Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-11 / 264. szám
1962. november 11. vasárnap 3. oldal Segítségre vár a Kunbábony Szövetkezet Az ifiú mérnök Még jóformán meg sem száradt a tinta Schrauf József gépészmérnök diplomáján, amikor 1961. július 1-én átlépte a Kecskeméti Épü letlakatosipari Vállalat küszöbét. Az ügyes, életrevaló ifjú mérnök feKözel százzal több ni un ka védelmi op A viz folyik hasztalan A kunszentmiklósi Kunbábony Tsz több mint 3000 holdas területének a jelentős hányada szikes. Rosszul termő, aszályverte vidék ez, s a szövetkezeti gazdáknak, vezetőknek nem kis leleményességre van szükségük ahhoz, hogy eredményes gazdálkodást folytassanak. Ez a tulajdonság nem is hiányzik belőlük, de ehhez a tsz területét átszelő Duna- völgyi Főcsatorna és két mellékágának vizére is nagy szükség lenne. Ám a víz egyelőre a kanáli- SMt partjai között folydogál... Víznélküli szőlőiskola Öntözővíz híján tavaly ősszel nem mindennapi vállalkozásba fogtak a szövetkezetben. Elhatározták, hogy öntözés nélküli szőlőgyökereztető iskolát létesítenek. A vállalkozás „értelmi szerzője” maga az elnök, Tő- zsér József volt. A megszedett 600 ezer szál vesszőt előkészítették, s télire légmentesen tömített árkokban elvermelték. A füllesztés következtében a beteg rügyek elpusztultak, viszont az egészséges rügyekben meggyorsult a vegetáció. Tavasszal iszapoló eljárással ültették el valamennyit, s ezért 8 már serkentő gyökerek gyorsabban és biztosabban kötődtek. Az eredmény felülmúlta a várakozást. A megerödés 95 százalékos, s a vesszők háromnegyed része elsőrendű minőségű. A sikereken felbuzdulva elhatározták, hogy jövő tavasz- szal már 20 holdon telepítenek hasonló módon gyökereztető iskolát A háromszorosa lenne De a még oly sikeres gyöke- reztetés is csupán elszigetelt, s nem is a fő jövedelmi forrása a közös gazdaságnak. Az elnökkel történt beszélgetés során — szinte refrénként — újra és újra az öntözés problémájára terelődik a szó. — Nem kapunk gépeket — panaszkodik Tőzsér József. — Hitelre lenne szükségünk, hiszen szegény termelőszövetkezet vagyunk. Itt igazán kifizetődne az öntözés. Kijelentésé* Példákkal is alátámasztja. Kis csőkútból 400 négyszögöl kukoricát öntöztek az idén, amelyen 18 mázsa volt a termés. (A holdra átszámított tőállomány 24 ezer volt.l Még az első félévben átadtál* az egész évre szerződött 200 hízót. Jövő májusig már 150-re szerződtek. Az alapanyagot is megvásárolták. Juhállományuk egyre növekszik: már 700-nál több a birkájuk. — De ennek mind a háromszorosa lenne, ha jövőre már öntözhetnénk a tervbe vett 300 hold takarmánytermő szántóföldet — sóhajt fel az elnök. Csőkutak a háztájiban Nemcsak Tőzsér József, de a gazdák is „epekednek” a mesterséges eső után. S ha már a kanálisok vize felhasználatlanul folyik tovább, a maguk szerény kis lehetőségeihez képest a föld alatti Duna-meder kavicsrétegéből igyekeznek felszínre hozni az éltető csapadékot. Van néhány kútfúrómester a környéken, akik az idén már 18 háztáji gazdaságban csináltak csőkutat. Hortobágy kisszivaty- tyút, némelyek Pannonia-mo- tort kapcsoltak rá, s a feltörő vizet szétárasztották a földeken. Jövőre szinte valamennyi gazda csőkutat akar fúratni a háztájiban. Persze mindez — szükségképpen — kisüzemi keretek között marad. De megérné a szövetkezetnek is. Csak gép kellene: nagyteljesítményű szivattyú, hogy a csatornák vizét is felhasználhassák. S még hozzátesszük: egy kis támogatás is kell az illetékesek részéről. Hatvani Dániel Emelkedett a termelékenység Kecskemét város üzemeiben az elmúlt három év alatt 46 százalékkal nőtt a termelés. Ennek megfelelően legtöbb üzemünkben csökkent az egy termék előállítására fordított idő. A ZIM Kecskeméti Gyáregységében az új technológiák bevezetésével, a munkaidő jobb kihasználásával 41 ezer óra megtakarítást értek el, melynek következtében 7.8 százalékkal nőtt a termelékenység. A Kecskeméti Konzervgyárban 268 gyártmány termelési Mejét alánul véve. egy mázsa kész termék előállításánál 12,5 százalékos termelékenvség-növe- kedést értek el. Ezzel egyidő- ben emelkedett az exportkéoes áruk aránya. Három év alatt 37 százalékkal többet szállítottak ki, mint az azt megelőző időszakban. Naponta százötven mázsa takarmányliszt A kecskeméti városi pártbizottság és tanács kezdeményezésére a konzervgyár évi félezer vagon zöldség- és gyümölcs-melléktermékének takarmánnyá való feldolgozására a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben júliusban hozzáfogtak takarmányszárító üzem létrehozásához. A szárító építésénél a termelőszövetkezet saját brigádjának üzemi munkások is segítettek — társadalmi munkában. A Zománcipari Művek hat TMK-szerelője például, főmérnökük vezetésével, a lakatos munkát végezte el. Az ÉM Épületlakatosipari Vállalattól az ipari tanulók siettek a szövetkezet segítségére. Csatlakozott hozzájuk a parkettagyár több munkása is, akik a kocsikra helyezhető tálcák fakerekét állították össze. A szárítógép beszerzése sem okozott különösebb gondot. A Vendéglátóipar Országos Központjától vásárolta meg a termelőszövetkezet a Biharnagy- bajomban üzemeltetés nélkül álló szilvaaszaló gépet. A szárítóberendezéssel naponta mintegy 150 mázsa takarmánylisztet állíthatnak majd elő... A megye első szövetkezeti takarmányszárító üzemének építése már befejezéshez közeledik. Látogatásunk napján a kőművesek és a villanyszerelők végezték rajta az utolsó „simítást”, s nyomukban ott voltak a festők is. — Már csak az indításra várunk — jelentette ki Németh Tamás, a szövetkezet elnöke a gépházba érve. — Itt történik az egész szárítónak az irányítása. Gázolajkemencében fűtünk, amelyből ventillátor nyomja majd vastag csövön keresztül a 900 Celsius fok hőmérsékletű levegőt a szárító- szekrényekbe. A szárító 14 szakemberrel és kisegítővel három műszakban üzemel majd. A termelőszövetkezetből 12 fiatal is itt talál munkát. Szövetkezeti dolgozók kitüntetése A Bács-Klskun megye szövetkezeti iparának fejlesztésében elért kiemelkedő munkájuk külön elismeréseként több szövetkezeti vezetőt tüntetett ki az OKISZ elnöke. A Szövetkezeti ipar kiváló dolgozója kitüntetésben részesült: Kis- juhász Jánosné, a Iajosmizsei Fa- és Építőipari Szövetkezet elnöke, Kiss Ferenc, a Kecskeméti Fém- és Vasipari Szövetkezet elnöke és Spiegel Artúr, a Kiskőrösi Vegyes Szövetkezet részlegvezetője. A Kunfehértói Állami Gazdaságban munkavédelmi értekezleten vettek részt megyénk állami gazdaságainak vezetői, valamint a munkavédelmi félti c velők és a biztonsági megbízottak. Az értekezleten a mezőgazdaságban előforduló üzemi balesetekről szólva megállapították, hogy azok oka elsősorban nem a nagyobb arányú gépesítés, hanem legtöbbször a hanyagság és a fegyelmezetlenség. Több traktorvezető részesült emiatt prémium- és nyereségrészesedés-megvonásban, illetve a íe- lelősségrevonást követően alacsonyabb munkakörbe helyezték őket. Két esetben a vétkes traktoros vezetői engedélyét is bevonták. A munkavédelmi őrök általában jól látják el megbízatásukat: a mulasztókat figyelmeztetik és a hiányosságok kapcsán észrevételt tesznek a felsőbb szerveknél. Mind többen érzik át a feladat fontosságát, aminek jele az is, hogy a munka- védelmi őrök száma a gazdaságokban egyre több. A Bajai Állami Gazdaságban például a szeptemberben tevékenykedő 158 fővel szemben jelenleg már 254-en őrködnek a rendszabályok fokozottabb, lelkiismeretes alkalmazásán. Kacérkodás A láthatatlan piktorok festik a fákat, ősz lett. Még néhány hét és a haza elszólítja a húszéves fiait. Az előttük álló két év nemcsak az emberré válás próbája lesz. A hűségé is. És ezt a próbát jó néhányan nem állják ki. Tiszttársam mondta el az felábbi történetet. _ A lány Kelenföldén szállt fe l a vonatra. Mikor benyitott és helyet kért a fülkében, mintegy varázsszóra elrepült a már- tnár szemünkre telepedő álom. Kedves volt. Barátságos. És nagyon szép. , öregek és fiatalok egyaránt bókoltunk neki. Látszott rajta, nem vette tolakodásnak szavainkat. Büszke volt, hogy megigé- zett bennünket. Mind közvetlenebbé vált közöttünk a társalgás. Már kacérkodott is velünk. Keresztbe tett lábait váltogatva, néha elővillantotta vakítóan fehér combjait. Ilyenkor a férfiszemek komiszán összenéztek.... A jegygyűrűt később vettük észre az uüán. Dunaújvároshoz érve már tudtuk: Ildi a neve, és tizenkilenc éves. Az évei számára is büszke volt. Nem titkolta. Gyors- és gépírónő az egyik budapesti üzemben. Most B. városba, a vőlegényéhez, az ő „kiskatoná- jához” utazott látogatóba. Fényképek kerültek elő. Sorra jártak, kézből-kézbe. — Ez a vőlegényem — mutatott az egyik képre. — Ugye, jó pofa srác? Mikor hozzám ért a kép — hirtelenjében a sors különös játékán — elcsodálkoztam. Bognár Ferenc őrvezető, a második rajparancsnokom nézett rám... Ezért volt hát ildiany- nyira ismerős! Bognár sokszor mesélt róla. A fényképét — amelynek hátlapján egy Juhászvers idézet volt olvasható — is megmutatta. Milyen rajongással. milyen szeretettel emlegette búzaszín hajú menyasszonya nevét! És hogy örült az örök hűségről hitet tevő soroknak? Mert az Ilditől érkező sorok mindig erről beszéltek ... Magamban örültem ennek a találkozásnak. No, lesz majd holnap meglepetés. Elhatároztam: felkeresem őket a látogatószobában. A mozdony mohón fogyasztotta a kilométereket. Egyre kevesebben, végül kettesben maradtunk a fülkében. Az elhasználódott, cigaretta- füstös levegő megérett a kicserélésre: lehúztam az ablakot. Csillagtalan éjszaka volt. Tovább szőttük a beszéd fonalát. Az első szálakban elmondtam: én is B-be utazom. Egy sor szabványmondat után ismét a vőlegényéről kezdett beszélni. — Ferit alig egy éve ismerem. Szabadságon volt otthon. Jól nézett ki az egyenruhában; nem utasítottam vissza, mikor felkért táncolni. A tüzes rumba közben gondolni se mertem, hogy valaha a menyasszonya leszek. Belémesett. Jöttek a terelek. Hozták a ..kiskatonám” álmait, vágyait Én is írtam neki. Játékból. És játékból lettem a menyasszonya. Sohasem szerettem. De ő — hitt nekem. Sajnálom szegény srácot. Meg akartam már ezt többször mondani, de nincs merszem elkezdeni. Még valami kárt tenne magában ... A fülkében hidegen koppan- tak a szavak. Bognár őrvezető arcát láttam felvillanni. Talán éppen most álmodik az 6 hűtlen Ildijéről. Jóval kakasszó előtt érkeztünk B-be. Észrevettem, Ildi vár tőlem valamit. Nem „jöttem” elő vele. ö mondta ki: — Ferivel csak reggel találkozom. Nincs kedve addig velem sétálni? — Nincs — válaszoltam. — Engem vár a feleségem. ... A látogatószobában találkoztam újra velük. Olyan boldognak látszottak, hogy gondolkodtam: odameniek-e vagy sem? Odamentem. Bognár nem vette észre, mi játszódott le Ildiben, amikor felismert. Tereferéltünk. Erről, arról. Aztán a hűségről beszélgettünk. Meg a távolságról, ami közöttük áll. Bognár őrvezető gyengéden magához vonta Ildit, és úgv mondta: — A távolság nagy úr, főhadnagy elvtárs. De akik igazán szeretik egymást, azok közé sohasem ver szétszakító éket... És mi Ildivel nagyon, igazán szeretjük egymást. Ezek után nem volt könnvű egy vonati történetet elmondanom. El kellett mondanom! — Az a lány, akiről a főhadnagy elvtárs beszélt, én voltam. Nem szeretem a jeleneteket, nem is akarok hosszú lenni: minden hazugság volt! A csókok, az ölelések. Hazudtam neked, Feri! Szervusz. Ezzel fogta a táskáját és otthagyott bennünket. Bognár, mint akit fejbeütöttek, ült előttem. A szemei messze révedtek. Emlékezett. A hűtlen, a hazug Ildire. Csöndes percek múltán a jegygvűrűhöz nyúlt. Lehúzta. Vékonyka feuér csík maradt utána, amit egy hét múltán már feledtet a barnító napsugár. Ám Ildit nem tudta ilven könnyen elfelejteni. Feleségem megrótt: nem volt jogom Bognár őrvezető ..szívügyébe” beavatkoznom. De én remélem, hogy helyesen cselekedtem, és tudom: Bognár is kiheverj majd a csalódást, és megtalálta azt a lányt, aki — nemcsak játékból — egy életen át fosja szeretni. Bracsok István lelősségteljes beosztásba került, önálló gyártmányszerkesztő lett, a nagy vasszerkezetek gyártásának előkészítésével bízták meg. Osztályvezetője szerint a reá bízott feladatot megbízhatóan és körültekintően látja el. Mint KISZ-fiatal tagja az Ifjúsági Műszaki Tanácsnak, ahol a versenyfelelősi tisztet látja el. Méltányolva eddigi munkáját, a párt- alapszervezet felvet- te a ta síelőitek sorába. (Pásztor Zoltán felvétele.)
