Petőfi Népe, 1962. november (17. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-13 / 265. szám

A Sipka-szorostól a Fekete-tengerig VI. Kőerdő és a múzeumváros Divatjamúlt cipők és dekorációs kellékek a kirakatban — bolt helyén raktár — kínálat és a valóság Kecskeméti portálszemle néhány tanulsággal A megyei tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban megtartott ülésén igen pozi­tívan értékelte a Kecskeméti Városi Tanács V. B. előter­jesztését a megyeszékhely ke­reskedelmi helyzetéről. Rá­mutatott ugyanakkor, hogy az anyagi eszközök elosztásánál a kommunális beruházások­hoz hasonlóan most már a kereskedelmi hálózat bővíté­sére, a meglevő üzlethálózat minél ésszerűbb, gazdaságo­sabb kihasználására és nem utolsósorban az árukínálat és a kiszolgálás kulturáltságára kell törekedni. E gondolatok jegyében indultunk a napok­ban egy kis kecskeméti por­tálszemlére. MEG KELL HAGYNI: kira­kataink miatt általában nem kell szégyenkezniök a város üz­leteinek. Az Állami Áruház fő­városba is beillő portáljának bi­zonyára köze van az üzlet meg­lehetősen nagy forgalmához. Az áruk gondos összeválogatása és mesterkezekre valló kirakati el­helyezése méltán állítja meg szemlélődésre és serkenti vá­sárlásra a járókelőt. Szívesen áll meg az ember a Széchenyi téri kisáruház legújabban ren- idezett kirakata, a csemegebolt melletti női és férfidivatüzlet portálja előtt, és ötletesen hasz­nálja ki árukínálási lehetőségét a Nagykőrösi utcai népművé­szeti bolt is. DE NÉZZÜNK csak át a túlsó oldalra. A BRK készruha- fizlet sok lehetőséget kínáló ki­rakatai nem túlságosan csábo­sak. A férfikalapok közé mint­ha befújt volna a szél, méltóbb '^tálalást” érdemelnének a női és lánvkaruhák, s ugyanez vo­natkozik a férfiruha-konfekció- ra is. Nyakkendővel talán még a képünkön megörökített fel­öltő és férfiöltöny is jobban mutatna... — Nálunk a faluban különbet lehet kapni — kaotuk el a meg­jegyzést a Rákóczi úti leértékelt áruk boltjának kirakata előtt. Magunk is meggyőződtünk ró­la: Nem éppen a város leg­szebb utcájához méltó ez a di­vatjamúlt cipőket, s visszama­radt holmikat kínáló kirakat, s talán az egész üzlet sem. A BÚTORBOLT szép kiraka­tainak szemléje után a szom­szédos üzlethelyiség fölötti „Ajándék” felirat vonja magára a figyelmet. Aki először jár Kecskeméten, azt hiszi: ide ér­demes betérni. De a kétes tisz­taságú kirakathoz érve csaló­dik. A kecskemétiek már tud­ják: nem ajándékbolt, hanem bútorraktár van az ajtó mö­gött, az életveszélyesnek minő­sített helyiségben. De vajon meddig lesz még az? A Rákóczi úton tovább ha­ladva álljunk meg egy elfüg- gönyzött üzlethelyiség előtt, melynek rendeltetéséről egy ki­csike tábla árulkodik: „Állami Kereskedelmi Felügyelőség ” Vajon működéséhez nem lenne megfelelőbb valahol másutt egy irodahelyiség? Hiszen — állan­dóan azt panaszolják — kevés a bolthelyiség, okosabban kel­lene bánni a meglevőkkel. ÉRDEMES visszatérni még egy pillanatra a Nagykőrösi ut­cára és elgondolkozni rajta: dekorációs kellékek tárolására nincs alkalmasabb hely a Pa­tyolattal egy házban levő üz­lethelyiségnél? A portálja gon­dozatlan, belülről fenyőgeren­dák támasztják alá a mennye­zetet, felette pedig laknak. Azt mondják róla, hogy életveszé­lyes. A Patyolat helyiségét r aztán mindent megtalál. De pró­báljon meg odabenn egy kala­pácsnyelet vagy nyeles baltát kérni. Udvarias „nincs kérem’ Dekorációs kellékek „díszítik” a kirakatot mel kénytelen beérni. Hiába ígér sokat a kirakat, ha az üz­letben még gyakori a „hiány­cikk”. Tudjuk, hogy ez nem csupán a helyi kereskedelem hibája, hanem iparunké is, de a kulturált kiszolgáláshoz az igénykutatás, az igények kielé­gítésére való gondos törekvés is hozzátartozik, s ez közös fel­adat. RÖVID SÉTA, egy kis szem­lélődés, s az eredmény: egy cso­korra való „felfedezés”, amin legalábbis elgondolkozni érde­mes. Alaposabb körültekintés bizonyára jóval több rejtett le­hetőséget is feltárna. Perny Irén Ajándékbolt? Dehogy! Bútorraktár... nemrégiben hozták rendbe igen szépen. Nem lenne érdemes ugyanezt tenni az azonos adott­ságú üzlethelyiséggel is, és azt kereskedelmi célokra hasznosí­tani? VÉGEZETÜL vágjunk át a téren és tekintsük meg az Ál­lami Áruház mögötti vas- és edénybolt portálját. Kirakata sok mindent kínál. Szitát, la­katot, csavarhúzót, ajtózárat, gyerekszéket. A sokféle portéka láttán azt hinné az ember, itt A nyakkendő nélküli ^divatos’’ öltöny PETŐFI NEPE * Magyar Szocialista M’jnkáspúr* Bács- Kiskun megyei Sízottsáea és a megyei tanács lapja Főszerkesztő- Weither Oániek Kiadja: a PetőB Népe La okiadó vállalat felelős kiadó- Mezei István igazgat Szerkesztőség: Kecskemét Szecnen.y» tér 1 szám Szerkesztőségi telefonközpont- 26-19. 25-1« Szerkesztő öízottság: 10-38 Belpolitikai rovat: il-22 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti ^ Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál é* kézbesítőknél ■n öfi/érést jf-i hinaon 1? forin Bács-klskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefoni 11-85 Részlet a múzeumvárosból. Kellemesebb a várakozás A kiskunfélegyházi Petőfi téri férfifodrász-üzlet — hiába volt a város főterén — sokáig nem tartozott a „legfényesebb” műhe­lyek közé. Nemrégiben korszerűsítették, s higiénikusabbá tették, modern világítással látták el. Még a várakozás is kellemesebb ilyen környezetben — mondják azóta a vendégek. Képünkön: ki­csik és nagyok olvasással töltik az időt, amíg rájuk kerül a sor (Tóth Sándoc felvétele.)­I innen már csak pár perc a meglepetés helye, Bulgária ős­korának védett területe — a Kőerdő. A ritka természeti ér­dekességből még mit sem látunk, a bolgár IBUSZ, a BALKÁN- TURISZT autóbuszkaravánja jelzi, hogy idegenforgalmi ne­vezetesség következik. Tem­pónk csökken, balra fordulunk, s a látvány tényleg egyedül­álló. Kilométer hosszan, mint­ha valami pusztító erő letarolta volna lombkoronáját, kőerdő húzódik lankás dombok között. Ügy mondják, vulkánikus rit­kaság. Valamikor tenger borí­totta, s ahogy visszavonult, hullámai mosták ki a homok­ból. Egy-egy kőtörzset ketten sem tudnak átkarolni. Kattognak a fényképezőgé­pek, ezer emlék készül. Mi is megörökítünk egy pár részle­tet, aztán irány vissza a tenger­parti országúiig. A Napsugár­part innen 130 kilométer. Az út nagy részét a Balkán elő­hegyeinek szerpentinjén tesz- szük meg. Figyelmesség az uta­zó iránt, hogy a kanyarokban és a veszélyesebb helyeken üvegprizmák vannak beépítve az útjelző kövekbe. Éjszaka úgy csillognak a fényszóró pásztó­iéban, mintha alma nagyságú ’ánosbogarak lennének. A nap közeledik zenitjéhez, amikor a hegyi út utolsó var­gabetűje után előtűnik a ten­ger, s a hegycsúcsról kitárul a Napsugárpart panorámája, hátterének ködöses kéklő mesz- szeségében pedig a múzeum­város. Neszebar ősi városa festői környezetben, szép sziklás fél­szigeten terül el. Története visz- szanyúlik az időszámítás előtti hatodik századba. Hérodotosz is említi, mint az antik görög világ kereskedőinek egyik vi­rágzó telepét. Kétezerötszáz év, de különösen a korai középkor annyi műemléket hagyott itt hátra — főként templomokat, rendkívül gazdag szobrászati és sokszínű festészeti ornamen­tikával díszítve, hogy a város­kát a bolgár népi kormányzat védett területté, afféle múze­umvárossá nyilvánította. Ne- szebár így megtartotta törté­nelmi patináiét, régies arcula­tát, érdekes kiképzésű, emeletes kereskedőházait. A félsziget régebben nem kapcsolódott közvetlen a szá­razföldhöz. A tenger hullámai halmoztak itt fel homokot, ka­vicsot, s erre a keskeny föld­szorosra énült az összekötő mű- út. alig nár méterrel a tenger szintje felett. Viharok ideién ezért az emeletes hullámok át- csapdosnak a földnvelven. s a háborgó teneer Neszebart el­zárja a külvilágtól. Ilven vi­hart mi nem láttunk. Atsuhan- tunk a középkori várfal kapu­ién. amit most restaurálnak, s órákat töltöttünk az öreg mű­emlék-templomok, a szűk ut- "ák és a iellegzetes faburko­lattal ellátott emeletes házak között. Az óvárostól aranvsárga bár­sonyos homok húzódik végig a *Pn pemarton az úionnan épült üdülőkig. A homok itt dim éket. szélbarázdás buckákat képez. A tenger sekélv. száz méterre is bemorécpkedoek a fürdőik. Az éghajlat tipikusan szub- mediterrán. Minden együtt van tehát, hogy Neszebar a iövő- ben még nagyobb központja lé­pvén az idegenforgalomnak, fürdőhelye, a Naosueároart építészete máris vezet.. A G’o- bus Hotel a legnagyobb szállo­da a tengerparton. Mellette a óvári vendéglő egyszerre több mint ezer embert tud fogadni. A réginek és az újnak ez a sa- tátos keveredése eevre vonzób­bá varázsolja a külföldiek előtt őzt a vidéket. Űtunknak vége. Meevonhat- !uk a mérloget. A régi értelem­ben vett Balkánt mi már nem ‘aláltuk. Gvászos emlékeit csak a múzeumok őrzik. A népi ha­salom tizennyolc éve leszámolt a bolgár néo évszázados szen­vedéseivel. Igaz. az úiért való bare nem volt könnvfj, de a balkán visszavonult. Ha a való- - ágban keresi az ember, innen, Neszebart ól már nincsen mesz- sze a török határ. A szállóigé­vé lett Balkán ott még rég! nyomorúságában díszeleg. Sándor Géza Vége. A szeptemberi nap éppen kel a ten­gerből, amikor utol­só utunkra készü­lünk a hazatérés előtt. Térképünkön kettős karika jelzi a helyet: Napsugár­part, Neszebar. Kí­sérőnk azonban meglepetést tartogat számunkra. A ten­gerparti út helyett Szófia felé kanya­rodunk. Elhagyjuk a várnai repülőte­ret, aztán a százas­ra ugrik a Volga sebességmérője. Egyenletesen su­hanunk, mégis per­cek telnek, amíg egy új szőlőtelepet elhagyunk. Kétezer hektár egy tagban — magyarázza kí­sérőnk. Mind cse­megeszőlő. Aztán újabb tűnik fel, s tart egészen a kiet­len sziklás vidékig. Meatudiuk. hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom