Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-22 / 170. szám

I, »Mal 1962. Július 22 vasárnap IVEM KELL A TALMI FÉNY MAJDNEM fekete haj és szem, egyenes metszésű orr, hosszúkás arc, kellemes hang — »kár egy színész! Ez a külső már maga is fél siker a világot jelentő deszkákon. Nem véletlen, hogy ilyen hát­só gondolatokkal vizsgálgattam beszélgetés közben Eisler Ká­rolyt, a Kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum most végzett hallgatóját. Tanárai mondották, hogy a fiatalember­ben színészi talentum lakozik, már játszott filmen is, s még­sem a színészi pályát választot­ta, hanem mezőgazdasági szak­ember lett. Az után kutattam ugyanis a fiatal diplomások kö­zött, hogy ki, mennyire szerette meg hivatását; valamennyien a nagyüzemi mezőgazdaságokban i hajtanak-e dolgozni, vagy más terveik vannak? Ekkor említet­­t k a tanárok őt, mint szélső­éi ges példát, akit adottságai „fé­nyesebb’’ jövőre képesítenek, mégis ennéd a szerényebb élet­­termánál, s talán ma még nem is eléggé megbecsült foglalko­zásnál óhajt maradni _ Talán régtől elhatározott szándéka ez a hivatás? — ér­deklődöm. im Nem éppen — csillantja teeg azt a mosolyt, amely (me­gint csair erre kell gondolnom) • mozivásznon is kitűnően ér­vényesülne, — A Budapesti Kép­­sómtíoészetí. Gimnáziumba jár­tam, járendűen érettségiztem. Ezután a Nemzeti Színházban lettem műszaki dolgozó. Ekkor futott tudomásomra, hogy lehet jelentkezni Kecskeméten felső­fokú mezőgazdasági technikum­ba. Azzt hittem, itt dísznövény­termesztést is tanítanak, s csak úrnőkor felvettek, tudtam meg, hogy szőlő- és gyümölcskerté­szetet tanulunk. — Nagy csalódás volf — Hát..; Mindenesetre meg­szerettem a szakmát. Jó előta­nulmány volt.. mert az eredeti tervemről nem mondok le. Park­tervező akarok lenni. A Török­bálinti Állami Gazdasághoz szerződtem, ahol a virágkerté­szetben fogok dolgozni. Jövőre jelentkezem a Kertészeti Főis­kola dísznövénytermesztési tago­zatára. — Miért ragaszkodik ennyire hozzá? — A Képzőművészeti Gimná­ziumban rajzszakos voltam. Ügy tudom, hogy nagyon jók a ma­gyar kerttervezők, világszerte el­ismert szakemberek. A mező­­gazdasági és a képzőművészeti képesítésem, úgy érzem, kitü­nően párosítható lenne a kert­­tervezésben. AHOGY beszél a szakmájáról, terveiről, nincs szívem félbesza­kítani. Csak akkor rukkolok ki az eredeti kérdéssel, amikor el­mondott már róla mindent; — Ügy tudom, nagy jövőjű gyermekszínésznek indult. So­hasem vonzották azok a lehető­ségek? =» Tizenhat éves koromban játszottam először A tettes is­meretlen című filmben. Azután a Nemzeti Színháznál is sok mindent láttam. Nem mondha­tok semmi rosszat a színészi pá­lyáról, de én nem éreztem irán­ta azt a mindent legyőző vágyat, ami bizonyára a tehetség jele és kelléke. Én tartalmas munkát, hosszú lejáratú terveket, önálló munkakört akarok magamnak. Tisztelem, becsülöm a jó színé­szeket, művészi munkájukat, hi­szen értek is hozzá valamicskét, de az én világom más. RÖVIDEN, világosan mondot­ta el mindezt, látszott, hogy sok­szor átgondolta és végleges eredményre jutott Olcsó dolog lenne most azt mondanom, hogy; íme sokat szi­dott, könnyelműnek ítélt ifjúsá­gunk mennyire más, ha a szívé­be láthatunk. Vagy állíthatnám Eisler Károlyt példaképül a töb­biek élé. Ehelyett inkább azt mondom: jó dolog — de nem is csoda —, hogy ilyenek vannak, mint őt Mester László M- üJlüLM </ CL b Oti* Fordította t Sárközi Gyula 16. Élőlényeknek semmi nyomát sem láttuk. Talán odalent a növények sűrű leple alatt rej­tőzködik a marslakók élete? — Még az éjszaka beállta előtt le kell szállnunk — mond­ta Kámov. A Nap már egészen alacso­nyan állt. A gép sebessége csökkeni kezdett. Űrhajónk széles köröket írt le a levegő­ben, fokozatosan ereszkedett lefelé. A motorzaj csendese­dett. Éreztük az űrhajó testé­nek remegését. Itt volt a re­pülés döntő és legveszélyesebb pillanata. Súlyos űrhajónk kis sebességgel haladva csak nagy nehezen tudott fennmaradni a Mars ritka légkörében. Minden pillanatban lezuhanhatott. Kámov le nem vette szemét a periszkópról. De közben ma­gabiztosan kezelte a vezérlő­pult fogantyúit és gombjait. Már csak 50 méter választott el bennünket a bolygó felszíné­től. Hirtelen megnőtt a sebes­ség. A bolygó vonzereje legyőz­te a repülés tehetetlenségét. Űrhajónk szárnyain vitorlázva, simán szállt lefelé. A motor el­hallgatott. Csikorgás hallat­szott Az ablakból porfelhő go­­molygását láttuk és űrhajónk, amely több mint 440 millió ki­lométeres utat tett meg a vi­lágűrben. megállt. Célba értünk. A Mars an .vagyunk!... Egymás karjaiba estünk. Ká­mov bejelentett», hogy csak reggel szál lünk ki a gépből. Majd közölte, hogy körülbelül a bolygó egyenlítőjén lehe­tünk. Tehát az éjszaka 12 óráig tart majd. Bármilyen nehéz volt is ilyen hosszú ideig vá­rakozni, senkinek sem jutott eszébe vitába szállni parancs­nokunkkal. Ki tudja, mi vár ránk az űrhajó falain kívül ezen az idegen bolygón? Leszállt az éjszaka. A nap­palt gyorsan váltotta fel az éj, akárcsak a földi trópusokon. Bizonyítéka annak, hogy való­ban közel vagyunk az egyenlí­tőhöz. — A legjobb lesz — szólalt meg Kámov —, ha fülkéjükbe vonulnak és reggelig pihennek. Holnap nehéz munka vár ránk. Igaz, a nehézkedési erő a Mar­son kisebb, mint a Földön, a fi­zikai munka tehát könnyebb lesz, de mi már elszoktunk tőle. Elindultam Pajcsadze után. Mozdulataim könnyedek vol­tak, s minden testrészemben szokatlan erőt éreztem. A Mars gyenge vonzóereje volt az oka ennek az illúziónak. Az űrhajóban nagyon kényelmet­lenül lehetett közlekedni. Át­járói és kis, kerek ajtónyílása alkalmatlanok voltak arra, hogy „súlyos” állapotban járjunk át rajtuk. Fülkénkben hozzánk képest csak a szekrény állt természe-NYÁR A MÜVÉSZTELEPEN Józsa Bálint szobrászművész tavaly végezte el a főiskolát. Azóta, több pályázatot megnyert és rövidesen befejezi a ké­pen látható szobrot, melyet a Tiszaszederkényi Erőmű park­jában állítanak fel. Színek és formák harmóniá­ja. Harsogó zöld fák, alattuk mozdulatlanságukban is kifeje­ző fehér gipszfigurák. Amott nyári délutánok álmosító csend­jét, fényben fürdő virágok vég­telen színgazdagságát őrzi az áll­ványra feszített vászon. Hányféle arca, hangulata van a nyárnak, mennyi érzést, gon­dolatot fejezhet ki egyetlen mozdulat! — ezt a színek sza­vával, a művészet erejével csak az alkotó képes elmondani. Kecskemét peremén, a hatal­mas fák őrizte művésztelep csendjében elmélyült munka folyik. Szobrok készülnek, fest­mények születnek, ahány al­kotó művész, annyiféle szín, forma, hangulat és művészi el­gondolás. A sokféle törekvésnek mégis akad egy közös vonása: az élét és a szépség szeretet». A vágy — valamit adni, megmutatni a nyár melegéből, a virágok illa­tából, az emberből, aki tudásá­val a végtelent ostromolja, de örülni tud egy tenyérnyinek az ég kékjéből vagy akár egy mo­solynak. Régi emlékeket őriz a telep Falai között tartózkodott Iványt Grünwald Béla, Herman Lipót, Nagyszerű élményben van részük a gyerekeknek. Szeműk láttára bontakozik ki — Falu­helyi József kecskeméti festőművész ecsetvonásaiból — egy darabka vásznon a környező táj. te», ..földi” helyzetben. A lá­baival az oldalfalhoz erősített asztalról nehéz volt elhinni, hogy nem is olyan rég még nagyon kényelmesen ültem mel­lette. Hálóágyaink elérhetetle­nekké és használhatatlanokká váltak számunkra, akik súlyo­sak és esetlenek lettünk. Pajcsadzénak nem volt ked­ve a beszélgetéshez. Elhelyez­kedett fekhelyén és behunyta szemét. Mélyen alszik. Holnap munkához fogunk. A növényminták összeszedése nem tart sokáig, hisz a bolygó egy nagy sivatag, növény alig van rajta. A holnapi napot az elő­készületeknek szenteljük, aztán négy kirándulást teszünk. Át­kutatjuk 100 kilométeres kör­zetben az űrhajó körüli vidéket. Az első útra Kámov és Paj­csadze indul, a következőre pedig Belopolszkij és jómagam. Azért történt a beosztás így, hogy az űrhajón mindig Ká­mov vagy Belopolszkij tartóz­kodjon, ha netán a kirándulás részvevői elpusztulnának, az űr­hajónak minden körülmények között vissza kell térnie a Földre. Utunk kétharmada sze­rencsésen zajlott le. Reméljük, hogy az utolsó harmad is ilyen lesz majd! ÉJSZAKAI TÄMADÄS 19.július 10-én Charles íapgood űrhajója startra ké­­'■zen állt a széles mező köze­in külön a számára épített ttlövőhelyen. A start előtti na­pokban az amerikai sajtó nagy lármát csapott a Marsra repü­lés körül. Hapgood teljesen be­lemerült az utazási előkészüle­tekbe. Július 10-én kora reggel óta hatalmas embertömegek tömör falként vették körül a mezőt. ; A rakétapálya környéke csak- ! nem lakatlan volt és a tömeg ! túlnyomó része azokból állt, | akik az ország különböző váró- j saiból érkeztek. Amerikai zász- < lók lobogtak a szélben. Lovas- ! rendőrök tartották fenn a ren- J det. 5 A start reggel 8 őrára volt < kitűzve. A startbiztosok utol- < jára megvizsgálták a vezérlő- í pult műszerein levő pecsétet, majd elbúcsúztak a két űrha­jóstól és elhagyták a rakétát. Hapgood és Bison kettesben < maradtak. Gumiöltönyt viseltek, í mert vízbe merülnek, hogy a felszálláskor csökkentsék az öt­szörösére növekvő nehézkedési í erő káros befolyását a szerve- i zetre. A felgyorsulásnak el kell < érnie a másodpercenkénti 50 (( métert, Hapgood légmentesen lezárta az ajtót. A szűk fülke tele volt ballonokkal, folyékonyoxigén- 1 tartályokkal és más expedíciós ! kellékekkel. Alig akadt szabad S hely. S A tervező az órájára pillan- í tott. — Feküdjön bele! — mond- j ta. j Bison tétova mozdulattal fe- j jéhez emelte a gumiálarcot, de S továbbra is rémülten nézte a < koporsóra kellemetlenül hason- < lító, hosszúkás alumíniumládát. ' — Es ha magával történik < valami — mondta —, hogyan < mászok ki innen? — Ha velem történik valami, < magának sem lesz módja ki- í mászni a ládából. — felelte < Hapgood. — Nem mindegy, hol ^ hal meg? Nélkülem úgyis el- ; pusztul, mert nem tudja V' az űrhajót. (Folytatjuk.) Pólya Tibor, Uitz Béla, itt dol­gozott Kisfaludi-Stróbl Zsig­­mond és Pátzay Pál is. Most sűrűn érkeznek a fiatalok, a nemrég végzett főiskolások. Folytatni, továbbfejleszteni a nagy mesterek örökét. Gyorsan tovasuhannak az alkotó magányban eltöltött nyári napok. Minden egyes óra küzdelem; az anyaggal és a mű­vészi gondolattal. Sikerül-e hi­telesen, mégis művészi erővel ábrázolni az örökösen fejlődő élet bonyolult, új arculatát? A vásznon még nem száradt meg a festék, a szobrokon is dolgozik még az alkotó. De a művekben már ott. izzik a fele­let. — A művészet megtalálja az utat, amely a szépség után vágyódó emberekhez vezet... Kecskemét történetírójának. ornyib Jánosnak szép mell­­robrát a város számára Záfcor­­szobrászmű­ízik Nándor fiatal j vész készítette ek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom