Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-18 / 193. szám
GONDOLATOK A LEL ÉLTÁRBAN Nyári pillanatképek Miközben szerte a határban lelkesen és gyorsan halad a mim. ka, zümmögnek a cséplőgépek, fenn a toronyban, messzclátójáí a szeme elé emelve vigyázza a környéket a tűzvédelmi szolgálat ügyeletese. Egy-egy váratlan tűzesetnél sok múlik a gyors segítségen. Ez aztán egy jószivű állatbarát kocsis, nemcsak magára, de lovaira is gondol. Felhasználja az utcai öntözőcsövet és azzal locsolja meg segítőtársait, hogy felfrissítse őket. (Tóth Sándor felvételei.) Felvásárlási egyeztető bizottságok alakulnak RÉGI ŰJSÁGOK közt böngészgetek a kecskeméti levéltárban. Évfolyamok szépen bekötve, rendben sorakoznak a polcon, csak „ügyiratok” itt, olyanok mint a sokezer egyéb levéltári anyag. Aztán felnyitja valamelyik köteget az ember cs hirtelen megcsapja egy korszak levegője. Harsogó riportcímek és szolid kis tudósítások... Emlékek, az emlékezet mélyére szorult gyermekkori emlékek rohannak meg hirtelen, összebor- zongok, s lopva feltekintek, nem vette-e észre furcsa viselkedésemet a levéltár csendes őre. De az csak lapozza az aktákat, s én újra belemélyedek az új- ságkötegbe, amely az 1939-es esztendő kecskeméti eseményeit leheli felém. „Téli melegedőt! — Hajléktalanok az utcán, a városháza folyosóin. — Az országút vándorai hóban-fagyban” — kiáltja a nagybetűs cím a január 2-i lapszám harmadik oldalán. S utána a riport szövege: „Kecskemét nélkülöz egy rendkívül nagy fontosságú szociális intézményt: éjjeli szállással egy bekapcsolt melegedő helyiséget. Kap nap után megdöbbentő, szivet elszomorító jelenséget látunk a városháza oldalfolyosóin. Toprongyos öregek, megkékült testű koldúsgyerekek fürtként borulnak a folyosó fűtőtestjeire és a vashoz szorítva igyekeznek felmelegedni, a vérkeringést megindítani kezükben, lábukban. Lopják, habzsolják a meleget. . .* MAGAM ELŐTT látom a képet, s már nem elégít ki — ami akkor talán fel sem tűnt volna, ha olvasom —, hogy ez ellen néhány melegedő, amolyan gor- kiji „éjjeli menedékhely” létesítését javasolja a cikk írója Vajon enyhített volna-e ez a tömegnyomoron, s változtatott volna-e valamit a baj alapvető okán? LAPOZGATOM a sárguló újságoldalakat. Nem sok vigasztalót kedvderítőt talál bennük az ember. No, talán ez érdekes, humoros írás: „Sztrájkol a gólya!” — mondja a cím. S olvasom: „Sztrájkol a kecskeméti gólya! És rögtön meg is mondjuk, miért! Nézzünk be a szegény családok dohos, tüdőbajcsírás, hideg szobáiba, sárfészkeibe: szenny, piszok, serdülő gyermekek, szalmán fetrengő csecsemők, haldokló aggok szemeláttá- ra folyik a házaspár élete. Nincs tej, cukor! Nincs kórház! Nincs társadalmi megértés!... lassan már az éhező gyermekek sírása is elcsitul...” MEGRENDÍTŐ sorok ezek, még akkor is, ha a cikkíró megint csak nem jut tovább annál, hogy a társadalom lelkiismere- tére apelláljon. „Hol nyaraljon a kecskeméti munkás?” — kérdezd következő riportjában a helyi lap egyik cikkírója. S azon kesereg, hogy a „Tisza és a szikrai Tőserdő az igen magas vasúti jegy miatt elérhetetlen álom” a munkásembereknek. Barakkok, kiránduló színek építését javasolja, s ettől reméli a munkások üdültetésének megoldását. Testvéri segítséget kér, s a keresztényi érzésre hivatkozik valami jobb reményében. S amikor a mostani újságíróban feléled a hajdani kolléga iránti megbecsülés, a „harcos toll” jelzője is eszébe villan, egyszer csak elkanyarodnak a megrázó riportok a szociális demagógia mezejére. A cikkíró a fajvédő eszmék tollnokává lép elő, s ezektől reméli a megoldást. S aztán elmaradnák a reális képet legalább illusztráló riportok is, elönti az újságot a háborús uszítás, a soviniszta gyűlölködés vad szele... Ezek közt már nincs mit keresgélnie a hajdani életet, a munkástömegek életét is visszaidéző, s gyermekkori emlékeit felfrissítő mai toliforgatónak. Lassan becsukom az újságkö- teget, s még a régi időket — alig két évtizede múlt! — idézem gondolatban. Könnyen kívánkozna az összehasonlítás, de most valahogy „olcsó fogásnak” érzem. Egy kicsit el is csépeltük ezt már, néha nagyobb széllel, mint amilyen elemző, mélyre szántó tartalommal. MOST CSUPÁN egy gondolat jut eszembe, egy kicsit túllépve saját korlátáinkon: miért gondolják a mi gyermekeink olykor, ha elvétve iskolában vagy családi körben múltat idézünk, hogy ez csak „unalmas rágódás”, az öregek képzelődése, „kérődzése”, amolyan anekdotá- zás féle? Hiszen íme a korabeli tanúk állítják — emlékezőtehetségünket mintegy kisegítve — írásban is mindazt, amit mi néha olyan félszegen dadogunk el nekik, mintha régi rongyos ruháinkat rejtegetnénk. Talán bennünk, a múltat idézőkben van a hiba? Mert miközben az élet legsimább köveit igyekszünk fiaink, lányaink lába elé rakni, nem hívjuk fel figyelmüket a még ma is leselkedő göröngyökre?... Meggyőződésem — s lehet, furcsán hat éppen egy ilyen alkalmi böngészgetéshez kapcsolni mindezt —, hogy csak a kemény munkában edzett, s az élet nehézségeit is megismerő ifjúság képes megérteni apáik küzdelmes, sok áldozattal teli hajdani sorsát és a jövő igazi értelmét. NEM JÁRUNK rossz űton amikor a „szájbarágó” múltat idézés helyett az önálló gondolkozásra és arra neveljük őket, hogy maguk fedjék fel az ösz- szefüggést a múlt és jelen között. S talán ebben ez a kis kézen- fogó, „ismeretlen” témák megismerésére serkentő levéltári „bekukkantó” is segített valamit. F. Tóth Pál Az élelmezésügyi és a földművelésügyi miniszter — a kormánytól kapott felhatalmazás alapján — szabályozta a termelőszövetkezetek, valamint a termeltető és felvásárló vállalatok közötti szerződések alapján felmerülő vitás kérdések rendezésének módját között olyan egyezség jöjjön létre, amely a hatályos jogszabályokkal nem ellentétes és alkalmas arra, hogy a vitás kérdés bírósági eldöntését szükségül enné tegye. Amennyiten az egyeztetési elírás során egyezség nem jön létre, vagy a létrejött egyezséoooooooocoooooooooccooooooooooooooc Másodnővényeket is öntőinek a Tisza menti termelőszövetkezetekben „A kis rabszolgákról..'. Az „egylóerős” mindenesgyerekekről, reggel 6-tól este 7-ig dolgozó kifutólányokról” szól a következő riport. „Az igavonó baromnál sanyarúbb helyzetük van a kifutógyermekeknek. Nem szabadna megengedni, hogy egyes üzemek fiatal, zsenge emberpalántákat kössenek a ko-sik elé, lovak helyett: tüdőbaj, csontvisszafejlődés, gyermekkorban aggkori kimerülés határáig hajszolják őket pár pengős havi javadalmazás fejében.” — Írja ar. újság, s ezzel zárja tanulságként: „Ide, ilyen mélyre, ilyen szomorú mezőre is le kell hajolnia a magyar kormánynak, a nemzet sorsáért aggódó nemes érzésű közönségnek.” Aztán a szellemi ínségmunka témája kerül sorra. Mint a cikk szerzője megállapítja: „A városházán dolgozó tisztviselők 35 százaléka szellemi ínségmunkás. Van már köztük olyan, aki 5—8 év óta a városházán tengődik, eszi az inségmunkások sovány, barna kenyerét abban a reményben, hogy a polgár mesteri kegy valamikor rá is sugárzik és kinevezik díjnoknak. Mint díjnok azután 10—14 év után ismét remélheti, hogy előrelép." Az jut eszembe e sorokat olvasva, hogy akadna-e száz mai fiatalból csak három is, aki meg tudná mondani, mit is jelent ez a szó: „ínségmunka’’? S van-e édesapa, aki néha segít tisztázni ilyen elavult, idejétmúlt fogalmakat gyermekével?... Hm, jutott-e eszembe eddig nekem is ilyesmi9... Talán „ünneprontásul volna? Semmi esetre sem. A kánikulai szárazságot a szántóföldeken elsősorban a má- sodvetemények sínylik meg. — Egyes közös gazdaságok azonban — amelyeknek erre adottságaiknál fogva módjuk van, mint pl. a tiszakécskeieknek — mesterségesen pótolják a hiányzó csapadékot. A négy tiszakécskei termelőszövetkezetben összesen 170 hold másodnövényt, jórészt kukoricát, silókukoricát öntöznek a Tiszából, összesen öt gépet üzemeltetnek, s ezek teljes mérvű kihasználása révén mód van a paradicsom és a paprika öntözésére is. A folyóból emelik át a vizet a lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet lucerna és silókukorica tábláira is. Ez a szövetkezeti gazdaság ugyanis nemrég kapott két új nagy teljesítményű öntözőgépet. Ezek szerint a szerződések teljesítésével kapcsolatban felmerülő esetleges vitás kérdéseknél a megegyezés elősegítésére felvásárlási egyeztető bizottságokat kell szervezni. Ezeket a fővárosban, a megyei jogú városokban és a járásokban hozzák létre. Kimondja a rendelet, hogy a szerződésből származó igény bíróság előtti érvényesítését megelőzően — egyezség megkísérlése végett — az egyeztető bizottsági eljárást le kell folytatni. Az eljárást a feleik bármelyike kezdeményezheti. Az eljárásnak arra kell irányulnia, hogy a felek Koldulás — tandíjra A hatóságok „jó indulata” lehetővé tette a nyugat-berlini festőművész-növendékeknek az utcai kéregetést. Forgalmas sarkokon színes krétákkal rajzokat készítenek az utca kövezetére. A rajz mellett „tandíjra”, felirattal doboz van kitéve, s a járókelők ebbe dobják adományaikat. (MTI Külföldi Képszolgálat.) get valamelyik fél nem tartja meg. az érdekelt felek bárme- 'yike a bíróság előtt érvényesítheti igényét. Az egyeztető bizottságok működésének részletes szabályait az élelmezésügyi és a földművelésügyi miniszter utasításban d;|a ki. Víz alatt úszta át a La Manche csatornát Elsőnek az amerikai Fred Balthasar úszta át víz alatt a La Manche-csatornát. Ezt a teljesítményt nemrég megismételte a brit Simon Patterson. A 20' éves Patterson 13 óra 50 perc alatt jutott el a francia parttól Doverig. Útközben hozzá volt kötve a kísérő hajóhoz és oxigénálarcot viselt. * 'OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO OOOOOOOOOQ PETŐFI NEPE 5 Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Ktskun megve! Bizottsága ás a megyei tanács lapja, átszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja! 5 PetőP Nép? Lapkiadó Vállalat. ; “lelöe kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: K-cskemét Széchenyi tér l. száma Szerkesztőig! telefonközpont! 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-68. Kiadóhivatal: Kecském4» Szabadkáé tér 1/a Telefon: 17-09. Terleszt! a Magyar Posta. Előfizethető: s helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. 'W.oue V- ■ --„arra ’S forint. Ba.'S C-K'iO ÍIlrg.v-1 V. HOB V. Kecskemét. — Telefons U-85j
