Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-08 / 184. szám
1962. augusztus 8, szerda S. oldal' A FALU SZÍVÉBEN — Érdekes riportot akarnak készíteni? Akkor ne álljanak meg a falu határáig! Ott kinn a földeken dolgozik most minden érdemes riportalany — ajánlgatta egy foktői ismerősünk, amikor megérkezésünk után munkához akartunk látni. Bennünket pedig éppen az érdekelt: milyen egy bolygó méhkashoz hasonló határral körülvett, látszólag csendben szunnyadó faluközpont — nyár derekán. íme, ezt láttuk a falu szívében: A község közepén, szemben a tanácsházával, a lakosság növekvő igényei szerint átépített, kicsinosított földművesszövetkezeti , falatozóba a nap minden percében betoppan egy-egy szomjazó. Pohárka szódavízzel, málnával, esetleg sörrel enyhíti szomját, aztán felfrissültén lát hozzá a további munkához A templom irányában haladva tovább az utcán négy lehúzott redőnyű ház áll, látszólag szenderegve. Udvarába jutva azonban kanál-, tányércsörömpölésre lesz figyelmes a látogató, S a zaj forrását az épület ámbitusán fedezi fel. Ebédelnek a napközis gyerekek. S a menü? Becsinált leves, tökfőzelék, fasirt, gyümölcs. Az étvágy kifogástalan és utána nem hiányzik a délutáni alvási kedv sem. Gondtalanul fáradozhatnak a kenyér betakarításán a határban az anyukák, apukák. Gyermekeik biztonságban, szakszerű kezekben vannak. Térjünk azonban vissza a tanácsházára. Mellette folyik az új művelődési ház alapozása. Vagy húszán dolgoznak az építkezésen. Hirtelen azt sem tudjuk, kihez szóljunk. Itt van Balaton István, a leendő kultúrotthon igazgatója, aki ásóval szorgoskodik a homokszállításnál. Varjú István, a községfejlesztési állandó bizottság Nagy Sándor, a mindennap jelentkező társadalmi munkás. titkára, aki ez ideig elvégzett több mint 70 ezer forintos társadalmi munka megszervezésében jeleskedett. Mindannyiukról volna írnivaló, de a legtöbb talán Nagy Sándorról, erről a képünkről mosolygó fiatalemberről, akit rokkantsága miatt nyugdíjaztak és aki ennek ellenére minden reggel pontosan megjelenik az építkezésnél, hogy erejéhez mérten készségesen segítsen minden munkában. A tanácsházán megtudtuk, hogy a 800 ezer forintos beruházással épülő új kultúrházat november 7-én nyitják meg. Addig azonban sok tennivaló van még — és nemcsak a kul- túrház környékén. Ugyancsak a községfejlesztés keretében az őszig 30 ezer facsemete elültetését tervezik a falut átszelő Vajas-csatorna mentén és a Du~ na-ártéri területen, (E—y) Megyénkben az öntözött területek a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta szinte ugrásszerűen növekednek. Amíg például 1959-ben 4100, s a következő évben 7890, tavaly már 13 ezer holdon öntöztek termelő- szövetkezeteink, ez év végéig viszont 22—24 ezer holdat rendeznek be az öntözésre. A második ötéves tervidőszak végére 60 ezer holdon folytatnak öntözéses gazdálkodást. A nagyarányú öntözési program végrehajtása igen jó szakmai felkészültséget és nagy előrelátást követel szövetkezeti gazdaságainktól. Először is megkívánja a szervesanyag fokozott pótlását, a mély és igen gondos talajművelést. Évenként biztosítani kell holdanként legalább a 150—200 mázsa szervestrágyát és az öntözött növények igényének megfelelő műtrágya-mennyiséget. Eredményes öntözéses gazdálkodást ugyanis csak úgy lehet folytatni, ha a talaj biológiai, kémiai és fizikai állapotát a termelés nem rontja, hanem állandóan javítja. A táperőhiány, a talajszerkezet leromlása és a talajbaktériumok életfeltételei biztosításának elmulasztása évekre visszavetheti a talaj termő- képességét, amelyet csak nagy költségekkel tudunk ismét helyreállítani. Szövetkezeti gazdaságaink nagy része még nem rendelkezik a szükséges mennyiségű szervestrágyával, a száz holdra jutó számosállat létszáma nem elégíti ki a szükségletet. Ezért tovább kell javítani az istállótrágya kezelését, minden trágyázásra alkalmas anyagot be kell dolgozni az istállótrágyába. A szőlő-, gyümölcstermeléssel és kertészettel foglalkozó üzemek a hulladékanyagokból készítsenek komposztot. (A Szőlészeti Kutató Intézet igen jó eredményeket ér el a venyigetrágyázással.) Tetemes mennyiségű szerves anyagot nyerhetünk a tőzeg és a lápföld felhasználásával, vagy az igen sok helyütt veszendőbe menő trágyalé felszívatásával is. Szervesanyag-hiányunk ellenére a kitermelt tőzegnek és lápföldnek mindössze az egyharmadát hasznosították eddig mezőgazdasági üzemeink. Nagy lehetőséget rejt magában a zöldtrágyázás fokozása is. Kettős termesztés Az öntözött területek nagy része a növények helyes megválasztásával évenként két termést is biztosít. A termesztendő növények meghatározásában, a növényi sorrend helyes kialakításában és a kettős termeszEbédelnek az óvodások. tés megvalósításában igen nagy erőfeszítéseket tesz a solti Szikra és a hartai Lenin Termelő- szövetkezet. Példájuk minden öntözéssel foglalkozó üzemben feltétlenül követendő. A tavaszi és nyáreleji aszályos időjárás ellenére a termelőszövetkezetek — néhány kivételével — csak 54—70 százalékban használják ki az öntözőgépeket. A napi öntözésre felhasznált órák száma 8—10 között ingadozik. Éjszakai műszakban igen keveset öntöznek. Ennek oka az, hogy csak egy műszakra rendelkeznek megfelelő képességű szakmunkásokkal, s az éjszakai munkát lehetővé tevő fényszóró-berendezéseket nem vásárolták meg. Termelőszövetkezeteink vezetőinek tudniok kell, hogy hozzáértő szakmunkások nélkül nem lehet eredményesen, gazdaságosan öntözni, a szakmunkás-képzésre fordított összeg nem pénzkidobás, hanem igen hasznos befektetés. Ezért már most gondoskodjanak arról, hogy a megyei tanács rendezésében induló tanfolyamok hallgatóinak a kijelölése megtörténjen és a tanfolyamok teljes létszámmal indulhassanak. A mezőgazdasági mérnökök és technikusok továbbképzése is igen fontos feladat: a megyei tanács mezőgazdasági osztályának biztosítania kell, hogy az öntözéses gazdálkodást folytató szövetkezetek agronómusai növelhessék szaktudásukat. Alkalmazzák az egyszerűbb módszereket Általában üzemelési terv és üzemnaplók nélkül végzik termelőszövetkezeteink az öntözést. A berendezések teljes kapacitásának kihasználását, az öntöző víz mennyiségét, az üzemórák számát és az üzemanyag mennyiségét nem ellenőrzik, nem regisztrálják. A terv- és tényadatoknak hiányában pedig nem lehet elemezni az öntözéses gazdálkodás eredményességét. Éppen ezért jövőre, az öntözési idény kezdetére, a járási öntözési felügyelők és szakemberek segítsék elő, hogy mindenütt tervszerűen öntözzenek és gépegységenként üzemeltetési naplót vezessenek. Járási szerveinknek és termelőszövetkezeteinknek a jövőben sokkal nagyobb gondot kell for- dítaniok az egyszerűbb öntözési módok alkalmazására és a rétek. legelők öntözésére is. Az esőztető berendezések használata kétséget kizáróan . az egyik legjobban bevált módszer, azok beszerzése azonban korlátozott. Ezért, ahol lehetőség van rá, alkalmazni kell az egyszerű, hagyományos öntözési módszereket is. Erre igen nagy lehetőségek vannak a dunavecsei, a kalocsai és a bajai járásban. A tacÁ szakma Az első vizsgát mind letette, ifjúmunkás valamennyi. Tizenhatan pedig ismét rajthoz álltak a Bajai Vas- és Fémipari Szövetkezetben. Titkolt vágya mindegyiknek az aranyérem, a Szakma ifjú mestere cím megszerzése. Vizsgára mégis csak tizenkettő érett, mert a feltételeknek bizony, nehéz volt eleget tenni. Kiemelkedő eredmények a termelésben, minőségi munka, a szakmai ismeretek emelése, a korszerű technika elsajátítása, és több más elméleti-gyakorlati feladat emelte magasra a vizsgabizottság mércéjét. Így az ifjú szakmunkások, a gépalakatosok, motorszerelők, esztergályosok és épületlakatosok közül csak azok léptek elő, akik a vizsgáig a legeredményesebben tevékenykedtek a szövetkezetben, de a szálaj domborzati viszonyai lehet, hogy nem teszik lehetővé a száz holdas táblák öntözését, de 20— 30 holdas területeket tereprendezés nélkül is nagyon jól lehet barázdásan öntözni. A sziki legelők öntözésében sem tettünk meg mindent; a dunavecsei járásban több ezer holdat kitevő legelőkön igen kevés az öntözött terület, pedig rendszeres csapadék-ellátással három-négyszeres mennyiségű széna is termeszthető. A nagy ütemben bővülő öntözőtelepeink megkövetelik, hogr az illetékes szervek gondoskodjanak az öntöző berendezések javításáról, karbantartásáról és az ellátó szolgálat kiépítésérő1. Ennek hiányában kisebb-na- gyobb műszaki hiba miatt sokszor heteket állnak egyes önt zőgépek; jelenleg is mintegy 40 TL 400-as öntözőgép nem üzemel, mert a javítása nincs biztosítva. A szórófejek javításával egyébként megyénkben egyetlen vállalat sem foglalkozik, így azokat Budapestre ke:: szállítani, s a torlódás miatt !r - 2ony sokszor csak hónapok mi va kerülnek vissza a feladóhoz. Nincs tártál ék alkatrész A műszaki hibák megszüntetésének még az is igen nagy akadálya, hogy az öntözőberendezésekhez az AGROKER Vállalat nem rendelkezik tartalék- alkatrészekkel, s még mindig nem találtak megoldást, hogy az igényeket kielégíthessék. Gyakori az olyan panasz, hogy a berendezések hiányosan érkeznek a szövetkezetekbe, s ezért csak kisebb kapacitással üzemeltethetik azokat. Időszerű volna, hogy az AGROKER Vállalat és a járási tanácsok öntözési felügyelői megoldják a szóban levő problémákat. A pótalkatrész-hiányt különben a társadalmi tulajdon fokozott védelmével is lehetne csökkenteni, ha termelőszövetkezeteink vezetői és az öntözésben dolgozók nagyobb gondot fordítanának a felszerelések szakszerű és gondos tárolására, karbantartására. Gyakori eset, hogy az öntözőbrigádok anyagleltár és átvételi jegyzőkönyv nélkül viszik ki a felszereléseket, s az öntözési idény befejezésekor nem lehet megállapítani, hogy a kiadott eszközök hiánytalanul kerültek-e vissza a raktárba. Az öntözésben elért eredményeink igen biztatóak, az öntözéses gazdálkodás fejlesztése érdekében azonban a megyei tanács, a vízügyi igazgatóságok, gépállomások, az öntöző szak emberek, az AGROKER Válla lat és a termelőszövetkezetek szoros együttműködésével mea kell szüntetni az említett hibákat. Pálfi Pál a megyei pártbizotts-' munkatársa '( jú mes tevéi monkérésnél sem hoztak szégyent mestereikre. Kilenc ifjúmunkás között kilenc érem és 1600 forint jutalom került odaítélésre. A Szakma ifjú mestere kitüntető cím első fokozatát, a vele járó aranyérmet és 300 forint pénzjutalmat Pető László géplakatosnak és ifi. Dikán Lajos kismotorszerelőnek ítélte oda a szövetkezet műszaki köréből alakult vizsga- bizottság. A Szakma ifjú mestere kitüntetés második helyezését, ezüstérmet és 200—200 forint oénzjutalmat kaptak: Kovács János géplakatos, Tan Béla esztergályos és Vári Árpád épület- lakatos. Mester-fokozatot, bronzérmet és pénzjutalmat nyert. Márity András géplakatos, Nagy Béla épületlakatos, Bajai Antal és László Ferenc esztergályosok^ Iveüik az öntözéses gazdálkodás színvonalát
