Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-07 / 157. szám
Célba dobás szafonnabőrrel - fl füstölgő szemétláda - Ahol elkelne a gázálarc EH Zsibong az utazóközönség a kecskeméti vasútállomás várótermében. A söntés előtt igen vegyes korú és öltözetű íérfiak tömege várakozik, hogy a 30 fokos hőségben felhajthassák a pohár sört, vagy a fröccsöt, ami ugyan nem hűti le őket, de ilyen melegben inni kell valamit. Piaci nap van éppen, tömve a váróterem. Az egyik pádon végigfeküdt, és most az igazak álmát alussza egy, enyhén szólva borostás arcú férfi. Végignézek rajta: bal lába műláb. Gondolkozom, felköltsem-e, hiszen akkor nekem is lenne ülőhelyem, és leülhetne az az asz- szony is, aki fél év körüli kislányát karján tartva áll az ablaknál. Felrázom az alvót... m3 — Én magának nem fizetek semmit, mert maga egy ... egy — kezdi a mondókáját, és emelkedik felfelé. Mikor meglát, abbahagyja és dörmögni kezd magában. Részeg. Mellé ülök, és A Kiskunmajsáról vezető országutat Kiskunhalas közelében lezárt vasúti sorompó szeli ketté. Közötte a pályán 16 izmos vál- lú, karú, bronz színű felsőtestű férfi hajladozik. Harkakötöny és Halas között négy kilométeres szakaszon cserélik a síneket. Szinte minden idegszáluk a munkára összpontosul. Mintha a tikkasztó hőséget észre sem vennék. Pedig tenyérnyi árnyék sincs sehol a közelben. — A munka névtelen • hősei ezek a férfiak, akik minden megbecsülést megérdemelnek! — Jegyzi meg sokat mondóan Nagy Várótermi életképek nézem a forgatagot. A váróterem kövezete régen lehetett felmosva, de még kiseperve is. Rengeteg a szemét. Az előttem levő pádon most fejezte be ebédjét egy testes asszonyság. A papirba csomagolt paprika- csutkával, kenyérhajjal, szalonnabőrrel megcélozza az öt méterre levő szemétkosarat. — Nem tud már maga célozni, mama! — heccelődik vele egy állig begombolt ingű parasztlegény ■ forma, amikor meglátja, hogy a szemét elgurult a sörözők lába alá. így kell azt, ide nézzen! — s a még füstölgő csikket a hulladékgyűjtő felé lövi. Tényleg beleesik, de tíz perc múlva iszonyatos bűzzel árad ki belőle a füst. Kimegyek a .váróteremből, s a nagy előcsarnokban tolongok között keresek helyet magamnak. A tisztaság itt sem valami ragyogó, mert bár van szemétgyűjtő, de az utasok azt is csak messziről „célozzák”, legtöbbször sikertelenül. Van, aki eleve lemond a próbálkozásról, s egyből a kövezetre dobja a csikket, alma csutka* meggymagot, papírt. LÜ Hasonló a helyzet a WC-ben is, azzal a különbséggel, hogy az itteni hiányosságok miatt inkább az állomás dolgozóit terheli a felelősség. A vízöblítés használhatatlan, s tudjuk, ez mit jelent: legyeket és bűzt. A férfi WC-be szinte csak gázálarccal lehet bemenni. Persze, az utasok itt is jobban vigyázhatnának a rendre, mert van olyan tapasztalat, hogy egyesek nem „rendeltetésszerűen” használják a kagylókat és egyéb berendezéseket. ED — Feltétlenül szükség van arra, hogy változtassunk a helyzeten — kapom a tájékoztatást az állomásfgnöktől. — Úgy néz ki, hogy a forgalom kinőtte az épületet. Ezen, véleményem szerint, de mások is ezt vallják, csak emeletráépítéssel lehet segíteni. Van ugyan fenntartott várótermünk a gyermekes anyáknak és a diákoknak, de Ferenc MÁV műszaki főintéző. — Rendkívül fontos tevékenység ez a biztonságos vasúti közlekedés szempontjából! És milyen nehéz! A minap a 10 órás műszakjuk alatt, fülledt hőség után háromszor is elkapta őket a „hideg zuhany”, a zivatar. Időjárás ide, időjárás oda, mégis volt olyan napjuk, hogy 522 vágányfolyóméter sínt cseréltek. Akad tennivalójuk bőven. A hosszúra nyúlt zord tél gondoskodott róla. P. I. nincs kultúrváróterem, amire ilyen nagy forgalmú pályaudvaron, illetve állomáson szükség lenne. Kicsi, nehezen tartható tisztán, és ezért piszkos a jelenlegi váróterem. Persze, a bővítés nem rajtunk múlik. A pályafenntartási főnökség az épület gazdája, de konkrét tervet még ők sem ismernek, csak látják, hogy itt valamit tenni kell... Az állomásfőnöknek igaza van abban, hogy bővíteni kell az épületet. Reméljük, hogy ezt hamarosan belátják az illetékes felettes szervek is, s megmentik a kecskeméti utasokat „szorongatott” helyzetükből. Addig is azonban, míg ez valóra válik, a jelenlegi helyiségeket kell tisztán tartani. Habár ez elsősorban a vasútállomás dolgozóinak feladata — több szemétládát, „csikktartót” helyezzenek el, gyakrabban söprögessenek, s a mellékhelyiségek felszereléseit hozassák rendbe —, a váróterem tisztaságára ügyeljen az utazóközönség is. Kulturált^ viselkedéssel, a ma még szűkre szabott állomásépületben is elviselhetővé tehetjük a sokszor kényszerű és csöppet sem örömteli várakozást. Gál Sándor Mint a Keringek... ... szoronganak a kecskeméti „tej- csárda” pár négyzetméternyi területű helyiségében a rohamozó, reggelire váró, munkába siető emberek. Kétségbeejtő a kép. Különösen az, amióta az Aranyhomok Szálloda megnövelte az idegenforgalmat, s az átutazó vendégek — kisebb pénzű hazai turisták — serege az olcsó étkezési lehetőséget kutatja. Egy pohár tej, kávé, kakaó, pár kifli... a siető embernek ez untig elég reggelire. De hányán mennek tovább enélkül is, mert képtelenek kivárni, hogy rájuk kerüljön a sor, s a fürge kezű kiszolgálók minden igyekezete hiábavaló a tömeg gyors ellátására. Nem tudunk más megoldást javasolni, hisz ismerjük a fejlesztési terveket, melyek jó része még csak elképzelés, de addig is tenni kellene valamit Kecskemét jó híre érdekében. Talán egy nyári „gomba” — mint a Balaton mellett — is megtenné, de valahol a központban, a csúcsforgalom közelében. Csupán felezzük a veszélyt: SOS ■a* s várjuk az intézkedést, amely nem könnyű, de talán mégsem megoldhatatlan . •« <T—1.) Száz nyári hangverseny a Balaton-parton A nyári Idényben a Balaton-partl üdülőtelepeken komoly- és könnyűzenei művekből száz hangversenyt, szórakoztató estet rendeznek. A komoly zene kedvelői a Tátray vonósnégyes előadásában eddig már nyolc hangversenyt hallhattak. Nagy érdeklődéssel várja a zenerajongó közönség a keszthelyi szabadtéri hangversenyeket. A Festettcs-kas- tély parkjában a napokban készült el a nagyméretű szabadtéri színpad, amely előtt 15 000 személyes nézőteret rendeznek be. Az első nagyzenekari hangversenyt július 20-án tartják, amikor Fejér György vezényletével a budapesti MÁV szimfonikusok és a pécsi Liszt Ferenc kórus szerepel Keszthelyen. A hangversenyt az Intervizló Is közvetíti. PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Kiskun megvel Bizottsága és a megyei tanács tapla. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja? a Petőfi Népe Lapkladő Vállalat Felelős kiadó: Meze! István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét Széchenyi tér 1 szám Szerkesztőségi telefonközpont: 20-19. 25-18. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér t/a Telef in, 17-09. Terjeszti a Magvar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. F: őrizet és: ifi i hónapra 12 focin- Bács-Klskun megyei Nyomda V Kecskemét — Telefon: 11-B5. Indexi M163. Nyári látogatás az „elvarázsolt” paprikagyárhan Megyénk egyik „sokarcú” üzemébe: a Kalocsai Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalathoz látogattunk el a napokban. S arról, hogy milyen meglepetések érték tájékozatlan fényképezőgépünk lencséjét — tanúskodjon e három kép. — Csomagolásra készítik a paprikát?! No, ezt lencsevégre kapjuk — gondolta fotóriporterünk. De miután a fényképezőgép elkattant, bizonyságul még belekukkantottunk a zsákokba. És őrölt paprika helyett szép, sárgálló, száraztarhonya „lapított” bennük. — Hát ez honnan került ide? — néztünk össze, s talán megsejtve a kimondatlan kérdést, a csomagolással bajlódó Keresztes Mihály a szomszéd épület egyik műhelyébe kalauzolt. A korábbi években a paprikaszárítók az év második negyedétől kihasználatlanul terpeszkedtek a termekben. A vállalat felkutatott néhány kiselejtezés előtt álló tésztagyártó gépet, .rendbehozták, beszerelték és most Pörge Andrásné tésztagyártó brigádja naponta 70—75 mázsa tarhonyát, lebbencset állít elő, hogy legyen mit melengetni nyáron is az öblös bendőjű paprikaszárítógépeknek. Az egy év alatt hat-kilenc hónapot üzemelő „tésztagyár”, az idén már 115 vagon tarhonyát és lebbencset szállít a kereskedelemnek. S ígéret van arra is, hogy rövidesen újakkal cserélik ki az öreg tésztagyártó gépeket. Ezek után már-már azt hittük, hogy egyik névadójával, a paprikával való találkozás nélkül hagyjuk el az — egyébként konzervkészítéssel is foglalkozó — üzemet. De megint tévedtünk. A bátyai féltermékraktárból súlyos terhével teherautó gördült be a gyárba. S a zsákokba rakott „maltert”, azaz bezúzott paprikát szorgos munkáskezek futószalag segítségével gyorsan a ma még csak egy műszakban dolgozó malomépületbe szállították, ahol — úgy mondják — lesz azért még mit őrölni az új termésig. Eszik Éva—Pásztor Zoltán Ezerkétszáz cipőmodell Szombaton a budapesti köny- nyűipari pavilonban megnyílt az állami cipőipar 1964. évi mintakollekcióját bemutató kiállítás. Hat vállalat 1200 cipő- modelljét mutatják itt be, s a kollekciókban a pantonettől a bundacipőig a férfi-, női és gyermeklábbelik sokféle válto- zat^ megtalálható. A kollekció összeállításánál érvényesült az ipari és kereskedelmi szervek jó együttműködése, az öltözködési tanács, valamint a gyártmányfejlesztési divatbizottság hathatós segítsége. Azonos kollekció készült a hazai vásárlók számára, a külkereskedelem pedig exportra ugyanazokat a modelleket rendelheti meg. A kollekció összeállításánál figvelembe veszik a kereskedelmi szervek, a nőtanács észrevételeit, a vásárlók panaszait.
