Petőfi Népe, 1962. október (17. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-14 / 241. szám

t99t. október 14, vns&mxp 8. MM Nem indokolt a zöldségtermesztés csökkentése Dunapatajon Alkalmassák as ösztönző módszereket A selejt visszavág Dunapataj határában régóta termesztenek zöldségféléket, fű- szerpaprikát, újburgonyát. E kultúráknak igen kedveznek a Puna menti talaj- és éghajlati adottságok. Ebben az évben is több mint 200 holdon termesz­tett zöldségféléket, 225 holdon pedig fűszerpaprikát és 120 holdon újburgonyát a község három termelőszövetkezete. E növénykultúrák területe na­gyobb volt, mint tavaly. S jövőre? A szövetkezeti tervtárgyalások ismereteben efelől érdeklődtünk Zladics Já- nosnétól, a községi tanács vb- elnökhelyettesétől. Elmondotta, hogy fűszerpaprikából és új­burgonyából a következő év­ben sem csökken a vetésterület, a zöldséges viszont csupán alig több mint a kétharmada lesz az ideinek E csökkenés okáról így tájé­koztatott bennünket a tanács vb-elnökhelyettese: — Az idei aszályos időjárás semmiképp sem kedvezett a kertészetnek. Ez is egyik oka a zöldségtermesztéstől való új­keletű idegenkedésnek. A má­sik pedig az, hogy az itteni szövetkezetekben kevés a mun­kaerő. már pedig a szóban le­vő növények gondozása igen sok munkát igényel. — És az öntözés? Az idén az Üj Élet Tsz öntözött. Egy géppel. Azt is ké­sőn kapta meg. Az öntözésnek nagyfokú talaj erőpótlással kell párosulnia, s közös gazdasá­gaink nem rendelkeznek meg­felelő mennyiségű trágyával. Hatvanezer apróvad keiül terítékre Megyénkben a most kezdődő vadászati idényben mintegy 60 ezer apróvad kerül terítékre, illetve október 15-től ezeknek több mint az egyharmadát élve fogják be. Az élőnyúl darab­jáért 100, a fogolyért 50 forin­tot fizet a vadkereskedelmi vállalat. A tervben szereplő említett mennyiségű apróvadért összesen másfél millió forintot kapnak majd a vadásztársasá­gok. A vállalat az élővadak be­fogásához szükséges felszerelé­seket — hálókat stb. — ingye­nes használatra bocsátja a va­dásztársaságok rendelkezésére, s még külön befogómestereket is küld a segítségükre. Minthogy a zöldséges terüle­tek zöme az Üj Élet Tsz-ben van, felkerestük a község leg­nagyobb közös gazdaságának irodáját. Szűcs Antalné fő- fönyvelő válaszolt kérdésünkre: — Az idén 135 holdon ter­mesztettünk különböző zöldség­féléket (paradicsomot, zöldbor­sót, káposztát stb.), s 137 hol­don fűszerpaprikát, 52 holdon újburgonyát. Nem valami bőven fizettek. Pedig egész nyáron negyventagú állandó — a leg­szorgalmasabb gazdákból álló — brigád végezte ápolásukat. De így is kevesen voltak. — Kevés a munkaerő? — Igen. Az összterület 5168 hold. A tsz-gazdák száma 686, de közülük 142 a nyugdíjas, munkaképtelen, s háromszáz­ötvennek eddig százon alul van a munkaegysége. — Százalékos művelés, a csa­ládtagok bevonása? A főkönyvelőnő tagadólag int: Nálunk ezt nem fogadta el a közgyűlés. Megszavaztuk hát a 20 forintos előleget. Júniusig fizettük is. Azóta pénzügyi gondjaink vannak. Igaz, a más­félmilliós mérleghiányt „kigaz- dálkodtuk”. Majd közli, hogy a felsorolt okokra való tekintettel — amellyel a jelenlevő Posztobá- nyi Lajos, a kertészeti brigád­vezető is egyetért — a kerti növények területét jövőre az ideinek harmadrészére, 45 hold­ra csökkentik. A fűszerpaprika és az újburgonya vetésterülete alig változik. Mindketten azzal érvelnek, hogy a 45 hold terület öntözése jövőre teljes mértékben lehe­tővé válik, s így az egy holdra eső terméshozamot nagyban nö­velhetik. Ez igaz. Ugyanakkor felme­rül azonban a kérdés: a kétség­telenül meglevő nehézségek mellett is indokolt-e a zöld­ségtermesztés ilyen nagyfokú csökkentése. A népsazdasági szükséglet, de a szövetkezet ér­dekének a figyelembe vételé­vel is nemmel kell válaszolnunk. A nagyüzemi gazdálkodás ad­ta lehetőségek jó kihasználásá­val a zöldségtermesztés egy holdra eső jövedelme többszö­röse a szántóföldinek. S a munkaerő problémája is jól megoldható az ösztönző mód­szerek alkalmazásával, ami vonzza a családtagokat is a kertészeti munkában való rész­vételre. Hisszük, hogy ennek meg lehet találni a módját Du- napatájon is. S annak is, hogy az Űj Élet Tsz gazdáinak több mint a fele szeptember végéig ne százon aluli munkaegységet teljesítsen. Ha egyenként csak száz egységnyi munkával vé­geztek volna többet az év há­romnegyed részében — ami még mindig alatta van az átlagnak —, már akkor is 35 ezer több­let munkaegység jelentkezne Ez pedig bőségesen elegendő az idei és a jövő évi kertészet kü­lönbségének, a 90 holdnak a megműveléséhez. Az osztási mű­veletből kiderül, hogy majd­nem 400 egységnyi munka jut­na egy hold kertészetre, hol­ott a megyeszékhely egyik zöldségtermesztő tsz-ében ma­ximálisan 250 munkaegységgel egész éven át jól megművelnek egy hold terület zöldségfélét. Ügy gondoljuk, ez a számítás is kellőképpen bizonyítja a kertészet csökkentésének teljes indokolatlanságát. Arról nem is szólva, hogy azok a tsz-gazdák, akik — idős koruknál fogva — nem alkalmasak a szántó­földi munkára, a zöldségesben még szívesen és jól eldolgoz­gatnak. Erre is számos példa akad más gazdaságban. H. D. A kecskeméti Arany Homok Szálló erkélyeire szerelt zöld üvegkorlát a fekete ablakkere­tek után nemcsak üdítően hat a szemre, de egyúttal mintegy jel­zi: rövidesen átadják rendelte­tésének az 1959 óta készülő, több millió forintos létesítményt. Azaz, hogy a beruházó megyei tanács a napokban meg is kísé­relte a hatodik, ötödik és a ne­gyedik emeletének előzetes mű­szaki átvételét, illetve átadását. Megkísérelte — sikertelenül, mert nem volt hajlandó elfogad­ni a selejtes minőségű gumipad­lózatot, a Ruggyantagyár ké­szítményét. És jól tette. Mit tehetett a beruházó, aki elsőosztályú árut rendelt és a reprezentatív létesítményhez ilyet joggal el is várt? A Budapesti Központi Döntő Bizottság elé terjesztette az ügyet. A kivitele­ző ÉM. Bács megyei Építőipari Vállalat elsőrendű munkát vég­zett. Jogos igény hát, hogy a vendégszobák és folyosók padló­zata is ehhez méltó legyen. Az építőipar a minőségi mun­ka mellett példamutatóan válla­lást tett a közelgő pártkongresz- szus tiszteletére, hogy a végle­ges átadási határidőt november 16-ra hozza előre. S ha ez nem sikerül — már pedig így van — az 6 munkájuk, törekvésük ér» fékén cseppet sem csorbít. De bizonyára tettek vállalást • kongresszus tiszteletére a rug­gyantagyáriak is. A Kecskemét­re leszállított selejt gumiszőnye­gekkel minden esetre ebben fol­tocskát ejtettek. A gumipadlózat ügyét a buda­pesti Központi Döntő Bizottság elé terjesztette a beruházó. A bizottság igen rugalmasan, a le­hető leggyorsabban talált módot a tárgyalások kitűzésére, lefoly­tatására. A gumiszőnyegek r•mi­nőségének felülvizsgálására a napokban kiküldött két szakér­tő október 20-ig köteles véle­ményt adni. Ezt követően ö' na­pon belül tűzik ki a végső tár­gyalást és az érdekelt felek nyi­latkozatai után születik meg a döntés. Mit határoznak, marad-e a tarka-barka, lyukacsos gumi­padló vagy új, valóban elsőosz­tályúval cserélik ki. rövidesen eldől. Egy azonban bizonyos: a december 31-én mindenképpen működni kezdő Arany Homok Szálló építésében való közremű­ködéséből a Ruggyantagyárnak hasznos lesz leszűrni a kellő ta­nulságokat. (P—y) Vidám és szorgalmas munka folyik az Izsáki Petőfi Termelőszövetkezet egyik préshá­zában. Sajtolják az ezerjót, amelynek leve naponta 80 hektóval növeli a pince hordóinak tartalmát. Gondos kesek (W. D.) A minap egy szülővel beszél­gettem. Homloka tengelyében rendezet­lenül futottak össze a gondterheltség redői. Két iskolába járó fia van és eb­ből a forrásból buzog szenvedélyes han­gú panasza „Tudod, nehéz ezekkel a pedagógusokkal.” És közben felerősödik a hangja, hogy jól értsem mondókáját. i,A gyerek nem egészen ugyanazt hallja az iskolában, mint otthon.” Én a szó- hozjutás alkalma nélkül hallgattam a panaszkodót. de ha jól megfontolom, egyébként sem vitatkoztam volna vele, hiszen nem ismertem a fel panaszolt pe­dagógusokat és azt sem tudtam ponto­san. hogy a gyerek vajon mit hall ott­hon. így hát néma maradtam, fejbólo- gatásom néha imitálta ugyan az együtt­érzést, de nem szóltam, mert nem akar­tam igazságtalan lenni. Most azonban megvallom — és bocsájtassék meg em­beri gyengeségem —, valami maradt bennem. Egy egészen kicsinyke gyanú: hátha mégis igaza van? Napokkal később szokatlan meghívást kaptam. A kecskeméti I-es számú is­kola igazgatója az úttörőcsapat vezető­ségének alakuló ülésére invitált. Rápil­lantva az előjegyzési naptárra, amelyen előrelátható elfoglaltságom fogja szinte szőtté ph eteti en pántba napjaimat — bi­zony először csak a fejemet vakartam. Igen, ezt tettem, mert végiggondoltam, hogy most voltam tanácsülésen, később küldöttként részt veszek az egyik járási pártértekezleten és e két jelentős ese­mény között ilyen „aprósággal” veszít­sek órákat? Ez a hangtalan, de azért időt igénylő gondo'atpergés az igazgatót a telefon másik végén érvelésre kész­tette. így hát megadtam magam. Gon­doltam, érdekes „szendvics” lesz, ha a „nagypolitika” két eseménye közé az „úttörő politika” sehol sem feljegyzett, egy iskolában történt szerény témája húzódik meg. Nagy asztalokat ültünk körül. Vala­mennyien nevelők és néhány magam­fajta meghívott. Kevés férfi, jóval több nő. így érveket is gyűjthettem az eset­leges alkalomra, ha valaki a női eman­cipációt merné vitatni. Az igazi élmény azonban, amiért ez az írás megszületett, ezután következett. Az igazgató prológusa, amely szívesen barangolt már a jövő szeptemberben, mert akkorra kilenc tanteremmel bővül az iskola. ígéretre késztette a jelenlevő Neiner Jánost, az építő igazgatóját, mondván: „Nem lesz késedelem.” A nyi­tány után most már peregnek az érde­kességek: az 1525-ös Zrínyi Ilona úttö­rőcsapat vezetője és a pedagógus úttö- rővezetök szinte egymást „túllicitálva” mondták el felelősségteljes, felnőttet és gyermeket egyaránt lelkes izgalomba hozó terveiket „Találkozzanak tanulóink a munká­sokkal és a szocialista brigádokkal. Fej­lesszük a gyermekek öntevékenységét rendezzünk szellemi akadályversenye­ket és közös kirándulásokat.” A VII. b. osztály egyenként tíz órai társadalmi munkát ajánl fel, és néhány órát már a szüretben szeretnének eltöl­teni. A VII. c-nék is hasonló tervei van­nak. A másik osztályban riporterőrsöt szer­veznek, amelyik vállalja, hogy kis írá­sokban rögzíti a csapat életét, sőt még a megyei sajtóba Is küld anyagokat Olyan őrs is akadt, amelyik könyv- kötészetet tanul. Az érdekességeknek azonban még mindig nincs vége. Az egyik őrsvezető bejelentette, hogy a megyeszékhely ismeretében jártas ide­genvezetőket képeznek, hogyha más vá­rosokból fiatalok érkeznek, legyen, aki kíséri őket. S mivel egyöntetűen azt vallják, hogy a legfontosabb a tanulás, egy találékony őrs elhatározta, hogy a faliújságon autó- buszjáratot szervez. A busznak lesz ötös. négyes és hármas osztálya Az ablakok­ban azok nevei szerepelnek, akik meg­felelő osztályzatot értek el. Egyes és ket­tes jeggyel csak lemaradni, de felszállni nem lehet az autóbuszra. S míg gyönyörködtem ezekben az egy­szerű szavakkal elmondott, helyenként szinte elbűvölő és nagyon meleg szívek­ből és okos fejekből áradó tervekben, eszembe jutott mezítlábas gyermekko­rom, a szegénység és a kilátástalanság áthatol hatatlannak hitt bűvköre, az eb­ből csaknem vadon felnevelkedett gene­rációm: de eszembe jutott a gyanakvás láthatatlan mikróbáiát belém hullajtó szülő is. aki a nevelőt ültette a vádlot­tak padjára. Ugyanakkor ott a szobában, mintegy pedagógus-laboratóriumban a felnövő, széleslátókörű, művelt, szocialista em­ber születésének elemeit szemléltem. S szinte láttam a pedagógiai elemek szer­ves összekapcsolódását abban az új anyagot létrehozó, serkentő folyamat­ban, amíg az iskolapadban ülő palántá­ból ember, mégpedig szocialista ember lesz. Nem akarom túlértékelni ezt a kétórás bepillantást, de túlzás nélkül mondom: felüdültem, mintha nem is egy teremben, hanem dús levegőt árasz­tó ligetben lettem volna. Jó kezekben vannak hát gyermekeink! Válaszolom a felelősséget megosztani egváltalán nem akaró szülőnek. Maiamnak csak annyit: érdekes volt a múlt héten ez a „kis” és „nagy”-po- litikából összehozott „szendvics”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom