Petőfi Népe, 1963. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-21 / 169. szám
IMS. Július IT, Twlraap 1 oldal Mi a véleménye? Városfejlesztés, közlekedés, áruellátás, szórakozás, TV-műsor a kecskemétiek szemével A lakosságnak mindenről megvan a véleménye, és ez sohasem hagyható figyelmen kívül. Különösen érdekes ez olyan nagyvárosban, mint Kecskemét, amely napról napra fejlődik, s ennek következtében óhatatlanul előfordul, hogy hol itt, hol ott szorít a cipő. Különböző kérdéseket tettünk fel, s kaptunk rájuk választ, amelyeket az alábbiakban közlünk. Hogy a láb ne botoljon... Kocsis János lakatossal és Arató Sándor meóssal — a Lakatosipari Vállalat munkásaival — a városfejlesztésről beszélgettünk. Mindketten örömüknek adtak kifejezést, hogy soha nem látott ütemben fejlődik Kecskemét. Bővül a vízmű, csatornáznak, utcákat burkolnak, új parkok létesülnek, házak épülnek, szépül a város központja, javul a közvilágítás. Büszkék is mindenre. Kocsis János azonban hozzátette: — Jó lenne, ha a külső kerületek utcáinak burkolására is sor kerülne. A Thököly utcában, ahol lakom, esős időben nagy a sár, száraz időben pedig mindent belep a por. Mi is szeretnénk, ha kiköveznék az utcánkat. Arató Sándor a leninvárosi közvilágítás helyzetét kifogásolja. — Véleményem szerint egy ilyen szép, modern városrészt nem szabadna ilyen sokáig éjszakai világítás nélkül hagyni. Az utcai lámpák már régóta fel vannak szerelve, mégis, idestova már egy éve vaksötétben botorkál több mint ezer ember, mert nem kötik be a lápipákat a közvilágítási hálózatba. Ifjúsági klub — zenés presszó Takács Rózsa nyomdai szedőtanulóval a szórakozási lehetőségekről társalogtunk. — Sajnos, Kecskeméten még mindig kevés a jó szórakozóhely Különösen a fiatalok nem tudnak hová járni. Nekünk az Alanyhomok, a Pálma drága mulatság, a Kedves nem nekünk való hely, a Szilády Károly utcai ifjúsági klub pedig túlzsúfolt és sokszor lefoglaja a Hírős Együttes. Különben is, járnak oda olyanok, akiknek a viselkedése nem méltó az ifjúsághoz. Szeretnénk, ha nyílna egy zenés presszó, ahol délután 6-tól este 9-ig szolid árak mellett szórakozhatnánk Még inkább örülnénk annak, ha olyan ifjúsági klubot létesítenének a KrSZ felügyelete mellett, ahová csak igazolvánnyal ellátott klubtagok járhatnának. Itt televíziót néznénk, táncolnánk, társas játékokkal szórakoznánk. Hol van a szép cipő? — Az utóbbi időben sokat javult az áruellátás, de Kecskeméten még mindig baj van a választékkal — mondja Vaskó Lászlóné, a Kecskeméti Fodrász Ktsz dolgozója. Különösen a szép, pasztellszínű ruhaanyagokhoz nehéz hozzájutni. — Hetek óta járom a cipőboltokat ízléses, kényelmes nyári szandálért. Még eddig nem tudtam venni, mert ha véletlenül akadt kedvemre való fazon, kiderült, hogy nincs megfelelő nagyságú belőle. — Fényes nappal is csillagokat látunk, ha divatos körömcipőt veszünk a lábunkra. Mért nem törekednek az árubeszerzők és a divattervezők a kényelemre is — kifogásolja a cipőellátást Szabó Sárika. Elmesélte, hogy jobb híján egy aranyszínű kínai szandált vásárolt. Kiment benne a piacra, és ott leszakadt a lábáról. Buszjárat a körutakra ? — Nagyon sokat fejlődött az utóbbi években a város közlekedése — állapítja meg Németh János, a Katona József könyvesbolt vezetője. A buszjáratok beállítása azonban nem mindig tart lépést az állandóan növekvő követelményekkel. Helyes lenne járatot indítani a vasútállomásról, amely végig menne a körutakon, s az állomásra térne vissza. Ez javítaná a különböző városrészek közötti összeköttetést, s egyben tehermentesítené a városközpont forgalmát is. Ezenkívül velem együtt sokan kifogásolják, hogy — amikor arra szükség lenne — nem sűrítik megfelelően a fürdő-járatokat. A közlekedésről szólva hiba az is, hogy (nem minden esetben gondoskodnak a forgalom biztonságossá tételéről. Ilyen eset adódik például a Széchenyi tér 15. számú ház előtt, amelyet most tataroznak. A gyalogosoknak le kell menni az úttestre — útszűkületet jelző, sebességkorlátozás jelzést nem tettek ki —, s a teljes sebességgel közlekedő járművek veszélyeztetik a gyalogosok testi épségét. Mit mond a néző. .. Lássuk végül azt is, hogyan vélekednek a kecskemétiek a televízió műsoráról. Sólymos Mária, az OTP tisztviselője erről a következőket mondja: — A legszorgalmasabb televíziónézők közé tartozom. Nagyon tetszik például az irodalmi klub. Remélem, ezt a műsort folytatják. Érdekes az Újságírók a törzsasztalnál című adás is, jó lenne azonban, ha ehhez hasonlóan más foglalkozási ágakból is megszólaltatnának embereket és vitatkoztat- nák őket. Hasznosak a nyelv- tanfolyamok, úgy gondolom azonban, lehetne a különböző tantárgyaknak megfelelő műsorral is lehetővé tenni, hogy szórakozva tanulhassanak az emberek. A közelmúltban néhány országos hírű színművészünknek volt előadóestje a ívben. Érdemes lenne kiterjeszteni ezt a műsort, hogy minél több írónkat, színművészünket közelebbről megismerhessük. Véleményem a?, hogy a riportok legyenek élőbbek, elevenebbek, ne érezzen rajtuk annyira a beállítottság. Az esti mesét rendszeresen kísérjék bábfilmekkel, ennek nagyon örülnének a gyermekek. Ezenkívül több tv-játékot, színházi közvetítést kérünk. Végül pedig — ezzel sok ismerősöm egyetért — vezessen el bennünket többször a Magyar Televízió egy-egy nagy helyszíni riporttal hazánk épülő vagy már üzemben levő nagy létesítményéhez. NAGY OTTO Szerelőpadnál Dujmovics Lu- kácsné a Bajai Fémipari Vállalatnál dolgozik és tagja a szocialista címet elnyert Zója- brigádnak. Selejt nélkül szereli össze az Ikarusznak szállítandó fénycsőarmatúra alkatrészeit. Teljesítménye 100 —105 százalék között váltakozik. Méltányolva eddigi tevékenységét, a kollektíva Kiváló dolgozó oklevéllel tüntette ki ezt az ügyes kezű asz- szonyt, aki munkája mellett mint a nőbizottság vezetője, fáradhatatlanul képviseli nőtársai érdekeit. Tavaly a kommuj nista pártba kérte felvételét. A tagság elfogadta jelentkezését, tagjelölt lett. Az idén áprilisban jó munkája eredményes közéleti tevékenysége gyümölcseként teljes jogú taggá léptették elő. (Pásztor Zoltán felvétele) Vasárnap is rakodjunk Mint ismeretes ez év márciusában még nagy részben érvényben voltak azok a személy- és áruforgalmi korlátozások, amelyeket a rendkívül zord és hosszan tartó tél következtében kellett bevezetni. Országos méretekben az áruforgalmi korlátozások miatt az év első két hónapjában mintegy 2 millió 800 ezer tonna áru szállítása maradt el. Mindennap csúcs forgalom Mindezek tudatában mi, kecskeméti vasutasok számoltunk azzal, hogy területünkön a szállításra kerülő áruk mennyisége meghaladja az elmúlt év őszi forgalmának méreteit, nagyarányú lesz az átmenő forgalom is. A közlekedési kormányzat márciusban közzétett felhívása után széles körben megvitatva megállapítottuk, hogy bár lemaradásaink nagyok, de pótolhatók. Ügy döntöttünk, hogy az eddiginél szorosabb kapcsolatot teremtünk a szállíttató vállalatokkal. Mondhatjuk közösen állapítottuk meg a raktárkészleteket, az elszállításra váró áru- mennyiséget. Ennek birtokában elfogadható havi, illetve ötna pos berakási terveket készítettünk. Megállapodtunk több vállalattal a vasárnapi szabad kocsikapacitásunk kihasználására. Ebben a Göngyölegellátó Vállalat járt elől jó példával. Gyakran 25—30 teherkocsit is megrakott áruval egy-egy vasárnap. így aztán az első negyedévre tervezett 13,039 tonna áru helyett 11 783 tonnát továbbítottunk. Áprilisban pedig megkezdődött a nem várt nagy vonatforgalom, hatalmas menynyiségű áru zúdult állomásunkra. Ezóta érezzük, hogy az 1963-as év minden napja őszi csúcsforgalmú méretű feladatok elé állítja az állomás minden dolgozóját. Biztató kezdet Fáradozásainkat siker koronázta. Amíg az év első negyedévében személyvonat jainkat csak 76,6 százalékban tudtuk menetrend szerint indítani, addig a félév végére 96,7 százalékos teljesítést értünk el. A tehervonatok menetrendszerinti indításánál a teljesítés 84’ százalékról 87 százalékra emelkedett. — A vasutasnapi műszak alatt kocsitartózkodásunk 87,8 százalékról 96, kocsikihasználási eredményünk 97 százalékról 102 százalékra növekedett az első félév végéig. Vonatközlekedési tervünket pedig 78 százalékról 87 százalékra növeltük. Halnád Jóformán el sem helyezkedik a mezőt öntöző szivattyú gépészének bódéjában, mindjárt látom rajta, hogy nem mindennapi ember Nem típusa a szántóföldek dolgozóinak. Barnára cserzett bőre viszont arról árulkodik, hogy a határban levegőn, napfényben tölti napjait. Egyenes dereka, feszes nyakinai valamilyen, ebbe a tájba nem illő foglalkozásra utalnak, de nem tudnám megmondani, milyenre, melyikre. Rebbenéstelen tekintetéből is csupán annyit sejtek, hogy naponta nem kis időn át tartó merő figyelmet igényel tőle a munkája tJjgy ül a gyalulatlan pádon, egyszerű cejgruhá- jában, akár a sas a bércen, amikor zsákmányára les. Öreg sas, de még életerős. Ügy a hatvan táján. Kiderül, hogy halász. Bejött a gépészhez, egy szívat cigarettára, no. meg egy pohár borra, mert az is van fonott ötliteresben. — Halász vagyok, de engem ne tessék kiírni az újságba. Legalább is a nevemet ne. Minek az? — mondja, kérdi. Tehát nem magaíitog- tató ember. De vajon hol halászhat, mikor a közelben se tó, se folyó? A néhány lépésre mélyül") csatornára nem is gondoltam. Pedig azon. a kanálison, a pár lépés széles Dunavölgyi Főcsatornán kajtatja fel a zsákmányt, ladikjával a „mesterséges vizen” evez le-föl. — Halász vagyok én. kérem, mióta az eszem tudom — s elnéz a végtelenbe vesző messziség- be, időben is, térben is. S felidézi a teret, tágas mezőt, akkortól, amikor még erecskékkel összekötő tavak, nádasok szittyók láncolatával kínálta a lehetőséget a nomád életre. Egyre szűkült a lehetőség, vékonyodott a lánc, s végül maradt % csatorna. — Termelőszövetkezeti tag vagyok én, kérem. — A közösnek halászik? — Nem. A magam kontójára. — S ebben a dologidőben? — A halászás is munka. — De gondolom, most a betakarítás, kapálás dandárjában szükség van minden épkézláb emberre. — Én. kérem, még soha nem dolgoztam a téeszben. — Hogyan lehet a tagja? — Amikor az átszer* vezés volt, megmondtam a fejeseknek, aláírok, beadom azt a kis szőlőt, szántót, rissz-rossz homokot, de nem dolgozok. Nem vagyok paraszt. Halász vagyok. Majd az asszony dolgozik. A fejesek beleegyeztek. Nem kapcáskodtak kérem, azok egy fikarcnyit se. Szóval, én pártoló tag vagyok, az asz- szony meg rendes tag ; szövetkezetben. Nem mondom, jól keres. — Maga orvhalász? — Dehogy. Két kilométeres szakaszt bérelek a vízügytől. — Megéri? — Évente 300 forint bért fizetek tizenöt varsa után. Van, amikor másfél kiló a zsákmány, előfordul az is, hogy öthat. Megvan a napszám. — Békés élet. — Ne higgye. Állandó a harc a horgászokkal. Hogy most ez a szakasz az övék, aztán meg az Pedig ugye, ők nem a közellátásnak fognak Csak maguknak. Ezzel felhajtja a maradék bort, s indul kifelé. — Elnézést. Alkonyodig El kell helyeznem a varsákat. Odakünn lebukóban a nap. Szép. érdekes látványt nyújt, de már alig van ereje. Csak közös erővel lehet Mindezek ellenére eredményeinkkel nem vagyunk megelégedve. Az állomás valameny- nyi dolgozója a társszolgálati ágak munkásaival együtt arra törekszik, hogy elsősorban a vasutas munkát legjobban jellemző menetrend szerinti vonatközlekedést minden rendelkezésre álló erővel biztosítsa. Ezenkívül mindent megteszünk, hogy a nagy gyümölcsexport forgalomhoz szükséges kocsikat a kívánt mennyiségben és kellő időben a megrendelt helyre állítsuk és a menetrend szerint induló gyors tehervonatokkal továbbítsuk. Az év második felében az eddiginél jóval nagyobb feladatokat kell megoldani. Állomásunk dolgozói biztosak abban, hogy a társszolgálati ágakkal karöltve a szállító felek és az utazóközönség segítségével a megnövekedett tenniva’őkpt sikeresen meg fogja oldani. TARJÁN ISTVÁN Lőrincz Antal
