Petőfi Népe, 1962. december (17. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-21 / 298. szám
1362. december 81. r>írd“k S. oldal Üzemről—ütemre Gyors számvetés év vége előtt Pár nap múlva elbúcsúzunk az óesztendőtől. Előtte azonban megyénk üzemeiben az éves terv eredményeinek pontos felmérése előtt, gyors számvetést is készítenek: hol. milyen eredménynyel dolgoztak. A tervezettnél több áru A Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat vezetősége jól hasznosította az elmúlt évi tapasztalatokat és az idén jobban, körültekintőbben szervezte a munkát. Bizonyítja az, hogy eredeti éves tervét a vállalat kollektívája november 20-án már teljesítette. Ezenkívül a negyedéves operatív tervekben szereplő kívánságoknak is eleget tett. Ez azt jelenti, hogy több mint tízmillió forint értékű gyártmánnyal adtak többet az éves eredeti tervben előírtnál. Ha a megtermelt áruk termelési értékét az elmúlt év azonos időszakához viszonyítjuk, kiderül, hogy az idén 20 millió 900 ezer forinttal több termék hagyta el a gyárat, mint 1961-ben. Az év végéig mintegy 3,5 milliós teljes termelési értékre számítanak. Gépesítenek A Bajai Ruhagyár a kongresszusi verseny eredményeképpen pótolta az év első hónapjaiban történt lemaradást. Előzetes számítások szerint éves tervüket mintegy négy és fél millió forint értékű többlettermeléssel zárják. A gyár vezetősége az idén több fontos szervezési intézkedést tett. Az egyik termelési egyseméi például sikeresen bevezették a központi előregvár- tást. Az itt szerzett tapasztalatok felhasználásával 1963-ban ezt az új termelési módszert minden üzemrészben bevezetik. Folyamatban van a gvártásélő- késrítés, a laboratórium és a szabászat egységes normaalapjának megteremtése. Az új esztendőben tovább folvtatiák a eéopark korszerűsítését. Harminc gyorsvarrógép. tíz kéttűs varrógép, egy villa- mostargonca és egy ládaemelőgén beszerzését tervezték. Három százhúszezer pár gyermekcipő A Kecskeméti Cipőgyár kollektívája az előírt program szerint rendszeresen teljesíti napi tervét Hétfőig 310 ezer pár gyermekcipőt adtak át a kereskedelemnek. December 31-ig még tízezer pár lakk félcipő kerül ki az üzemrészekből.. A szabászatban dolgozók hétfőn már a jövő évi tervükön munkálkodtak. Naponta 1100 gyermekcipőhöz készítették él a szükséges felsőrészt. Mire cikkünk megjelenik, már a fűződében dolgozó asszonyok, lányok is a jövő évben gyártandó cipők felsőrészét kezdik varrni, illetve összeállítani. Vasárnap pedig az alja üzemrészben dolgozók is — megelőzve az időt — 1963-at írnak a termelési naptárban. Még csak annvit: a kiszállított gyermekcipők minőségével kapcsolatban reklamáció alig érkezett. Ez összefügg azzal, hogy a gyermekcipők minősége az idén négy százalékkal jobb a tervezettnél. Kevés nyersanyagot kaptak A Kalocsavidéki Fűszerpap- rikaipari és Konzervipari Vállalat előreláthatólag 91 száza4z érem másik oldata Lapunk december 13-i számában „Nem lehetne hétközben?” cím alatt megírtuk, hogy a kecskeméti Aranykalász Tsz-nek az AGROKER Vállalat közvetítésével juttatott műtrágyaszállítmány rendszerint csak szombat délután, vagy vasárnap érkezik meg a vasútállomásra. Emiatt a szövetkezetben gyakran vasárnaponként is benn kell maradnia valakinek „figyelő szolgálatot” teljesíteni, nem beszélve arról, hogy a szűnnapi rakodásban és szállításban résztvevő gazdáinak kétszerannyi munkaegységet kell a szövetkezetnek jóváírnia. A termelőszövetkezet kérése tehát, hogy hét közben szállítsák a műtrágyát, jogos, de teljesítésének — miként az AGROKER Vállalatnál tájékoztattak bennünket — többféle akadálya lehet. Azért írjuk, hogy „lehet”, mert a szóban levő hét végi, vagy vasárnapi szállítás nem általános jelenség. — a legtöbb tsz hét közben megkapja a műtrágyát. lókra teljesíti éves tervét. Éspedig azért, mert a tervezettnél kevesebb nyersanyag érkezett be. Fűszerpaprikából a várt 1650 vagon helyett csak 1200 vágom került az üzembe. Ennek 30 százaléka viszont nem éri el a kívánt minőséget. Gondot okozott a konzervrészleg- nek a rossz időjárás, ők sem kapták meg a tervezett nyersanyag-mennyiséget. Egyhónapos „előr etartásn A Bajai Villamosipari Gyár dolgozói éves tervükön felül ötmillió forint értékű különböző gyártmányt adnak a népgazdaságnak. Többek között presszógépekhez használt nagy teljesítményű szivattyúkat, ezer darab porszívót és a Komplex Külkereskedelmi Vállalatnak szállítandó különböző szabályozó berendezéseket. A készáruk előállításával egvidejűleg mintegy másfél milljó értékű félkész árut gyártanak, s ezzel biztosítják a zökkenőmentes átmenetet az új esztendőre. V. K. Hogy az Aranykalász Tsz-nek küldött szállítmány több alkalommal is csak hét végén érkezett meg. annak főként az ősz végi vasúti csúcsforgalom volt az oka. Hazánkban — de Euró- pa-szerte is — a vasúti kocsipark jelenleg nem elegendő ahhoz, hogy — különösen ilyenkor, tömeges exportálás idején — zavartalanul lehessen a belföldi szállításokat lebonyolítani. Máskülönben a gyárak „adagolásán” is múlik, hogy egyes szövetkezetekbe a műtrágyaszállít- mány csak a hét végén érkezik meg. Ebben az esetben pedig csakugyan nincs más lehetőség minthogy a talajjavítót munkaszüneti napon szállítsák él az állomásról. Természetesen meg kell találni a módját, hogy — ameny- nvire lehetőségei engedik — a MÄV is igyekezzék szervezettebbé tenni a szállítást. Ugyanakkor azonban a szövetkezetek is készüljenek fel e fontos talajerőpótló fogadására, raktározására. Még egyszer a műtrágyaszállításról Kunbaracsi tanulságok A zömmel tanyákból álló ** Kunbaracsot hónapok óta izgalomban tartotta a községi pártszervezetben kialakult helyzet. A személyeskedés jellemezte a pártszervezet életét, amely átterjedt az amúgy is gyengén működő termelőszövetkezeti csoportok pártszervezeteire is. Szinte „divattá vált” az intrika. A pártmunkára ilyen körülmények között „nem jutott idő”. Hónapok teltek el, amíg egy taggyűlést összehívtak. Régen rossz volt azoknak, akik a párttitkárt bírálni merészelték. Emiatt volt kénytelen az egyik párttag agronómus a szomszédos faluban munkát vállalni, holott az iskolázott szakemberekre Kunbaracson is szükség lenne. A bizalmatlanság légköre lett úrrá. Az amúgy is kevés tagot számláló alapszervezet két csoportra szakadt. A feladatok pedig maradtak papíron. A párttitkár és a köréje csoportosulok, az úgynevezett „le- paktálók”, haragszomrádot játszottak és mások ellen gyűjtögették a terhelő adatokat. Baráti összejöveteleiken elhangzott véleményeiket tartották döntőnek. A meggyőző és határozott elvi politikát felváltotta a parancsolgatás, a kiskirálykodás. Ezért féltek a párttitkártól. Néhányan bírálták ugyan, de Somogyvári Jakab keresett alkalmat arra, hogy „megfizessen” az illetőknek. A község, a pártszervezet ügyeiben nem egyszer kártyaparti közben döntöttek, és nem a kommunisták taggyűlésén. Az egységes paraszti osztály alakításában úgy igyekeztek közreműködni, hogy csak a módosabb termelőszövetkezeti csoporttagokkal tartották a kao- csolatot, ez természetesen azzal párosult, hogy a kevésbé módosakkal egyáltalán nem tárgyaltak. A fiatal párttagok elhanyagolták a pártmunkát, a KTRZ-élet gyakorlatilag megszűnt. A pártszerűtlenségek sorozata, a szektás megnyilvánulások, a pártszervezeten belüli egység hiánya ekozta, hogy közel öt esztendeje egyetlen tagjelöltet sem vett fel soraiba a helyi pártszervezet. A pártonkívüli aktíva ismeretlen fogalom volt a községben. A gyenge szocialista hajtásokkal rendelkező termelőszövetkezeti csoportokban nem jutott idő politikai munka végzésére. Ez abban is megbosszulta magát, hogy nehezen alakult a közös munka. A község legnagyobb része homokos terület, melynek legjobb hasznosítási módja a szőlő és gyümölcsös telepítése. Ennek a megszervezése sem haladt. A pártoktatás és a politikai önképzés ismeretlen fogalom éa a párttagok egy része éppen emiatt nem vette észre az idők változásait, nem tudta megérteni a párt mai politikáját, a megváltozott társadalmi és gazdasági helyzetet. A járási pártbizottság nagy türelmet tanúsított és figyelemmel kísérte a kunbaracsi állapotokat. Segítséget adott a hibák megszüntetéséhez. Végrehajtó bizottsági ülésen megvitatta a tapasztaltakat. Ügy határozott, mivel az intézkedések ellenére nem történt javulás a községi pártszervezet munka óiban, hogy a titkárt leválna funkciójából és büntetésben részesíti: Somogyvári Jakab szigorú megrovásban részesült utolsó figyelmeztetéssel. A község kommunistái esz- szevont taggyűlésen vitatták meg a tapasztalatokat. Elhatározták, hogy megszüntetil: a pártszerűtlen légkört. Őszintén elmondtak egymásnak a hibákat, megszilárdítják a szervezeti egységet, megjavítják a pártmunkát, megszervezik a tanulást. Minden párttag vállalta, hogy egy-egy új tagjelöltet nevel. A taggyűlés végén felszólalt a leváltott titkár. Megfogadta, hogy változtat magatartásán és lelkiismeretes munkával teszi jóvá az elkövetett hibákat. A taggyűlés után megnyugodtak a kedélyek. Ma már elmondhatjuk, hogy érvényesülnek a párt- szervezetben a lenini normák, rendszeressé váltak a vezetőségi ülések, s azóta már tartottak taggyűléseket is. A legutóbbin felvették az első tagjelölteket: Horváth János vasmunkást és feleségét, Lázár Antalt és feleségét, valamint Plutzer József traktorost. Az elért eredmények dicsérik Boda László elvtárs, a kerekegyházi pártvezetőség titkárának munkáját is, aki a járási párt-végrehajtóbizottság megbízásának eleget téve rendszeresen segíti Tihany Ferencet, az új párttitkárt, valamint a pártvezetőséget. A felszabadult légkörben élénkebbé vált az alkotó munka, ami elősegíti, hogy a kun- baracsiak megvalósítsák majd a homok hasznosítására vonatkozó nagyszabású terveiket. Horváth Ignác Ketten ülnék az asztalnál. Idősebb ember az egyik, a hatvan felé közelít. Válla roskatag, pedig valamikor erős ember hírében állott, akin nem fogott ki semmiféle munka. Neve H. Szabó József, s a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz gazdája. Mellette az elnök, Pesír István ül. aki még fiatal ember, kora a negyedik évtized derekánál tart. Alacsony, zömök termetű férfi. Napbarnított arcán bármelyik pillanatban széttárul a mosoly. Így, együtt látva őket, korábbi ismeretség hiányában igazán nem tudnám megmondani, közülük melyik az elnök, s melyik az egyszerű szövetkezeti gazda. Ruházatuk elárulja, hogy kinn voltak a határban, ahol munka van ebben a szikrázó decemberben is. A nagy ablakokból a szegedi beton útra látni. Autók vágtatnak mindkét irányba, villogó üveg- és fémsuhogással. — Beszéd közben olykor kinéz a két ember, s tekintetük visz- szafelé suhan az időben az emlékezés országútján. • Akkor is gépkocsik mentek az úton. Egyforma katonai kocsik, merev arcú német katonákkal. Halálos fegyverekkel, végeláthatatlan oszlopokban vonultak Jugoszlávia felé 1941 tavaszán. De a két ember, a 49 holdas H. Szabó József nagygazda, s fiatal cselédje, a 16 éves Pesír Pista akkor nem sokat törődött ezzel. Egymás mellett futottak a betonút mellett, mivel azt teljesen elfoglalták a német autók. Virtus volt ez a futás, a fiú kezdeményezte, de az ereje teljéből levő 36 éves gazda sem hagyta magát, s száz kilós termete ellenére elfogadta a kihívást. Tanyájától indulták a városba. s a jó három kilométeres úton végig fej-fej mellett haladtak. Egyikőjük sem haavta magát. A fiú korán belekóstolt a földnélküli szegény emberek sorsába. Apja kubikos volt, s neki már iskolás korában dolgozni kellett nyaranta. Igv került H. Szabó Józsefhez is, ahol szinte családtagként tartották, bár a munkából bőven jutott számára. * Év torlódik évre, s földereng az események búvópatakja. Vergődő sokoldalúságukban tárulkoznak ki a sorsok. Mégis, mire emlékeznek leginkább? Az elhangzó kérdésre először H. Szabó József felel: — Azt hiszem, semmi érdekeset nem tudnék megjelölni. Olyan egyformák voltak a fe1 szabadulás előtti évek. És higgye el, hiába volt a majdnem félszáz hold földem, úgy érzem, nyomorogtam. Ott kezdve, hogy a tizenegy testvérem közül csak én maradtam életben. A többit gyermekkorában elvitte a tüdővész, meg a sokféle járvány. Orvos nem iárt ki a tanyára. Harmincöt éves koromig áriámé volt a föld. én jóformán csak a cselédje voitam. De amikor megkaptam, utána sem volt sok köszönet benne. És mire emlékszik Pesír István? — A megélhetésért való küzdelemben már megfigyeltem egyet s mást a világból. Az Idő tájt különösen a velem egykorú gazdafiak kivagyisága, pökhendisége dühített. Ezért az egyik bál alkalmával a szokásos egy kanna bor helyett két kannával vittem. A többieknek szemük-szájuk elállt, de én, a cseléd, roppant büszke voltam erre. * :.. És elváltak útjaink. Másfél évtized múlt el anélkül, hogy akárcsak néhány szóra találkoztunk volna. H. Szabó József továbbra is a tanyáján maradt, odaláncolva a földhöz. Ám Pesír István útja felfelé ívéit. Miután visz- szatért a hadifogságból Budaoestre került, majd iskolákat végzett. Azután a megvei. később a Kecskeméti Járási Tanácsnál dolgozott, vezető beosztásban. öt és fél éve jött vissza szülővárosába, Kiskunfélegyházára, s az itteni Vörös Csillag Tsz elnökének választották. Pár hét múlva a közös gazdaság párttitkárával, Hideg Jánossal együtt ellátogatott a környéken lakó egyéni gazdálkodókhoz, többek között H Szabó Józsefhez is. Hosszan elbeszélgettek, s szóba került a szövetkezetbe történő belépés gondolata is. * Az elnök egykori gazdájában két évvel ezelőtt érett tetté a gondolat, a vívódás különösebb látszata nélkül. A népnevelők első látogatásakor aláírta a belépési nyilatkozatot. — Nem volt könnyű a választás — emlékezik —, de valahogy biztonságérzetet adott, hogy abba a szövetkezetbe lépek, melynek Pesír István az elnöke. Hiszen alkalmam volt látni, hogy vezetésével mekkora eredményt ért el a közös gazdaság. Mindig becsültem azokat az embereket, akik tehetségük révén jutnak és visznek másokat is előre. — S most megelégedett? — Az elmúlt két óv alatt sokat fejlődtünk — válaszolja. Szó szerint így mondja: „Fejlődtünk.” — Korszerűbbek a gépeik, egyre több a jószág. Hogy mennyi lesz most a jövedelmem? Pontosan nemit' tudom.. s De már számol az elnök: Józsi bácsi munkaegységeinek a száma november végéig 285. A prémiumokkal együtt egynek. egynek az értéke eléri a 40 forintot. Különben abban a brigádban dolgozik, amelyik első lett a növénytermesztési versenyben. Arra a kérdésemre, hogy a szövetkezetben van-e ellenségeskedés. az augusztus 20—i székházavatásról beszél az elnök. Nagy mulatságot rendeztek, mind a hétszáz család jelen volt.- S bár igen magasra hágott a hangulat, egyetlen sértő szó nem hangzott el. • A nagy ablakokon át a betonúira látni. S a tekintet előre fut, a végtelenbe, az egymásba olvadó betonlapokon... Hatvani Dániel Emlék és jövendő
