Petőfi Népe, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-19 / 115. szám
Almok a megvalósulás küszöbén Két év előtti riport nyomán járjuk a kiskunfélegyházi cigánytelepet, hajdani kalauzunkkal, Iszak Zoltánnal, a járási vöröskereszt titkárával, az itt élők régi, hűséges védnökével. A két év előtti riport szereplőit keressük, vajon itt élnek-e még, s változott-e életük? Néhányuk már megkezdte szokásos nyári „vándordíját” — családostól felszedelőzködött, s azóta ezerszám verik, égetik a téglát a közeli Békés megye termelőszövetkezeteiben. Minden évben nehezen várt vendégek ők ott, ismerik, szeretik, megbecsülik őket szorgalmas munkájukért. De az idén alighanem utoljára indulnak „vándorútra”. — Két év előtt még csak javaslat volt, hogy itthon, a közvetlen környékben is elkelne az a tégla, amit ők készítenek — mondja Iszak Zoltán. — S ha a hosszadalmas tél nem lép közbe, az idén már elkészülhetett volna a szénporos téglaégető, s minden feltételét megteremthetne itthoni foglalkoztatásuknak, mint ahogy azt most a jöoő évre tervezik... ' De van szembetűnőbb, kézzelfoghatóbb változás is. A telepet körülvevő, megsűrűsődött sövény mér nemcsak a szegényes ilcfllsejű kis vityülókat takarja— A. sövény mögött tízezerszám, katonás rendben sorakoznak, száradnak a frissen vert vályogok ... s,Lakásokat, istállókat, boros- mncéfeet építenek a mi tégláink- bóT mondta önérzettel — két évvel ezelőtt — a Karádi-család feje. De a szavak mögött kimondatlanul ott bújkál a nehezen megvalósíthatónak tűnő régi álom; egy egészséges, napfényes hajlék iránt — a maguk számára. Csak hát olyan népes családdal — mint amilyennel itt gyakran találkozunk — telekvásárlásba, kölcsönbe bocsátkozni bizony nemcsak elhatározás dolga. Meg akadt jócskán tervet, vágyat visszafogó előítélet is .. . És ezek leküzdésében tették meg két év alatt a legnagyobb utat. Az idén két vályogvető brigád — szám szerint tizennégyen — itthon maradt, ök verik ki a 220 ezer vályogot — megfelelő fizetség ellenében — a más vidéken dolgozó családok házaihoz, és hét-hét ezret a sajátjukéhoz. .. Hajnali háromkor kelnek, s nemegyszer dél körül még — úgymond — „gyónni, áldozni mehetnének”, mert a szakács tisztét vállaló asszonyok is megállás nélkül legalább délig ott dolgoznak a vályogos gödrök mellett. S az eredmény? Négy és fél nap alatt 45 ezer vályog, egyötöde az idén épülő házak fcalapany agának”. Miért e nagy sietség? — Két hét múlva kezdeni szeretnénk az építkezést, amelyhez nemcsak a vályogot, de a segédmunkát is mi adjuk. Az első telkeket már kijelölték számunkra a Bankfaluban, a város leendő ÚA viV.anegs'dében, adtai a KISZ-lakások is épülnek. És kapunk még telket másutt is — mondja az új otthont alapítók egyik itteni ügyintézője: Karádi János, a telepbíró. Rövid „tájékoztatóját’’ helyeslő, örömet árasztó megjegyzésekkel egészíti ki az ötcsaládos Karádi Géza, a nyolcgyermekes Karádi József és a többiek... őszre negyven telepi család költözik új otthonba. Kétszáz négyszögöles telken épülő szoba- konyha-kamrás, padlózott, villannyal, vízvezetékkel felszerelt szép kis ikerházakba. Hogy mibe kerül mindez? Röviden úgy is mondhatnánk: a saját munkán kívül körülbelül 30 ezer forintba — amire rendszeres munkájuk jogán OTP-kölcsönt is kapnak. De nemcsak erről van szó! Hogy hosszú-hosszú évtizedek után végre a telep fele emberhez méltó, egészséges otthont építhessen magának — nemcsak a maguk elhatározására, de a társadalom segítségére is szükség volt. Olyan társadaloméra, amely megbecsüli azt, aki munkája nyomán keresi boldogulását, s a kivezető utat is az ősi, apáiktól örökölt életformából. És a társadalom segítségét már nem olyan könnyű összegezni, mint az előbbit. Megnyilvánult az — a tanács irányításával — a telekjuttatásban, folytatódik a kölcsön folyósításában, olcsó bontásanyagok juttatásában, a termelőszövetkezetek által felajánlott 60 kocsi törekben, a házak terveinek, költségvetésének elkészítésében — később folytatódhat az új házakban való igazi otthonra lelés meggyorsításában, az új otthonhoz méltó kulturált életforma megtalálásában és megszilárdításában ... De már elindultak, s így érkeztek az álmok — két év után — a megvalósulás küszöbére... Eszik Éva—Pásztor Zoltán Az új házak felépítve így „festenek” majd. Meg jegrxés Szeszélyes főnök Már napok óta hiába várták a szank-móricgáti Petőfi Tsz vezetői a Terményforgalmi Vállalat kiskunfélegyházi kirendeltségétől a táptakarmányra szóló kiutalást. Türelmük fogytán lévén, felkeresték a kirendeltséget, amelynek dolgozói a postakönyv bejegyzésével és a posta- hivatal bélyegzőjével bizonyították, hogy a kiutalást napokkal előbb megküldték számukra. Meg is kapták. — jó egyhetes késéssel. A titokra csakhamar fény derült. Az történt ugyanis, hogy a címzés így szólt: „Petőfi Tsz, Szánk.” Mivel a tsz székhelye a Szánk község külterületén fekvő Móricgá- ton van, a helybeli posta- hivatal vezetője a tsz-nek szóló küldeményt „címzett ismeretlen” jelzéssel visz- szajuttatta a feladóhoz. Szánk község belterületén nincs Petőfi Tsz. A címzett egyébként annyira nem „ismeretlen”, hogy a több ízben címükre érkező könyvismertetéseket és egyéb kisebb jelentőségű küldeményeket minden további nélkül ellátja a helyes felirattal a hivatal vezetője, áthúzván a „Szánk” helymegjelölést, s helyébe odaírván „Móric- gát.” Miért nem követi ezt az eljárást a szinte halaszthatatlanul sürgős levelek és pénzküldemények esetében is? De ha a postafőnök any- nyira ragaszkodik a betűhöz, akkor hogyan fordulhatott elő az az eset is, hogy a kézbesítő — a tsz elnökhelyettesének küldött — félreérthetetlenül pontosan címzett pénzösszeg érkeztekor kijelentette (miután a címzettet egyszer nem találta otthon), hogy 6 bizony másodszor meg sem kísérli a kézbesítést; menjen be az illető a postahivatalba, s vegye át ott a pénzt. Valamivel több következetességre és gondosabb ügyintézésre lenne szükség ebben a postahivatalban! Jóba Tibor Siófok százéves Szombaton ismét megelevenedett a Balaton vidéke. A tó partján megnyitották kapuikat a nyári üdülőházak és az első turnusban több mint tizenkétezer ember kezdte meg nyaralását. Siófokon a múzeum és a Sió- csatorna melletti parkban délután ünnepélyesen leleplezték a reformkor neves vízimérnöke, Beszédes József bronzszobrát. Ezután megtartották a déli part első nagy vitorlásversenyét. Este a siófoki bányászüdülőtől indult el a helyi vitorlás sportegyesület tagjainak látványos fáklyás felvonulása, majd a 100 éves Sdófok-ünnepségsorozat jegyében megkezdődött a móló melletti rózsakertben a színpompás tűzijáték. PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1 szára. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal! Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dl] I hónapra 12 forint; Bács-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. Index: 25 085. Karinti Kelemen levelei Rodostó- Kecskemétről Édes Nénikém! Az ördög is megunja örökké egyedül hallgatni a fővárosi tenger mormolását, gondoltam, kimegyek már az életbe. Abba a nagy büdösbe. Mi kell ehhez egy szocialista realista levélírónak? Űtielőleg. Azt meg adott a kiadóhivatal. így cseppentem ide a Hírős Város kellős — de — közepibe. Mindjárt megakadt a lábam valamiben. Lenézek. Hát egy kis cigánylány. Nem akarom ismételni a nagy Kant megállapítását, azt, hogy a téma az utcán hever, de ez most így volt. Már csak ezért a bevezetőért is megérte, hogy 1 forintot adtam az iruló-piruló cigánylánynak, aki rám nézett, aztán ment sietve. Ezek után kaptam észbe, hogy te jóisten, ez a csitri biztosan a lábbelimet akarta kipucolni. Na mindegy, a forint már odavan. így. ütött meg a Hírö3 Városban a szocialista irrealizmus szele. De ezenkívül is minden hírős ebben a városban. Hírős a barackpálinka, a baracklé, Hírős az étteremj a táncegyüttes, Hírős a Petőfi Népe hír rovata. No meg a Zaranyhomok Hotel. Mivel az útielőlegről el kell számolni, a Zaranyhomokról is beszámolok. Elég járt út, az igaz. Mi újat tudnék még mondani róla a Televízió, a Hétfői Aranytrombita, meg a Szabad Európa után? Csak azt tehetem, hogy jobban a mélyre szállók. Telik a namdijból. Egy darabig fű lel tön a Zaranyhomok előtt folyó térrendezést, mert azt hittem, hogy az a csirgés-csörgés, ami az öregtemplom nagyharangján kívül hallatszik, a betonkeverő felől jön. Fenét. Az a pénz csörgött, amit itt a Zarany- homokban az állam egyik zsebéből a másikba rak. Nem tudom, mit firtat ezen a Hétfői Aranytrombita. Nemhogy körülnézett volna a pest- rodostói luxushotelokban, ahol a napi két- három szál vendéget olyan fejedelmi ellátásban részesíti a reprezentatív személyzet, hogy abból a költségből jópár gyenge téeszt istápolni lehetne. No meg az évenkénti üzletátalakításokból, amit már jobban un a pest-rodostói polgár, mint hogyha két esztendő helyett három évig kellene látnia ugyanazokat a kirakatportálokat. De ez már politika, ebbe nem avatkozom. Megjárta avval a Vezérlő Fejedelem is. A Zaranyhomok abban különbözik a pest- rodostói szállodáktól, hogy — nagy bánatára a Hétfői Aranytrombitának — ez vidéki hotel és mindig vannak benne vendégek. Meg is fizetik a költségeket, eddig még egy se lépett meg anélkül. Mivel tartott még útielőlegemből, közérdekből én is kitanulmányoztam a Zaranyhomo- kot. Először hason feküdtem az erkélyen. Semmi baj nem volt. Aztán ugyanezt megtettem hanyatt. Akkor már szemembe sütött a nap. De ezért nem kellett többet fizetni. Megfürödtem egyszer. A vízről észrevettem, hogy ezt többször is meg kell ismételnem. Hát nem egy jó szálloda ez? Azért a na- pidijért, amit közérdekből itthagy az ember? Az alkalmazottak csinibabák, tele monogrammal. És milyen jól twistéinek az egyszerű, hímporos vidéki fiatalok, amiből látjuk, hogy bizony a város és falu közötti különbség... Itt pár percre abbahagyom az írást, mert négy liter barackpálinka után csak szegény megboldogult Sarkantyú^ Ádám, a mezítlábasok hadnagya tudott tárgyilagosan írni. Most már rendbe jöttem. Londoni tweed zakómnak se lett baja odakint, csak egy kicsit szó- dabikarbónás a fazonja. De ugye a levélíró is ember. Míg a fejem szellőztettem, a plébánián, levéltárban, a Hirdető Vállalatnál, valamint a zsibagón utánanéztem. honnan származik a Hírős Város neve, Kecskemét? A szó elejét megmagyarázták, de aztj hogy mi van a „Kecske’’ végén, — azt nem. Egy tűzoltó gorombán rámmordult, mondván, hogy ne verjem mindenbe az orromat. Leghihetőbbnek a lottóárus legény magyarázata látszik. Szea rinte a város neve onnan származik, hogy mikor első nagy királyunk erre járt, a szed kérből kiugrott a kecskéje. Odaszólt hát a nádorispánnak: „Szalaggy csak fiam, hozd ide a kecskémet!” Az íródeák persze minden szavát jegyezte, mert már leszerződött egy történelemkönyvre a Lapkiadóval. Siettében aztán a „kecskémet” szón felcserélte a vessző helyét, így írta be „kecskémét”. Az isten gondolta, hogy ez ilyen egyszerű. .. A III-as típusú magyar rónáról legközeleb. bi napidíjamból számolok be. Édes Néném kiszti- handját csókolja: Kelemenje. Közlésre adta: TÓTH ISTVÁN
