Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-19 / 194. szám

XVTT. ÉVFOLYAM, 194. SZÄM Ära 80 fillér 1962. AUG. 19, VASÁRNAP VHág proletárjai. egyesüljetek! A néphatalom ünnepe Az Alkotmány ünnepe abba az idő­szakba esik, amikor mindössze bárom hónap választ el bennünket a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kcxngresz- szusától. Amióta népköztársaságunk alaptörvénye, az alkotmány megszüle­tett, augusztus 20-án minden esztendő­ben összegezzük, milyen vívmányokkal gazdagodott hazánk. Az idei számvetés részét képezi annak a minden területet átfogó és értékelő nagy munkának, amelyet a közeljövőben — a kongresszus előtt — a városi, a járási és a me­gyei pártértekezletek végeznek el. Az idei Alkotmány ünnep azonban egy másik színnel is gazdagodott: a szocialista tudomány kivételes felké­szültsége példájaként először az embe­riség történelmében szovjet űrhajók kö­telékben napokon át keringtek a világ­űrben. Az emberek az egész földkerek­ségen nagy tisztelettel és elismeréssel esaodálták a kommunizmust építő és a békét oltalmazó ember újabb diadalát. A mi népünk is az öröm és a győzelem érzéseivel nyugtázta Nyikolajev és Po- povics hősiességét, és hitet, bátorítást, merített ama történelmi küldetéséhez, hogy sikeresen továbbépítse a szocia­lista társadalmi rendet. Ez az évekkel ezelőtt még szinte hihetetlennek tűnő száguldás a csillagok felé szimbolizálja, de valóságosán is érzékelteti azokat a magasságokat, ahová szocialista hazánk, de az egész szocialista világrendszer nap mint nap előretör, Amikor számvetést teszünk, sohasem mulaszthatjuk el idézni az alkomány kitételét: Minden hatalom a dolgozó népé. Grandiózus történelmi előrelépés volt ez a fasizmus igájából felszabadult nép számára. S bár azóta ide s tova két évtized télt el, mégis minduntalan fel­bukkan a múlt, hogy emlékezve jobban becsüljük jelenünket, hogy még hatá­rozottabb tudatossággal dolgozzunk jö­vőnkért. hogy a felnövő új generáció is tudja és ne feledje, hogy apáik a nyo­mor, a kilátástalanság és a jogfosztott- ság letűnt világából jöttek. S hogy min­den hatalom a dolgozó népé, jól bizo­nyítják a minden téren ugrászerű fej­lődés eredményei, s nemkülönben az a szenvedélyes fellépés, ahogyan népünk megvédte hatalmát az ellenforradalom gálád támadásától. Ha volna valaki, aki nyugati receptre támaszkodik a nép­hatalom jellegét illetően, legyen szá­mára meggyőző parasztságunk ama sors­döntő lépése, amellyel a kisparcellákat a nagyüzemi összefogás alapjaira he­lyezte. Ezzel a mezőgazdaság, de az egész népgazdaság fejlődésének olyan feltételei születtek meg, amelyek az elkövetkező években a gyorsabb fejlő­dést teszik lehetővé. Megyénk politikai, gazdasági és tár­sadalmi életében megoldottuk a VII. kongresszuson a szocializmus építésé­nek meggyorsítására megjelölt tenni­valókat, s egyben végrehajtottuk a me­gyei pártértekezlet határozatát is, amely kimondja: „A párt, a kommunisták cél­tudatos és következetes munkája szük­séges ahhoz, hogy megyénkben is nö­veljük, erősítsük a szocializmus gazda­sági alapjait, jobbá tegyük a dolgozók életét, formáljuk a dolgozók szocialista életszemléletét.” A fejlődés országszerte és megyénk­ben is magabiztos és egészséges. Egész­séges, mert a párt erős és egységes. Az a politika, amelyet pártunk immár hat esztendeje folytat, ingadozásoktól és tor­zításoktól mentes marxista—leninista politika, olyan politika, amely figye­lembe veszi hazánk — és ezen belül megyénk — adottságait, kifejezi népünk legfontosabb igényeit, összefogja a nép erőit és széles milliók támogatásával valósul meg. Ez a politika felkeltette az egész nép érdeklődését, kiváltotta lel­kesedését és megszerezte egyetértését. Ez a politika bizalmat ébresztett az egész népben, ami alapvető kelléke lett sikereinknek. Pártunk kongresszusa minden bizonnyal ezt a politikát hagyja jóvá, hiszen ez a politika az élet min­den területén beigazolta életrevalósá­gát A jövőben is a bizalom erősítése és állandó táplálása az egyik legfontosabb ismérv a néppel való teljes összeforrott- ság megteremtéséhez. Így lesz szikla­szilárddá az alkotmány egész szellemét tápláló meghatározás: minden hatalom a dolgozó népé. Ha politikai, gazdasági és társadalmi értelemben a munkáshatalom kivívása, megvédése, a szocialista népgazdaság megteremtése, a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése a legnagyobb vív­mány, akkor — persze mindezektől nem elválaszthatóan — hadd mondjuk meg. hogy emberi értelemben a legnagvobb vívmány az, hogy szocialista rendünk­ben mindennek középpontja, értelme és célja az alkotó ember. Ez természetesen fakad a társadalmi rend lényegéből, mélységes humanizmusából. Az embe­ren múlik minden. Az ember a döntő tényező szocialista társadalmi rendünk teljes felépítésében, s benne rejlenek a legfőbb tartalékok ahhoz, hogy még iramosabban léphessünk előre. Minden­nek feltárása, tudatos tevékenységre serkentése, a szocialista építés sorom­pójába való állítása hatalmas eredmé­nyekkel kecsegtet. Az ember azonban nemcsak legfőbb tényezője a szocialista építésnek, hanem első számú és egyetlen haszonélvezője is. Az ember érdekében fejezzük be megyénk teljes villamosítását, érte épí­tünk napközit, bölcsődét, iskolát, für­dőt, művelődési otthont, kórházat és létesítünk üdítő parkokat. Végeláthatat­lan az apró-nagyobb tennivaló, hogy fokozatosan, az igényeket mindig szem előtt tartva eleget tegyünk a szocializ­must alkotó ember körülményei for­málásának. Az országos és a megyei pártpolitika tengelyében a második ötéves terv fel­adatainak megvalósítása áll. Iparunk kötelezettsége, a termelékeny­ség és a minőség kedvezőbb alakulása és városokban, nagyobb községekben a foglalkoztatottság lehetőségeinek növe­lése, a tanácsi és szövetkezeti iparban a lakosság szolgáltatási igényeinek ki­elégítése. A mezőgazdaság tennivalóit messze előretekintően a Központi Bizottság márciusi határozata szabta meg, amely­nek lényege: fokozatosan világszínvo­nalra emelni a mezőgazdasági terme­lést, megszilárdítani, belterjes, jól szer­vezett, magas színvonalon dolgozó nagy­üzemekké fejleszteni a termelőszövet­kezeteket. Legértéktelenebb homokos területeinket a „futóhomokból arany­homok” program keretében a legtöbb értéket adó szőlő- és gyümölcstelepítés­sel hasznosítjuk. Nagy gondot fordítunk a zöldségtermesztésre, az öntözésre, a homoki szántóföldek legnagyobb ered­ménnyel járó művelésére és az állat- tenyésztésre. Terveinknek megvannak a biztosíté­kai. Munkásosztályunk teljes erejével, szívével-lel kével a szocialista építésen munkálkodik. A szocialista brigádmoz­galom méreteinek terebélvesedése, a versenyzés fellendülése, a VIII. kong­resszus tiszteletére tett felajánlások megvalósítása mind-mind arra vall, hogy munkásosztályunk harcos, tapasz­talt és nagy célokra törő vezető ereje társadalmi rendünknek. Termelőszövetkezeti parasztságunk a szövetkezetek megszilárdításán munkál­kodik. Tizennégy évvel ezelőtt, éppen ezen a napon megyénkből hangzott el a felhívás a parasztság szövetkezetekbe szerveződésére. Milyen hatalmas utat tettünk meg azóta! Igaz, hogy a szö­vetkezet-szervezési munkában — mint ahogyan az egész gazdaságpolitikában — sok hiba követődött el, de az ellenfor­radalom leverése után, amikor győzel­mesen tért hódított a marxista agrár- politika, egész parasztságunk figyelme a szövetkezeti mozgalom felé fordult. S most az alkotmány célkitűzéseinek megfelelően először ünnepeljük úgy ezt a napot, hogy teljes mértékben győzött a mezőgazdaságban a szocializmus és megyénk mezőgazdasági területeinek is 94,8 százaléka a szocialista szektorhoz tartozik. Megoldottuk közben a kettős feladatot is és most már egyetlen ten­nivalóra, a mezőgazdasági termelés fel­lendítésére, a korszerű nagyüzemi ter­melés megszervezésére fordíthatjuk min­den erőnket. Ez a hatalmas történelmi siker az egész társadalom összefogásának kö­szönhető. Beigazolódott, hogy a paraszt­ság ezt a hatalmas történelmi előrelé­pést nem tudta volna önerejéből meg­oldani. A munkásosztály segítsége az éveken át tartó erkölcsi bátorításon túl a három év alatti 19 milliárdos jutta­tásból is jól érzékelhető. Megyénkben csupán az elmúlt esztendőben 241 mil­lió forintot tett ki a szövetkezetek épít­kezési beruházása. Ezzel párhuzamosan jól alakult a falusi lakosság kommuná­lis és szociális ellátottsága is, hiszen az 1958—1961 évek között 342 millió forint volt a községfejl'esztésre fordí­tott összeg, amelyből 113 millió a lakosság közvetlen hozzájárulása, és csaknem harminc millió forintos ösz- szegre rúgott a lakosság társadalmi munkája. Az ország a befektetések arányában sokat vár mezőgazdaságunktól. Ez év­ben megyénk mezőgazdasági termelé­sét 9.2 százalékkal, a felvásárlást 11,5 százalékkal kell emelni. Ehhez még na­gyon sok mindent meg kell oldani a nyári munkálatok befejezésétől az őszi betakarításig, a jövő évi kenyeret biz­tosító vetésekig és talaj munkákig, a felvásárlási tervek teljesítéséig. A szövetkezetekbe tömörülés egyben megteremtette gazdasági és társadalmi alapját annak, hogy fokozatosan kiala­kuljon az egységes paraszti osztály. Ebben nagy lendítő szerepe van a szö­vetkezetek megszilárdulásának, amely erősíti a szövetkezeti gazdák öntudatát és közösségi szemléletét. Ez természete­sen visszahat a szövetkezet erősödésére szervezettségére és mázsákban, hekto­literekben is mérhető. A szövetkezeti útra tért parasztság megerősítette a munkás-paraszt szövet­séget, amely szövetség szilárd alapja lett a társadalom valamennyi rétegét felölelő nemzeti egységnek. Szemlátomást megnövekedett az ér­telmiség szerepe. A szocialista építés hatalmas igényeket támaszt a tudomá­nyos színvonalú vezetést és hozzáértést illetően. Ez önmagában is jó mutatója a szocializmus minden társadalmi rend­del szemben magasabb rendűségének. Számunkra különösen nagy jelentőségű, hogy ha valamikor csak két-három em­ber volt „okos” a faluban, akkor ma már szerte a megyében az értelmiség jelentős csoportjai lelhetők fel. A falun dolgozó mezőgazdasági mérnök, orvos és állatorvos, pedagógus és patikus, számviteli szakember és jogász mun­kája egyre egybehangoltabban arra irá­nyul, hogy a falu végérvényesen meg­szabaduljon a múlt még el nem tűnt maradványaitól, hogy fellendüljön a mezőgazdasági termelés, a kulturális és társadalmi élet. s tartalmában és kül­sőségeiben is létrejöjjön á szocialista falu. Éppen ezért tántoríthatatlanul arra igyekszünk, hogy egész értelmiségünk szocialistává legyen, hogy értelmiségünk a marxizmus—leninizmus eszméivel fel­vértezetten, tudatosan szolgálja a szo­cialista építésű Pártunk a széles osztályszövetség ki­építésén és megszilárdításán fáradozik. Ennek eredményeként jött létre a mun­kások, parasztok, értelmiségiek és a városi kispolgárság tartós szövetsége. Ez teremt nagyszerű lehetőséget ahhoz, hogy a Hazafias Népfrontmozgalom ke­retében valamennyi társadalmi réteg összefogjon a szocialista építésre. Ezek az alapelvek rugózzák a párt azon a széles tömegek által is nagy elismerés­sel fogadott álláspontját, hogy a párt­funkció kivételével valamennyi tisztség pártonkívüliekkel is betölthető, ha a szocializmushoz való hűség mellett a hozzáértés és a rátermettség is adva van. Ugyanakkor, amikor arról szólunk, hogy a pártnak ez az egyedül igazsá­gos álláspontja nagy hatást váltott ki a dolgozó tömegekben, azt is meg kell mondanunk, hogy még nem minden kommunista érti és értelmezi helyesen ezt az álláspontot. Még mindig vannak olyanok, akik már időszerűtlen, vagy magukat lejárt jelszavakban és fogal­makban gondolkodnak és még most is úgy vélik, hogy „ebben az országban mindenért a kommunisták a felelősek”. Kétségtelen és. elvitathatatlan, hogv a párt vezető szerepe egyben nagy felelős­séggel is jár. De súlyos hiba lenne ezt a felelősséget nem megosztani a párton- kívüli milliókkal. További sikereink egyik kulcskérdése a gazdasági vezetés megjavítása. Arról egyre inkább nem lehet lemondani, hogy a vezetés legyen tudományosan megalapozott, előrelátó, döntései pon­tos számvetésre épüljenek. Az alkotmány leszögezi, hogy „a Ma­gvar Népköztársaság társadalmi rend­jének alapja a munka”. A munka tár­sadalmi rendünkben mindenki joga, de kötelessége is. A munka a szocialista erkölcs legfontosabb tétele. Csak a jól végzett munka jelenti az odaadást a szocializmus ügye iránt. Legyen tehát minden szocializmust építő ember sajá­tossága a kérlelhetetlenség a munkáju­kat csak ímmel-ámmal végzőkkel szem­ben. A munka legyen próbaköve az emberek rátermettségének és legyen értékelésük, mérlegelésük alapja is. A felszabadulás előtti időkben sokan, milliók arról álmodoztak, hogv majd egyszer a munka döntse el az emberek értékét. Ez az idő elérkezett és tényleg o jól végzett munka lehet és legyen megyénk egész társadalmi éleiének jel­lemzője Így készülünk jól a pári> értekezletekre és a pártkongresszusra, ígv épül gyorsan és gazdagon a szo­cializmus hazánkban. Weither Dinlel

Next

/
Oldalképek
Tartalom