Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-12 / 135. szám
I oldal 1962. június 12, kedd IFJÚ OLVASÓK VIZSGÁJA A fiák és lányok zsúfolásig megtöltötték a kiskőrösi községi pártbizottság házának nagytermét. Az egybegyűltek a Petőfi általános iskola és a Vásártéri általános iskola nyolcadikos úttörői. Utolsó évesek, akik jövőre már valamelyik középiskola. iparitanuló-iskola vagy termelőszövetkezet KlSZ-szer- vezetében dolgoznak. Éppen ezért — hogy az úttörő-mozgalomból közvetlenebb legyen számukra az út az ifjúsági szervezet életébe — kereste fel őket az év elején a KISZ vezetősége. Megbeszélték akkor, hogy részt vesznek a József Attila olvasómozgalomban. A mozgalom hamar népszerűvé vált az úttörők között. Most azért gyűltek össze, hogy számot adjanak az olvasott könyvekről, fiatalon megszerzett irodalmi tájékozottságukról. Mucsi Imre, Sántha László- né és Cserrnényi Lehel, a járási könyvtár dolgozói, kérdőíveket osztottak ki a gyerekek között. Az íveken 21 kérdéscsoport szerepelt, 21 könyvről kellett elmondani: ki írta. kik a fő hősök, mi a könyv mondanivalója. Aki a 21-ből nyolcra meg tudott felelni, az megkapta a József Attila olvasómozgalom bronzjelvényét. Az ünnepélyes számadást maguk a gyerekek tették színesebbé, érdekesebbé azzal, hogy műsort adtak. A két iskola tanulói felváltva szavaltak, énekeltek és két harmonika-szólót is meghallgattak. Különösen tetszett Kelemen Gyula előadása, aki a Nabucco- ból harmonikázott el nagyon szépen, őszinte átéléssel egy részletet Ezután megkezdődött a kérdőívek összegyűjtése. A könyvtár dolgozói ott a helyszínen értékelték a válaszokat és döntötték el, hogy érdemes-e a jelentkező a mozgalom jelvényére. Kelemen Gyuszi, a Vásártéri általános iskola tanulója az elsők között adta be ívét. „Túlteljesítette” a követelményeket tíz kérdésre válaszolt A papírlapon ott találta kedvenceit: az Egri csillagokat, a Két Lottit, a Kőszívű ember fiait, a Robinsont és a Pál utcai fiúkat. — Nem volt nehéz elmondani róluk, mit tudok — mosolyog megkönnyebbülten, amikor közük vele, hogy jók a válaszai. — Hiszen majdnem mind a huszonegy könyv megvan otthon. Amikor megdicsérem a szép harmonika-szólóért, elmondja, hogy Szegedre készül, a zene- művészeti szakiskolára. Hét éve zongorázik, tavaly kezdte a harmonikázást. Zenetanár szeretne lenni. — Két szenvedélyem van — kissé mulatságosan hat az ő korában a „szenvedély” szó —, a muzsika és az olvasás. Beszedics Anna, a Petőfi általános iskola tanulója, tizenkét kérdésre válaszolt. Könyvtári tag. Minden hónapban két alkalommal kölcsönöz lcét-há- rom könyvet. Aki így szeret olvasni, bizonyára jól tanul majd a gimnáziumban, ahova már fel is vették. És azután? — Óvónő szeretnék lenni. A bizottság alig győzi elbírálni a válaszokat'. Fél óra alatt mégis végére érnek, ösz- szeszámolják az eredményt: 51 fiú és lány szerezte meg ebből a csoportból a József Attila olvasómozgalom bronzj el vényét. M. L. Vasárnap Kalocsán Iidicei emlékünnepséget rendezett a Hazafias Népfront városi bizottsága. A csehszlovák bányászfalu kegyetlen elpusztításának 20. évfordulója alkalmából megtartott ünnepségen részt vett Frantisek Pisek, Csehszlovákia magyarországi nagykövete, Vladislav Vince, követségi titkár, Kovács Imre, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának munkatársa, Kriston Ferenc, a városi tanács vb elnöke, valamint a járás és váJubüeumi iinrepség Dunapatajon Dunapatajon nyolc esztendővel ezelőtt alapították az ország első községi ének-zenei iskoláját. Az akkori elsősök az idén végeztek, s ebből az alkalomból jubileumi ünnepséget rendezett az iskola vezetősége. Az ünnepségen megjelent Kodály Zoltán, valamint Madarász László és Sarok Antal, a megyei tanács vb elnökhelyettesei, a kalocsai járás és község vezetői. Részt vett az ünnepségen Ne- messzeghy Lajos megyei szak- felügyelő és számos pedagógus a környező községekből. A jubileumi ünnepség keretében történt a dunapataji új művelődési otthon alapkőletétele is. A kultúra új házának alapkövét Kodály Zoltán helyezte el. — Az első falusi ének-zenei iskola és e készülő épület — mondotta — bizonyítja, mennyi érték van a népben, s mint kerül közelebb egymáshoz napról napra a város és falu. Ezután a végzett nyolcadilco- sok mintaóráján vettek részt a vendégek. A nap folyamán az ünnepség résztvevői megtekintették a hely- történeti múzeum hangszerkiál- lltását, délután pedig az énekzenei iskola énekkara, a továbbképző iskola énekkara és a szülők vegyeskórusa hangversenyt adott. A műsor befejezéseként 250 tagú egyesített énekkar adta elő Kodály: Magyarokhoz című kánonját. ros más vezetői, az iskolák és üzemek képviselői. Az emlékünnepségen Szabó Ferenc, a járási pártbizottság titkára mondott beszédet, majd Frantisek Pisek nagykövet, a csehszlovák hép üdvözletét tolmácsolta Kalocsa lakóinak. Nagy hatású beszédében a Ildi cei tragédia újabb megismétlődése ellen emelt szét Ezután a követség tagjai és a város dolgozói, valamint 40 úttörő helyezte el a megemlékezés koszorúit, virágait az emlékparkban. Lidicei emlékünnepség Kalocsán Ep •« «í. A hadnagy egy ideig nézegette a lányokat, akiknek egyre jobb kedvük támadt az elfogyasztott italtól és hangosan csiviteltek anyanyelvükön, aztán megkérdezte: — Lányok, nem akarna valaki mégis vendégem lenni az éjszaka? Mind a két lány leugrott az ágyról, csa,V Ti-ti maradt a helyén. A lányok egyszerre nyúltak a jóképű tiszt karja után. Lafarte néhány percnyi vidám habozás után karonfogta az egyik lányt és kilibbent vele a betegszobából. Mintegy negyedóra múlva az irodavezető őrmester kopogott be, B néhány perc után elvonult a másik lánnyal. Ti-ti valamit mondani akart, de ott volt még Hargitai. Az egészségügyi egy nagy pohár pálinkát öntött társának, aki azt azonnal be is vágta. Tántorogva az ágyhoz botorkált és csak úgy ruhástól ledűlt és hamarosan mély álomba merült. Ti-ti félénken közeledett Gazsihoz. — Hallgass meg. Mihályi « kérlelte. __Semmi beszélnivalónk egymással! —* mondta nyersen a másik. — T udom, amit látsz, az elkeserít, de — közelebb húzódott a fiúhoz — eddig nem be- eaélhettem... Semmit se higgy!,.. fen " dobtam oda magam a haramiáknak .. ■ Egészségügyi vagy, bármelyik pillanatban meggyőződhetsz róla. Gazsó a lányra bámult, amikor újra zörögtek az ajtón. Dühösen ugrott oda. — Nem engedhetek be senkit — mondotta türelmetlenül —, a lányok fáradtak. — Fogadjunk, hogy beengedsz — hallatszott nyugodtan kívülről —, Hauswirth vagyok, a pék. mester. Gazsó az ajkába harapott. Szótlanul eltolta a reteszt és beengedte a németet «— Mit akarsz? *— Ne félj. nem a lányaiddal akarok társalogni — mondotta sunyin, miközben futó pillantást vetett Ti-tire. — A megígért két üveg pálinkáért jöttem... — Miféle pálinkáért? — Hát azért a két üvegért, amelyet ígértél... Emlékszel, nem? ... Azt ígérted, hogy ha holnap nem megyek a parancsnokhoz jelentést tenni, újabb két üveg pálinkát kapok... Vagy elfelejtetted volna?... — Te aljas!... Te!... — No azért ne szidj engem!... Ha akarod el is mehetek... Kifelé indult. Az egészségügyi kétségbeesetten kiabált utána. — Várj... Előkereste a két üveg pálinkát és a német kezébe nyomta. Amikor Hauswirth eltávozott, Ti-ti szorongva lépett Gazsó mellé. — Mi volt ez? — Semmi ... — Nem bízol bennem Mihály? Hidd el nem tehettem másként! Csak így jöhettem Na-Facba. Másként nem jöhettem volna közeledbe... Én pedig nem tudtam tovább meglenni nélküled. — Nem hiszem ... egy szavadat sem hiszem ... — Mihály!... Gyermekkorom óta gyűlölöm a franciákat, a légiósokat ... Anyám meghalt a harcok során, apám fegyverrel a kezében harcol, az én tevékenységemet ismered. Hát el tudod képzelni, hogy odaadom magamat nekik, el tudnád képzelni, hogy ringyójuk legyek?... Gazsó nem szólt semmit, mereven nézett az asztal egy pontjára. A lány eléje lépett. — Nézd meg... Az igazolványomon egészen friss a dátum. Kétnapos ... Akikor jelentkeztem, amikor a lányok útnak indultak ide ... Semmi másért, csakhogy lássalak ... Hogy néhány napig együtt lehessek veled. Ha sikerül... Ha nem akarod, csak egy szó szólj.. i Itt a kardom. Egy pillanat és végzek magammal Sajnálnám, ha több éves munkám és az irántad érzett szerelmem így érne véget, de ha kívánod, így lesz... Kirántotta borotvaéles kését. — Kívánod? ... Csak egy szót szólj!... No! ítélkezz felettem! Beszélj! Gazsó száján önkéntelenül is kiszaladt: Nem! Tedd el! A lány a fiú kezére borult, s elárasztotta csókjaival, miközben patakzottak a kömnvei, — Higgyél nekem — suttogta —, vizsgálj meg. Ártatlan és érintetlen vagyok,,. Csak a tiéd vagyok, senki másé! Ne Emlékezés Zalka Mátéra (halálának 25. évfordulóján) Suhanj ma lelkem Hispániába és állj meg a huescai dombokon, és fonj a héroszok számára termett örök babérból koszorút kicsiny Hazám dicső, halott fiának! Mementó! Huszonöt hosszú éve már, hogy álomtalan álmát alussza Madrid tábornoka, Kasztília hőse, ki a nép igazáért annyiszor halált megvetve, csatasíkra rohant, s kinek szívéből vért a tőke gonosz hatalma csapolt. Kemény spanyol rög takarja testét, míg szép merész lelkének villámlása ott ragyog a porbatiportak szembogarán. Mementó! Huszonöt hosszú éve már, hogy a pirénei szabadság szép főnix-madarát sötét börtönben őrzi egy Franco nevű kalandor. De ütni fog az óra nemsokára, hogy a kemény spanyol rögöt majd fényes, szabad ekék hasítják, s a haragvó tábornok szelleme, mint áldott, békés napsugár, az új Hispánia gazdag vetését érleli! (1962. június) Rakovszky József A „nagy próbatétel"... összedugott fejű lányok suttognak az iskola ünnepi csendbe merült folyosóján: — Mit gondolsz, Adyt húzom, vagy József Attilát? ... — Es mi lesz, ha belezavarodom a fizikába?... — Ugyan, mit izgulsz, hiszen egész évben ötösre feleltél belőle. — Teri, te már túlestél rajta, milyen érzés volt érettségizni? — Jaj, csak ne nekünk kellene húzni a tételt, — borzong meg F. Teréz. — Az ember úgy érzi. a sorsa függ attól, hogy melyik cédulát választja. Szurkoltam is: — mi lesz, ha Tóth Árpádról kell beszélnem. Hát nem éppen őt fogtam ki?... Azért, sikerült... adj oda ezeknek! Ments meg tőlük.., A fiú gyengéden felemelte Ti-tit. — Megpróbálok hinni néked. És megpróbálok segíteni, bár nagyon nehezen fog menni. Veszélyes játékba kezdték — Az én életem és tevékenységem még mindig veszélyes volt. Nem félek..: Csak néhány napig boldogok legyünk, az a fontos... Gazsó magához ölelte a lányt és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta. .. Másnap este már a fél század ott várakozott az egészségügyi szoba előtt: — A kicsivel miért nem lehet? Disznóság! “ Három lány közül egyet fenntartott magánav — hangzott innen is. onnan Is. Gazsó és Hargitai alig tudtak rendet teremteni. Hamarosan megérkezett Lafarte hadnagy is egy üveg pálinkával. Bement Gazsó fülkéiébe, töltött a poharakba és megkérdezte: — Remélem, ma este már vendégül láthatom a kicsit? •— Sajnos, nem. hadnagy úr — válaszolta Gazsó —, még mindig beteg. “ A fenét. Hánvadik napja már? Remélem, mire holnap este megjövök felderítésből, már nem lesz beteg... Apropó! Nem akar velünk tartani? Most is Na-Fac és Futingra között tisztítja meg a terepet. Hargitainak felcsillant a szeme: — Én elmegyek, hadnagy úr! (Folytatjuk.) Régi, tíz év előtti hangulat vett körül. Az utolsó napok „magolásánakV emléke, a torokszorító „drukk”, hogy egy árva szót sem tudok kinyögni.* „Nagy próbatétel’’ az érettségi! Számadás négy év munkájáról — és sok minden függ tőle. Az otthoniak, az ismerősök elismerése és az egyetemi felvétel is. Ezért olyan izgatottak a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Leánygimnázium IV A. osztályának növendékei. Mert náluk inkább csak „haladó hagyománynak” nevezném aa érettségi előtti szokásos szorongást. Hiszen az átlagos tanulmányi eredményük 4,12, és a legrosszabb tanuló is hár- masrendű. De valamennyien szeretnének továbbtanulni. Nagy részük pedagógusnak készül, sokan az agrártudományi egyetemre kérték felvételüket — Ennél izgalmasabb már csak a felvételi vizsga lesz — sóhajt egy nyúlánk barna kislány. — Es az eredményhirdetés — mondják egyszerre többen is — ahol már végleg eldől: hányasra értékelték a feleleted. Négyesre ?... ötösre ? ... Nem a bukástól félnek teháU az ötösüket féltik. A kitóduló frissen érettségizettek még halványak, de már nevet a szemük: sikerült! — Nem is olyan rettenetes — biztatják a következőket. Aztán a jól végzett munka örömével sietnek hazafelé, ahol már várja őket a mama aaaó- dó szeretettel és ünnepi ebéddel ... V. Zs. Németh László LÁNYAIM Ennek a könyvnek — mondja a* !r<5 — nem a benne szereplő négy leányka a hőse, még csak nem is az apa és leányai általában. Erre a műre az a kissé irőnikus, vizsgálódó és kísérletező kedv jellemzői amely a legkomorabb életben is c derű szigeteit tudja megteremteni. Tegyük hozzá: bizonyos, hogy a hajdani örömökben „melyeket egy régi szülő csikart ki magának”: a mai olvasók is ráismernek a magukéra. Hiszen ezek a gyerekek hasonlítanak „az 6 gyermekéhez, a* <5 gyermekei más gyermekeihez; a néger, a kínai szülőké az én, a ml mindnyájunk gyermekeihez”, s ennek a hasonlóságnak a jegyében Németh László, az apa, az író, az orvos és tanár a nevelés és a társadalom legkorszerűbb problémáit feszegeti. >
