Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

lafi2. augusztus 19, vasárnap 5. oldal *■ Uj élet, új emberek Hartán* Irta: V. Gerasximov, a Pravda budapesti tudósítója Már felbukkannak előttünk a hartai Lenin Termelőszövet­kezet új kőépületei. Az út mellett, ameddig a szem ellát, szétdobált házak — ez volt a múlt. A tanyavilág­ban élő emberek gyengék vol­tak, mint a homokszem. Ami­kor összefogtak, s megkapták a baráti segítséget, erősek lettek. Bíztak magukban és ügyük győ­zelmében. A magyar falu új életéről és arról, hogy az emberek ho­gyan változtak meg, a Lenin Termelőszövetkezet elnökével, Oláh Pállal és a párttitkárral, Tiboldi Jánossal beszélgetünk. Kitűnő pilóta — Ismerkedjenek meg, Sza­bó Ferenc, a mi legjobb trak- loristánk — mondja Oláh Pál. Széles vállú fiatalember Sza­bó Ferenc, vidám, mosolygó szemekkel. Ellenzés sapkában áll előttünk, amely félrevág­va még barátságosabbá teszi az arcát. Az ilyen sapkák tu­lajdonosait, sofőröket, trakto­rosokat Magyarországon piló­tának nevezik. — Szabó Ferenc kitűnő „pi­lóta” — így az elnök, és büsz­kén néz a magas fiúra. A trak­toristák versenyén, amelyben részt vettek az ország összes termelőszövetkezetei, a máso­dik lett. A Gagarinról elneve­zett szocialista brigád tagia. —' Bátran vezette traktorát a hóviharban, amikor ez év már­ciusában a hóakadályok miatt megrekedt a közlekedés az or­szágutakon és 120 kilométerre Hartától elásta magát a ter­melőszövetkezet rakománya, — magyarázza Tiboldi János. — Szabó Ferenc az első volt, aki segítséget adott. A Gagarin-brigádnak van egy bőrkötéses naplója. Szabó Ferenc megmutatja. Sok min­denről szó van ebben, amely ma megszépíti a parasztok éle­tét. Szól az új ember kialaku­lásáról, a jobb életről. A be­csületes munka, az újítások, a segítségadás, az elvtársiasság a jellemzője ma már a termelő- szövetkezetben dolgozó paraszt­ságnak. Mesél a napló mezsgyénél és odakiáltott neki: — Mit akadékoskodsz te ezzel a darabbal a termelőszövetke­zetnek. Magad is öröm nélkül élsz és minket is csak zavarsz. De nemcsak a föld fiatalo­dott, az emberek is fiatalodtak. Horváth Istvánná, régen cseléd volt, a nehéz munka meggör- nyesztette. De most Szabó Fe­renc alig ismeri meg a volt cselédet, olyan magasra „tart­ja a fejét”. Néha esténként bement az új klubba, gyönyörködött a táncolókban, de ő nem táncolt. Nem szívesen látogatta a klu­bot, mert azt a termelőszövet­kezeti gazdák társadalmi mun­kában építették és ebben ő nem vett részt. Egyszer betévedt hozzá a kö­zös gazdaság párttitkára, Ti­boldi János. Beszélgetés közben mellesleg megemlítette, hogy a faluból gépészképző tanfolyam­ra több parasztot küldenek el. Szabó Ferenc kérve kérte a párttitkárt, küldjék el őt is, mert nagyon szeretne a terme­lőszövetkezetben dolgozni. Bevitte a két derest a közös­be, de az istállóban mégis ha­gyott egy alig észrevehető fel­írást: Szabó Ferenc lovai. Százan visszajöttek Azokban az években, ami­kor a párt a mezőgazdaság szo­cialista átszervezését tűzte ki célul, voltak, akik ezt megvaló- síthatatlannak látták. A párt­nak harcolni kellett olyan né­zetek ellen, amelyek fékezni akarták az ország mezőgazda­ságának fejlődését. Az élet azonban bebizonyította a kitű­zött tervek realitását. Fokoza­tosan megerősödtek az új szo­cialista viszonyok és többszörö­sen kiállták a próbát. Harta parasztjai jól emlé­keznek arra, hogy nemrég a faluba jött egy komor tekinte­tű férfi, aki mindig lesütöV szemekkel járt. Néhány évvel ezelőtt nem akart belépni a kö­zösbe és elment városba dol­gozni. Múltak az évek és visz- szatért. Nemcsak ő, de több mint száz ember jött vissza a faluba és lépett be a Lenin Ter­melőszövetkezetbe. Szabó Ferenc visszatérve az iskoláról, traktoros lett. Frei András mindenben segítségére volt. Megbarátkoztak. Szabó Ferenc jól dolgozik és a szö­vetkezetben ezermesternek hív­ják. Javasolták egyszer neki, hogy olvasson a Szovjetunió­ban dolgozó kommunista mun­kabrigádokról. — Nálunk az iparban vannak szocialista bri­gádok, mi is szervezhetnénk ilyet, mondta Frei András és odanyújtotta Szabó Ferencnek a Népszabadság egyik számát. Szocialista brigádok Azóta a Lenin Termelőszö­vetkezetben az említett Gaga­rin szocialista brigádon kívül még három brigád küzd ezért a címért. Minden brigádban naplót vezetnek, ahova a szá­mok mellett beírják a kiemel­kedő terméseredményeket, a vállalásokat, a tanulásban el­ért sikereket és azt, hogyan válnak munkájuk igazi meste­reivé. Vannak sorok, amelyek­ben az új szocialista ember ki­alakulásáról, mint a brigád alapvető céljáról írnak. Tiboldi János ceruzával alá­húzza ezeket a mondatokat. — A szocialista munkabrigád címért való verseny — ma­gyarázza — egyre több szövet­kezeti gazdát ragad magával. A Gagarin-brigád tagjai az elsők, akik a jelenlegi 14 ezer mezőgazdasági brigádból har­cot indítottak ezért a címért az országban. Most, az MSZMP VIII. kongresszusa előtt min­den brigád új vállalásokat tesz és versenyre hívták ki a szom­szédos termelőszövetkezetek gazdáit is. Nap nap után erősödik a nagy termelőszövetkezeti csa­lád Magyarországon. Minden közös gazdaságban tudnák me­sélni a maguk Szabó Feren- ceiről és arról, hogy az utóbbi időben milyen hatalmas válto­zás történt a mezőgazdaságban és abban, hogy a parasztembe­rek között új viszony kovácso- lódott ki. MUNKA KÖZBEN Majoros Erika az első gimnázium el­végzése után a Ba­jai Ruhagyárba kérte felvételét. Még az általános iskolába járt, ami­kor szűnni nem akaróan melengette azt a gondolatot, hogy üzemben dol­gozik, szakmunkás lesz. Azóta már két esztendő telt el. Nem sok idő, de pontosan elegendő arra, hogy bebizo­nyosodjék: Majoros Erika végérvénye­sen élethivatásának választotta a var­rást. Mint minden, ez sem ment köny- nyen. Nagyon so­kat köszönhet a körülötte dolgozó gyakorlott munká­soknak: Ekkert Im- rénének, Lakatos Istvánnénak és Pauk Józsefnének. Segítséggel és a sa­ját szorgalmával el­érte, hogy már te­kintélynek számít a fehérnemű gyár­tásában. Majoros Erika te­hát „szemrevaló” lett az üzemben, nemcsak azért* mert szép és meg­nyerő külsejű, el­sősorban azért, mert ahová teszik, jól megállja a helyét Azok közé tartozik, akik a normát rendszeresen túltel­jesítik. És hogy a KISZ-szervezet tag­ja, az abban is megnyilvánul, hogy az utóbbi 10 nap­ban a VIII. párt- kongresszus tiszte­letére indított ver­seny során 121 szá­zalékot ért el. íme két bejegyzés: „Az MSZMP VIII. kong­resszusa tiszteletére vállaljuk, hogy a havi tervet 120—130 százalékra teljesítjük”. „Ma este mindannyian együtt dolgoztunk az építkezésen. Rö­videsen kész lesz brigádunk egyik tagjának, Spiegel Fe­rencnek a háza.” Egy bejegyzés különösen ér­dekelt engem: „Baleset tör­tént, az üzemanyag meggyul­ladt. A tűz oltásában Frei And­rás égési sebeket szenvedett.” És egy pár lappal, később: „Frei András betegsége idején barátja. Szabó Ferenc az ő nor­máját is teljesítette.” Szabó Ferenc fiatal termelő­szövetkezeti gazda. Nem egy­szerű az életútja — mondja Tiboldi János és lassan lapoz­za a naplót. Apja a halálos ágvon ezt mondta: — őrizd a földet! Fe­renc igyekezett is ezt tenni. A nap égette az arcán a bőrt, az izzadság marta a szemét és testét, a kéz elhalt, amikor az ekeszarvát, fogta, a hajnalt hajnal váltotta fel. de a mun­ka nem hozott sem boldogsá­got, sem oénzt. Fiata'odik az ember és aföld Amikor a termelőszövetkezet határához megjelentek az első gépek. sokáig nézegette az ügyes és gyors munkát, ame­lyet azok végeztek. Belső irigy­séggel tanulmányozta, hogy mi­lyen gvorsan fiatalodik a föld kö’-ös-körül. De ez, termelőszövetkezet5 föld volt. Frei András az egyik traktor vezetője egyszer megállt a »Megjelent a Pravda augusztus 3-t számában. Még a tavasszal írtam róla, hogy a ZIM Kecskeméti Gyáregységében új alapokra helyezték a szocialista munkaversenyt. A változás lényege, hogy az üzem minden dolgozója tudja: mennyi öntvényt, hány darab fürdőkádat és más egészségügyi be­rendezést vár tőle a gyáregység vezető­sége. Fél éve már, hogy így. folyik a mun­ka, s ez módot ad annak éx-tékelésére — bevált-e a vetélkedés új formája? Igyekszem kerülni a termelési statiszti­kát. Egyes adatok közlését mégsem mel­lőzhetem, hisz nélkülük hamis képet tük­rözne az üzemi riport. A gyáregységnek nincsenek kiugró teljesítményei. Nem hajhásszák a százalékokat. A vezetők már a tervkészítés kezdetén megbeszélték a dolgozókkal; hogyan lehet azt a legkedve­zőbben teljesíteni; hogyan lehet még Job­ban takarékoskodni az anyaggal, idővel; hogyan lehet fokozni a termelékenység növekedésének ütemét, s vele növelni a gazdaságosan exportálható áruk arányát. Vagyis a verseny itt az üzem előtt álló legfontosabb tervfeladatokra irányul. — Célkitűzéseink ezért reálisak — mondja Szabó Lajos főmérnök —. Ezért bír nálunk olyan nagy jelentőséggel min­den egyes százalékos túlteljesítés. Íme ennek egy-két bizonysága: Fő ter­mékükből, a fürdőkádból 8 száza­lékkal többet gyártottak, mint ta­valy ilyenkor. Közben 5,5 százalékkal növelték a termelékenységet, s 0,66 szá­zalékkal sikerült csökkenteni a gyártási selejtet. De van, ami még ennél is szeb­ben beszél. Nem szeretem a nagy szava­kat. Most mégis ezt kell írnom jellem­zőül: A munkások hősiessége. Valamikor magam is hasonló szakmában dolgoztam, hőtokádó kemencék előtt. Tudom, hogy itt nem szabad fukarkodni a dicsérettel, hi­szen a sokatmondó szavak sem érzékelte­tik eléggé, mit is jelent rekkenő nyárban formálni, zománcozni az izzó anyagot. Mert a hűs vizű fürdőkád tűzben születik. — Nagy vetélkedés az kérem, amikor a dolgozónak előbb önmagát kell legyőzni. Sok esetben emberfelettinek mondható a mi munkásaink helytállása — hangsú­lyozza Zolnai Imre igazgató. — Ez adja WíUUed'Sk gyárunkban a munkaverseny igazi érté­két. Az újságok gyakran írnak mostaná­ban a kánikuláról. Közlik, hogy 34—35 fokon tetőzött a hőhullám. Az emberek szédülnek a melegtől. Talpalatnyi hely sincs a strandokon. De mi ez hozzánk ké­pest?! Brigádjaink 60—70 fokos hőségben, agyatforraló melegben versenyeznek ilyen­kor, hogy folyamatosan elégíthessük ki az építők meg a külkereskedelem igényeit. — Nyilván más itt a verseny értéke­lése is? — válaszként paksamétát tesz elém. Meggyőző dokumentumot olvasok: „Dicsérő levél. A Vili. pártkongresszus tiszteletére in­dított munkaversenyben, a termelés te­rén elért kimagasló és eredményes mun­kájukért, valamint a munkafegyelem és a technológiai fegyelem betartásánál tanúsí­tott példamutató magatartásukért dicsé­retben részesítem. Jó munkájukért köszö­netét mondok és kérem, hogy fegyelme­zett magatartásukkal elért kiváló eredmé­nyüket a jövőben is tartsák meg.” — Nem afféle sablon ez, hanem a leg­jobb vetélkedők erkölcsi elismerése, amit a vezetőség majd pénzre vált a legköze­lebbi jutalmazásnál. Nyolcvan brigád versenyez a gyáregy­ségben, de alig tízen kaptak ilyen levelet második negyedévi munkájukért. Egyik közülük Lédeczy Jenő kádformázó brigád­ja. Nevük első helyen szerepel a gyár­egység jövendő múzeumában, ök formál­ták az államosítás óta készült 500 ezredik fürdőkádat, s ma is elsők a versenyben. Vezetőjük és három társa: Kasza Gábor. Kovács József és Szabó Károly ezer für­dőkádat formáltak negyedév alatt, öntö­dei selejtjük a megengedett 7—8 százalék­kal szemben, alig érte el a 3 százalékot, s annyi anyagot takarítottak meg, ami 15 fürdőkád készítéséhez elegendő. Szakad róluk az izzadság. Az emberre szinte ráül a rekkenő meleg. Az öntés még nem kezdődött s a hőmérő mégis halad az 50 fok felé. Beszélgetésre sajnos. nincs idő. Ilyen hőségben gyorsan szárad a homok. Ez diktálja a tempót, összehan­golt minden mozdulat. Alakul, simul az öntőhomok a fürdőkád végleges formája. Aztán még egy ellenőrzés, de utána is alig egy perc marad a szóváltásra. — Mi a sikerük titka — kíváncsiskodom. — A fegyelem, a technológia szigorú betartása, az összeszokottság, meg az én tízéves brigádvezetői tapasztalatom. Sok­mindent megfigyeltünk ennyi idő alatt. Tudjuk melyek a gyakori hibák, s igyek­szünk elkerülni azokat. Nem titok ez. Inkább szorgalom és figyelem dolga. Több ideje nincs a számomra, de úgy érzem, egy perc alatt is sokat mondott. A zománcozó üzemben Károly Imrét keresem. A vetélkedő brigádok között, övé itt az elsőség. A 4-es kemencéhez ka­lauzolnak. Itt dolgozik Mezei Mihállyal és Tóth Ferenccel. Vibrál körülöttük a levegő, akár a délibáb. Süti az ember sze­mét a hőség. Percek alatt változik az in- gem^színe. Árnyékban 31 fokot jelez a hő­mérő. Károly Imre kemencéiében 900 fok felett izzik a fürdőkád. Nyolc méterre a kemencétől 62 fok van. Mikor peA’g fel­gördül a kemence zárólapia. percek alatt 70 fokos lesz a levegő. Ember legyen, aki itt helytáll. .. — Nem meleg ez már — mondja be­mutatkozás után Károly Imre — hanem pokoli hőség. Látom, maga is csuromvíz már. pedig tíz perce sincs itt. Kénzelie el ezt hat órán keresztül... — elhallgat, vizes szivaccsal törli testét, majd foly­tatja. — Valósággal szenvedünk ebben a forróságban. — És a vetélkedés — kérdem a tárgy­ra térve. — Az is a hőségben születik, mint a fürdőkád, — majd büszkén hozzáteszi — tartjuk az első helvet Átlagunk 103—104 százalék. Száz kádból vedig 85 az első­osztályú. Ráadásul 33 kádat megtakarí­tott púderból zománcoztunk. Csak múlna már a hőség. Akkor még jobb lesz az eredményünk. Hasonló hozzájuk a többi brigád is. Vetélkedők, akik minden dicséretet meg­érdemelnek. Sándor Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom