Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-29 / 176. szám
A jó munkaszervezés eredménye (Községi tudósítónktól.) Az idén először sikerült igazi nagyüzemhez méltó módon megszervezni a nagy nyári munkákat a kelebiai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. A jó munkaszervezés alapja: a tagok fegyelmezett, lelkiismeretes, fáradtságot nem ismerő áldozatkészsége volt és természetesen a gépesítés. A termelőszövetkezet ugyanis három erőgéppel rendelkezik, s lényegesen gazdaságosabbá tette a növényápolást, aratást és behondást, hogy nem kézierővel vagy a gépállomással végeztették. Az eredmény: rekord idő alatt végezték az aratással — mindössze tizennégy napot vett igénybe — s a learatott 310 holdon nyomban hozzáláttak a tarlóhántáshoz, s a másodnövényék elvetéséhez. Az aratással egy időben fejezték be a naprafogó és a kukorica negyedik ekekapázását és harmadik kézikapálását, a burgonya harmadszori töltögetését és a szőlő és gyümölcsösök negyedik permetezését. Ebben a családtagoknak is nagy részük volt, s nekik is köszönhető, hogy a szövetkezetben az elkövetkező napokban a hordás befejezésére és a cséplés gyors lebonyolítására fordíthatnak minden erőt. Boldog nyár Kunfehértó, július A fák hűvösében üdülőépületek; odébb, a halászcsárda söntésében bambiért nyüzsögnek az úttörők. A parton színes fürdőruhák, kézimunkázó asszonyok, napimádók kreol teste. Az égen egy folt felhő sincs. A nyár ránk bontotta aranyhaját; a tobzódó Nap a tó sima tükrével kacérkodik. Hangoskedvü diákcsapat rohamozza meg a csónakot, melynek fedélzetén” csatakiáltások közt siklattak ki a vízre. Fiatal pár úszilo lomha tempókkal, minél messzebb az emberektől, elfeledkezve a világról; felgyűlt pillantásuk a habok közt is a másik tekintetét keresi, s örök idők óta ismétlődó, de megunhatatlan, forró igék röppennek szívtől szívig. S a fák lombja közt megbúvó hangszórókból áradva ömlik szét a tájon Szabó Miklós ezüsttel átszőtt, lágy tenorján a dal: „Én ezzel a kis dallal üzenem, hogy szeretem magát.. Délceg lovak vontatta homokfutók és benzinszagba burkolt gépkocsik sokasodnak a parkírozó helyen: kirándulókat, nyaralókat hoztak a megye egyik legbájosabb üdülőhelyére. Egyik a kasza nyelét, a másik a gép volánját• ez az esztergapadot, amaz a papírokkal zsúfolt íróasztalt hagyta ott, hogy felfrissüljön, megfürössze munkában fáradt testét a tóban; elpihenjen a természet, a lombok, a július ifjító ölelésében. Szól a dal, csobbannak a hullámok szárnyal az örvendező kacagás... Kék ég, boldog nyár, béke. .. Jóba Tibor Tizennégy lány jogorvoslást keres* avagy: amit nem ír elő a törvény, „csupán*6 az emberség ... Tizenegy fiatal lány kopogtatott a minap a kecskeméti városi ügyészség ajtaján és szokatlan dologról panaszkodtak. Három évvel ezelőtt tizennyolcán egyszerre lettek a Kecskeméti Vegyesipari Ktsz kesztyűs részlegének ipari tanulói. Ez év májusában szabadultak a szakmában és ezt követően a ktsz vezetősége a tudomásukra hozta: négyük kivételével „munka hiányában” nem tudja őket tovább foglalkoztatni. Nem törvénysértés, csak... „Véleményünk szerint — diktálták a panaszjegyzőkönyvbe a lányok — a részlegnél nem lett kevesebb a munka. Tanuló korunkban gyakran túlóráznunk is kellett. Most, miután megfelelő bérezés mellett dolgozhatnánk, nincs ránk szükség. A ktsz vezetőségének három évvel ezelőtt is tudnia kellett, hogy mennyi munkaerőt bír el a részleg és hány olyan tanulót, akit szabadulás után is foglalkoztatni tud...” Az ügyész a jegyzőkönyv felvétele és megfelelő helyekre való irányítása után megállapította: a Vegyes ktsz nem követett el ugyan törvénysértést, de a felmondás erkölcsileg erősen kifogásolható. Ezután sérelmük orvoslásának reményében a városi pártbizottságot kereste fel a lánycsoport. Az ipari kérdésekkel foglalkozó pártbizottsági munkatárs; ez ügyben, megbeszélésre hívta össze a ktsz-t és a megyei KISZÖV illetékeseit. — Megértjük mi a lányok bánatát és munkát is lehetne számukra biztosítani, hiszen nincs annyi kesztyűnk, amennyit el nem tudnánk helyezni — sorolták. — Csakhogy... még sincs munka. Négy szabászunk nem győzi ellátni őket varmivalóval, szabászt pedig nem kapunk. — A szabászgond már nem újkeletű. Ennek ismeretében nem lett volna szabad három évvel ezelőtt 18 tanulót szerződtetni — jegyezte meg a pártbizottság munkatársa. — Nagyon igaz — így a tárgyaló partnerek. — Eredetileg mi csak nyolcat akartunk, de a különböző szervek kérésére ez a szám tizennyolcra emelkedett — próbáltak érvelni. — Különben is, nem vagyunk kötelesek az ipari tanulókat a felszabadulásuk után hat hónapig foglalkoztatni. Ez csak a maszekokra vonatkozik... — toldotta meg az érveket nyomatékosan Maizlinger Mihály, a Vegyesipari Ktsz elnöke. A pártbizottság intézkedésére az elbocsátott tizennégy lány közül négyet visszavett és újra foglalkoztat a ktsz. A többiek ügyének orvoslását pedig ez év végére helyezték kilátásba. Egy kis gazdasági számvetés és a tanulságok Nézzük azonban a dolgot a közgazdász szemével. Jelenleg húsz kesztyűvarrója és négy szabásza van a szövetkezetnek. i Ötödik szabászuk egy éve beteg. Kistükör Titokzatos falatozó Olyan büszkék a foktőiek az újonnan létesült földművesszövetkezeti falatozójukra, hogy hozzánk is eljutott a híre. El is határoztuk, hogy ha arra járunk, írunk róla és lefényképezzük. A héten alkalom is kínálkozott rá. Betoppantunk, körülnéztünk és fotóriporterünk mit sem sejtve nekikészülődött a munkának, amikor egy köpcös, fekete baj úszos ember — láthatóan a részleg vezetője — lépett hozzánk és így szólt: — Igazolják magukat! — Hol itt a „hadititok”? — akartuk tréfával elütni a dolgot. de ő hajthatatlan maradt: — Utasítás! — mondta ellentmondást nem tűrő hangon, s mit tehettünk, előkotortuk az igazolványainkat, amit kellő alapossággal böngészett végig. — És mi van akkor, ha, mondjuk, egy vendég akarja itt lefényképezni a társaságát? — incselkedett bennünk a kíváncsiság. — Nem engednénk meg. Felsőbb utasítás — hangzott a válasz. Hát bizony, titokzatos hely ez a foktői falatozó. De azért mi mégis lefényképeztük, ki is nyomtatjuk majd sok ezer példányban, mert ettől a kis túlzó „rendszabálytól” eltekintve, megérdemli a dicséretet. T. P. Az idén 15 ezer pár kesztyűt kért tőlük a külkereskedelem. Az első félévben 6400 pár készült el, ami 600 párral kevesebb a tervezettnél. Nem éppen szociális érzületre valló gondolkodásmód, hogy amíg a 18 varrólány tanulóként termelt és munkájuk kedvezően alakította a szövetkezeti tagok nyereségét — nem volt semmi baj. Most mint segédeket kellene őket foglalkoztatni, ami a legalacsonyabb bérezés mellett is évi 150 ezer forint „kiadást” jelentene a szövetkezetnek, az utána járó közterhekkel tetézve. Ettől a „plusz” kiadástól szeretnének tehát megszabadulni a ktsz vezetői — a dolgok erkölcsi oldalát teljesen félretéve. De úgy látszik, elfeledkeznek arról a gazdasági oldalról is, hogy 1965-ig az évi termelésüket 50 ezer párra kellene növelniük. Ez pedig évente nyolc szabásztanuló felvételét és a varrónők számának rendszeres növelését igényli. Ne a kibúvókat keressék A kibúvók keresése és a fenn álló rendeletek szolgai értelme zése — szellemének kiforgatás; — helyett tehát inkább a lehe tőségeket kutassák fel teljes am bícióval. Ez lehet, hogy egy ki: gondot okoz, de mindenesete erkölcsösebb. Pillanatnyilag ta Ián csökkenti a nyereséget, d( távlatában feltétlenül a javán válik a szövetkezet egész fejlődésének. S befejezésül talán még égj általános tanulság: nem közömbős. egész népgazdaságunk számára sem, hogy a különböze 'ipari pályákra milyen kedvvel és milyen számban jelentkeznek a fiatalok. Ez nagyrészt attól a biztonságérzettől is függ amely a szakma elsajátítása utáni tényleges munka reményével jár. Ezek a lányok is kenyérkereső pályának és nem holmi unaloműző otthoni foglalkozásnak tekintették a kesztyűs szakmát. Nem szabad lejáratni az „ipari tanuló” fogalmat különböző — csupán az olcsó munkaerőre spekuláló — alkalmi . jellegű foglalkoztatással. Ez a í szövetkezet szocialista jellegével is ellentétben van. Ilyen értelemben van általá!nos tanulsága is a fentieknek és > remélhetőleg mindazok, akiket j illet, leszűrik belőle a megfejelő következtetéseket. Perny Irén — Sajnálom, uram, de igazán minden hely foglalt. Art neki a füst — Ezentúl csak így pipázhatsz! PETŐFI NEPE é Magyar Szocialista Munka-Bács-Kiskun megyei Bízottjáé is a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkladő Vállalat felelős kiadó: Mezei István igazstta Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér l. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38 Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér I/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forin- Bács-Kiskun megyei Nyomda V Kecskemét. — Telefon: 11-65
