Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-21 / 221. szám
Mfli. m»n»«nS« fi, néntdfc f oldal Együtt a lakossággal Két óra alatt A párt kongresszusai mindig nagy jelentőségűek, egy- egy időszakra irányt mutatóak. A bajai járás és város lakossága most mégis minden eddiginél nagyobb várakozással és bizalommal tekint az MSZMP VIII. kongresszusa elé. Nem várunk csodákat, sem különösebb ígéreteket, hiszen mindaz, ami az elmúlt hat évben és a VII. kongresszus óta történt, a párt politikájának helyességét igazolta be. A központi irányelvekre építve a járási, városi politikai, valamint gazdasági feladatok megvalósítása is jól alakult. Teljesen érthető, hogy az iránvelvekben meghatározott célkitűzések fő kérdéseivel a lakossá» döntő többsége most is egvetért. „Csak így maradjon” — mondiák az emberek Vaskúton. Tataházán, Felsőszentivánon. Báesbokodon és még több községben. Ezalatt azt értik, hogy helvzetük a jelenleginél rosz- szabb ne legven. Ebben a megfogalmazásban az is benne van, hogy a gazdák jövedelme a legtöbb tsz-ünkben elérte azt a szintet, amikor már nem sírják vissza a bizonytalan múltat. Szilárdult, egységesebb lett, közelebb került egymáshoz a falu és a város. A munkások, értelmiségiek és tsz-gazdák ma már nem úgy gondolkodnak, hogy „adjon a kormány”, vagy „intézzék az okosok”. Mindenki részese az eredményeknek és így gazdája is annak a területnek. amelven él, dolgozik, allrét jövőt épít. Ezért együtt örülünk mindannak, ami van és valamennyiünket egyformán érdekel az is, amit ezután építünk, mert tudjuk, hogy nem néhány tőkés hanem az egész ország és ezen belül a városok és járások lakóinak érdekében történik. Ebben a tudatban készülünk a járási pártértekezletre. Párt- bizottságunk hároméves munkájáról ad számot ez év október 9—10-én a járási pártértekezletnek. A tanácskozás pedig a kongresszusi tézisek most folvó vitáinak tapasztalatait is összegezve meghatározza a további tennivalókat. Vajon csak a járási és városi pártvezetés feladata ez? Nem! Sőt, nem is csak a kommunistáké, hanem mindenkié, aki járásunkban él. Mindenkit érdekel, hogy sorsa hogyan alakul. Legyen az párttag vagy pártonkívüli, munkás, paraszt, értelmiségi, nő vagy férfi, idős vagy fiatal egyaránt. Tudjuk, hogy a további célok meghatározásába a lakosság bele is akar szólni, tenni is akar érte valamit és ez csak így is lehet rendjén. Nekünk, akik a járás és város területén irányító munkakörben dolgozunk, elsősorban az a feladatunk, hogy megteremtsük ennek feltételeit. Hogyan? Ügy, hogy a lakosság döntő többsége véleményt mondjon, és az előttünk álló feladatok tervszerű kidolgozásába bekapcsolódjon és annak tevékeny végrehajtója legyen. Ennek elérése érdekében fontos feladatunknak tartjuk, hogy a Központi Bizottság kongresszusi téziseit mindenki megismerje és helyesen értelmezze. Járásunkban több mint száz taggyűlésen vitatták már meg a Központi Bizottság téziseit és ebben a vitában pártonkívüliek is részt vettek. A tézisek ismertetése azonban még nem fejeződött be. A párt- és tömegszerveken kívül tsz-közgyűlése- ken, kisgyűléseken. munkaértekezleteken és egyéni beszélgetések során ismertetik mindenütt. ahol tervről, jövőről, munkáról szó esik. A kongresszusra valló felkészülésünk valójában már egy évvel ezelőtt, a pártvezetőségek újjáválasztásával megkezdődött. Amikor a Központi Bizottság nyilvánosságra hozta, hogy ez évben összeül az MSZMP VTIT. kongresszusa, attól kezdve még inkább áthatja a politikai és gazdasági életet^ s kongresszusra való készülődés Ezt tükrözi, hogy az ipari dolgozók 75 százaléka részt vesz a kongresszusi munkaversenyben. A tsz-ek többségében I egyéni verseny alakult ki. A járás és város területén 278 brigád küzd a szocialista brigád cím elnyeréséért. Ez az év a határozatok ellenőrzésének és egyben végrehajtásának éve is. Brigádvizsgálatok 6orán győződtünk meg az eddig hozott határozatok helyességéről és végrehajtásáról. Ezeknek a vizsgálatoknak az anyagát is felhasználjuk a járási pártértekezlet beszámolójának az elkészítéséhez. A járási-városi pártbizottság és az alapszervezetek természetesen ebben az időszakban is több feladattal foglalkoznak. Megszervezik a pártoktatást és a kulturális program végrehajtását. Az iparban megtárgyalják a KGM határozatát és az éves tervek teljesítésének feladatait. A mezőgazdaságban elősegítik az 1963. évi termelési tervek elkészítését, a betakarítást, az őszi vetéseket, a szőlőtelepítést, a takarmányalap biztosítását, az állatállomány áttelel- tetősét. Segítik a gyenge tsz-ek gondjainak megoldását is. Feladataink « járási pártértekezlettel nem zárulnak le. A kongresszus után a járási, városi és községi beszámolókat és határozatokat újra elővesz- szük és kiegészítjük az országos pártértekezlet útmutatásaival. Szabó Imrei a Jbajai járási-városi pártbizottság első titkára A gépei, amely a lenyúzott sertések bőrén maradt zsiradékot kaparja le, a Báes-Kiskun Tízezer vevő Szövetkezeti iparunk elsőrendű feladata a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítése. Tavaly ennek érdekében kezdte meg működésé* a Kiskunhalasi Fa- és Építőipari Szövetkezet vegytisztító üzeme. A vevők, illetve rendelők számának növekedése bizonyítja, hogy a város, de a környék lakossága is megkedvelte ezt a szolgáltatási formát. Az elmúlt években mintegy ötezer ember kereste fel Itt a vegytisztítókat Idén viszont a rendelések száma elérte a tízezret Egyre többen élnek emellett a gyorstisztítá- lehetőségével. Nyolc hónap alatt ezer vevő kérte így ruháinak tisztítását megyei Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalat kiskunfélegyházi telepének lakatosbrigádja javította mer. A szétszedett gén megkopott, tönkrement alkatrészeit kicserélték. ESz a munka három hétig tartott. A szakemberek azért siettek a gép javításával, mert egy ember napi munkáját a gép két ára alatt végri rt. EHtnve még a kézi munkával wembon aa, hogy egyenletes mhiéségat Metosft Kénünkön a lakatosbrigád tartat az titulál AuWfookat végzik a gépen. ~r: **■; (Pásztor EuPüb > Vallomás — Vajon mikor éri el az ember azt a kort, amikor elmondhatja: teljesen ismeri önmagát? Túllépve az ötvenen azt hittem, hogy többé nem tolakszik elém a lelket vallató kérdés. Egy ideje újra előjött és néhány nap óta ráadásul még valami új érzés is hatalmába kerített. Folytatódik, erjed és gondolkodásra késztet, amit lezártnak.- s ha fájón is, de befejezettnek, elrendeltnek véltem. Talán hihetetlenül hangzik, de mégis így van; az a taggyűlés az oka, amire maga a párttitkár, Zárai Géza így invitált: — Azután el ne felejtse ám Sándor bácsi, mert számítunk magára. Akkor annyit tudtam csak, hogy azon a taggyűlésen választják meg a kongresszusit megelőző városi pártértekezlet küldötteit. Később, amikor már az ünnepélyes hallgatagságba burkolózó teremben ültem és a többiekkel együtt figyeltem a párttitkár beszámolóját, döbbentem rá, hogy másról is szó van. A gyárról, az emberekről, a termelésről, s mindezzel összefüggésben az irányelvekről. Ami a gyár sorsát illeti, az nekem is személyes ügyem. így a többi is. De talán jobban megértik, hogyha másképp magyarázom: Harminckét évvel ezelőtt fiatal, gyerek-fejjel kerültem ide. Közbe jött a háború, s elvittek engem is katonának. Utána hazakerültem Lászlófalvára. a családhoz. Ügy emlékszem, pontosan 1946 őszén kapok egy levelet. Az akkori főmérnök: Cs. Szabó hivatott, örömmel jöttem, mégpedig gyalog, mert akkor Lászlófalváról nem közlekedett vonat sem Kecskemét felé. örültem annak, hogy talán ismét megindul a gyár. s folytathatom a munkát ott. ahol a háború előtt abbahagytam. Amikor a főmérnök ajtaján kopogtattam és beléptem, különösnek tűnt. hogy felismert, hogy emlékszik rám. mert így fogadott: — Masa az. Mezei Sándor? Szeretnénk újra munkába állítani a zamáncozót. Ügy tudjuk, régen ott dolgozott. El merné vállalni a helyreállítását, irányítását? Körbe jártam a gyárat. Nagy volt a felfordulás, a kemencék lebontva... Szinte megoldhatatlannak látszott, de akkorra már megfogtak, magukhoz láncoltak a romok, amelyek nem tudtál? maguk alá temetni a háború súlyos viharai közepette sem a régi harcok, a munka emlékét, ízét Egyszerű fizikai munkás voltam Itt azelőtt és szinte emberfelettinek tűnt számomra az a feladat amivel megbíztak, s amit elvállaltam. Éjjel-nappal itt voltam, amíg a kemencét rendbe nem hoztuk. Azután körülnéztem emberek után. hogy brigádot alakítsak. Amíg beletanultak, velük együtt dolgoztam én is, mint régen. Én szórtam a kádat, fűtöttem a kemencét és emellett még másik műhelyben is irányítottam az olvasztást. A család Lakiteleken — én albérletben az aluljárón túl laktam, de emiatt nem volt időm keseregni. Tizenhat-tizennyolc órát húztam le naponta, mert akkor már a főmérnök betegeskedett és a zománcozással teljesen magamra maradtam. Egy év múltán Cs. Szabó fukarul osztogatott segítsége, s a magam küszködése, kísérletezése árán megtaláltam a titkok titkát: a zománckészítéshez szükséges alapanyagok receptjét Hát így kezdődött. S én még ma sem lesem az órámon a munkaidő végét... Nekem még ma is az otthont, vagy még annál is többet: az életemet jelenti ez a gyár. És ugye nem csodálkoznak most már. hogy a párttitkár szavai ott. akkor. a taggyűlésen a szívemig értek és vihart kavartak bennem. „Elvtársak.. ! Tovább kell javítani a gyártástechnológiát..., a termelékenységet..;. a minőséget...” Másnak talán semmit sem mondanak, s jó néhány emberre csak üres frázisként hatnak ezek a szavak, de az én fejemben úgy visszhangzottak, mint tűz esetén a megbolydult falu félre vert harangjai. Az őmtvényhólyagofctól í,k1sebzett*! kádakra gondoltain, amelyek a hegesztés helyén ledobják a zománcot és ase- lejtraktárba kerülnek. Hiba van az öntésnél, esetleg a homok összetétele a rossz... Mondtam már ezt a kohómérnöknek is, de én csak egy egyszerűi egyetem nélküli művezető vagyok... Azután ott vári a folyamatos olvasztó- kemence ügye is, amit három év óta úgy nyújtanak, minit a rétestésztát. Pedig azzal a mostaninál tökéletesebb gyártmányokat készíthetnénk, s hazailag is előállíthatnánk a ma még drága pénzen hozatott importanyagot... Most, azonnal kellene szólnom, mert olyan plénum ül itt. amely felelősséget vállalt és érez a gyár életéért: a párttagok, a kommunisták... A torkom kiszáradt, s valami összeszorította. Űristen, ml lesz. ha ismét fellángol az egzisztencia-harc? ... Mint egykor a kádak zománcán keletkező hajszálrepedések miatt. Hat hónapig eL vi síkon folyt a vita köztem, meg a kohó- és vegyészmérnök között. Fiatal, egyetemet végzett emberek, akik talán úgy érezték, hogyha igazat adnak a harmincéves tapasztalattal, de egyetemi végzettséggel nem rendelkező művezetőnek — a saját műszaki tekintélyük szenved csorbát .: Nem, mégsem hallgathatok! Egyszer már szót kell érteni ilyen dolgokban is. És talán azt is megértik, hogy senkinek nem akarom a kárát, ha egy hibára, javítanivalóra felhívom a figyelmet — vívódtam magamban. Kissé szégyenkeztem is önmagam előtt, rádöbbenve, hogy az az átkozott kisebbségi érzés ismét hatalmába akar keríteni... Azt hiszem, nem egy pártonkívüli végi élte ezt már ilyen vagy hasonló helyzetben. de nálam ez még hatványozottabban jelentkezett. Én őszintén és tiszta szívből szerettem volna már régen párttaggá válni, de a reakciósnak bélyegzett Cs. Szabó miatt, aki engem a gyárba visszahívott, iobboldalj szoedemnek könyveltek el... Bántott a gyanúsítás, de nem akadályozott meg abban, hogy mégb az innenső oKMra tartozónak érezzem magam, s úgy igyekezzek élni. dolgozni, hogyha egyszer hfv, vagy kérdez a párt: tiszta lélekkel áftfe* elé és válaszolhassak. ■.; ßs lám, most Itt vagyok. TW8a éppen azért, mert bíznak mást számítanak rám... Amikor a gondolataim ÜMSb Jafettak, éppen véget ért a beszámoló és megkezdődött a vita. Felengedett a torkot szorongató érzés, olyan emberhez voltam hasonló, aki messzi útró! hazaérkezett, egy pillantással körüldédelgett a házat, majd a korábban és hirtelenben félbehagyott munkához lát Nem emlékszem a pillanatra, amikor felnyújtcttam a kezem, nem emlékszem a várakozva rámteklntő arcokra, csak arra, hogy álltam és beszéltem. Beszéltem arról, hogy elképzeléseim szerint hogyan lehetne megszüntetni az öntödei selejtet. mennyivel csökkenthetnénk az önköltséget, ha a hőlvagosodás okait felszámolnánk és mit érne ez gazdaságiié» az országnak, a gyárnak is... Beszéltem arról is, hogy mit jelentene ha végre a ZIM gyártásfeilesztési főosztálya visszaadná az önállóságunkat az általunk már megépített olvasztókemence adagolószerkezetének felszereléséhez is. A szerkezetet ugyanis már kifogástalanul elkészítette itt, helyben az egyik gépésztechnikus. s; Látva, hogy megértenek, és figyelmesen fontolóra vesznek minden szavamat. sok mindenről tudtam és szerettem volna még beszélni — de a többit maid legközelebb... Most ez volt a legfontosabb, a legsürgetőbb a gyár becsülete. az ország, s mindannyiunk érdekében ... Most már elmondhatom: nemcsak az tesz boldoggá, hogy meghívtak és meghallgattak. hanem az is. hogy azóta történhetett valami az öntődében... Mert néhány nap óta hiába kutatom a tőlük érkező kádakon az öntvényhólyagok nyomát... Eszik ftv;»
