Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-11 / 160. szám

* 4. oldal ISC” -'ilius 11. szerda Hasznos könyvek — méltó környezetben Határjárás A könyv vitathatatlanul he­lyet kapott a parasztság min­dennapi szükségleteinek sorá­ban, s aki ma nyitott szemmel vigyázza mai parasztságunk napról napra alakuló életét, a bekövetkezett és születőben levő változások között nagyon is előkelő helyen kell megem­— Hol csináltatták? — kér­deztem. — Pestről kaptuk, mintapél­dány ... Megmutogatták apróra. A szekrény szerkesztője mindenre gondolt, arra is, hogy a szak­mai gyakorlattal nem rendel­kező tsz-könyvtárosnak ne kétféle könyvszekrényt adott ki. Mindkettő S. Szabó Ferenc, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár volt dolgozójának, a Természetvédelmi Hivatal munkatársának tervei szerint készült. Az úgynevezett „Egyszekré­nyes mezőgazdasági üzemi szak­­könyvtár” anyagát olyan álta­lánosan elfogadott, közkeletű művekből állították össze, ame­lyek általában beszerezhetők és nélkülözhetetlen segédletei a szakszerű és tudományos ala­pokon fejlődő nagyüzemi mező­­gazdálkodásnak. Szekrénnyel együtt a könyv­tár törzsanyaga 7000—9000 fo­rintba kerül. A kiegészítő gyűj­temények ára 300—600 forint. Bár ez az összeg nem éppen kicsi, a termelőszövetkezetek növekvő kulturális alapját fi­gyelembe véve már igen sok helyen előteremthető. A költ­ségek pedig — nemcsak mi, ha­nem a gazdaságok vezetői is egyre biztosabbak ebben — bő­ségesen megtérülnek a növek­vő szakmai ismeretekkel. Alig egy hőnapja van a könyvszekrény Baján, s azóta több mint száz tsz-elnök, párt­titkár, agronómus tekintette meg. Tetszéssel nézegették, s sokan rendeltek is belőle. Né­­hányan pedig, akik sajnálkozva csóválták a fejüket, így bú­csúztak: most nincs ennyi pén­zünk, de jövőre biztosan ve­szünk mi is. Mester László A hartai általános iskola nevelőtestületének záróértekez­letén megjelent Kovács László tanácselnök is. öröm volt halla­ni, hogy milyen megbecsüléssel beszél a nevelők munkájáról, a község kulturális életében vál­lalt és betöltött szerepükről. A hartai tanács vb-elnöke nem első ízben mutatott érdeklődést azok iránt, akik a tudás fegy­verét adják az új életért küz­dők kezébe. Már régen tudják a községben, hogy ez a jókedé­­lyű, zene- és sportszerető em­ber minden iránt érdeklődik, s mindig új ötleteken töri a fe­jét. így aztán nem lepte meg a nevelőket, hogy most is indít­vánnyal állt elő. Javasolta, hogy Péter-Pál napján a ne­velőtestület tegyen egy kirán­dulást a határba, ismerje meg a község termelőszövetkezetei­nek életét, ererményeit. A tan­testület egyöntetű örömmel üd­vözölte az indítványt. Péter-Pál napjának hajnali csendjét a Béke Tsz tehergép­kocsijának motorberregése ver­te fel. A megbeszélt időben pontosan öt órakor, a napközi otthon elé kanyarodott az autó, a gépkocsivezető mellett ült a tanácselnök. A kirándulócsoport kitűnő hangulatban indult útja első ál­lomására, a baromfikombinát megtekintésére. Kovács László néhány tömör mondatban vá­zolta, hogyan lénett egymással kapcsolatba a község három A kettes típusú könyvszekrény mintegy három és fél ezer forintba ker&L (Pásztor Zoltán felvétele) lékeznie az olvasás — s nem­csak az olvasás, hanem a tu­datos művelődés szerepéről is. Nem állhatja meg a krónikás, hogy ne lelkesedés, az igazán nagy ügyekhez illő pátosz nél­kül szóljon az olvasó falusiak­ról, tanyaiakról; öregekről, akik csak nemrégiben ismer­kedtek meg a betű örömeivel, s fiatalokról, akik már most többet tudnak a világról, s érettebb ésszel tartják kezük­ben sorsukat, mint nagyapáik egész nemzedékei. Ez a változás természetesen nem egyforma kiterjedésű és iramú mindenütt Jártomban-keltembem hol üveg alatt hivalkodó könyvekre leltem, hol szekrények mélyén szerényen meghúzódó kötetek­re a termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok irodáiban, klubszobáiban. Nem mindenütt óvták egyforma szeretettel, s nem mindenütt tették a láto­gatók. meg a tagság szeme elé büszkén, csalogatón. De köny­vet, ahol jártam, mindenütt találtam, s egyre több helyen számoltak be róla, hogy ennyit, meg ennyit állítottak már be az idei költségvetésben könyv­­vásárlásra. Mit vesznek, mivel szaporít­ják az állományt? Erre is el­térők voltak a válaszok. Nem mindenütt kormányozta irodal­mi ízlés vagy szakavatott hoz­záértés az összeg felhasználá­sát. Hiszen öröm az is, hogy könyvekre pénzt ad a vezető­ség, de mennyivel több szelle­mi jóhoz és munkát segítő, na­gyobb terméseredményeket ho­zó tudáshoz juthatnának, ha céltudatos kéz válogatná sza­mukra a könyvesboltok polcai­ról! Ezért akadt úgy meg a sze­mem egy szekrényen, s járt át a kellemes felfedezés öröme a minap a bajai könyvtárban. Mutatós, világosra fényezett, sokfiókos bútordarab volt, s felső párkányán felirat: Mező­­eazdasági üzemi szakkönyvtár. okozzon gondot a nyilvántartás, kölcsönzés. A középső fiók író­asztalnak lenyitható teteje mö­gött minden megtalálható, ami az adminisztrációhoz szüksé­ges. Elmondották a bajai könyv­tár munkatársai, hogy az Or­szágos Mezőgazdasági Könyvtár Török zsoldjegyzék utal a bajai várra Néhány évvel ezelőtt hosszan­tartó vita folyt a bajai török várról. Egyesek központi jelen­tőséget tulajdonítottak neki, má­sok őrhely jellegű palánkvárat sejtettek benne. Az utóbbiak igazát bizonyítja a bécsi Császári Könyvtár Mxt. 592. jelzésű kéziratos kötetében található bejegyzés. A könyvtár több magyar vonatkozású iratot őriz. Az említett kéziratban ez áll: „A bajai párkány martalócai­­nak zsoldjegyzéke a 966. évre- Parancsnokuk Sábán aga napi 10 akcséval (akcse — török pénz), Ali Abdullah napi 8 akcséval... A bajai martalócok létszáma 52 ember.” A mohamedánok másként szá­mítják az időt. A 966. évük az 1558-as esztendőnek felel meg. Az irat kifejezetten rámutat, hogy „párkány” állott ekkor Ba­ján. azaz kisebb, elsősorban ge­rendákkal és széles földsáncok­kal körülvett erődítés. Az ok­mány érdekessége abban rejlik, hogy néhány évvel Buda eleste után (1541) kelt és világos bi­zonyítéka annak, hogy a török már a hódítás legkorábbi szaka­szában tartósan berendezkedett Baján. , Kőhegy! Mihály Fordította t Sárköai Gyula «. Pajcsadze felemelte karját, s az óráját nézte... Harminc másod­perc.. Húsz... Tíz... Kámov el­fordította a vezérlőpult egyik fogantyúját, aztán a másikat. A fülemet szorosan lezáró si­sakon keresztül egyre erősödő zúgást hallottam. Ereje fokozó­dott. Éreztem, hogy megremeg az űrhajó teste... Aztán egy lát­hatatlan, gyengéd erő a padló­hoz szorított. Tíz óra egy perc. Tehát már repülünk. A zúgás többé nem erősödött. Az űrhajó egyre gyor­sabban repült, másodpercenként 20 méterrel növelve sebességét-Irigyeltem Kámovot, aki két periszkópot is használhatott. Né­zőkéjük előtte függött a vezérlő­pulton. Olykor beléjük nézett: ellenőrizte az űrhajó repülését. öt perccel a start után el­hagytuk az atmoszférát. Miután gondolatban ezt kiszámítottam, megállapítottam, hogy a duplá­jára nőtt nehézíkedési erő elle­nére agyam egészen normálisan működik. Telt-múlt az idő. Körülbelül tizenöt perce repültünk. Messze az atmoszféra határain túl, az üres térben száguldottunk. Lá­zas türelmetlenség vett rajtam erőt. Egyre kínosabb volt a fek­vés. Atomhőlégsugaras motorja­ink szörnyű zúgása az idegeikre ment, és a sisakon keresztül is kibírhatatlanul hangos volt­irigyeltem azt a rendkívüli nyugalmat, amellyel Belopolsz­­kij türelmesen várta ennek a gyötrelemnek a végét. Pajcsad­­ze idegesebb volt, gyakran né­zett az órájára. Körülbelül húsz perccel a start után Kámov váratlanul felállt és az egyik ablakhoz ment. Látszólag könnyedén mozgott. Kissé félrehúzta az ablakzáró lemezt és kinézett a keskeny nyíláson. Az utolsó percek valószínűt­­lenüi lassan teltek. Az óra mu­tatói mintha teljesen megálltak volna. Három perc volt még... Majd kettő ... Űrhajónk sebessége közele­dett az iszonyatos számhoz: a másodpercenkénti 28 és fél ki­lométerhez. Amikor elhallgat­nak a motorok, ezzel a sebes­séggel 74 napig repülünk majd, míg el nem érjük a Venust. Behunytam a szemem és fel­készültem arra a hatalmas változásra, amelynek be kellett következnie: a dupla nehézke­dési erőtől a teljes súlytalan­ságig. Tudtam, hogy nagyon óvatosan kell majd mozognom, míg a szervezetem meg nem szokja. A fülemben még az előbbi zúgás, de egész testem már ér­zi a változást Kissé szédülök« de mindjárt el is múlt. A mat­rac, amelyen feküdtem, szokat­lanul puha lett. Mintha vízen feküdnék. A zúgás gyorsan hal­kul. Köröskörül csend. A mo­torok leálltak. Kinyitottam a szemem és megpillantottam a vezérlőpultnál álló Kámovot Állt... de a lába nem érin­tette a padlót. Minden támasz­ték nélkül, mozdulatlanul füg­gött a levegőben. Űrhajónk külön kis világgá változott, amelyből teljesen hiányzott a nehézkedési erő. Feküdtem. Nem tudtam rá­szánni magam a legkisebb mozgásra sem. Pajcsadze levette sisakját és felkelt. Egyetlen földi akrobata sem tudta volna ezt utána csinálni. Felhúzta lábát, talpát a padóra helyezte és teljes ma­gasságban kiegyenesedett. Belopolszkij felült és szintén levette sisakját. Majd mondott valamit, de hangját nem hal­lottam. Halotti csend vett kö­rül. Belopolszkij most megfog­ta Pajcsadze kezét és lábra akart állni, de váratlanul a levegőben maradt függve. Iz­galmában sietve igyekezett lá­bával érinteni a padlót s ek­kor hirtelen fejjel lefelé for­dult. Pajcsadze nevetve segített neki visszajutni előbbi helyze­tébe. A két csillagász az ablak­hoz indult. Pajcsadze megnyom­ta a gombot és a fémlemez fél­rehúzódott. Lassú mozdulattal lecsatol­tam magamról a szíjakat és levettem a sisakot. Furcsa volt, hogy nem éreztem a kezem sú­termelőszövetkezete. A közös vállalkozás fele részét saját erőből, másik felét állami tá­mogatással fedezték. Ebben az évben kezdte az üzem a terv­szerű munkát, s négyszeri be­népesítéssel 120 ezer csibét ad­nak át egy esztendő alatt a fel­vásárlásnak. Ezután a kirándulók a Le­nin Tsz közelben levő új istál­lójához kocsiztak, megtekintet­ték a szarvasmarha-állományt és az önitatásos borjúnevelőt, ahol az egészséges, jól táplált borjak reggeli tejadagjukat fo­gyasztották. Hosszan kanyargó úton foly­tatták a kirándulók az utat, búzatáblák és kukoricaföldek között, a Szülei földi istállóig. Az idő már dél felé jár. de a nevelők frissen, odaadással fi­gyelték a magyarázatokat a korszerű marhahizlalásról és el­nézegették hosszan az export­ra kerülő fiatal, gyönyörű ál­latokat. A Béke Tsz majorságában pedig megtudták, hogy a tsz 400-ra növelte szarvasmarha-ál­lományát és ezer sertést hizlal. Hazafelé még látták a gépko­csiról a Béke és a Lenin Tsz öntözéses gazdaságát, ahol 1210 holdon részben alaesoros, rész­ben csőkutas öntözéssel terme­lik a cukorrépát, a burgonyát és a szántóföldi zöldségféléket. — Nemcsak kellemes ki­rándulás volt, hanem igen ta­nulságos út is — mondogatták visszatérve a községbe, késő délután. S amikor búcsút mond­tak vezetőjüknek, Kovács Lász­ló vb-elnöknek, új elhatározás született: ősszel, a tanítás meg­kezdése előtt, ellátogatnak az Allampusztai Állami Gazda­ságba is. Zimányi Lajos Kultúrpolitika! vizsgálat Igen érdekes kultúrpolitikai vizsgálatot végzett Háló Ferenc, Varga Mihály és Tóth László, a Kecskeméti Iparitanuló-intézet­­ben. Felmérték, hogy általában milyen jellegű könyveket ol­vasnak a tanuló munkásfiata­lok, milyen zenét hallgatnak, s milyen egyéb szórakozással töl­tik el szabad idejüket. A felmé­rés értékelését most végzik. lyát A sisakot a matracra dob­tam, de nem esett rá, hanem a levegőben maradt függve. Óvatosan, kerülve az élénk mozdulatokat, kezdtem lábra­­állni. Minden jól ment, amikor hirtelen függve maradtam a le­vegőben. Megpróbáltam meg­kapaszkodni valamiben. Lábom rövid kis időre a padlóhoz ért, aztán mint a pille felszálltam a mennyezethez. Űrhajónk mint­ha szempillantás alatt tótágast állt volna. A „padló” és min­den, ami azon volt, fel került. Kámov, Pajcsadze és Belopolsz­kij fejjel lefelé függött. Szívem veszettül kalapált. Kámov rámnézett. — Ne tegyen élénk mozdu­latokat — mondta. — Most egyáltalán nincs súlya. Gyen­gén rúgja el magát a faltól, s ússzon felém. Követtem tanácsát, de erőseb­ben rúgtam el magam és él­száguldottam a parancsnokom mellett. Alaposan belevertem magam a falba. Nem óhajtom részletezni mindazt, ami az el­ső órákban történt velem és Belopolszkijjal. Ha ezeket az akadálytalan röpködéseket és bukfenceket odalent a Földön csináltuk volna, rég kitörjük a nyakunkat Kámov és Pajcsadze segítet­tek, hogy megszerezzük a jár­­tasságot a közlekedésben. Álta­lában elég gyorsan megszok­tuk a dolgot. Alig telt el há­rom óra, máris tudtam mozog­ni, amerre csak akartam, fa­lakba, szíjakba és minden ke­­’em ügyébe eső tárgyba kapasz­kodva. (Folytatjuk.}

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom