Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-19 / 194. szám
8. oldal 1962. augusztus 19, vasárnap 5*A határ legnagyobbrészt egy és kétholdas parcellákból áll.. • Százholdasnál nagyobb birtok öt van a határban, húsz és száz hold közötti 39, húszon aluli 490. A legtöbb családnak van tehát földje, a földtelen földmunkások száma 200.” (Nagy Lajos: Kiskunhalom, 1932.) Harminc év műlián a kiskunhalmi utcához éppúgy a határ felől vezet az út, mint azelőtt. S a kiskunhalmi határ változatlanul a Duna partján nyújtózkodik, s Budapesttől hajón és vonaton változatlanul olyan távolságra van, mint egykor. Sőt, ami igaz, igaz, a vonat ma sem ér gyorsabban ide, mint harminc éve: nem egészen három óra. A nyári' nagy úgy kel, mint régen, s a napkelte hajnali színpompája egy árnyalatnyival se szebb vagy halványabb, mint azelőtt. Mégis... a határ megváltozott. Nos, nem harminc év alatt, hanem mindössze az utóbbi három év varázsolta úgy át a képet, hogy akik három éve haltak meg, együtt csodálkoznának azokkal, akik harminc éve mentek el a három kiskunhalmi temető egyikébe — ha látnák! Nincsenek kis parcellák — ez a legfeltűnőbb! A sakktábla fekete-fehér foltjai egyesültek. Itt fehér — amott csak fekete — itt végtelen búzatábla bólogat a közelgő aratógép torka felé, amott akkora kukoricatábla szalad, hogy egyetlen sorából meghízik télre egy malac. Hetven holdnyi cukorrépa zöldell, s mellette ugyanannyi napraforgó keresi a fényt, távolabb élénkzöld lucerna magasodik, amott pedig éppen száz hold borsó sárgul. Hosz- szan pihen a gyalogos szeme egy-egy táblán, s a gyorsan változó színek játéka tovatűnik. Piroskendös lányok jönnek biciklin, mögöttük teherautó ládákkal: szedik a paprikát, estére már kapható a Hold utcai csarnokban. Fekete Péter, ez a szelíd, ügyeskezű géplakatos motoron szalad ki: az egyik kút eldugult az este. Fekete Péter a határ ezermestere: a kutakat a saját műhelyében készítették, s az ő ötlete, hogyha elkészül a vízkivételi mű a határban, akkor Weisz Artúr egykori egész birtokát, sőt még annál többet is, éppen 400 holdat öntözhetnek csőkutas rendszerrel. Leugrik a motorról, olajos zsebéből harapófogót, csavarhúzót, franciakulcsot húz elő. ö a határ gépésze, s a határi gépek orvosa. Üj ember a határban, s itt ez legalább olyan szokatlan, mint lesz az ember a Holdon. Szokatlan új idők várnak a fönti Holdra, s a lenti holdakra — szokta mondogatni Péter az újságíróknak, akik. néha kiszaladnak hozzá, s az öreg kűtmesterből lelkes cikkek anyagát „merítik”. A szőlős- és gyümölcsöskertek vidéke alig változott. Szemre semmit, s a tulajdonos: fele háztáji, fele a közösség. A 800 holdnyi szőlő és gyümölcs nagyobbrészt régi telepítés, s az öregek egyre mondogatják: szebb volt régen. — Kivágni! — mondták a vérmesek, újat a helyére; mert gépekkel ide bemenni nem lehet! — Fokozatosan! — mondják a bölcsek, s igazuk van. — Telepíteni! — ez a jelszó megyeszerte, s a kiskunhalmi határban idén húsz hold szőlő és negyven hold gyümölcsös kezdte meg a sort aminek a vége, húsz év A HATÁR i.--------X--------mú lva négyszáz hold új szőlő és 150 hold gyümölcsös gazdasága lesz majd. És addig? — Vigyázunk arra, ami van — mondja Varga Károly, egy üvegmeggyel rakott teherautó tetejéről. Varga Károlyt egyébként véletlenül találja itt a hajnal, segíteni jött a rakodáshoz, állandó helye az állatok mellett van: állatgondozó. Varga Károly panaszkodik: — Én magam se tudom, mi történt itt, de való igaz, kevesebb a tehenünk, mint régen. Pedig több vaj, tej kellene, s talán van is, mint régen. De hogy lehet több vaj, tej, ha kevesebb a tehén? Ézen spekulál, s bosszankodik, amikor nevetnek rajta a többiek. Kiskunhalmon harminc éve 120 tehén volt a krónikás szerint, s háromszáznak kellett volna lenni, hogy minden két családnak jusson egy. Ma sincs több család, de tehén is mindössze húsz van Varga Károly szerint a tsz istállójában, s a házaknál szerte mindössze nyolcvan. Ez éppen száz, s ennyi éppen elég ahhoz, hogy kevés legyen. Pedig régen még Pestre is vittek, s a kiskunhalmi Jóskák, Lacik ezért nem ittak tejet. Ma isznak, mert vesznek a boltból. S honnan jön a boltba a tej? Pestről. Vagy ha nem, hát Kecskemétről. — Ö, ti pesti tehenek, mily jó is a tejetek — így verselte ezt meg egy helybeli „költő”. • Nem vigasztalja Varga Károlyt az sem, hogy viszont van 900 juh és ötszáz sértés a határban újonnan magasló hodá- lyokban és ólakban. Igaza van, ha nem vigasztalódik, hiszen juhból nem lesz tehéntej, se sertésből sajt. Varga Károly rakja az üvegmeggyel teli ládákat szépen sorjába, de gondolata ott van a fiaztatók és hodályok körül. Hamar meleg van. Megtelik az autó üvegmeggyel, Varga Károly siet vissza. Az úton motor porzik, bátyja, János szalad a szőlőgyökereztető iskola felé. Több mint tíz holdon éli óvodás korát a kövidinka, sárfehér, s különösen az oportó, ez a korán érő, friss csemege- szőlő: kunhalmi jellegzetesség már évtizedek óta. Az iskola jövedelme félmilliót ígér, s mindössze két csőkútra volt szükség a megindításhoz. Varga Károly és János, kettő a hatszázhatvanhét tagból. Túlzás lenne azt állítani, hogy ezen a nyári reggelen mind a hatszázhatvanhét tag kint található a szövetkezeti határban. Kétségtelen igaz, hogy a nagyobb rész kint van. Ha nem a közös mezőkön, akkor a háztáji szőlőben vagy kertészetben, s az aztán igazán illetlenség lenne, hogy statisztikát készítsünk, hol vannak többen? Annyi biztos, hogy Kiskunhalmon minden földműves családból egy tag papíron a szövetkezet tagja is: azért mondom, hogy papíron, mert, lám, olyan is akad, mint Varga Károly és János, hogy mind a kettő bent van, de olyan is, mint Fekete Péterék, ahol csak a papa, illetve Péter bácsi, a nagypapa van itt. De Fekete Péternek csak haszna van, azonban a hatszázhatvanhétből éppen 248 idős öreg, azaz nyugdíjas tsz-tag adódik, s ezek a bácsik, nénik a háztájin ugyan még elvégzik a kukoricakapálást, de tudvalevőleg a közösben ez a munka sokkalta nehezebb és nagyobb megerőltetést igényel, tehát ide őket várni nem lehet. Tehát ezen a reggelen a kiskunhalmi ifjuló határ aránylag sok öreggel van tele a háztáji részen, aránylag sok asszonnyal a közös mezőkön, s aránylag igen kevés férfival mindenütt. Ott füstöl a túlsó parton Űjváros, s idelátszik vagy tíz fekete füstöt okádó kéménye. Ott szívja és szítja a füstöt Kiskunhalom ifjúsága. Mielőtt Varga Károly kijött volna az üvegmeggyet rakodni, és mielőtt János elindult volna a szőlőiskola felé, Boldog László már ült a buszon, s ment Földváron át Üjvárosba: esztergályos. Boldog mama tizenkét gyermekéből csak kettő marad itthon — az egyik beteg — a szövetkezet ügyeire, tíz megy Újvárosba. De csak a tehetősebb utazik buszon. A nép java vízibuszon. Kényelmes bőrülésről nézik, míg mennek szembe a Duna folyásával fölfelé, hogy miként is alakul ez a kiskunhalmi határ... Node, óvakodni kell a krónikásnak az elfogultságtól. Hiszen oda a kémények alá is kell ember, s való igaz, hogy a határ se tudna mit csinálni, ha mind a négyszáz hirtelen itt teremne, s azt mondaná neki: — Megművellek, tartsd a hátad! Hirtelen bizony sok lenne az. ami most kevés. A határ megijedne, s valószínű így szólna: — Csak száz maradjon, négyszáz sok. De az a száz nagyon jó lenne ha ittmaradna. Rossz néznem, mikor öreg mamák metszik szőlőimet, s hajlott hátú öregek permetezik a leveleket. Ma is éppen négy fő kezdte meg nyolcvan holdam permetezését. Miért nem jön vissza a határba az a száz ifjú? Bizony hazajönne, ha annyit kapna itthon, mint odaát kap, mint segédmunkás. S viszik-hozzák a határból ki és a faluba vissza, a földeken át, a határbeli munka mellett az erős férfinépet, ifjúságot a nagy, behemót buszok, karcsú vízibuszok. Hajnal van, s megy a délelőtti műszak népe oda, s jön az éjszakai műszak néoe haza. Pontosabban az egyik busz, ami Földvárnak igvekszik, éppen megáll. Közlekedési akadály. Bacsó felől tomoa dübörgés. Mmtha tankok jönnének. P^díg csak traktorok. A Bacsói Gépállomás szétosztja gépeit a környező szövetkezeteknek — ezúttal végképp. Mint őseik a vadászzsákmányt, oly győztes örömmel hozzák haza a hét traktort, egy kombájnt. hárem cséplőgépet, teherautót. Elől. az első traktoron áll piros ielzőzászlóval kezében Vajda Péter, az elnök. Int a busznak. Megáll. A nyitott ablakon nézik a legények, amint megjönnek a traktorok a faluba — öreeaoáik keze alá művelni a földet. Fölszáll a por, s úgy gomolyog, mint a kiskunhalmi élet. Mire eloszlik, kiderül, hogy kiből mi lesz... * Az „Aranyponty” Az utóbbi időben sokszor teszek látogatást járásunk községeiben. így alkalmam van tapasztalni, hogy a községfejlesztési létesítmények mellett, majd minden helyen előbbre léptek a földművesszövetkezeti vendéglátóipar korszerűsítésében. Egyre több újjáalakított vendéglő, vagy hangulatos cukrászda várja ezeken a helyeken a látogatót. Okkal merül fel így a kérdés, hiszen több • példa van az összehasonlításra: — Miért nem tesznek többet a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat vezetői, hogy a bajai üzlethálózatban is vendégmarasztaló légkör teremtődjön? Több kisvendéglőből csak egyet említek — az Aranypontyot. Más is meggyőződhet róla, hogy a látvány, ami itt fogadja a vendéget, inkább taszító, mint vonzó. Folés az esztétika tos, tisztátalan térítők az asztalokon. Az ablakfüggönyölfi piszkosak, ráadásul a légyregiment csak úgy zümmög. Sőt, hozzátehetjük, hogy az egyébként híres bajai halászlé minősége is egyre több kívánnivalót hagy maga után. Egyszóval még a törzsvendégnek is elmegy a kedve attól* hogy rendszeresen ide járjon. Nekem pedig pesti vendégeim előtt kellett szégyenkeznem, hogv ilyen helyre invitáltam őket halászlét fogyasztani. A vendég a figyelmes kiszolgálás mellett jó minőségű ételt igényel. Szépérzékünknek pedig a rend és tisztaság felel meg. Remélem, ez a pár sor is segít a vállalat vezetőinek, hogy a város közepén levő vendéglőben kulturáltabb körülményeket teremtsenek. Alszegi József Az első Üdülés A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez és üdüléshez való jogát. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya 46. §-ának 1. pontja.) Verőfényes nyári reggel volt, amikor Greksa Lajos, a Kecskeméti Cipőgyár ifjúmunkása és felesége átnyújtotta beutalóját a Nógrádverőcei Ifjúsági Üdülőtábor vezetőjének. Az utazás alatt az asszonyka gyakran mondta: — Jól kipihenjük magunkat. A férjnek pedig Studer Béla KISZ-titkár szavai jártak az eszében: — Menjetek el, soha nem fogjátok elfelejteni az ott eltöltött két hetet. Hét évi házasságuk alatt sokszor szóbakerült: jó lenne a Balaton mellett, vagy az ország más szép táján két hétig gondtalanul üdülni. De az első évben, mert bútorra kellett a pénz. A bútor után jelentkezett a „trónörökös”: megszületett Lajoska. — Majd ha nagyobb lesz, akkor megyünk... — ígérgették maguknak. Mire a fiúcska nagyobb lett, új testvér jelentkezett: Éviké. így aztán ő borította fel egy időre a költségvetést. Az idén esti beszélgetés közben az asszonyka megemlítette: — A vizsgák megviseltek, nagy szükségem lenne pihenésre. — A férj megértőén bólintott: — HoíJják a dohányt Szerzünk beutalót. Másnap felkereste az üzemi bizottságnál Fazekas Lászlót. Csak Nógrádverőcére tudok családi beutalót adni — válaszolt a titkár. — Nem baj, elmegyünk mi oda is. — S nem bánták meg, hogy így döntöttek. Amikor a barátoki ismerősök társaságában szóba- került: ki hol töltötte évi szabadságát, áradozva beszélnek a felejthetetlen nógrádveröcei napokról. Hegymászás, kirándulás Vi- segrádra, Esztergomba, felfrissülés a Duna hús vizében, horgászás, csónakázás tarkították a napi programot Amikor pedig beesteledett, az ifjúsági üdülőtábor magyar és külföldi egyetemistái adtak szórakoztató műsort. Lengyelek, németek, franciák, bolgárok, oroszok és magyar fiatalok kötöttek meghitt barátságot. Az első hét szokatlan volt, a második pedig gyorsan múlt — forgatja vissza az idő kerekét Greksa Lajos. Közben megérkezett a nagymama a kis Lajos- kával: — Kipihenve, tele szép emlékekkel jött haza a család Nógrádverőcéröl. — Ha meglesz a motorom, ide még egyszer eljövök — fo- gadkozik Greksa Lajos. Venesz Károly kisszállás! Szabadság Ter,,Megérett” a szabolcsi dohány a kis SVettel,Öcjein'1Képankiin 3 "fedett termést hordjak a pajtába Somoskovi Imre és Tenovai Lajosné tsz- gazdak. Nem panaszkodhatnak a termésre, holdanként 15 mázsával fizet a ..füstölnivaló”.
