Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
1962. augusztus 19, vasárnap 1. oldat üzívt érdmtej Mit... Nem tatok, de azért mégis inkább maradjon rejtve történetünk színhelye és hőse is. Nagyon szépen megkért rá, amikor látta, hogy meg akarom inni. Mert az ember ugyebár mond ezt, azt, tréfálkozik úgy egymásközt, de ha betű örökíti meg a szót, azért már felelősséget kell vállalni. És hát ő szégyellné legjobban, ha a többi gazda azt hinné, hogy neki csak ennyit ér a tsz. Meg az idegen még azt gondolná, hogy errefelé így fogják fel a dolgot. Különben nem nagy eset, csak azért érdemes megírni, mert — mint az apróságok általában — ez is a dolgok velejére tapint. Tele volt a klubszoba, amikor benyitottunk az elnökkel az alkonya félhomályból a sötétbe. A sarokból a TV képernyője hideg fényt szórt a padokon üldögélők arcára. Amikor megszokta a szem a híg világosságot, látni lehetett, hogy bizony szegényesen van a szoba berendezve, de a televízió mindenesetre rangot adott neki, s így jogosan hívták a tagok nagy büszkén klubszobának. Mint ilyenkor mindig, az elnök most is mindjárt mentegetőzött, suttogva, hogy ne zavarja a nézőket, és mondani kezdte, hogy mit, s hogy fognak ide még venni nemsokára. Bólogattam. Hiszen az a fontos, hogy van klubszoba, s benne emberek, a többi majd ráér akkor is, ha lesz rá pénz. A fal mellett még egy üveges szekrényt is felfedeztem, benne nagy halom könyv. No lám, az sincs mindenütt. Voltaképpen históriánk azzal kezdődött, hogy a képernyőn megjelent a cifra felírás: Szünet. A pádon, ahová leültünk, jó ötvenes, napcserzette arcú, de az örökös kalapviselés miatt fehéren maradt homlokú ember ült. A „Szünet”-re feláll, megtapogatja a derekát, aztán úgy félig nekünk, félig magának dünnyögi: — Elzsibbad az ember nadrágja. — Mikor jött, Jani bátyám? — barátságoskodik az elnök. Emberünk a szóra visszahuppan a padra, odatartja a bádogdóznit és kínálja belőle a Kossuthot. — Már egy órája itt senyvedek a lócán. — Hát ha senyved, minek nézi? — Micsinájjon a szegény ember? Egész nap kapál, ’eztán amikor hazazavarják a fődről, begy ön ide. Fülelek erősen. A hangja mérges is, panaszos is. de amikor jobban odanézek, látom, hogy a szája sarkában, meg a szemében mosoly bújkál. — Fiát otthon nincs munka? — kérdem. — Mi lenne? A lovat, marhát már a közösben etetik, az aprójószágnak meg kilöki az asszony azt a kis darát, aztán el van intézve. — Ne higgyen neki — nevet az elnök. — Jani bátyámat kötéllel se lehetne otthon fogni, ha adás van a TV-ben és időt tud szakítani magának. Csak amolyan sajnáltatós ember. Mindig azért panaszkodik, ami legjobban esik neki. _Tuggya — csippent a szemével az öreg —, ezér’ érdemes volt belépni a tsz-be... Most már van idő TV-t nézni... De látszik rajta, hogy az esze azon jár: a TV mellett a tavasszal osztott 38 forintos munkaegység „se kutya”. Mester László Idegenforgalmi világkongresszus lesz Rómában B Az ENSZ Gazdasági Bizottsága úgy döntött, hogy 198S szeptemberében Rómában megrendezi az I. Idegenforgalmi Világ- kongresszust. A napirenden szerepel a vám- és útlevélkezelés leegyszerűsítése, a személyszállítás megjavítása és a szálloda- ipar továbbfejlesztése. — Mondok neked egy dalt, jól jegyezd meg. -Szovjet dal, igaz dal. Van benne egy rész, amely különösen szép. Valahogy így hangzik: Egyet ér, mert egyenlő az ember Bár a bőre barna vagy fehér... — Mire jó ez most? — kérdezte elmélázva Filop. — Arra, hogy tanítsd meg a fiaddal is. Az meg csak kezdje el, amikor dolgozni megy és énekelje el egymás után tízszer, hússzor, de mindig csak ezt a részt. Énekelje, amíg a párttitkár, vagy valaki meg nem kérdezi, hogy miért teszi ezt? Akkor pedig mondja el, hogy mekkora sérelem ért téged. Segíteni fognak. Filop nem győzött eleget hálálkodni. Maga is ezt a dalt dúdolta egész nap. Utóbb már Somlyai könyörgött. hagyja abba. hiszen hát szépnek szép, de azért mégis ... Ez történt szombaton. Vasárnap tehát volt idő megtanulni az ifjabb Filopnak a dal szövegét, is, meg a dallamát is. Hétfőn már úgy fújta, mintha vele született volna. Elénekelte tízszer, elénekelte hússzor, elénekelte talán százszor is, de mindig csak ezt: Egyet ér, mert egyenlő az ember Bár a bőre barna .vagy fehér... —■ Hej, a kirielejszomat! Mert aszongya. bogy: Egyet ér, mert... — Énekeld el legalább egyszer végig — kérték a töb* biek. — Nem énekelem én, mert: Egyet ér, mert egyenlő az ember Bár a bőre ... Jött a párttitkár. Kérdezte az is: — Mi lel téged, Filop? Felőlem komám énekelhetsz szakadásig, de ne mindig ugyan azt a két sor. És azon felül a hangod is. Nem vagy te Sár- di János ... — Nem, nem, de viszont: Egyet ér, mert egyenlő az ember... — Megbolondultál te, Filop. — Én nem, de az apám igen. S elsorolt mindent. Elmondta, hogy megjárták ők a portával. — Az ántiját! — vörösödött el a titkár és szaladt a telefonhoz. Csörgette a megyét, csörgette a járást és csörgette a falut. Az események gyorsan követték egymást. A megye, a járás azonnal intézkedett, és megállapították, hogy nagyon igaza , van a dalnak. Munkája, s nem a bőre után kell ítélni, az embért Igazságot adtak . Filopnak. Mire másik héten szerdán haza utazott, már ott állt piros tintával, a • telekkönyvben: FILOP GÁSPÁR kőműves Azóta szorgalmasan gyűjti a hazravalót és ahogy hallom, nemsokára együtt is lesz. [ odor Juszta háromszor ás megkérdezte, hol van a í bíróság épülete, míg oda talált. ! Nem volt még ilyen helyen. | Lám, mit meg nem ér az em- )ber. De végére jár a dolognak... ’ meg kell találni az igazságot, ! amit éppen ebben a nagy sár- J ga házban osztogatnak. Méreggel és egy kis szonon- | gással nyomta előre a csapó- ! ajtót, aztán apró léptekkel vé- ! gigkopogott a legkisebb neszre ; is visszhangzó folyosón és az ; ötvenötös szoba előtt letelepe- ! dett egy lécből összetákolt, sár- ! ga fényű padra. Méreggel, mert most újra j mindent ki kell teregetni, hogy: i igenis. Palotás Lajosé a gye- * rek! Ugyan, kié is lenne, hiszen Lajos volt az első, s rajta kí- | vül még soha senkije sem ; volt és úgy érzi, nem is lesz! Az akkor fellobbant vulkán I még most is ég. Szorongással is, mert nem ; szeret veszekedni és nagyon i számít rá, hogy az igazáért hegyezni kell a nyelvét. Ez a | kis félsz a szokatlansággal ke- | veredett, hiszen a nyírtelepiek I ritkán járnak törvénybe, de ' ha rákényszerülnek, akkor bi- ;zonyára nagyon igazuk van. S ; akinek igaza van, az nem átall még hathetes anya létére sem ■ bekerékpározni tíz kilométert a messzi homoktengerből. Mérgét és szorongását fokozta, hogy Palotás, aki új Pannóniáján valamivel előbb ért a 1 bíróságra, ügyet sem vetett rá, ! s úgy nézett keresztül rajta, ) mintha ablakon át tekintgetne | valahová a nagy messzeségbe. Undorító és gyalázatos — gondolta. Pedig... és két könnycsepp préselődött ki a szeme [ sarkából, amelyek puhán, bánattól terhelt lassúsággal gördültek végig tizenkilencéves arcának üde bársonyán. Aztán becsukta a szemét, ' hogy ne lássa Palotást. Mert Íj látva, a sírás fojtogatta. A bezárt szemhéj mögött, mint va- 1 látni fénytelen kamrában, elő- ; hívódtak az emlékezet film- ; kockái és pergett... pergett a tavaly ősz. A dér először suhant el a _ tanya körül veszteglő legelő fölött és úgy fehérlett ezen az október végi reggelen, mintha átmeszelték volna a természetet. Ha itt a dér, a murci már nyugszik, újborrá vedlik és lehet poharazgatni, nem fájdul a fej tőle. Palotás és az öreg Bodor is ezt tették ez idő tájt egy szombat délutánon. Palotás hazatartott — a harmadik tanyában laktak — és nem szomjból, csak úgy megszokásból olaszólt: — Pö- zsög-e még? — Nem az ... kifulladt, akár az elszabadult csikó... a hideg beléfujtotta a szuszt. — Aztán savanyú-e? — évő- dött Palotás, mert bortermelőre nem lehet nagyobb szégyen* mint ha savanyú a bora. — Az ángyod térde... — vágott vissza az öreg kedélyesen. — De hogy tényleg milyen, azt csak kóstolva árulja el. Erre a közvetett hívásra Palotás már beljebb került a tanyaudvarra. majd a borkamra kellős közepébe. Itt romantikus a borízlelgetés. Aztán egy kampóról leakasztotta a töklopót, ami egy nagy nekiveselkedésre meg is telt. Palotás szakértő módján a fény felé tartotta a poharat, látja, hogy tükre, csillogása még nincs, de kóstolva a zamat ugyancsak kellette magát. A gerendáról lecsüngő fehérszalonna meg fellobban- totta az éhségét, amit Bodor észrevéve, a konyha irányába kiáltott: — Juszti! Hozzál lányom kést, meg lila hapvmát, de kenyeret se felejts el! Juszti tüstént ott termett, talán kíváncsiságból, de azért is, mert apja kérésének mindig szívesen tett eleget. Nem látta, hogy ki,, csak tudta, hogy vendég van a háznál, és bizony, mikor . szemtől-szembe került Palotással, egy kicsit meglepődött. S míg az öreg ügevel-baj- jal nyesett a szalonnából és kanyarított a kenyérből, a szemük egymásba merült s mint valami kulccsal, a lélek ajtaját nyitogatták. Lajos nemrég szerelt le. Mikor bevonult, Juszti még kislány volt és olyannak is maradt az emlékezetében. S mo6t bizony kellemesen hökkent meg, mert egy kurtaszoknyás, formás lány állt előtte, koromfekete szemekkel és 6zép ívepAVtt Sfsű húsos szájjal. Pillanatokig elsápadt, de aztán halvány pír Vonta be az arcát, amit nyilván az árgus férfi szemek festettek oda. De Lajos is rászolgált Juszti érdeklődő tekintetére, mert szép szál legény volt, mintha nyárfának indult volna. Vállas, a szeme kék és jóságot sugárzó. A szája szögletében volt valami érdekes ív, ami dacról árulkodott. Juszti ezen a délutánon még sokszor megfordult a kamrában, mindig akadt valami kivinni és behozni valója. S ahogy becsukta a kamraajtót, az egyre szűkülő nyílásból úgy szúrt a szeme Palotás felé, mint valami szigony. És ez a szigony Palotást „elejtette”. Már az anyja is szóvátette, hogy alig jár haza. Jó, jó, hogy udvarol — mondta —, de hát nem kell mindig a nyakán lenni. A szerelemből azonban nem lehet elég. Ilyenkor az éjszakák, a műszak is — mert az iparban dolgozott — csak azért telik, hogy újra, meg újra együtt legyenek. De Juszti és Lajos szerelme hamarosan túlcsordult és ki áradt a társadalom megszabta medréből... S Lajos, mikor egy szelíd utalásból megtudta, hogy valami baj történt, bántó fölényességgel vádaskodott és eszeveszetten tiltakozott: semmi köze a gyerekhez, az apja valaki más lehet, és cserben hagyta a lányt. Ezért került bíróságra az ügy. Az első tárgyaláson Palotás kitartott hazugsága mellett: nem vállalta az apaságot. Elutasította a kérést, hogy segítse a gyerek eltartását. „Nem az enyém!... hogy kié, döntsön a törvény !” Ezért várakoztak most a folyosón, az egyik a hazugság, a másik az igazság diadalában reménykedve. A várakozó üldögélés csak n fizikai megnyugvás, a gondolatok messze járnak, különösen az olyan ember fejében, aki jót vár, aki szabadulni akar gondjaitól. Juszti százszor végiggondolt mindent. Még egyszer felépítette magában, hogy miként adja elő az egész ügyet. Félt nagyon elmondani, de hát mit lehet tenni: emberi dolgok ezek és a gyerek érdeke is ezt kívánja. A kis Laliért mindenre képes. S ahogyan feltekintett a tárgyalóterem ajtajára és leolvasta az ötvenötös számot. gyerekes furcsaság jutott eszébe. így van az ember, ha nagyon akar valamit, keresi a reménykeltő dolgokat. Az t- venöt két ötösből áll. Az ötös a legjobb szám, legalább is az iskolában, s a két ötöst nyomban el is osztotta: az egyik az enyém, a másik Palotás Lajosé. Persze, olyan ötös legyen az övé, amilyent ő is szeretne. S míg ezen a gyerekes kombináción morfondíroz — olyannyira, hogy belülről még magát is megmosolyogta —, nyílik a tárgyalóterem ajtaja. Mindenki szeme odasurrant, elsősorban természetesen az ügyvédé, de a tanúk közül az egyik öregasszony fel is állt a kíváncsiságtól. — X BoUbr-ügybe*! ■waiHwái itt? — kérdezte a bíró. — Igen, kérem — morwttá a védő —; mikor kerül se* ránk? — Sajnos, a tárgyalást csaS ebéd után két órakor kezet* hetjiik... Juszti mondott volna valamÄj de az ajtó becsukódott, így má* csak a kintlevőknek panasz- kodhatta: — Mi lesz akkor a fiammaij délben szoptatni kell! Az ügyvéd tanácstalan volt: A tanúk — mind nyírtelepi asszonyok — összenéztek, de megoldásra egyik sem jutott. Palotás meg — aki ugyan hallotta, miről van szó — úgy állt ott, mint egy idegen. Egy oda- pilíantást sem juttatott a bajban levőnek. Az ügyvéd aztán mégis kisütött valamit és odaszólt Palotásnak. — Ugye, hagyná, hogy ez az asszony kerékpáron menjen haza a gyerekhez? Maga motorral van. s tárgyalásig megjárhatnák az utat. Palotás nagyon kényelmetlenül érezte magét, az ügyvédet meg egyenesen a pokolba kívánta. de az asszonyok egyetértő morgása elindította a lavinát, melynek a vége az lett, hogy ha nehezen is, de kibökte: — No, akkor gyerünk! Jusztinák nem kellett kétszer sem mondani: üljön Lajos mögé. Végig az úton egy szót sem szóltak egymáshoz. Az ismerősök elcsodálkozva megfordultak utánuk, de a motor olyan gyorsan viharzott, hogy sokáig senki sem bámészkodhatott. Mikor beértek a tanyaudvarba, még ott is mintha megnémul- tak volna. Palotás bal lábát a földnek támasztotta és a motoron maradt. Juszti berohant és az udvarra először sírás, majd valami megkönnyebbült csönd szűrődött ki. Az idő közben telt és Palotás aggódott, hogy pontosan visszaérjenek. Kiáltani nem akart, inkább bement. hogy Jusztit az indulásra nógassa. Óvatosan nyitott be. Juszti először észre sem vette, a gyerek pólyáját rendezgette. Lajos álmélkodva nézte a nagy kék szemeket, a kis pufók arcot, a fürgén mozgó apró ujjakat és hallgatta a megelégedett gőgi- csélést. S míg Juszti suttogva biztatja: Lalikám, aludj! forró érzések öntötték el. Ringatta, simogatta volna legszívesebben, hiszen az ő fia. Mintha régi első fényképét látná. De még győzte konoksággal, ám nem sokáig. Jusztinák egy szót sem szólt, de az asszonyi szív már megérezte, hogy a kegyetlen fagyot melegség váltja fel. A bíró komoran ült a pulpitusán. Az alperest felállította és szólni akart, de Palotás — nem ismerve a rendet — elébe vágott. — Tekintetes bíró úr! — azt hitte, ez dukál. — Meggondoltam a dolgot... — Juszti rászegezte a szemét, valahogy úgy, mint akkor a borkamrában. — Meggondoltam... és vállalom a gyereket, meg az összes költségeket... Fizetni akarok ___ a kórházat, meg a sz ülést is ... — Meg mást is szeretnék mondani... — Egy kicsit időzött, talán a fogalmazáson gondolkodott, vagy a végső elhatározás préselődött ki nehezen belőle. — Mondja csak, mondja Palotás — biztatta a bíró. — Azt akarom mondani, hogy elveszem... elveszem Jusztit ... ne tessék semmi papírt csinálni. A bíró gyorsan véget vetett a tárgyalásnak. Az ülnökök szeme megfényesedett. a tanúk jólesően vették tudomásul, hogy nincs szükség rájuk. Juszti közelebb húzódott Lajoshoz. a szeme tele volt köny- nyel. de ezek már az öröm könnyei voltak. > * lljsághír: Bodor Jusztin és u Palotás Lajos július 31-en házasságot kötöttek.
