Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-02 / 127. szám

•Í. »Mal 1962. június 2, szombat Husk nem mondott újat A katangai huzavona A boniit bajkeverők EÜSK. amerikai kül- ügymimsittaf több mint egy hónapos szünet után ismét sajtóértekezletet EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN nek, hogy huzzák-haiasz- szák Katanga újraegye­sítését a köztársaság többi részével. Kimfea tartott. Az újságírók kérdéseire adott válaszai a következőkben csoportosíthatók: 1; Nyugat-Barlin. Rusfc hangoztatta, hogy a légutóbbi szovjet—amerikai' megbeszéléseken je­lentős haladást nem értek el. de a tárgyalást folytatják. Alapvető nézeteltérés nines a nyugati szövetségesek között abban — mondotta —, hogy fenn kell ‘ tartani jogaikat' Nyugat- Berlinben. 2, Leszerelés. Sajnálattal állapította, meg, hogy Géniben nem történt lényeges lépés, és az eddig bevált recept szerint a Szovjetuniót okolta ezért. 3, Rusk kijelentette, hogy nem lenne helyes megosztani a franciákkal az amerikai atom­titkokat, mert ez csak nehezítené az atomfegy­verek nemzetközi ellenőrzését. 4, Ha a három laoszi herceg találkozása nem sikerül, s nem alakul meg a nemzeti egység- kormány, akkor az Egyesült Államok- »igen komoly problémák elé kerül«. Rusk elutasította Hrusésovnak azt a javaslatát, hogy hívjanak össze nemzetközi értekezletet, egy valamennyi országot felölelő kereskedelmi szervezet felállí­tásának megvitatására; Az amerikai külügyminiszter tehát egy hóna­pos hallgatás után is a Nyugat eddigi állás­pontját ismételgette. CSŐMBE immár fél hónapja tartózkodik Leo- poldville-ben, hogy folytassa tárgyalásait -a köz­ponti kormánnyal. A tárgyalások zárt ajtók( mögött folynak, a kiszivárgott hírek szerint azonban Csőmbe és cinkosai mindent elkövet­Árrendezés a Szovjetunióban MOSZKVA; (MTI) A Pravda ma reggeli száma közti a Szov­jetunió Minisztertanácsának ha­tározatát, amelynek értelmében júíjus l-től 35 százalékkal fel­emelték a marha-, a sertés-, a birkahús és a baromfi állami felvásárlási árát valamint 10 százalékkal a vaj és 5 száza­lékkal a tejszín termelői árát Egyidejűleg 19—34 százalékkal emelkedik a Szovjetunióban a húsféleségek, 25 százalékkal a zsiradékok fogyasztói árat. A Szovjetunió Minisztertaná­csának egy másik határozata ár­leszállításokról intézkedik. A cukor fogyasztói árát 5 száza­lékkal, a műszálas textíliák és a belőlük készült sokféle cikk árát 20 százalékkal csökkentet­ték. Ezek az átmeneti intézkedé­sek azért váltak szükségessé, mert — mint az SZKP Köz­ponti Bizottságának és a Szov­jetunió Minisztertanácsának a szovjet néphez Intézett felhí­vása indokolja — nehézségek támadtak a városi lakosság hús­ellátásában. A nehézségek ab­ból eredtek, hogy bár 1953 óta nagymértékben fokozódott a hús- és tejtermelés, ugyanezen idő alatt 28 millióval szaporo­dott a városi lakosság. 87 szá­zalékkal nőtt a dolgozók pénz­jövedelme és növekedett az ér­tékesebb élelmiszerek fogyasz­tása. A termelői árak rendelle­nesen alacsony szintje viszont akadályozta a hústermelés meg­felelő mértékű növekedését. Á termelői árak felemelését ter­mészetesen követte, ennél ki­sebb mértékben ugyan, a fo­gyasztód árak. felemelése is. Az árleszállítások a szovjet családokra az áremelésiből há­ruló terhek csökkentését szol­gálják. Kivégezték Adolf Eichmannt TEL AVIV. fMTT) Péntekre virradó éjjél a Tel Aviv mel­letti Ramleh börtönben fel­akasztották Adolf Eichmannt, akit az izraeli bíróság több millió zsidó meggyilkolásában vállalt bűnrészessége miatt 1961 decemberében halálra ítélt; Az AP híradása szerint az akasz­tást rögtönzött bitófán. a börtön egyik harmadik emeleti raktár­Degrelle Franco oltalma alatt Madridból irányítja a belga fasisztákat PÁRIZS. (MTI! Léon Degrelle Ismert belga fasiszta, a flamand SS-csapatok volt parancsnoka, aki 1945 után Franco védőszár­nyai alá menekült, az Europe Réelle című belga neofa­siszta' lapban cikket írt. amely­ben több vezető belga politi­kust »közveszélyes gonosztevő­nek« nevez, Állás* foglal az OAS mellett és helyesli min­den bűncselekményét; Bejelenti, rövidesen megkezdődik a nagy leszámolás. Degrelle Spanyolor­szágból tovább irányítja a belga fasisztákat. Spaak belga külügyminiszter, akihez az ügyben interpellációt intéztek a parlamentben, kije­lentette: a belga kormány 1945 óta hiába kéri Degrelle kiada­tását. A spanyol kormány kez­detben letagadta, hogy menedé­ket nyújtott a belga fasiszta vezérnek, újabban pedig arra hivatkozik, hogy Degrelle ügye -erkölcsileg elévült«. Fasiszta rendzavarás Rómában RÓMA; (TASZSZ1 Rómában a Quattro Fontane filmszínház épülete előtt csütörtökön anti­fasiszta tüntetés volt. Ebben a filmszínházban nagyszámú diák etőtt bemutatták a -Fasiszták fegyverben!* című filmet amely leleplezi az olasz fasizmus igazi arcát. Az olasz újfasisztáknak, akik­nek a székháza a filmszínház szomszédságában van. nem tet­szett a római diákok tüntetése, és üvegeket, asztalokat, széke­ket kezdtek dobálni az emeleti ablakokból a tüntetőkre, né­hány diák és egy rendőrségi al­kalmazott megsebesült A felháborodott diákok anti­fasiszta jelszavakat hangoztatva folytatták tüntetésüket és hama­rosan üvegek és székek repül­tek visszafelé az újfasiszta szer­vezet épületéinek ablakaiba. A rendőrök sajátos módon te­remtettek rendet: letartóztatták a legjobban megvadult fasisztá­kat, de velük együtt kilenc diá­kot is, a tüntetés többi részt­vevőjét pedig szétzavarták. helyiségéiben hajtották- végre. Á hivatalos közlemény szerint a halál magyar idő szerint két perccel 11 óra előtt állt be, Később ugyancsak hivatalo­san közölték, hogy a kivégzett tömeggyilkos holttestét egy iz­raeli rendőrnaszádon elham­vasztották és a hamvakat a tengerbe szórták. Hasonlóképpen jártak el annak idején a nürn­bergi törvényszék- által halálra ítélt és kivégeztetett náci hábo­rús bűnösök holttestével. Az akasztásnál jelen volt egyik külföldi hírlapíró azt írja, hogy Eichmamn ugyanolyan ci­nikus magatartást tanúsított ki­végzése előtt, mint üvegka li t- kéjában a jeruzsálemi bíróság nagytermében lefolytatott tár­gyalásán. Bűntudatnak vagy megbánás, nak nyoma -sem volt rajta. A kivégzésre csupán néhány órával azután került sor, hogy Eichmann kegyelmi kérvényét Ben Cvi izraeli államelnök el­utasította:. A „nagy kaszinó” mellé csatlakoz­tak az aránylag filléres szerencse- fáték-gépek tízerei. Ezeket egy Ro­berto Fernandez y Miranda nevű férfiú irányította, és tiszta haszna megközelítette az évi tíz millió dol­lárt. Micsoda csodálatos véletlen, ez az úr Fulgencio Batista feleségének fivére volt. A tábornok a „hitvány anyagia­kon” kívül felismerte a mestersé­gesen felkorbácsolt bazárd-kultusz politikai hasznát is. Ügy gondolta, minél inkább tiiegcsU lantja a re­ménytelen nyomorba süllyedt töme­gek előtt az egyetlen kiút, a nagy nyereség délibábját, annál inkább el tudja terelni a figyelmet a milliók búsába vágó problémákról. A mes­terségesen felszított szerencsejáték­őrület következő állomása: a min­dennapos lottóhúzás bevezetése volt. A hivatalos állami nyereség egy meghatározott százalékban nyíltan Batista második szép és nagyravá­gyó feleségének a folyószámlájára került. Csinos kis összeg volt: mint­egy évi 30 millió dollár. A mindennápos lottó után az ame­rikai gengsztertársak segítségével megszervezték a magánlottó furcsa hálózátát. Mi volt ez? A nyerőszá­mok mindig megegyeztek a hivata­los állami számokkal, csak éppen a szelvényekért járó pénz folyt be a tulajdonos kezébe. Ez a lottófajta természetesen illegális volt és ép­pen ez volt benne az üzlet. A rend­őrség ugyani csak azokat vonta felelősségre, akik nem voltak elég okosak ahhoz, hogy a parancsno­koknak megfizessék a megfelelő sá­pot. Venturától kezdve Pilar Gar- ciáig ez volt a főpribékek egyik legnagyobb üzlete. Az említett Cha- viano tábornoknak Santiago de Gu­bában — nem tévedés — csak ebből a titkos lottóból 600 dollár jövedel­me volt. .. naponta! Külön jövedel­mi forrásnak számított, hogy a ha­talom birtokosai — és elsősorban maga Fulgencio Batista — száz­számra kapták az ingyen-szelvénye­ket, mind az állami lottótársaság­tól, mind a magánlottó „illegális” tulajdonosaitól. Töltőtollával Az amúgy is dúsgazdag tábornok- elnök mammutvagyonát megsokszo­rozta, amikor rájött az ingatlan­spekuláció ízére, A metódus pofon- egyszerű volt. Elhanyagolt, állami földeket államköltséggel, tehát út­építéssel, közművesítéssel, új köz­épületekkel sokkal értékesebbé tett, majd ezeket a földeket felparcelláz­va adta el. Azok a nagy magánvál­lalatok, amelyek ezekét a közmun­kákat végezték, tudták, mi a köte­lességük: szabályod, nem is titkolt „províziót” fizettek á diktátornak. Csoda-e, ha Havannában futótűz­ként terjedt el egy népi mondás, amely szerint „Fulgencio Batistá töltőtollával több pénzt tud keresni egy nap alatt, mint Amerika összes géppiszlolyos gengsztere egy év alatt.’’ Jellemét számunkra érthetőbbé és teljesebbé teszi az, ami Menekülése után, háztartási könyve megtalálá­sakor derült ki: ez a félelmesen gazdag bűnöző a háztarlegapróbb tételeit — tehát a keményítővásár­lástól a fehérnemű tisztításáig — a maga előkelő államfői kezével el­lenőrizte. Saját személyzetének bére még véletlenül sem haladta meg a maga által előírt törvényes bérmi­nimumot, de a gazda elsősorban külföldre kihelyezett vagyona meg­haladta a 380 millió dollárt. 4 „szabad import“ dzsungelje Eássunk még néhány nem akár­milyen jövedelmi forrást. Ez ma­gyarázatot ad arra, hogy a hazárd- hálózaton kívül, miként jutalmazta és tette érdekeltté a rezsimben —> persze az államkasszából — legbuz­góbb híveit a tábornok űf„ ... Van Kubában, néhány kilomé­terre a fővárostól egy repülőiéi. A neve: Columbia. Hivatása szerint katonai légibázis Volt, á valóságban legfeljebb az is. Betonjára naponta tízesével érkeztek olyan civil, sőt katonai gépek li, amelyek import­áruval voltak megrakva. A ŐQlog nyitja a követkéző: mivel a kubai piacot teljesén az amerikai tőké uralta, a más - nemzetiségű áruk vámtarifái a Wall-Street nyómására rendkívül magasak voltak Batista Kubájában, Azok, akik a tábornok­nál érdemeket szereztek, viszont megkapták az úgynevezett „szabad import9* engedélyt. Ez eleve elég volt a gyors meggazdagodáshoz. Aki ugyanis a Columbia repülőtérre szállíthatott, az egyszerűen megke­rülte á kubai vámot. Egy példa a sok közül: 1558-ban a hivatalos svájci statisztikák kimutatták, hogy a Kubába irányuló óraexport érté­ke mintegy 2 millió dollár. Ugyan­akkor a Batista-féle gazdasági sta­tisztikákból kiderül, hogy ebben az esztendőben összesen 70 ezer dollár értékű óráért fizették meg a sza­bályos vámot. A többit vám nélkül hozatták be és adhatták el hatal­mas haszonnal a kegyencek. De volt ennél különösebb formája is a jutalmazásnak... •.. Egy újságíró a kubai Santiagó- ban szolgálatot tett a főpolgármes­ternek. A város ura irodájába hí­vatta, megvendégelte, majd meg­kérdezte tőié, nem lenne-e kedve egy utcaseprői álláshoz? A vendég természetesen megré­mült. Azt hitte, valamit rosszul csi­nált és ez az elbocsátást jelenti a városi laptól. A főpolgármester szé­lesen vigyorgott: — Csak nem képzeli, barátom, hogy seprőt kell a kézébe vennie? A státuszról van szó és a fizetés­ről, amelyet hivatalom jutalMul havonta megküld magának. fgy lett a riporter mellékfoglalko­zásként „utcaseprő” 1«. Egy énektanár és amatőr zene­szerző valami indulót komponált, amit a rezsim felhasznált. A hála nem maradt el: a tanár út nyom­ban kapott egy vegyészmérnöki ál­lást egy nemlétező laboratórium­ban. A javadalom havi 350 dollár. A dologhoz hozzátartozik, hogy ez á férfi korábbi indulókért kapott már különböző takarítónői státu­sokat is.. • Kubában a politika és az üzlet annyira összefolyt, hogy a rezsim vezetői szinte már nem is érzékel­ték a kettő közötti különbséget. (Folytatása következik.) Az OAS új rezére ma is íagja a francia nemzetgyűlésnek PÁRIZS. (MTI) Az Expresy című francia hetilap közli Sá­lán két lévőiének szövegét. Az egyik levél április 1-én Algír­ban kelt, ebben Sálán Georges Bidáult-t névezte ki utódjául arra az esetre, ha 6 maga el­tűnne«. A másikat máius 4-én írta Sálán a börtönből. Utasí­totta az OAS pénztárosát. Utal­jon át 100 millió régi frankot (körülbelül 200 000 dollárt) Bi. dault-nav és 10 millió régi frankot folyósítson a Sálán-por költségeinek fedezésére. Az OAS pénztárosa a kélet- franciaorszagi hadsereg inten­dáns tábornoka, aki néhány hét­tel ezelőtt tűnt el állomáshe­lyéről. A francia hatóságok ed­dig nem nyilatkoztak arról, mi­képpen került ki Sálán levelé a börtönből. Nem derült fény arra sem, miért nem esett szó a levélről a Salan-per tárgya­lásán, noha a levélből az is ki­derül, hogy Sálán védőügyvé­déit a2 OAS fizette. Georges Bidault az OAS je­lenlegi vezetője, a legutóbbi je­lentések szerint Svájcban tar­tózkodik. A francia szervek nem kérték kiadatását, sőt Bi­dault maga is tagja a francia nemzetgyűlésnek, a kormány mindeddig nem javasolta, hogy megfosszák képviselői mandá­tumától. pedig, a katangai külügyminiszter. aM Csőmbe távoliétében az elnöki teendőket is ellátja, sajtóértekezleten jelentette ki, hogy a megegye­zést Elisabethville-ben nem tartják elfogadha­tónak. S míg ez a huzavona tart, igyekeznek gyorsan felszerelni a katangai hadsereget, hogy ismét szembeszegülhessenek Kongó egységének és területi szuverénitásának megteremtésével. A MEGOSZTOTT Berlin nyugati részében továbbra is feszült a helyzet Most már nyil­vánvaló, hogy a nyugat-berlini hatóságok előre elkészített terv szerint hajtják végre a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló akció­kat Céljuk, hogy megnehezítsék a kibontako­zásit és Bonn kívánságának megfelelően aka­dályokat gördítsenek a német kérdésben folyó szovjet—amerikai megbeszélések elé. Az új akdósorozat módszerei' a következők: Fegyveres határincidensek provokálása: Éjsza­kánként plasztikbornba-merényletek. hogy meg­rongálják a két városrész között húzódó beton- falat, A lélektani hadviselés, amelyben fő he­lyet foglal el a koholmány, mely szerint Wal­ter Ulbricht, az NDK Államtanácsának; elnöke hitelt kért volna a bonni kormánytól. Az NDK lapjai a fenti akciósorozathoz fűzött kommentárjaikban leleplezik a bajkeverők igazi szándékait. Az elmúlt napok eseményei arra intenek — vonja le a következtetést a Neues Deutschland —, hogy mindaddig nem enyhül a feszültség, amíg Nyugat-Berlint demilitarizált szabad várossá nem nyilvánítják. Keserű cukor V. Mérnök úr, a takarítónő

Next

/
Oldalképek
Tartalom