Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-06 / 208. szám

f. oldal 196?/. szerc*ember 6. Caiii^xtök Megegyezés Algériában De Gaulle Nyugat-Németorszagban Ä világsajtó az U—2-srőX P BEN BELLA kedden este Algírban bej eletet­te, bogy megállapodás született a két szemben­álló fél között a polgárháború elhárítására. A 4. vüaja parancsnoka, valamint a 3. vilaja vezetői kedden tűzszünet! megállapodást kötöttek az FLN politikai bizottságával. Ezenkívül a két fél abban is megállapodott, hogy Algírt egyelőre de- militarizált várossá nyilvánítják és a 3. vala­mint a 4. vilaja egységei kivonulnak Algírból- Ugyanakkor biztosítékot nyújtottak arra nézve is, hogy Ben Bellát támogató katonaság nem vo­nult be a városba. A 4- vilaja csapatainak kivo­nása a megállapodás megkötése után azonnal megkezdődött. Nyilvánosságra került az is. hogy Algír jövőbeni helyőrségét mind a hat vilaja egységeiből válogatják össze. A reguláris hadse­reg jelenleg Algírtól 70—100 mérföldnyi távol­ságra nyugatról és délről veszi körül a várost Négy napig tartó előnyomulása mintegy 10 ha­lálos és 100 sebesült áldozattal járt. A reguláris katonaság ismét utasítást kapott arra, hogy tar­tózkodjék a tűzharctól. ÉRDEKES MÓDON közli véleményét de Gaul­le nyugat-németországi látogatásával kapcsolat­ban az angol sajtó. A legtöbb jelentés gúnyos hangon hangsúlyozza a biztonsági óvintézkedé­sek emberemlékezet óta a legnagyobbnak bizo­nyult méreteit. A Times szerint de Gaulle fá­radtnak és nagyon idegesnek mutatkozott meg­érkezése után. s az is nyilvánvaló volt. hogy Adenauer melegebb fogadtatást biztosított a fran­cia államfőnek, mint amilyet ő kapott Francia- arszágban Az angol kormányhoz közelálló körök leple­zetlen aggodalommal figyelik de Gaulle és Ade­nauer bizalmas megbeszéléseit, attól tartva, hogy céljuk Anglia kizárása az európai politikai unió­ból A Daily Mirror rámutat, hogy két vén em­ber —: együttes koruk 157 év — igyekszik saját kezében tartani Európa sorsát. Mindketten tud­ják, hogy a francia—német ellentétek végleges felszámolása nagy politikai hatalmat és befolyást juttathat nékik. Mindketten arra törekszenek, hogy szoros politikai egységet hozzanak létre. A megbeszélés főtárgya a politikai unió megterem­EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN tése, vagy legalábbis a szoros barátság kiépítése a két ország között De Gaulle beszédéből is azt lehetett kiolvasni, hogy szoros francia—nemet társasviszonyt akarnak létrehozni, mielőtt még Anglia esetleg belépne a Közös Piacba. Jellem­zően motiválja a helyzetet az is, hogy a nyugat­német militarizmus egyre inkább előretör Spa­nyolországban is. Nyugatnémet tőkések nyíltan vesznek részt ma már közös nyugatnémet—spa­nyol fegyvergyártásban. Növekszik az érdekelt­sége a nyugatnémet pénzarisztokráciának, a spa­nyolországi kohászati iparban, valamint kulcs- pozíciókhoz jutott a lőszerek, katonai felszerelé­sek, stratégiai anyagok gyártásában. RÉSZLETES ÉS FELTŰNŐ beállításban is­merteti a világsajtó az Egyesült Államok kormá­nyához intézett szovjet jegyzéket, amely tiltako­zik a Szovjetunió légiterénék egy amerikai kém­repülőgép által történt megsértése éllen. A lapok ugyanakkor ismertetik az amerikai válaszjegy­zéket is. Az angol sajtó ezzel kapcsolatban rá­mutat, hogy az amerikai válasz gyorsaságát te­kintve új világcsúcs a diplomácia történetében, ami Kennedy személyes utasításának eredménye, miután az elnök kerülni akarja a kémrepülőgé­pekkel kapcsolatos korábbi incidens megismétlő­dését. Az amerikai válasz — mutatnak rá egyes lapok — beismerte a légitér állítólag „nem szán­dékos” megsértésének lehetőségét, de nem vála­szolt több kérdésre Nem közlik például illetékes amerikai szervek, melyik támaszpontról szállt fel a szovjet jegyzőkben jelzett repülőgép, s mi volt a repülés célja. Az angol lapoknak az eset­tel kapcsolatos tartózkodó állásfoglalása egyéb­ként teljes mértékben érthető. Hiszen mint isme­retes, U—2-s típusú amerikai repülőgépek több, Anglia területén található támaszponton állomá­soznak, s ez a körülmény már hetekkel ezelőtt izgalomban tartotta a szigetország demokratikus közvéleményét. Hasonlóképpen aggasztja az egy­re erősödő angol békemozgalom tagjait az is, hogy Anglia partvidékén a különböző flottatá­maszpontokon megszaporodtak az amerikai ten­geralattjárók, többek között nem egy atom-ten­geralattjáró tartózkodik ott­Módosították a Mariner—2 pályáiéi PASADENA. (MTI) Az Egyesült Államok pasadé­nak kísérleti terepéről kedden elektronikus parancsot küldtek a 2 300 000 kilométer távolság­ban levő Mariner—2 Vénus-űr- hajőnak. Az elektronikus jelek hatására működésbe lépett az űrhajó kisméretű rakétája, mely csökkentette a sebességet és megváltoztatta az űrhajó pályá­ját. Az űrhajó és az Esthajnal­csillag találkozója a tervek sze­rint december 14-én gmt 17,45 órakor lesz. Mint ismeretes, a Mariner— 2-t augusztus 25-én lőtték fel Felbocsátása után néhány perc­cel eltért pályájáról és az út­irány módosítása nélkül az űr­hajó 320 000 kilométerrel kerül­te volna el a Vénuszt Kedd este sajtóértekezleten je­lentették be, hogy a Mariner—2 pályájának módosítása következ­tében az űrhajó 14 000 kilomé­terre közelíti meg a Venust Amerikai irányítható lövedékek érkeztek Japánba TOKIÓ. (TASZSZ) A japán katonai hatóságok szerdán erős rendőri fedezettel nagysietve átszállították Joko- hama kikötőjéből a katonai tá­maszpontokra azokat az irányít­ható lövedékeket, amelyek a na­pokban titokban érkeztek az Egyesült Államokból, Eszkimóháború Washington ellen Amerikai lapok kétségbe­esett hírei szerint szörnyű ve­szedelem fenyegeti a Pentagon egyik kedves tervét, amire már eddig közel négymillió dollárt költöttek. A terv, amelyet egy különösen ötletes tábornok eszelt ki és Teller professzor, a „hidrogénbomba atyja” ha­gyott jóvá — egy mesterséges kikötő létesítését irányozta elő a sarkkörön túl, Alaszka észak- nyugati részén — a szovjet ha­tár szomszédságában. Ennek a kikötőnek az lenne a különle­gessége. hogy föld alatti atom- robbantásokkal hívnák életre. Teller mester szerint egy 122 méter mélységben végrehajtott 20 kilotonnás robbantás hajóz­ható csatornát hozna létre —- egy kétszáz méter mélyen vég­rehajtott 200 kilotonnás kísér­let pedig a kikötő medencé­jét... Nem kell különösebb fantá­zia ahhoz, hogy valaki rádöb­benjen: veszedelmes provoká­cióról van szó, amely a szov­jet határok közelébe akarja vinni a föld alatti atomkísér- leték színhelyét. Az ilyen ter­vek fényében már érthetőbb 1 a genfi értekedet ameHfcflfl küldöttségének a* m tayefce^ zete, hogy a föld alatti rob­bantásokat mindenáron kivon­ja az atomkísérletek esetleges tilalma alól... _ A Pentagon már nagyban készült a robbantás előkészí­tésére — amikor Alaszka de­mokratapárti szenátora rémült táviratokkal kezdte bombázni a hadügyminisztériumot A ter­vezett „atomkikötő”, területén élő néhányszáz eszkimó fellá­zadt: kijelentették: egy tapod­tat sem mozdulnak szülőföld­jükről, inkább ott pusztulnak a robbantás körzetében. A washingtoni hadügyminiszté­riumban most láza« tanácsko­zás folyik: vállalják-e azt a kockázatot, hogy fegyveres ka­tonákkal hurcolják el az esz­kimókat. kockáztatva ezzel a nemzetközi botrányt — vagy lemondanak az ^omküöiő’’ tervéröl. A vita még folyik —1 d® á Pentagonnak annyit már meg kellett tanulnia, hogy az esz­kimók csak a hideget szeretik. A hidegháborút nem. te ej Kevés a sírásó • •a Megrágó jelentések az iráni földrengésről A földrengés egyik centrumában hozzákezdtek a romok eltakarításához. (Telefoto — MTI képszolgálat) TEHERÁN. (MTI) A hírszolgálati irodák további megrázó jelentéseket közölnek a perzsdai földrengésről. Egyre súlyosabb gondot okoz a renge­teg áldozat eltemetése. A holt­testeik sok helyen még hosszú sorokba rakva fekszenek az ut­cán. Kevés a sírásó... — írja a Reuter. Külpolitikai kérdések Hifszegéssel született... A németországi nyugati megszál­lási zónák fokozatos egyesítése és a külön pénzreform bevezetése után 1919 szeptember 7-én megalakult a nyugatnémet különállam, a Német Szövetségi Köztársaság Adenauer kancellár Irányítása alatt. Németor­szág kettészakításáért a történelmi felelősség kizárólag a nyugati hatal­makat terheli, hiszen a nád kapi­tuláció pillanatától kezdve konzek­vensen ebbe az Irányba vezették az általuk megszállt német területek fejlődését. A szovjet kormány, mint a negyedik megszálló hatalom kép­viselője, a német nép és az egész emberiség érdekében szigorúan tar­totta magát a potsdami szerződés előírásaihoz, amelyek nemcsak Né­metország belső berendezkedését illetően tartalmaztak kristálytiszta elveket, hanem aperte, kimondták azt is, hogy a német államot de­mokratikus, békeszerető alapon kell Újjászervezni, még pedig egységes államként, Németország szétszakítása már ön­magában Is megszegése volt a nem­zetközi megállapodásoknak. De a Szövetségi Köztársaság létrehozása ellen aligha lett volna súlyos kifo­gás, ha ez a szeparált áUam a pots­dami szellemben fogant volna. Amennyiben az NSZK demokratikus pseasisn lenne, végrehajtották volna H fe a nácitlanltást, kihúzták vol­na a talajt a müitarizmus erőinek lába alól, akkor nyflván még az se lenne kifogásolható, hogy világnéze­tileg más. Csakhogy a Szövetségi Köztársasággal egyáltalán nem az a baj, hogy kapitalista berendezésű és világnézetű. A baj az, hogy szü­letése óta, sőt már embrionális fej­lődésében Is túltengtek benne az antidemokratikus, békebontö motí­vumok. Egy francia újságíró állapí­totta meg, hogy nem a Bundes- wehrt hozták létre a nyugatnémet állam védelmére, hanem a bonni külőnállamot hozták létre a nyuga­tiak azért, hogy újjáteremthessék a Wehrmacht utódát. A németek fel­fegyverzése a „kommunizmus’’ el­len -- ősrégi rögeszméje a kapita­lizmus politikusainak. A második világháború utáni politikájukat ép­pen ez a fixa idea határozta meg. Ne feledjük: még dörögtek a fegy­verek a második világháború euró­pai és ázsiai csataterein, amikor Churchill angol miniszterelnök bi­zalmasan utasította Európában har­coló parancsnokait, hogy a zsák­mányolt német fegyvereket gondo­san tárolják, a hadifoglyokkal bán­janak jöl, mert lehet, hogy hama­rosan szükség lesz rájuk. A nyugati államférfiak zöme egy percig sem gondolta komolyan azt, amit Potsdamban néhányuk aláírá­sával szentesített. Az első hetek ha­tározott intézkedései után a három nyugati megszállási övezetben ész­revehetően enyhült a szigor- mind a volt nácikkal, mind pedig a mi- litarizmus képviselőivel való bánás­mód tekintetében. Az amerikai meg­szálló hatóságok az első perctől kezdve a nemzeti szocialista érzel­mű politikusokkal működtek együtt, a ahol csak tudták, háttérbe szorí­tották a demokratikus irányzatokat, amelyek eleve rendkívül vérszegé­nyek voltak. Az 1947-ig terjedő Idő­szak fő jellemvonása, hogy meste­rien elszabotálták a nácltlanltást. így 1949 szeptemberében a Német Szövetségi Köztársaság megalakítá­sakor nyomban megindulhatott a neonáci propaganda és a hitleri re­zsim exponenseinek funkcióba állí­tása. „A legfőbb ideje, hogy Bun- d es tag-beli barátaink a hátsó pad­sorokból az elsőkbe üljenek át*’ — fogalmazta meg az új időszak Jel­szavát egy Kurt Wilbertz nevű ex- nád. Ez a csendes „hatalomátvétel” a kulisszák mögött zajlott és volta­képpen már be is fejeződött. A gaz­dasági életben, a helyi és központi közigazgatásban, az igazságszolgál­tatásban, a badseregben a kulcspo­zíciókat csupa olyan ember tölti be, aki fedezi ezt a „hideg puccsot” — vagy maga is a hitleri rezsim ha­gyatéka. Az Adenauer-1 kirakat sok tekintetben kísértetiesen emlékez­tet a húszas évek Streseman-1 spa­nyolfalára, amely mögött, miként akkor, éppen úgy ma is — az egész világot gyászba és lángba borítani akaró elvakult erők szervezkedhet­tek. Az NSZK-ban hatalmon levők am­bíciói és Indulatai világosan kiol­vashatók azokból a követelésekből, amelyek az 1939. évi német biro­dalmi határok helyreállítását tartal­mazzák, tekintet nélkül az Ilyen­fajta határrevízióban rejlő világhá­borús kockázatra. Az Adenauer— Streseman hasonlat mellett szól an­nak a tendenciának az erősödése Is, hogy Nyugat-Németország szemmel- láthatólag egyre nehezebben tűr) szövetségeseinek, főként az ameri­kaiaknak a gyámkodását. A feszült­ség Bonn és a nagy nyugati fővá­rosok (Washington, London, Róma, sőt hellyel-közzel Párizs) között nem ad hoc jelenség, hanem éppen ab­ban leli magyarázatát, hogy az NSZK-nak már nemigen akarózik másokhoz alkalmazkodni, legyen szó akár a gazdasági integrációról, akár Nyugat-Berlinről, vagy az atomfegyverek birtoklásáról, akár egyéb kérdésekről. Egy ilyen szeparált német állam kialakítására a német nép demok­ratikus erőinek nem lehetett más válasza, minthogy ők is létrehozzák a maguk államát. Az NDK megala­kulása csak logikus következménye volt Németország kettészakitásának amely a nyugati politika lelkiisme. rétét terheli. Az NDK viszont a bé­ke erőinek nagy nyeresége és az az egészséges csira amelyből a demok­ratikus, békeszerető, és az egysé­ges Németország kifejlődhet. Zaig Tamás A sah és miniszterelnöke ked­den a földrengés sújtotta vidék­re utazott, s megszemlélte a mentési munkálatokat Több európai ország után most valamennyi közel-keleti állam is bejelentette, hogy segélyszál­lítmányokkal igyekszik enyhíte­ni a természeti csapást. Kuwait Szaud-Arábia és az EAK tekin­télyes értéket szállít a hajlék­talanoknak és sebesülteiknek gyógyszert sátraikat és takaró­kat. V Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára táviratban közölte az iráni sahhal, hogy felkérte az ENSZ szervezeteit: vizsgálják meg, mi módon nyújthatnának 'egrövidebb időn belül segélyt. Washingtonban a Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség bejelen­tette, hogy az amerikai élelmi­szertartalékokból százezer sze­mély hathetes ellátásához ele­gendő készletet irányítottak Te­heránba. Büntetés! fizet, mert „megsértette a Dúcét“ Az olasz Alpesekben, Villa San ti na városkában a postás bírósági végzést kézbesített Ig- azio Cristianinak. A végzés 1928. december 18-án kelt és kimondja, hogy Ignazio Cristia- ni köteles 600 líra büntetést fi­zetni, amiért „megsértette a fa? sizmus vezérét, a Duceg*

Next

/
Oldalképek
Tartalom