Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-12 / 109. szám
Kissolt is kap orvoslakást Kigtükör Elégtelenre vizsgáztak Kecskeméten a Rákóczi út közepén levő sétány két okialán füves parkrész húzódik. Ezt tavaly úgy próbálták megvédeni, hogy vastagabb fémhuzallal elzárták az esetleges átjárást, de a nyár vége leié még ízléses, színes törpe vaskerítéseket is helyeztek el a gyeprész sarkainál. A télen a fémhuzal megrozsdásodott, több helyen el is szakadt. Le is szedték az egészet, bízva abban, hogy az emberek fegyelmezetten, ezután is raak az átjárókon közlekednek. Sajnos, nem így történt. Délutánonként, a nagy csúcsforgalom idején, megfigyeltük, kik járnak keresztül-kasul a zöld sávon. .. Az eredmény lesújtó volt: Akinek csak eszébe jutott, végigtaposott a gyepsávon, szinte tudomást sem véve az egymástól nem is nagyon messze levő aszfaltburkolatú átjárókról. Véleményünk tehát az: akik megszegték az ide vonatkozó és nem egészen íratlannak mondható törvényeinket (lásd: „Fűre lépni tilos!”) egyúttal vizsgát is tettek fegyelmezettségből — elégtelenre. V. I. Nagy aktivitással dolgoznak a tanácsok mellett működő állandó bizottságok a dunavecsei járásban. A solti egészségügyi állandó bizottság például a nemrégiben megtartott tanácsülésen számolt be munkájáról. Számos hasznos javaslatot terjesztett dó a közegészség- és járványügyi helyzettel, a csecsemő- és gyermekvédelem ellátásával, a tsz-ekben és üzemekben előforduló balesetek megelőzésével kapcsolatban. A községben harmadik körzeti orvos beállításának legfőbb akadálya, hogy nincs megfelelő orvosi lakás. Az állandó bizottság javaslata alapján a tanácsülés úgy határozott, bogy az 1964. évi községfejlesztési alapból orvoslakást és egészségbázat építenek Kissolton. Tapasztalatai alapján az állandó bizottság szóvá tette, hogy a község földművesszövetkezeti üzleteiben a tisztaságot, másodlagos feladatnak tekintik, ilyen szempontból kifogástalan üzletet nem találtak a községben. Az állandó bizottság a jövőben ezt is fokozottabban ellenőrzi. Honvéd hétköznapok Dicséretet érdemeltek A Kiskunhalasi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága korábbi határozatának megfelelően, a közrend és a közbiztonság érdé- j kében kifejtett eredményes te-! vékenységükért elismerésben és köszönetben részesítette a vá- j ros önkéntes rendőreit. Ennek tolmácsolásával csaknem egyidejűleg tájékoztatták a vállalatok és a termelőszövetkezetek dolgozóit a rendőrség önkéntes segítőinek munkájáról és feladatairól. E megbeszélések hatására mintegy húsz százalékos növekedést ért el az önkéntes rendőri szervezet létszáma. PETŐ Pl NEPE A Magyar Szociálisra Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1 szám. Szerkesztőségi telefonközpont: *6-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. KATONÄSDI, laktanyaélet.. I Ahány ember, szinte annyiféle emléket ébresztenek ezek a szavak. Felnőtt fejjel elkövetett gyerekes csínyek éppúgy akadnak köztük, mint távolról is nyomasztó és félelmetes háborús epizódok. A legtöbb — régi emléket őrző — emberben mindenesetre a civil élettől távol eső, idegen világ képe rajzolódik ki, ha a katonaéletre gondol. Pedig a valóságban egészen más. Magyarázat helyett azonban tartsanak velünk egy laktanyalátogatásra, „meglesni” egy igazi, mai honvéd hétköznapot ... Az ébresztőt már jócskán le- késtük, de kárpótol érte az erőt, ügyességet sugárzó, friss reggeli torna... És ha a mama látná, bizony elálmélkodna, hogy otthon még suta nagyfia milyen közös kirándulást tesz a Budapesti Nemzetközi Vásáron. így azután tizennégy brigád között folyik a vetélkedés az első helyért, a megújult gépkocsik pedig gyorsan sorakoznak a szín alatt. Kiváló eredmények természetesen nemcsak e verseny során születtek. Ott jártunk alkalmával a KISZ-titkár éppen a napi postát borítékozta. Az egyik címzett az I-es számú Budapesti Épületelemgyár. NÉZEGETEM, s azon töprengek: vajon mi hírt vihet a laktanyából a gyárba írt levélke? — Nézze csak meg, még nincs leragasztva — szólt a titkár. „Kalo István tizedes, ifjú kommunistához méltóan teljesíti minden feladatát... Köszönjük a kollektívának — mely bizonyára visszavárja —, hogy ilyen példás emberekké neveli tagjait ...” S a levél részletesen felsorolja azokat az eredményeket is, amelyeket az ifjú katona elért. Bács-Kistcun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 25 065. A SZNOB Képmutató, álszent embernek képzelem, aki mindig csak a külsőségeket látja, azokat majmolni, másolni igyekszik, könyvtárat vesz, de nem olvassa, hangversenyre jár, ha nem is érti, lakást rendez be és nem élvezi, s habár mindene megvan, hogy tartalmasán éljen — csak a felszín érdekli, ott lebzsel, nyüzsög, ahol megjelenni illik, de •nincs egy csendes elmélyedő perce, mert folyton „megjátssza magáf’, s alakoskodni kényszerül. Egy ember ült mellettem a nagy tetszéssel fogadott Brecht darab, a Koldusopera előadómén. Egész íves papírok voltak a térdén, és azokban je- gyezgetett szorgalmasan. Azt hittem, valamelyik fővárosi lap kritikusa, habár ismerem a szakmabelieket, azok nem szoktak árkus papírokkal járni, legfel- lebb notesszal, s nem írják meg az előadáson az oldalakra menő cikküket, hanem jegyez- getnek hébe-hóba. Belepislogtam a teleszántott papirosba, valamiféle jelentés lehetett, méghozzá kulturális területről szóló, ezt a szakkifejezésekből következtettem. Barátunk néha az előadásra is figyelt, aztán körülményesen újból a jegyzeteit böngészte. Később már esette a színpadon történteket leste, de merev arccal. Soha nem nevetett, s nem is tapsolt, amikor a körülötte ülők tapsra verték össze tenyerüket. Csak ült, kívül helyezve magát mindenen, s tüntetőén egyedül volt, amikor a közönség együtt lelkesedett és eggyéforrt a színészekkel. Törtem a fejem: miért jött el vajon? Talán, hogy lássák, s a naptárába bejegyzést készíthessen: 1 színházi látogatás. .. Nem tudom, sznob volt-e, s hogy ilyenek voltak-e a hajdani sznobok? De magam ban sajnáltam szegényt. Ugyan mi öröme lehet az életben?... T.P. Reggeli torna Kalo István „kiváló katona’5 — e címen kívül több jelvény tulajdonosa. Többek között elnyerte a Kilián haditorna második fokozatát, az Ifjúság a szocializmusért mozgalom első és második fokozatát, valamint a József Attila olvasómozgalom aranyfokozatát. — E szerint minden szabad idejét a könyvek közt tölti? — Hogy őszinte legyek: nem. Legkedvesebb szórakozásom a sport, s csak utána jönnek a könyvek és egy kis amatőr elfoglaltságként: elbeszélés formájában önéletrajzot írok ... S HA MÁR a szabad időnél tartunk, nézzük csak, hogyan biztonsággal lendül a nyújtón. A rendszeres testnevelés hihetetlen mértékben fokozza az állóképességet, munkabírást — amire itt, a nehéz kiképzési feladatok végrehajtásában nagy szükség is van, de hasznát veszik majd a leszerelt fiatalemberek a munkapad mellett is. A KIKÉPZÉSI feladatok nem könnyűek, egész embert, s fegyelmet követelnek. Fárasztóbb, mint az átlagos hétköznapi munka. Bár néhány vonatkozásban hasonlít is rá. Ki gondolna például arra, hogy versenyben dolgozó brigádokkal nemcsak gyárban vagy tsz-ben, de laktanyában is találkozhatunk? A laktanya KISZ-bizottsága versenyt hirdetett a gépkocsik javításának gyors és minőségileg is kiváló elvégzésére. A jutalmak egyike: a győztes brigád Három brigád a tizennégyből Osztopányi lnne, a fafaragó. ' töltik azt a többiek? A közös programban havonta egyszer színházi előadás, hetente többször mozi és tv-nézés szerepel. Ezt nagy forgalmú könyvtár, társasjátékok, a kultúrteremben „rex” egészíti ki. És persze, szép számmal akadnak, akik a. művészeteket nemcsak csodálják... Van itt költő, festő, és mint Osz- topányi Imre őrvezető — díjnyertes fafaragó is. A szigetvári születésű cipőgyári munkásfiú egyébként itt a hadseregben kezdett igazán a művészetének élni, itt érlelődött meg terve: elvégzi a középiskolát, s ha leszolgálja az idejét, főiskolára megy. A honvéd hétköznapok hasznos időtöltése, lám, így összege- ződik a ma még szolgálatukat töltő katonaifjak életében. Eszik Éva—Pásztor Zoltán
