Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-22 / 170. szám

1962. július 22, vasárnap

3. oldal

Uj emelődaru — gyorsabb munka

A Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál négy hónappal ezelőtt még kézi erővel rakták az érkező vasanyagokat a tárolóhelyre. Az azóta eltelt időben nemcsak a raktártéren teremtettek rendet, hanem felálították az új emelődarut is, amely egyszerre hat tonna anyagot szállít a kívánt helyre.

A gép beállításával jelentősen csökkentették a nehéz fizikai munkát, ugyanakkor gyorsították az anyagmozgatást. A felszabaduló munkaerőket — mintegy húsz főt — a termelés más területén foglalkoztatják.

(Pásztor Zoltán felvétele)

A közösség ereje

Bátyai

pillanatfelvétel

> Eecsák Lajossal, a bátyai | Piros Arany Termelőszövet< kezet elnökhelyettesével be< szélgettünk a közös gazda-.

> ságban jelenleg folyó munl Icákról, eddigi eredményeik( ről, s a várható terméskilá\ fásokról.

? A tsz-nék köztudomásúlag

> a fűszerpaprika termesztése

> a fő „erőssége”. Némi elma< radás mutatkozott ugyan a í paprika fejlődésében. az ? utóbbi napok kiadós csapa> dóka azonban sokat segített, S úgyhogy a termés bíztatónak c ígérkezik. Most kapálják har_ í madszor a paprikát, s a ter/ més első szedéséhez előrelát> hatólag szeptenhber közepe \ táján foghatnak majd hozzá.

< Persze, csakhamar a leg- 1 aktuálisabb problémára, az í aratásra terelődik a szó. Hét- S száz' hold búzaterületükön í mintegy fele-féle arányban ( vetettek Bánkúti és intenzív ? búzafajtákat. Nagyon jól si> került az őszi árpájuk, amelyí nek aratását július 15-én feí jezték be; s 11 mázsás átlag< gal fizetett. Ez utóbbi gabo> nafajta betakarítása teljes í mértékben gépekkel történt, s két kévekötő-aratógép és egy ! kombájn közreműködésével. £ A kenyérgabona vágásánál e

> gépeken kívül még 50 arató> pár is segít a munkában.

i Kertészetükben sincs ok a

< panaszra: 40 hold uborkate> rületükön rövidesen szedik | már a szép termést. Beérés | előtt áll a 15 hold paradií . csőm is, melynek szedését e í hó vége felé kezdik meg.

Negyven holdon termeszte> nek majoránnát és borsfűs vet, s a termés értékesítésé- J re a földművesszövetkezet£ tel kötöttek szerződést. Kilo.

> grammonként a majorán; náért 30, a borsfűért pedig £ 18 forintot kap majd a tsz.

\ J. T.

SÜLYOS terhű alma- és körtefák, zöld bogyókkal tömött fürtöket rejtő szőlőtőkék... A gyümölcs hazája ez, szemet gyönyörködtető kis paradicsom. A kecskeméti határ egyik dűlőútja mentén, gyümölcsfaerdő ölében megbújva, kedves kis ház. Családja körében itt él Szakolczai Ferenc, a 233 holdon gazdálkodó — s ebből 54 holdon szőlőt termesztő — Rizling Termelőszövetkezet elnöke.

Amikor otthonában felkeressük — pihenő idejében —, éppen az almafákat oltogatja. Vajalma, Húsvéti rozmaring, Jonathan és Starking kelleti magát a szépen gondozott háztájiban. S a vigyázzban álló tőkék levelei közül üde mosollyal kandikálnak ki a közös gazdaság „névadójának”, a rizlingnek jó terméssel kecsegtető fürtjei.

— Négyszer permeteztem, akárcsak a többi szövetkezeti gazdatársam — int a szőlők felé Szakolczai. — A termés sokat ígér... hacsak... Tavaly ez a „hacsak” majdnem galibát csinált a szövetkezetben: a jég tönkreverte a termést. Szerencsére, előzőleg biztosítottunk, ami ellen — tagadhatatlan — jó néhányan kézzel-lábbal tiltakoztunk. Nagy nehezen sikerült őket meggyőzni, most azonban, mivel a kár után 190 ezer forintot fizetett az Állami Biztosító, már száz szónok sem tudna senkit lebeszélni a biztosításról.

MEGGYŐZŐDÉS, határozottság van a hangjában. Nagy utat járt meg ő isi és pedig viszonylag gyors iramban, amíg a közösségi eszme megingathatatlan harcosává vált. Nagy szakértelemmel, szeretettel megművelt három holdjával lépett többi társával együtt két és fél éve a szövetkezés útjára. Nem volt könnyű neki sem az annyi éven át belérögződött „enyém”-et a „miénk”-kel felcserélni. Aztán a közösség nevelő ereje, gondja,

jövője gyökeresen átformálta, míg végül példamutató vezetővé vált.

S ennek az egymásra ható öszszefogásnak az eredményeként tavaly már 45 forintot fizetett munkaegységenként a közös gazdaság, Az idén havonta rendszeresen 18 forint előleget fizetnek, s a tervükben 36 forint szerepel egy munkaegység értéke elmén. Az eddigi eredmények azonban azzal biztatnak, hogy zárszámadáskor lényegesen több lesz a jövedelem.

— A két és fél év alatt 40 holdon almást is telepítettünk — újságolja az elnök. — Ezt a területet a közeljövőben száz holdra növeljük. Addig is, amíg n fák termőre fordulnak, burq >nyát termesztünk közöttük. Kertészkedünk is, de a zöldség' •lékre kénytelenek vagyunk la ttal hordani a vizet, mivel a megígéri csőkutat még nem kapuk meg. Talán a harmadik negyedévben. ..

Érdemes különben azt is megemlíteni, hogy a nyár folyamán, a közösség költségén, jó munkájáért az egész tagság két napra Balatonföldvárra megy kirándulni, s mindenki még három családtagját is magával viheti.

A KALOCSAI Mezőgazdasági Technikum levelező tagozatán tanul, s már két évet elvégzett Szakolczai Ferenc. Kiss Sándorral, a kecskeméti Űj Tavasz Tsz elnökével évfolyamtársak. Miként a munkában, a tanulásban is kölcsönösen támogatják egymást: gyakran összeültek a jegyzetek, könyvek mellett; a beszámolók, a havi kétnapos konzultációk idején pedig Szakolczai Ferenc Pannóniája repítette Kalocsára az elnök- és tanulótársat.

Az elnök, s az trányftás&vdí működő termelő közösség, meg a környék fejlődését nem is jelképezhetné Mvebben más^ mint a két szövetkezeti vezetővel iskolába robogó motorba cikli, I

híí 7 —á—r

Műszaki fejlesztés — világszínvonal

Megállás nélkül

A BAJAI Villamosipari Gyár nem tartozik megyénk nagymúltú üzemei közé. Krónikája csupán egy évtizedre enged visszapillantást. Valójában ennél is kevesebb az az idő, amikor a vállalat ugrásszerű fejlődésével létrejön megyénk új iparága, a villamosgép-gyártás, mely a Központi Bizottság legutóbbi határozatát ismerve, az érdeklődés fókuszába került. Látogatásom célja, hogy riportsorozatban számoljak be az itt folyó munkáról, tervekről és feladatokról, ami szintén ezzel, a gépgyártás fejlesztésével kapcsolatos.

A gyár jelene annyi érdekeset ígér, oly sok követendő példával szolgál, hogy a szokástól eltérően, csak annyit közlök a BVG múltjából, amit a fejlődés érzékeltetése igényel.

— Mi később kezdtük az első lépéseket — emlékezik vissza Szabó Lajos, a Bajai Villamosipari Gyár jubiláló igazgatója «— mint azok a vállalatok, melyek az államosítás első szakaszában munkáskézbe kerültek. Az ötvenes évek elejétől, amolyan manufakturális gépjavítóból fejlődtünk a mai gyárvállalattá.

— A hivatalos statisztika csak 1954 óta tartja önöket számon, mint Bajai Fémipari Vállalatot, de fejlődésük így is a leggyorsabbak közé tartozik.

— Tizedik éve, hogy igazgatónak neveztek ki. Szerencsére, csupán emlékként megőriztem egy pár adatot Gépjavító Vállalat korunkból. Készletezésének nem tartom értelmét. Egy öszszehasonlítás viszont sokat mond.

csém — Jegyzem meg, ahogy búcsúzni készül.

— Miért? — kérdi csodálkozva —, hiszen a párttitkárunk szabad. Az pedig ugyanannyi

Tíz éve, 1952-ben, ha nem Is kerek egészen, de 400 ezer forint volt az üzem egész évi termelése. — Ma pedig: naponta adunk ennyi árut a népgazdaságnak.

Súlyosan nagy ez a szám. Azt már megszoktam, hogy egy vállalat megduplázza termelését. Sőt, azon se csodálkozom, ha egy-egy üzem tíz év alatt tíz • szeresére nőtt. De a BVG-nél más a helyzet. Itt háromszázszorosára emelkedett a termelés. Az igazgató is megvakarja üstökét. Ezt a számot neki is emészteni kell. Hallgat. Elmereng. Kilenc éve ismerem, s csak most látom, mennyire megváltozott. Többet evett belőle az idő, mint másból. Nyugtalanabb természetű sok ismerősömnél. Tíz éve alig félmilliónak volt az igazgatója Ma, a párthatározat után százhuszonöt is kevés neki.

A továbbiakban már erről folyik a szó'. Négy éve, amikor tanácsi vállalatból gyárrá léptek elő, termelésük alatta volt a negyven milliónak. Azóta erősebbek, gazdagabbak lettek. Nagyobb a tudásuk, több a gépük, de nőtt a felelősség is. Maholnap nyolcszáz embert foglalkoztatnak. A K.GM sokat épít rájuk. Az 1963. évi cél: elérni a 150 millió forintot.

— És mi erre a biztosíték? — vetem közbe.

— Elsősorban a most folyó rekonstrukció. A többi már rajtunk múlik. — Folytatná még, de az időnek mindig szűkében van. Ma már nem tárgyalhatunk. Még egy program hátra van. Várják a pártbizottságon.

— Nincs valami nagy. szeren-;

Egy kínai erőműhöz készül ez az IMR—IV. típusú ellenállás. Szállítás előtt fokozatait ellenőrzi Weisz István, Virág Miklós és Schwarc János főművezető.

mintha velem folytatná a beszélgetést. Ez különben is az 5 speciális témája. Főmechanikus, felelős a rekonstrukció egész menetéért.

Folcz Antal szimpatikus fiatalember. Ahogy a rekonstrukció menetét vázolja, eszembe jutnak az igazgató szavai. Megtudom, hogy a BVG-nek idén 23 százalékkal növelni kell termelését. Ezen belül jelentős exportfeladatokat old meg a gyár.

zók létszámának növelése nélkül kell megoldanunk. Súlyosbító körülményként jelentkezik itt, hogy idén egész termelésünket végigkíséri ennek a volt laktanyaépületnek rekonstrukciója, amit lépcsőzetes átépítéssel oldunk meg. Másszóval ez azt jelenti, hogy gyárunknak éves átlagban, csak a munkaterület kétharmada áll rendelkezésére a tervek teljesítéshez, ennek öszszes hátrányával, ami a zsúfolt;

ság mellett főiként az egyes

üzemrészek, gépek és berendezések állandó költöztetésével jár.

Ennek felelőse a párttá tikár. • Irodája pedig olyan forgalmas, mint egy szállítási vállalat. — Törzsgárdája, a TMK 25 főből áll. Néha pedig jóval több ennél, hiszen az állandó változások közepette is biztosítani kell a folyamatos termelés feltételeit. Hogyan sikerül ezt megoldani?

— Amióta a gyár KGM-irányítás alá került, minden mozgásban van. Ma már egy üzemrész, egy gép sincs a régi helyén, de különösen sok az áttelepülés, mióta elhatároztuk, hogy a volt laktanyából olyan korszerű üzemet alakítunk, amire a gépipar nagy feladatainak megoldásánál is számíthat a minisztérium.

— Mit mutat e tekintetben a

TMK félévi mérlege?

— Hat hónap alatt, hatvan gépet költöztettünk át. A törzsgárda tagjai még emlékeznek rá, hogy régebben egy-egy gén áthelyezése, néha két hetet is igénybe vett. Ma az áttelepülés a legnagyobb és legkényesebb gépeknél sem igényel két napot, -da több esne ki a termelésből, felborulna a gyár egész terve.

— Kik ennek a munkának az élenjárói?

— KÖNNYEBBET is kérdezhetne, hiszen az egész TMK jói dolgozik. — Kicsit töpreng, aztán mégis sorolja a neveket: Iszlai József, a forgácsoló műhely géplakatosa, Király Ferenc csoportvezető és Készéi Vilmos villanyszerelő. A vízveze-tőkésektől pedig Szabó Lajos karbantartó lakatos, akit nemrégen Kiváló dolgozó jelvénynyel tüntettek ki.

(Folytatjuk.)

— HUSZONHÁROM millió forinttal több ez 1961. évi tervünknél — közli a párttitkár. — Teljesítését pedig csak a termelékenység emeléséből, a dolgo