Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-22 / 94. szám
T963. április 22, vasárnap t 3. »Ida! Nem élhet az ember önmagának, Tud pajkos és vidám lenni, — mint egy kisgyerek. És aggodalmaskodó is — mint egy aggastyán. Mindig kérdésekben gondolkozik. Kérdez másokat, s kérdezi önmagát. És tüzes, lobogó figyelme azonnal választ követel. Ilyennek ismertem meg évek hosszá során dr. Nagy Györgynét. Otthona — a város főterének egyik nagy bérházában — valóságos kis népművészeti múzeum. Varázserővel hívnak és fogadnak magukba a mezőségi függönyökkel, térítőkkel díszített konyha és a kalotaszegi, mezőkövesdi, matyó, kalocsai és más vidékek , népművészeti formakincseinek gazdag világát tükröző szobák. De amennyire szép és nyugalmat kínáló békés sziget egy ilyen lakás — legalább annyira veszélyes is. Oly erős szálakkal képeg magához láncolni az embert, hogy szinte belefulladhat zárt levegőjébe. Nem fizikailag — szellemileg. Valljuk be őszintén: sok háziasszony nem tudta még legyőzni ezt a kísértést. Dr. Nagy Gvörgyné azok közé tartozik, akik már túllátnak az otthon falain ... — Ha jól emlékszem, 1948-ban alakultak meg a szülői munka- közösségek. Ettől .számítható az én „közéleti” szereplésem is. Azóta ugyanis mindig vezetőségi tagja voltam egyik vagy másik iskola szülői munkaközösségének, sőt volt idő, amikor egv szerre háromnak is... — mondja elgondolkozva. Még szerencse, hogy nem volt a Nagy családban háromnál több gyerek — állapítom meg magamban, miközben újabb kérdésre várom a választ. — Mi volt az első közéleti ténykedésem? ... Egy előadás rendezése. A szerepek betanítását a pedagógusok vállalták, mi szülők pedig a büféhez való torták, sütemények, szendvicsek .összehordását, elkészítését. Ma már nem túl jelentős, szinte mo- solyognivaló társadalmi megmozdulás- volt ez —, s alig va, lamivel több és felemelőbb dolog, mint az otthoni sütés-főzés. Aztán jött sorra-rendre a tanulmányi kirándulások szervezése, az iskolaszépítés, s ki tudná még sorolni mennyi minden. — Egy fontos dolgot azonban szem elől tévesztettünk, s amiben csak 1957-ben tettük meg a kezdeti lépéseket: a szülő—tanár közötti kapcsolat elmélyítése. Ekkor következtek a családlátogatások, előadások a peda- gógai bizottság keretében és tűben kissé kezdetleges latin betűkkel — mert hiszen az arab írás jobbról balfelé halad — ez áll; szőlőnyitás. Az: egyenlőség- jel után pedig lendületesen rajzolt hieroglifák, pontokkal, ékezetekkel tarkítva: a megfelelő arab kifejezés. A füzetben már számos magyar mezőgazdasági szakkifejezés van, s Abd El Rahman mindegyiket meg is nevezi angolul, amiből ellenőrizhetem, hogy a fogalmakkal tényleg tisztában van. — A fiúk időbeosztásában váltakozva szerepel az elméleti oktatás a gyakorlati foglalkozással — folytatja Farkas Sándor nevelő. — Délutánonként naponta két órában magyar nyelvet tanulnak, A mindkét részről jelentkező nyelvi nehézségek miatt, persze, nem lehet még szó szabályszerű nyelvleckéről, inkább csak a használat^ tárgyak nevét, egy-két mindennapos kifejezést ismerhetnek csak meg. Ami a gyakorlatot illeti, azt kinn, a szőlő- és gyümölcsösben szavak nélkül is elsajátítják szakmunkásainktól. — Később persze, tökéletesebb nyelvi ismeretek birtokában és lajdonképpen ekkor kapcsolódtam be a nőmozgalomba is. . A nőtanácsban csakhamar felfedezték, hogy milyen nagyszerű ismerője a népművészetnek. És a következő évben már őt bízták meg a városi nőtanács kézimunka-szakkörének vezetésével. — S ha már az ember eljut az öntevékenységig, a célkitűzések ellenállhatatlanul magukkal ragadják. Akkor már azt keresi: hol és mit tudna segíteni, hogy minél több ember élete nyerjen szép és nemes tartalmat ... Kérdés, hogy míg a szülőket látogatta, előadásokat tartott, s védnökséget vállalva az állami gondozottakkal törődött, szakkört vezetett — mit kapott ő maga a mozgalomtól? Villanásnyi képekben idézi a legnagyobb élményeket, amelyek gondolkodásmódjára, látó-! körére hatottak: ' ; — Kétszer jártam a parlamentben: tavalyelőtt az ország gyűlés megnyitásán, tavaly pe dig végighallgattam az iskola- reform törvényreemelésének vitáját. Voltam Egerben tíznapos díszítő-művészeti tanfolyamon és jártam télapó-ajándékkal a fóti gyermekvárosban, tanulmányi kiránduláson, a Helvéciái Állami Gazdaság szikrai üzemegységében ... Milyen tanulságokat váltottak ki az élmények? — Azt, hogy nem zárkózhatunk be négy fal közé. Nem élhetünk csak magunknak vagy „csak” a családunknak. És azt, hogy a társadalommal és önmagunkkal szemben milyen nagy kötelességeink vannak. Az egyenjogúságot például már kivívtuk, de néha elfeledjük, hogy ez több kötelességérzetet és felelősséget kíván tőlünk, asszonyoktól. Szinte követeli korunk, hogy a munka mellett tanul-, junk, művelődjünk, magasabb) színvonalon sajátítsuk el a gyér-! meknevelés tudományát, s még ’ ezenfelül is tegyünk valamit a közösségért. Ki-ki tehetsége és képessége szerint... Néhány éve még nem látta ezt ilyen tudatosan —. s bár most is pártonkívüli • — de a közösség érdekében végzett munka őt is új hivatáshoz, életének fontos állomásához vezette: Tavaly ősztől politechnikát tanít a Kecskeméti Katona József Gimnáziumban. Egyelőre óraadóként, de jövőre már a tantestület tagjaként. És a múlt év decemberében megválasztották a megyei nőtanács elnökének .. Eszik Sándorné elméleti tudással is jobban felvértezve, lényegesen könnyebb dolguk lesz. Néhány hét múlva olyan nagyüzemekbe is elvisz- szük őket, ahol egyéb jellegű mezőgazdasági gyakorlatot is folytathatnak, hogy a szakterület minden ágáról ismereteket nyerhessenek. Szórakozásuk egyelőre a helybeli mozira, s az arab rádióállomások bizony inkább csak az éjszakai órákban vehető adásainak hallgatására szorítkozik. De ha végérvényesen kinyílik a tavasz, mind több vágyuk teljesül majd, s alkalmuk nyílik megismerkedni hazánk tájaival. A Balatonnal is... — teszi hozzá mosolyogva. Legalább úgy szereti „fiait”, mint azok őt. — Tell him please: he is our second father — súgja nekem, alkalomszülte tolmácsnak Musztafa, szégyenlős, de szeretetteljes mosollyal. Vagyis, hogy második apjuknak tekintik Farkas Sándort, aki most már ebédhez invitálja őket. Még jobban felcsillannak ezek az amúgy is tűzben égő, okos szemek, hiszen nagyon szürke jelzőt használok, ha étvágyukról csupán annyit Tűz ütött ki a Kiskunsági Cipőüzem úgynevezett „alja” üzemrészében, melynek következtében Szurmó József másodfokú égési sebeket szenvedett. Az illetékesek megállapították, hogy a balesetért a vállalat vezető beosztású dolgozói felelősek elsősorban. Az indokok közül néhányat megemlítünk. A rendelet szerint azokat a helyiségeket, ahol tűz- és robbanásveszélyes munkát végeznek, el kell különíteni a többi üzemrésztől. Ez nem történt meg! Tetézték a mulasztást azzal, hogy nem tartották be a szellőztetésre vonatkozó utasítást, mely kimondja, hogy minden helyiségben, ahol a levegőnek robbanásveszélyes gázokkal való szennveződése a megengedett határon túl emelkedhet — megfelelő elszívó berendezést kell felszerelni. A vizsgálat során az is kiderült, hogy a vállalat vezetősége a bevezetőben említett üzemrészben megtiltotta a nyílt láng használatát, ennek ellenére a következő műszak megszegte ezt az utasítást. Ez azért furcsa, mert az óvórendszabály előírja, hogy a művezető munkakezdés előtt köteles a munkahelyet munkavédelmi szempontból felülvizsgálni, s ha hibát tapasztal, intézkedni annak gyors megszüntetéséről. Egyébként ennek az utasításnak van olyan pontja is, mely szerint a vezetők büntetőjogilag felelősek a hozzájuk beosztottak tevékenységéért. Szurmó József már meggyógyult. Példájából azonban sokat tanulhatnak mind a vezetők, mind a beosztottak. Hárommillió szőlővessző A kaskan tyűi Hazafias Népfrontbizottság védnökséget vállalt a szőlővessző begyűjtése felett. A népfronttagok aktívan részt vettek a szőlővel rendelkező szakcsoporttagov mozgósításában, s ennek eredményeként eddig a községben 3 millió telepítésre alkalmas szőlőalanyt gyűjtöttek be. írok, hogy: kitűnő. Nem csoda: alig húszévesek, nagyranőttek, kisportoltak. Izsáki lányok, jól vigyázzatok a szívetekre! Valamennyien kikísémek a gépkocsihoz. Filmszínész-csinos zenészüknél ott az elmaradhatatlan fúvóshangszer, amelyen történetünk elején évszázadokon, nemzedékeken át őrzött dallamok hangzottak fel, olyanok, melyeket talán már Abu Bekr harcosai is daloltak. Akkor a fiúk szemét valami merengő mélabú — talán honvágy — fátyolozta. Ez a hangulatuk már a múlté. Ebédlőhelyiségükből a frissen főtt étel ínycsiklandó illata árad, s a „zuma” most, búcsúzóul pattogó ritmusú, keletiesen lüktető táncdalt trilláz az izsáki égbolt felé, amelynek hirtelen kilombosodott, pufók tavaszi felhői alatt lesz az otthonuk fél éven át, s ahonnan munkájuk végeztével meggyarapodott tudásukon kívül, hisszük, hogy a népünk iránti fokozottabb szeretet viszik majd magukkal napfényes, megújhodott hazájukba. Jóba Tibor. \7Cogijan hé szili cl hímej tő jiu ? A tavaszt úgy várja az ember a hosszú éjszakádé, a fagyot téli hónapok alatt, hogy amikor megérkezik végre, minden apró jelének, színének, szépségének kétszeresen örül. A tavaszt hoz- \ zák számunkra az első zöldellő fejecskéjü fűszálak, az első rügyek, virágok; bodros felhők az égen; a hazatérő gólyák, a csi- ; pogó, sárgapihés kiscsibék, a piros tojások és a hímes tojások. Mi a különbség köztük? Az, hogy a tojást ha befestik, lehet sárga, zöld vagy kék. í akkor is piros tojás a neve. Ha pedig cifra mintát karcolnak, vagy festenek rá, tulipánt, szívet, finoman hajló vonalakat, akkor hímes tojás lesz. Régi kedves népszokás a locsolókat tojással megajándékozni. Ott, ahol leghívebben megőrizték mindeddig az ősi viseletét és szokásokat, ma is nagy esemény a locsolkodás, s az előkészület hozzá: a hímestojás-készítés. A Kalocsa környéki gazdag népszokásökat fellcarolják és ; féltőn vigyázzák a Kalocsai Népművészeti Házban. Ilyenkor hús- ; véttájban százszámra festik a népművészek a hímes tojásokat. Sok elkerül ezekből külföldre, ahol megcsodálják és szívesen vásárolják a kis népművészeti remekműveket. Az exportra szánt ‘ darabokat nemcsak nagy gondossággal festik, hanem ügyes módszerekkel elő is készítik a nagy útra. A hímes tojás készítéséhez nagy ügyesség és gondos figyelem kell. Lakatos Ferencné kalocsai népművész vigyázva rajzolja a tojásra a színes mintákat. Tanulnak a jövő népművészei. Dinnyés Zsuzsa és Erdős Margit egyelőre még csak áhitatosan nézi hogyan varázsolódik egy-egy tojás értékes dísztárggyá Lakatos Ferencné kalocsai népművész és ifj. Boldizsár Gáborné uszádi tojásfestő kezében. Egy tál hímes tojás. Nagy munka volt, de most annál gyobb az öröm. Ki kapja holnap a legszebbet?
