Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-28 / 122. szám
1963. május 28, kedd S. oldal Sikeresen zárult az ének-zenei általános iskolák országos seregszemléje Kecskeméten Mint arról már beszámoltunk, az ének-zenei általános iskolák úttörőinek első országos kulturális szemléjét Kecskeméten rendezték meg május 25—26-án. Magyarországon ma közel 100 ének-zenei általános iskola működik, az évenként tavasszal megrendezésre kerülő úttörő kulturális szemléken minden évben nagy sikerrel szerepeltek ezeknek az iskoláknak úttörői, sőt, a versengéseken — a bennük folyó szélesebb körű zenei nevelőmunka folytán — bizonyos helyzeti előnnyel indultak a többi iskolák tanulóival szemben. Éppen ezért született meg a gondolat, hogy a zenei általános iskolák külön, egymás között mérjék össze tudásukat, művészi felkészültségüket. Ma már ezek az iskolák a legtöbb helyen „felnőttek”, felső tagozattal, úttörőcsapattal rendelkeznek, ezért az idén időszerűvé Vált a fenti gondolat valóra váltása. A helyi iskola kezdeményezését — hogy az első országos fesztivált éppen az is- koltípus szülővárosában, Kecskeméten rendezzék meg — a megyei úttörő elnökség támogatása után az országos szervek is magukévá tették. Szombat délután Szabó Ferencnek, a Magyar Üttörők Szövetsége Országos Elnöksége titkárának megnyitó szavaival kezdődött meg a fesztivál, majd a részt vevő szólisták és csoportok párhuzamosan két helyen — országos szakemberekből álló bíráló bizottságok előtt «— mutatták be zenei munkájuk eredményeit. Itt még a versengés izgalma és fáradalmai (sokan több száz kilométeres fárasztó út után léptek a zsűri elé) any- nyira lekötötték a gyerekek figyelmét, hogy egymás meghallgatására, tapasztalatok szerzésére, valamint baráti ismerkedésre alig volt alkalmuk. De este *nár, az Aranyhomok Szálló ■előtti téren, ahol dallal köszöntötték a- város vezetőit, olyan i'összeforrottan zengett a 14 városból érkezett pajtások hangja, mintha kezdettől fogva ismerték volna egymást, s egy nagy zenélő család tagjaiként nőttek volna fel. Vasárnap délelőtt a színházi «díszelőadáson pedig szakembereknek és érdeklődőknek, a város közönségének, és nem utolsósorban egymásnak számot adtak arról a magasrendű művészi r.evelőmunkáról, melynek végcélja a sokoldalúan képzett, ■•szocialista ember zenei műveltségének megalapozása. A hangversenyen különösen a kamarakórusok változatos, színvonalas számait hallottuk örömmel. A fesztivál emlékeként sok kitüntető oklevelet, aranyérmet, jutalmat kaptak a pajtások, melyet Szloboda Arpádné főtitkárhelyettes adott át vasárnap délben. Szólnunk kell még a Kecskeméti Ének-Zenei Általános Iskola tanárainak és szülői munkaközösségének a rendezésben és a vidéki gyerekek vendégül látásában tanúsított lelkesedéséről, a helyi KISZ-szervek támogatásáról és Rajz István tanár körültekintiő szervező, irányító munkájáról, melyek együtt biztosították a két nap eseményeinek gördülékenységét, a fesztivál külsőségekben is megnyilvánuló sikerét. KÖRBER TIVADAR Az első nyilvános szereplésre készülnek Június 8-án, szombaton este 7 órai kezdettel mutatják be Kecskeméten a városi művelődési ház színháztermében Hel- tai Jenő: Az asszonyok lovasságának krónikája című egy- felvonásos darabból, valamint vidám jelenetekből, versekből, táncszámokból összeállított műsorukat a 9-es AKÖV KISZ- szervezetének színjátszói. A fiatalok több mint egy hónapja nagy lelkesedéssel készülnek első nyilvános bemutatkozásukra. Gombát tessék! Reggel fél hatkor népes csoport érkezett a szalk- szentmártoni piacra. Az általános iskola úttörői, piros nyakkendős kislányok nagy kosarat cipelve lehorgonyoztak a Petőfi Termelőszövetkezet zöldségpavilonja mellett. A kosár színültig volt pompás, friss gombákkal. Mihók Éva, a Gyöngyvirág őrs örökvidám parancsnoka harsány hangon kezdte kí- nálgatni a portékát. El is kelt az egész. — Gyertek ki máskor is — biztatta őket egy nénike —, mert igen szeretjük ám a gombapaprikást. A kislányok összenevettek, s elindultak az iskolába, hogy el ne késsenek a „második műszakról”, a tanításról. A szalkszentmártóhi Petőfi Üttörőcsapat tagjai maguk termesztik a gombát Lakos Laci bácsi irányításával a csapatotthon pincéjében. Még az ősszel rendezkedtek be a tenyésztésre, a félhomályos pincébe lehordták a földet, kőport, meg minden egyebet, ami kell a gombatenyésztéshez. Most kezd kamatozni a befektetett „tőke”, a sok széncipelés, hiszen tartani kellett odalenn a csí- ráztatáshoz az állandó hőmérsékletet, s a vízhordás, mert a gomba sok nedvességet kíván, télen át is locsolták a tenyészetet. Jut már pénz a csapatott- hon díszítésére, táborozásra, s mindenre, amire ilyen élelmes úttörőknek szükségük van. Kovács Sándor ATV-RŐL VAN SZÓjj Beszélgetés a filmről Meztelen diplomata A forgatókönyv írói — “ Gyertyán Ervin és Pa- lásthy György — bizonyára számot vetettek azzal, hogy Rejtő Jenő egyik legfordulatosabb könyvének, a Vesztegzár a Grand Hotelben című regénynek históriája közismert. így történhetett, hogy a nagy lótás- futás, üldözés, verekedés és öltözködési hajsza izgalmai közepette elveszett a mese, az igazi rejtői „bajkeverés” frappánsan bonyolódó, de mindent szigorú következetességgel, mesterien helyére rakó történetének fonala. Nagyokat nevettünk, jóllehet sokszor sejtelmünk sem volt róla — min és miért. Palásthy György rendező sok évi humor „lemaradást” igyekezett pótolni petárdaként robbanó, egymást kergető ötleteivel. Nem számított azonban arra, hogy néha még humorból is megárt a sok, főleg ha a nézőt fárasztó figyelemösszpontosításra készteti, vagy az egyszer találóan elsütött poén a későbbiek során az unalomig ismétlődik. Mint a címet mintegy jelképezni akaró meztelen személyek sűrű szerepeltetése, és a filmburleszk hagyományos, nagyokat csattanó fejbe kólintá- sai. Minden van ebben a filmben — néha, amikor a nevetés nem nyomja el, még eredeti rejtői mondatok is —, ami egy látványos, kacagtató bűnügyi filmparódia kelléktárából semmiképp sem hiányozhat. A film nagyszerűen él a burleszk emberi gyengéket kifigurázó, va- lószínűtlenül komikus helyzetteremtő lehetőségeivel, és azt bizonyítja: — rendezője érti a módját annak, hogyan kell megnevettetni az embereket. Ezért — mivel magyar filmekben ritkán van részünk benne — csak hálásak lehetünk. De vajon a mulattatás rovására ment volna a cselekmény részletesebb kibontása és a figurák sokrétűbb jellemzése, úgy, ahogy az a regényben írva vagyon? Cemmi esetre sem. Sőt, az** zal, hogy a film az egész humorgépezet működésbe hozóit — a két állam diplomáciai testületének az olajért mindenre elszántan hadakozó tagjait — szinte „egyenértékű” félként tüntette fel, bizonyos illúziótól fosztotta meg nézőit. Attól, hogy izgulni tudjon az általa vélt igazságot képviselő hősének diadaláért. Mert amit látott, abból az sült ki, hogy egyik diplomáciai testület sem jobb a Deákné vásznánál, egy kis gazemberségért, ha saját érdeke úgy kívánja, egyik sem megy ' Hirtelen mind a ketten megálltak. — Förtelmes! — kiáltotta a tiölgy. Odanéztem, hogy mi keltette tfel ellenszenvét, s bevallom, (bennem is furcsa érzést ébresztett, amit láttam. Egy nyomorék cigány harmonikázott a fasor végén. Kreol bőrével és koromfekete hajával keleti varázslóhoz hasonlított. Előtte négyszögletes ládán egy táncosnői ruhába bújtatott majom. Ez a két toprongyos, ápolatlan alak valamelyik csatornából bújt elő, vagy egyenesen a pokolból szabadult ide, nagyon elütött a környezettől és valósággal beszennyezte a sétány harmonikus képét. A férfi viharvert, alattomos arca, meg az elnyűtt rózsaszínű gyapjúszoknyába öltöztetett koszos majom rendkívül visszataszító volt. A kis állatnak kétlábon kellett állnia és jobbra-balra forognia. De pirosas-szürke mancsaival minduntalan a láda szélébe kapaszkodott és fáradtan topogva, keserves pofákat vágott. A cigány időnként a ládába rúgott. Ilyenkor az ijedten felugró majom farka néhány percre megemelte a szoknyát, akár a tenoristák kardja a díszes köpenyt. A hölgy hangosan felkacagott. Ez az ijesztő együttes, melyet még a legszánalomra méltóbbak sem érintettek volna meg szívesen, igen szórakoztatta. A kiskutya vakkantott. — Mutasd meg neki, Hófehérke! — uszította haragos kutyáját a hölgy. — Nem szívlelheti a csúnyát. Hallod, Frank?! Nagyszerű kis kutya vagy. Nem félsz a gonosz majomtól. Hófehérke vinnyogva ugrált ide-oda, póráza feszült, mint hegedűn a húr, és ha megrázta fehér bundáját, ezüstös hangján megszólalt a nyakába akasztott csengetyű. A majom is nyugtalan lett és leugrott' a földre. Talán azért, h»gy felszedjen egy szivarvéget. Gazdájának torokhangú parancsa azonban visszakergette a ládára. Félősen ösz- szekuporodott és jobb lábát bánatosan arcához emelte. A hölgy nevetett, a kutya morgott, A fiatalember elbű- völten nézte minden mozdulatát, miközben egész sereg ember vette őket körül. A hölgyet mulattatta ölebének mérge és nevetve uszította a kutyát a koszos kis táncos ellen. Hófehérke nekiugrott és dühösen a rózsaszínű gyapjúszoknya után kapott. A majom szemét forgatva cin- cogott, mint valami csapdába esett egér, és két mancsával testéhez szorította a kis szoknyát. Ez a mozdulat a maga groteszk szemérmességében igen komikusán hatott. Majd mérges fintort vágott és fogait vicsorgatta, úgyhogy az egyik gyerek követ dobott felé, amely az üres alamlzsnatányérba esett. Elfogott az indulat, de uralkodtam magamon. Sokkal félszegebb és kopottabb, vagyis sokkal gyávább és szegényebb voltam, semhogy hangosan mertem volna gondolkodni ennyi ember előtt. Ebben a pillanatban halk reccsenéssel szétszakadt a rózsaszínű szoknya. A kétségbeesett majom sovány kezének begörbített ujjaival hóhéra pofájába vágott. A kutya elengedte áldozatát, és vérző szemmel, szűkölve menekült gazdája lába közé. Ekkor a fiatalember felemelte botját, és teljes erővel a majom barna combjára sújtott. A kis állat még fordult egyet a ládán, aztán összerogyott. Szakadt ruhája ráborult, akár a szemfedő. Mindez percek alatt történt. A majom vánnyadt teste utolsót rándult, a cigány haját tépve hangtalanul sírt, és a tömeg soraiban a kikerülhetetlen sorsnál zordabb arccal feltűnt egy rendőr. Gyors elhatározással félretoltam néhány bámészkodót és a fiatalember elé ugrottam. Egy pillanatra farkasszemet néztünk, majd lendült a karom, s arcul ütöttem. Elvesztette az egyensúlyát és megtántorodott. A második ütéstől nekiesett egy fának... Elegáns kalapja kettőnk közé gurult. Felszabadultan, a győzelem érzetével rúgtam bele, és az úttestre röpítettem a divatos föveget. Amikor távoztam, a tömeg szótlanul nyitott utat. És én úgy éreztem, hogy rászolgáltam erre az elismerésre, mert egy percre megfeledkeztem kopott ruhámról és le tudtam küzdeni gyávaságomat. kölcsön a szomszédba — ami a kapitalista államok diplomáciai munkáját ismerve, úgy lehet, nagyon is helytálló, de a film műfaji alapszabályait tekintve már kevésbé. Ettől függetlenül jó szórakozást, a sok gyengén sikerült magyar film után valóságos felüdülést nyújt a Meztelen diplomata. Nagy része uan ebben a teljes odaadással komé- diázó, népes szereplőgárdának, élükön a két főszereplővel, Mauddal és FélikszeT, akiket Krencsey Mariann és Márkus László személyesít meg — főleg az utóbbi — kivételes szellemességgel. Egy nagyszerű, és rég várt komikus páros születésének is tanúi lehetünk, mert a Kövér és Sovány alakjában mulattató Szendrő József és Garas Dezső szinte előrevetítették hasonló szerepkörben játszásuk óriási lehetőségeit. Rövid szerepéből találó figurát formált még: Rajz János, Várady Hédi, Alfonzó és Kibédy Ervin. V. Zs. Nemcsak jutalom Nemrégiben 29 pedagógustársam között helyet foglalhattam abban az autóbuszban, amely tanulmányi kirándulásra vitt bennünket a megye másik végébe, Madaras községbe. Az útnak bevallom, nagyon megörültem, hiszen a magamfajta tanyai nevelőnek élmény minden kiruccanás szűkebb világából s amellett nekünk — bár én például nem messze lakom a várostól — mégis kevesebb alkalmunk van más iskolában körülnézni, a jó módszereket ellesni és felhasználni. Ami azonban engem személy szerint az Iskolában tapasztaltaknál is jobabn megragadott.- az ennek a gazdag tájnak gyorsan fejlődő élete, gyarapodása s az emberek átalakulása: A művelődési házat a lakosság közreműködésével emelték, s még arra is áldozhattak, hogy egy kis tájmúzeumot berendezzenek. Helybeli kollegáink elmondották, hogy az emberek mind nagyobb érdeklődéssel fordulnak a művelődés lehetőségei felé s nemcsak a televízió, mozi és különféle rendezvények juttatják el hozzájuk a kultúrát, hanem gyorsan nő az olvasók tábora, akik még a nyári mezőgazdasági munkák idején is kezükbe veszik a könyvet; ha akad egy kis szabad idő. Sokat foglalkozik a kultúra ügyeivel a tanács, s a pedagógusok mindig számíthatnak a község vezetőinek segítségére a művelődés gondjainak leküzdésében. Láthattuk azt is, hogy a népművelés munkásai jól egyeztetik a saját feladataikat a gazdasági feladatokkal. Sokat adott ez a látogatás. Hiszem, hogy valamennyiünk számára nemcsak jutalom, s felemelő élmény volt, hanem igen hasznos, gyümölcsöztethető tapasztalatok forrása is., Halasy István Tízéves a Híradástechnika Ipari Kutató Intézet Háromnapos tudományos ülésszak kezdődött hétfőn reggel a Technika Házában, a Híradás- technikai Ipari Kutató Intézet tízéves fennállása alkalmából. Az intézet kutatói dolgozták ki többek között azt az új technológiát is, amelynek révén a magyar fénycsövek ma már versenyképesek az egész világón, Kutató munkájuk eredményeit eddig — csak a nyugati országokat véve számításba — há- romszázhúsz külföldi szabadalom védi. (MTI)
