogy kövér a kicsi­ke. magunkfajta szép darab em­berre azt, hogy dagadt. SZAKÉRTELEM Hm!... Ez alighanem valami hibrid! ZSEBTELEFON Örömmel olvasom, hogy feltalálták, mert legfőbb ideje rendet csinálni. Súlyos hibája a mai telefonnak, hogy ki lehet térni a hívás elől. Van, aki a csen­getésre oda se fülel. Van, ki ha hallja, ki- slisszol a szobából. Van, ki belefülel és a hangot felismervén, kaján mosollyal teszi le. Az is van, hogy asztaltársad veszi föl, rád kacsint, te vissza­kacsintasz, és a cim­bora már mondja is álnokul, hogy nem vagy bent, de ha jössz, vissza fogod hívni. Az­tán együtt röhögtök az ürgén, mert eszed ágában sincs. Mindennek a garáz­daságnak vége, a zseb­telefont nem lehet le­tagadni. Megszokott jelenet lesz, hogy bal­lag a tag az utcán, kabátzsebében meg­szólal a telefon, elő­veszi, belehallóz, szé­leset mosolyog, és máris kanyarodik a cukrászda felé, ahon­nan Mancika jelent­kezett. Ám alig ülnek össze, szól a telefon, belehallóz, elsavanyo­dik és rémülten vág­tat haza. Neje hang­ja csendül, valaki be­súgta neki, hogy fér­je egy szőkével feke- tézik. Lesznek persze té­ves kapcsolások is. Megszólal például, és azt kérdi ismeretlen hang: — Halló, készruha­raktár? Mire a válasz: — Nem, kérem, ez magánkabát. Vagy kérdik: — Kovács kartárs kék felöltője? És a válasz: — Téves, itt Szabó Barnabás barna za­kója. Mindenhova elkí­sér, veled megy a strandra is, ahova ing- ujjasan baktatsz, tele­fonoddal a farzsebben. Miután levetkőztél, ott hagyod a kabinban, és már a habok közt lubickolsz, amikor megszólal a fogason: — Halló, Rusnya kollégát kérem a te­lefonhoz. Mivel ezúttal tény­leg nem vagy ott, ma­ga a zsebed adja rá a megszokott választ: — Nadrágon kívül. Megéri az áldozatot Megyénk idegenforgalmi lehetőségei Nyár elején felkerestük az egyik bolgár turistacsoport kí­sérőjét a kecskeméti Aranyho­mok szállodában, hogy megér­deklődjük, mivel töltik idejü­ket vendégeink. Megütközve hal­lottuk az IBUSZ idegenvezető­jétől, hogy teljesen tanácstalan, mivel nem ismeri a megye ide­genforgalmi nevezetességeit. Ba­rátaink, jobb híján, kirakatodat nézegetve ténferegtek a város­ban egy teljes napig. De hiszen immáron egy éve idegenforgalmi hivatal műkö­dik Kecskeméten, mely képzett idegenvezetőkkel rendelkezik. Miért nem igényelte az IBUSZ a hivatal segítségét? Ilyenfor­mán méltatlankodtunk annak idején glosszánkban. Vajon javult azóta a kapcso­lat az idegenforgalmunkat irá­nyító két fórum között? Sajnos, nem sokat. Igaz ugyan, hogy ma már az IBUSZ levélben ér­tesíti a megyei idegenforgalmi hivatalt a csoportok érkezésé­ről, ezek a levelek azonban szinte kivétel nélkül így vég­ződnek: „Idegenvezetőt nem igénylünk.” Indokolásul csupán ez áll: A csoport rövid ideig — egy-két napig — marad. Szerintünk megyénk termé­szeti szépségei, népművészete, műemlékei elegendő látnivalóval szolgálnának egy hosszabb ideig itt tartóz­kodó turistacsoportnak is. De egy-két napra érkező látogatók­nak is lehetne érdekes, tartal­mas műsort összeállítani. Anélkül hogy teljességre tö­rekednénk — írásunk keretei között ez lehetetlen —, nézzük meg, mit nyújthat Bács-Kiskun megye az ide érkező idegennek. Az Aranyhomok szálloda ven­dégkönyve azt tanúsítja, hogy a turisták elégedettek az ellá­tással. Kecskemétről indulva autóbusszal megyénk legtávo­labbi városai is rövid órák alatt megközelíthetők. Főbb útvona­laink jó állapotban vannak. Látnivaló pedig bőven akad. A jellegzetes alföldi táj, a nagy kiterjedésű síkság lenyű­göző élményt nyújt a hegyes vidékről, vagy zsúfolt nagyvá­rosokból érkező külföldieknek. Számtalan érdekességgel szolgál sokoldalú, fejlett mezőgazdasá­gunk is. Büszkék lehetünk ki­váló minőségű borunkra, ba­rackpálinkánkra. Kecskemét műemlék jellegű épületei közül megemlítjük a tanácsházát, mely Lechner Ödön építőművész egyik legszebb sze­cessziós alkotása, falképeit Szé­kely Bertalan készítette. Rákó­czi, Kossuth, Arany, Deák és Petőfi ' kéziratokat őriznek a megyei levéltárban. A város szomszédságában terül el a vál­tozatos növény- és állatvilágú bugaci puszta. Az erdőgazda­ság nádtetős, magyarosan be­rendezett vadászháza kényel­mes pihenőhelyül szolgál a lá­togatóknak. Népművészetéről híres Kalo­csa. A Duna menti Baja régi épületeivel, gazdag néprajzi és képzőművészeti anyaggal ren­delkező múzeumával kedvelt kirándulóhely. A Félegyházára látogató megtekintheti az or­szágban egyedülálló börtön­múzeumot — s reméljük, rö­videsen a Hattyú-házban be­mutatott Petőfi és Móra emlé­keket is. — A halasi csipke­házban kiállított csipkék szépsé­gével csak a brüsszeli mesterek alkotásai vetekedhetnek. Kiskő­rös Petőfi Sándor szülőházáról nevezetes. Kirándulóhelyekben gazdag a Duna- és Tisza-part. A Szelidi- tó mellett korszerű szálló és étterem várja a turistákat. Ezen a nyá­ron már a soltvadkerti Petőfi- tó szállodája is fogad vendége­ket. Rövid számvetésünk összege­zéséül megállapíthatjuk, hogy megyénk szép adottságokkal rendelkezik, s ezt figyelembe kell vennie a turistacsoportokat irányító IBUSZ-nak is. Helyte­len lenne azonban, ha egyolda­lúan azt bizonygatnánk, hogy vendégeink mindig jól érezhetik nálunk magukat, nem szenved­nek hiányt semmiben, azaz él­ve a lehetőséggel „tálalni tud­juk mindazt, ami konyhánkon főtt’-. Milyen jó lenne, ha megyénk főbb mezőgazdasági termékei­vel, iparunk készítményeivel állandó jellegű kiállításon is­merkedhetne meg a látogató Kecskeméten. ízelítőül elhoz­hatnánk a megyeszékhely mú­zeumába néhány darabot a ha­lasi csipkékből, drégszéli és ka­locsai hímzett térítőkből is. Mi­után felkeltettük vendégeink kí­váncsiságát, elvihetnénk őket oda, ahol mindez készül. Bemutathatnánk képzőmű­vészeink alkotásait, és nem kel­lene véka alá rejtenünk azt sem, hogy Kecskemét lakója volt a világszerte ismert és be­csült Katona József, Fényes Adolf, Kodály Zoltán és Ma- thlász János is. Vendéglátóiparunk színvona­la, a szórakozóhelyek kulturált­sága, az utcák, pályaudvarok tisztasága, rendezettsége bizony még sok kívánnivalót hagy maga után. És hol vásárolhat ízléses megyei jellegű ajándék- tárgyat, képeslapot az idegen vasárnap? Az idegenforgalmi hivatal rö­vid fennállása óta a megyei tanács támogatásával jelentős lépéseket tett idegenforgalmunk fellendítése érdekében. Munká­ját dicséri sok más mellett a több nyelvű prospektus kibocsátása, az idegenvezetői tanfolyam megszervezése és a lovasversenyek felújítása. Az első lovasvetélkedőre szeptem­berben kerül sor és máris szá­mos államból jelentkeztek ér­deklődők. De bőven van még tenni­való. Megyénk idegenforgalmá­nak az eddiginél gyorsabb üte­mű fejlesztése megéri az áldo­zatot, hiszen e befektetés bő­ven kamatozik, kettős haszon­nal jár. Növekszik népgazdasá­gunk devizabevétele és emel­lett szinte felmérhetetlen poli­tikai „hasznot” is hoz, ha ven­dégeink megismerik munkán­kat, eredményeinket és maguk­kal viszik hazájukba Bács-Kis­kun megye jó hírét. BÉKÉS DEZSŐ Nyári bukósisak Az országban egyedül a Kis­kőrösi Vegyes- és Építőipari Ktsz foglalkozik alumínium bu­kósisakgyártással. Naponta négy­százat készít a szövetkezet — jórészt asszonyokból álló — részlege a könnyű és mégis biztonságot nyújtó fejvédőkből. A Szegedről kapott sisaktestet peremezés, lyukasztás, zsírtala- nítás és festés után béléssel lát­ják el. Műanyagtasakba csoma­golva kerül a boltokba a szín­pompás alumínium „csákó”, fo­gyasztói ára 200 forint. A motorosok elégedettek a sisak minőségével, csak azt ki­fogásolják, hogy nyáron meleg a műbőr bélés. Kudron László ezért új típust tervezett, mely­nek arc- és nyakrészét pántok­ból állította össze. A Minőség- vizsgáló Intézet és a Belkeres­kedelmi Minisztérium kedvező véleménye esetén rövidesen megkezdik a szellős, nyári si­sakok gyártását is. B. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom