Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-11 / 160. szám
1962. július 11, szerda 3. oldal Önkéntes építők Ide máskor is vissza fövünk! Lelkesek, szorgalmasak a lányok Modern szállódét és éttermet kopott megyénk Ooksfonjo Bőséges csapadék áztatta a bácskai földeket. Helyenként még most is egész víztócsák állanak. Gépkocsinkat a kövesút mellett hagyva, gyalog közelítjük meg a Bácsalrriási Állami Gazdaság mátételki üzemegységében a KISZ nyári önkéntes építő táborát. Rövid gyaloglás után először a magasan lengő zászlót, azután pedig a gyümölcsfák nyílegyenes sorközeiben felállított sátrakat pillantjuk meg. Vajon hogyan érzik itt magukat, mivel töltik idejüket megyénk középiskolás diáklányai, akik egy héttel előbb érkeztek a gazdaságba? A nap már lemenőben van, a munka befejeződött. amikor a táborba érkezünk. A bejáratnál jókedvű kircagás, tréfás történetek elbeszélésének hangfoszlányai, egy távoli sátorból pedig élénk ritmusú dal jelzi a tábori élet vidámságát. Sötétkék overálos lányokat szólítunk meg. Gyorsan bemutatkoznak. Egyenként, szinte versengve mondják nevüket. — Pálmai Anna kultúrfelelős, Varga Ildikó, Szente Magdolna, Emesz Margit. Valamennyien bajai középiskolások. Faliújságot készítenek a tábor napi eseményeiről, a munkaverseny eredményeiről tájékoztatják az érdeklődőket. Beszélgetés közben újabb „diáklány” érkezik. Hamar megtudjuk azonban, hogy ő túl van már a diákéveken, tavalv végzett az egyetemen. Dr. Balogh Gizella, a tábor orvosa. — Az a feladatom, hogy a lányok egészségére vigyázzak, örömmel közlöm, hogv nem 60k dolgom van, a diákok — kék gyengélkedő kivételével — valamennyien makk-egészségesek. Ezután Tarjányi Máriát, a tábor vezetőjét keressük fel. — Az elmúlt héten rendkívül sok eső esett és ez akadályozta a munkánkat — mondja. — Ennek ellenére öt napot sifcefült hasznosítanunk. Ha délelőtt esett, akkor délután dolgoztunk. Borsót vagy cseresznyét szedünk. — A táborban egyébként 134 középiskolás leány van — folytatja. — Tizenhárom brigádba osztották be őket. Valamenynyien nagyon lelkesek, szorgalmasak. Legjobb eredményt eddig a bácsalmásiak értek el. Befejezésül még annyit: lányaink a VIII. pártkongresszus tiszteletére a normák túlteljesítésére tettek vállalást. Beszélgetés közben egymás után érkeznek a leányok küldöttségei és a sátrak meglátogatására invitálnak. Az ötös brigád tagjai — a kiskunhalasi Szilády Áron Gimnázium tanulói — valamenynyien a szállásukon tartózkodnak. Bácskai Mária, Vincze Klári és Zseni Margit leveleket írnak. Papp Györgyi és Bényi Ildikó a Petőfi Népét olvassa. Mintái Éva pedig Petőfi Apostolát. Gál Márta a ..ki mit tud?” versenyre készül — ugyanis a televízió népszerű műsorszámán fellelkesülve a táborban is megrendezik ezt a nemes vetélkedőt. Hogyan állják meg helyüket a munkában? Jenovai Erzsébet és Orbán Anna válaszol. — Borsóból 194 kilogrammot szedtünk. A nyolcas brigád azonban több mint 260 kilót teljesített. Igyekszünk, azonban eddig nem tudtuk őket lehagyni. — Egy másik kislány szól közbe: — Meglátszik, hogy ők a politechnikai oktatásban mezőgazdasági ismereteket tanulnak, mi pedig mindig kézimunkázunk — 'mondja egy kicsit elpirulva. — Ez a két hét, amit itt töltünk, viszont jó politechnikai oktatást jelent a mi számunkra is. Valamennyi sátorban példás rendet találunk. A lányok örültek a látogatásnak, elmondták, hogy nagyon jól érzik magukat, kitűnő az ellátás. Naponta négyszer étkeznek és a 6 órás munka után szórakozással, sportolással töltik idejüket. Azt sajnálják, hogy az idő gyorsan múlik és két hét gyorsan eltelik. Nagy József Békésen pihen a Bács megyei „kis Balaton”, a Szelidi-tó. Mozdulatlan tükrében kirajzolódnak a parti fák, a közöttük meghúzódó üdülők, csónak- és víkendházak körvonalai. A hűs, gyógyerejű hullámok messziről — még külföldről is idecsalogatják a pihenni, felüdülni vágyó turistákat. Meleg nyári napokon megesik, hogy 5000—7000 ember is felkeresi. Tavaly a megyei, a kalocsai járási és a dunapataji községi tanács a pártbizottságok támogatásával hozzálátott, hogy modem, minden igényt kielégítő üdülőteleppé változtassa a népszerű tó környékét. Munkájuk eredményeképpen ma már 1200 m portalanított út vezet a tóhoz, tökéletesen kiépített villanyhálózat, ostornyeles fénycsövek, gyönyörű új szálloda és étterem teszi még vonzóbbá az amúgy is kellemes környezetet. A két és félmillió forint költséggel épült szállodát és tóvendéglőt július 8-án, vasárnap adták át ünnepélyesen a nyilvánosságnak. Ebből az alkalomból a Szeli di-tóhoz érkezett dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács tanácsi osztályának vezetője. Jelen volt dr- Molnár Frigyes, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Varga Jenő és Sarok Antal, a megyei tanács vb elnökhelyettesei, Matos István, a kalocsai járási-városi pártbizottság első titkára, Varjú Pál, a Kalocsai Járási Tanács V. B. elnöke és Vincze Károly, a Dunapataji Községi Tanács V. B. elnöke. Matos István elvtárs ünnepi beszéde után dr. Varga Jenő elvtárs elismerő oklevelet és emlékplaketteket nyújtott át azoknak a dolgozóknak, akik a társadalmi munkából az építés folyamán a legnagyobb részt vállalták. Az építkezések, parkosítás és a villany bevezetése során végzett társadalmi munka értéke több mint egymillió forint. Különösen a községi tsz-ek, kisipari termelőszövetkezetek, Kalocsa, Dusnok, Szakmár állami gazdaebédnél ültünk, mint most, csak hát tavasz volt, szalad be az ötéves kisfiam: Nagy baj van, a cseresznyefának megdagadt az egyik ága! Kilépek. hát látom, méhraj szállta meg a virágos cseresznyefát. Persze, nem az én méheim eresztettek, hanem... no. mit csináljak? Soha életemben nem fogtam még én be méheket, s nem is láttam soha hogyan kell. Gyorsan elővettem a könyvemet, a Méhek között címűt, s elolvastam kapkodva a befogást, a módját. Hogy mit kell cselekedni ilyenkor? Kaptam a feleségem szakajtóját, és sikeresen befogtam a rajt. Még a kaptárba is sikeresen betelepítettem őket abban a félórában. Alig múlik el ezt követőleg három nap. ugyancsak kora délután az egyik almafán keletkezett daganat, hogy a kisfiam szája szerint mondjam. Még a következő héten egy harmadik rajt is fogtam. éppen a háztájim mezsgyéjén. De ez még nem volt elég! Már javában fehérlett az akácról lefelé a sok agacsi, egyik délben tartok hazafelé kocsin (azért vagyok én a szekerész-brigádban, hogy a lovaim mellett megmaradhassak!). Poroszkálva hajtok, egyszer csak az egyik ló felüti a fejét, s horkanva fáról. Mindjárt a másik is. Zsongást hallok. Felnézek az útszéli akácra, s mindjárt ott fölöttünk, az akác derekán, egy kamyi ágon zubog a méhraj, mint gombóc a forró vízben. Még kabát se volt rajtam, csak úgy ingben hajtottunk már akkoriban, jó meleg idő volt. Semmi egyéb nálam, csak bicska a nadrágzsebben. A lovakat egy kicsit odább megcsendesítettem. Felmásztam a fára. Félkézzel tőből lenyestem a gallyat, a másikkal megfogtam, s kúsztam lefelé. Óvatosan fel a kocsira. Egyik kezemben a gyeplő másikban a gally. A lovak riadoztak. de nagyobb baj nem lett. A raj, a zsizsegő gombóc egyre lejjebb húzódott az ágon, a kezem fejére, a kezem szárára. Mire az udvarra beálltunk, fele méhecske már az ingem alatt nyüzsgött. Egy szúrást se kaptam! Elvtárs. ha hiszi, ha nem. az a legerősebb családom máig is! Tetszett a virtus, illően és őszintén ámultam. Csat jóval odább, búcsúzáskor ötlött eszembe: ^ lopási Ha egyszer nyilvánvaló, hogy honnan szálltak a méhrajok cseresznyére, almára. akácra. Sipos jót nevetett rajtam: azé a nyúl, aki megfogja! Meg a méhecske is! ősi törvény ez. Valahányszor szóba kerül azóta Sipos neve. én illendően elhallgatok. Akárhogyan is dicsérik (mert dicsérik egyre inkább), én hallgatok, mintha orgazda volnék. Hiszen olyant dicsérnek előttem, akiről nem mondhatok rosszat: meghallgattam őszinte gondolatait. Legutóbb azt kérdezték tőlem, mit szólok hozzá, alkalmas lesz-e az augusztusi lovascsapat vezetőjének. Elég jó kiállása lesz-e neki. Meg aztán szónokolnia is kell majd! Hallgattam. A találkozást is kerülöm vele. Észrevette-e, hogy kerülöm, vagy sem, fülébe iutott-e hallgatásom? Nem tudom. Minap elvetődtem az egyik állami gazdaságba. Megnéztem a méhest is. A méhész, amint megszólítottam, kiigazított: főméhész vagyok! Bocsánatot kértem, s csak illendőségből kérdeztem egyről és másról, nagyon unalmas, száraz embernek látszott, a szakmáján kívül egyébről nem tudott beszélni. Egy pillanatra mégis felvidult az arca. — Hát kérem, csuda időket élünk — azt mondja. — Csuda időket! Mióta méhészkedek. még nem értem ilyet! Mert hogy minden esztendőben nem tudtam elkerülni, hogy 8—10 raj méhem el ne szökött volna. A rajzással soha nem voltam szerencsés, valahogy nem volt érzékem hozzá. Ha elkezd bogárzani, tetszik tudni, hirtelen kell cselekedni, vagy futni utánuk. Ha észreveszi az ember. Mióta eszemet tudom, még egy öklömnyi rajom sem került meg! Bele szoktam kalkulálni a költségvetésbe! S a napokban mi történt? Kocsi áll meg a méhes előtt. Gumikerekű. Rajta négy kaptár. Egy paraszt visszahozta négy rajomat. Azt állította, hogy tavaly fogta be őket. Csak a kaptárát kérte vissza. A négy kaptárát! S a nevét se tudom, úgy elszelelt. Csuda dolog ez, kérem. Ezt ón is csuda dolognak tartom! S gondolatban hozzájárulok, hogy Sipos Pista legyen az ünnepi lovasünnepély éllovasa és alkalmi szónoka. ságainak dolgozói vették ki tevékenyen a részüket belőle-A rövid kis ünnepség befejezése után megindult az élet az új épületben. A kíváncsiak bepillantottak a szálloda szép, kényelmet ígérő szobáiba, ahol 18 kétágyas szoba áll az üdülők rendelkezésére. A szállodai szobák díja egy napra 40 forint. Megnyerte a jelenlevők tetszését a színes üvegekkel fedett, korszerűen felszerelt, modern berendezésű, négyszáz fő befogadására alkalmas tóvendéglő is. A hangulatos színekben pompázó szállodát és éttermet Tóth Ernő és Csepeli István, a megyei tanács KÖFA-csoportjának mérnökei tervezték. A megye legszebb tóparti vendéglőjét több ezren keresték fel ezen a napon. Látványos csoportokban érkeztek a népviseletbe öltözött asszonyok, férfiak és gyerekek. Jöttek a megye minden részéből; autók, buszok, motorbiciklik és kerékpárok nagy tömege parkolt a szálló előtti tágas térségen. A délutáni órákban Homokmégy, Drágszél, Dunaszentbenedek színpompás népviseletbe öltözött táncosai, énekesei és a dunapataji zenei általános iskola zenekara színes műsorral szórakoztatták az egybegyűlteket. Néhányan a fürdéshez is kedvet kaplak, de legtöbben halászcsónakon vagy a zászlód'szes motorcsónakon siklottak végig a tavon. Este kigyúltak a tarkafényű neonlámpák a tóvendéglő teraszán- Felcsendült a zene, lelkesedéssel járták a táncot idősebbek és fiatalok. Dal, nevetés szárnyalt az éjszakai álomba merülő tó felett. És a lassan hazafelé indulók azzal az ígérettel távoztak: — ide más!:">*• is visszajövünk! A megnyitó ünnepségen Matos István, a kalocsai Járásivárosi pártbizottság első titkára ünnepi beszédet mondott. A tóvendéglő tágas teraszán minden hely „elkelt”. Sokan élvezték itt, a finom halászlé után, egy-két pohár sör mellett, a kellemes időt és a tóra nyíló szép kilátást. Vadas Zsuzsa riportja Ábrahám János felvételei Dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács tanácsi osztályánaS. vezetője motorcsónakon járja be a festői tavat.
