Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-22 / 94. szám

N/XA/V'VfV/' /N V * A VALÓSÁG KÖLTÉSZETE — Látogatás Kalló Viktor szobrászművésznél — A tágas, barátságos műterem elmélyült kutató munkáról árul. kodik. Ahová nézünk jegyzetek, agyagból, gipszből készült ter­vek mindenfelé. A mintázóáll­ványon. robusztus agyagvázlat: erőtől duzzadó, impozáns bá- nyászalak. Ősrégi mondák je­lenkori hőse, aki a földet tartja félelmetes erejű vállain ... Alkotója Kalló Viktor szob­rászművész, a Kecskeméti M ű- \ észtelep tehetséges lakóia. Magas, erőteljes, vonzó fia­talember Kalló Viktor. Alapos megfigyelője az életnek. — A becsületes emberség, a szépség kifejezésének, a formák harmonikus megkomponálásá- nak vágya — nézett elgondol­kozva maga elé — soha nem hagyott és nem hagy ma sem nyugodni... 1956-ban végezte a Képző­művészeti Főiskolát. Utána ha­marosan megkapta az első — és a hírnevet biztosító megren­delést. Elkészítette a Köztársa­ság téri Mártír-emlékművet, mellyel 1958-ban 37 pályázó kö­zül lett első. Maid a békéscsa­bai 1919-es emlékmű követke­zett, utána szép sorjában a ki- sebb-nagyobb megbízások. Többször járt külföldön, be­utazta a Szovjetuniót. Görög­országot, barangolt Itália nap­Költőien szép, légiesen köny- nyed gipszvázlat. 40 fényes tájain. Sokat látott, ta­pasztalt. Megkapta a Munkácsy- és a Derkovits-díjat,.. badulási emlékművön, és a pé­csi Uránváros számára a már említett bányász alakján. De tit­kos vágyakat, megvalósításra vá­ró, szárnyaló elképzeléseket is hozott magával ide, a Művész­telepre. — Régi, dédelgetett tervem a háború és a béke gondolatát portréban kifejezni. Apa és gyer­meke alakjában megmutatni a nagy és az erős viszonyát a ki­csihez és a gyengéhez... És ezt, — mutatott egy légiesen köny- nyed, fehér, gipszfigurára — nagyban, három méteresben megfaragni. Nem megrendelés­re, csak úgy a magam örömére. Olyan ez, mint az elszálló gon­dolat, a szépség és a harmóniák után való mérhetetlen vágyako­zás. A valóság átszellemült köl­tészete. .. Így olvad össze, válik eggyé Kalló Viktornál költészet a va- ' ósággal, az ábrázolás és kife­jezés igazsága az élet művészi tükrözésének és értékelésének igazságával. De így azonosul az alkotó is műveivel. Mert nem gyermek­kori megnyilatkozások után ju­tott erre a pályára. Lakatos volt, színész szeretett volna lenni. Most már — saját szavait idé­zem: — „Ha mégegyszer szü­letnék és más művészetben hXn­nék úgy, mint a szobrászatban — csak akkor tudnék lemon­dani róla'...Vadas Zsuzsa Sikerrel mutatkozott be Kecskeméten a bolgár cirkusz Április 20-án, pénteken meg­kezdte kecskeméti vendégsze­replését a bolgár Szófia nagy­cirkusz. A közönség mindvégig színvonalas művészi produkció­ban gyönyörködött. Petrám tra­pézmutatványai, Gotsevi kéz­egyensúlyozó gyakorlatai után Vitanov bűvész mutatványai nyerték meg a közönség tetszé­sét. Rendkívül nagy sikerük volt a Dobrics ugródeszka-ak­robatáknak. Tabakova ferde drótkötélen, Mihailov zsonglőr pedig egy pálmafa tétién mu­tatta be nagyszerű egyensúly­érzékét. Viharos tápssal köszöntötték a résztvevők a hgmoros akroba­tákat és Niedermayer görkorcso­lyázó, motorozó, és első két lá­bukon egyensúlyozó medvéit. Végül Krisztina, a hajlékony akrobata mutatványaiban, a Ju- liev-pár produkcióiban és a repülő emberek műsorában gyö­nyörködött a közönség. Kalló Viktor alkotás közben ... Most ismét jelentős megbízá­son dolgozik. A XIII. kerületi Béke téren felállítandó felsza­GUZI-MlUA'IY-ßECZE -ZCAVOLY 40. — Halló Ká-Bári. .. Halló Ká- B'in.. . Mi az úristen van, nem jelentkezik... Halló Ká-Bán... — Próbáld Saigont! — Halló Saigon.. . Halló Sai- am .. Halló Saigon... Ez sem a'lentkezik! — Akkor vége... A vihar el­■ ■■’ott bennünket a külvilágtól A rádiós felugrott. A párancs­■ ok vissaanyomta. — Egy hangot sem! A legény­einek nem szabad megtudnia... Pajta! Próbáljon összeköttetést ker-iinj . . Mindenképpen! A magyarok szobájában a luxa riasztó csendet lassan íelvál- lolla a bizakodás. — Hogy zuhog! — Ilyen időben talán mégsem támadnak!.. . — No, meg ha támadnak is... Több ezer ejtőernyős áll készen­létben .. — Fiúk. dél van. Es szeretem a gyomromat Lemegyek ebé- cMni, ha bőrig ázok is... £s Szaiai Karcsi, az örökké éhes fiű, az ítéletidő ellenére, az ebédlőbe sietett. Volt étel bő­ven, hiszen alig_ voltak néhá- nyan, akik ezen a napon a gv omrultra gondoltak. Szaiai négy ebédet is bevágott... A parancsnok egyre öntötte magába a tömény szeszt és egy­re szidta a rádióst, valamint an­nak apját, anyját és összes ro­konságát. — Mi lesz már?!... Még most sincs összeköttetés?!... A rádiés megtörölte izzadt homlokát és tovább csavargatta a gombokat. Egyszerre felordí­tott. — Parancsnok úr! Saigon je­lentkezik! A főhadnagy, mint egy pár­duc rohant a készülékhez. — Halló Saigon... Itt Futing- ra... Jelenleg csend van min­den felé... Az erődön belül is nyugalom honol. Talán csak a vihar tombol még erősebben, mint néhány órával ezelőtt... Valóságos felsőszakadás zuhan az erődre... őreink alig látnak túl 20—30 méteren... — Halló Futingra... Halló Fu- tingra. .. Itt Saigon... Hatalmas vihar tombol Saigon felett is. . Egyetlen gépünk sem tud fel­szállni. .. őrködjenek éberen!... — Halló Futingra... Itt Ká- Bán. . . Colone] Simon. .. Jelen­tést kérek... — Minden csendes... Hatal­mas vihar és felhőszakadás van az erőd felett... A katonák be­húzódtak szálláshelyeikre és re­ménykednek. A kegyetlenül rossz idő mintha kedvre derí­tette volna őket.., — Főhadnagy úr... A futing- rai erőd sorsa az ön kezében van. Ká-bán felett is tombol a vihar... támadás esetén ejtőer­nyős-segítséget nem küldhetünk! A Na-faci és a Ba-káni erőd egy egy százada azonban készenlét­ben áll... Ha szükség van rá­juk, azonnal indulnak... — Köszönöm monsieur colo­nel a törődést. Nagyon kö... A főhadnagy egyszerre meg­dermedt a készülék előtt. Mintha a pokol szabadult vol­na az erődre. Az épületek, a fa­lak megrem.egtek. Egyszerre mintegy 30 akna robbant az erőd falán és egy jó pár a fa­lon belül. Néhány pillanatnyi dermedt­ség után a parancsnok beleor­dított a készülékbe. —■ Támadnak a vietnamiak... Az erőd udvarán vad szalad­gálás kezdődött. Hirtelen mint­ha mindenki megzavarodott vol­na. Senki nem találta tüzelőál- lását. A hatalmas felhőszaka­dásban mindenki pillanatok alatt bőrig ázott. Az altisztek nem üdvöltöttek, csupán a fia­tal hadnagy akarta túlordítani az elemek zaját és a vietnami fegyverek hangját... Nem sike­rült neki. Az első sorozat után hamaro­Hit és jóslat Vény ég a kezek szép tetteibe*!* önsorsát biztatja b ennünk a nemzet; míg homlokunk gyöngyét gyűjtötte a fötdh. szívünkben az élet új világot nemzett Vérünkben ragyog a tavasz ereje s elhivatottságunk lelkesítő láza,. mert tudjuk, hogy kezünk a félkész percekből a szépen megtervezett éveket formázza. Ihletett órában alkotunk jövendőt, s megsímogat minket a nép bizalma. Van-e köziünk költő vagy kőtörő, aki vágyainkból mindent ne vállalna? Van-e, kiben a fények nem szövik a kifeszített álmok szivárvány-hálóját? Van-e, ki nem tudja, miért zsong a gép, és hogy a mezsgyéket kik ostromolják? Kegyelmet sorsunktól nem kérünk, nem kapunk, de ha megvívjuk századunk harcát naponta, akkor mellénk áll a büszke emberiség, ahogyan azt Lenin hitte, s megjósolta. Kópiás Sándor Tanulni jó ­Kisszálláson az ősszel indult a továbbképző iskola. Az első esztendő természetesen mindig csak kísérlet, amikor eldől az új életrevalósága és megteremtődnek a helyileg leg­alkalmasabb módszerek. Azt kutatták tehát Kisszállá­son is, hogy milyen tapaszta­latokat szereztek rövid néhány hónap alatt az új iskolatípus­ról. Az első évet 67 fővel kezdték. Külön belterületi és külterületi csoportba osztották a jelentke­zőket. A tanulók szívesen és pontosan jártak heti két alka­lommal az órákra. A külterü­letiek is csak akkor mulasztot­tak, ha rossz volt az idő. s na­gyobb távolságból a feneketlen sárban nem juthattak el az is­kolához. Fáiról Lajos a továbbkép­ző iskola igazgatója, s a neve­lők minden alkalmat megra­gadtak. hogy a tanítást szem­léletessé és érdekessé tegyék. Kölcsönkérték a Kiskunhalasi Mezőgazdasági Technikum he­lyi kihelyezett osztályainak szemléltető eszközeit s a tél folyamán maguk is elkészítet­ték a legszükségesebbeket Tát­rai igazgató sokoldalú ember. Testnevelő tanár, de elvégezte a politechnikai tanfolvamot. s így az ő vezetésével bővítik folytonosan a szertár állomá­nyát san megérkezett a második, sőt a harmadik is. Az aknák tép­ték, rongálták a falat, könyör­telenül, kíméletlenül A falom belül robbant aknák megtize­delték a légionistákat Több se­besült fetrengett az udvar kö­vén, sőt néhány halott is volt már. A lövészek és géppuskások elfoglaltak helyeiket és tüzelni kezdtek a vadon felé. Néhány perces hasztalan lövöldözés után a hadnagy kiadta a parancsot. — Reflektorokat felgyújtani! A hatalmas fénycsóva ráve­tődött az esőszőnyegre, de az szinte áthatolhatatlan akadály­ként tornyosult előtte. Nem tud­ta áttörni, sőt a vízzuhatag fur­csa módon visszaverte és meg­sokszorozta a fényt. A hadnagy azonnal parancsot adott a reflektorok eloltására. 13 óra 15 perc volt, a támadás 13 óra 5 perckor kezdődött... A bejárat felőli oldalt lőtték a leg­erősebben. .. A falak megron­gálódtak, az erőd oda összpon­tosított nehéz fegyverei tehetet­lenek voltak. A falon hatalmas sérülések tátongtak. Az egyik géppuskafészek örökre elné- mu}t. Három kezelője — egy olasz és két magyar — a fegy­ver mellett feküdt elnyúlva, kettő arccal a föld felé, egy pe­dig hanyatt fekve. Ez utóbbi szétroncsolt, véres arc/ -»iára mosta a vigasztalanul • '■ >gó eső... (Folytatjuk.)- és érdemes Látogatásokat szerveztek a a iskola vezetői a gépállomáson és a tsz-ekben. Ezeken a ta­nulók különösen nagy örömmel vettek részt. A tananyagban is olyan tárgyak iram tanúsították a legnagyobb érdeklődést, ame­lyek közvetlenül felhasználha­tók a mindennapi munkában. A számtanban a munkaegység számítás, a terméseredmények kiszámítása és az ehhez ha­sonló kérdések keltették fel legjobban a figyelmüket. Az állategészségügy és az egész­ségtan is olyan ismereteket adott, amelyek otthon nagyon jól hasznosíthatók. A továbbképző iskola legörvendetesebb eredménye azonban az, hogy egv-két évi szünet után számosán kedvet kaptak tanulmányaik folytatá­sához. Sokan jelentkeztek ipari tanulónak, mezőgazdasági gép­könyvelői tanfolyamra, s néhá- nyan technikumba akarnak az ősszel beiratkozni. Egyikük, Szaiai Tibor elmon­dotta, hogy ő gondozza otthon a háztáji gazdaságban a jószá­gokat A továbbképző iskolá­ban szerzett állategészségügyi ismereteknek jó hasznát veszi és még az édesapja is hallgat a tanácsaira. A Szalad gyereket azonban egyre jobban érdeklik a gépek. A látogatások a gépállomáson emlékezetesek maradtak szá­mára. El is határozta, hogy je­lentkezik a Szegedi MTH isko­lában felvételre. Pedig ügyesen harmonikázik. s már szerződ­hetett volna a kultúrház zene­karához. A gyors pénzszerzés lehetősége azonban nem csábít­ja, távolabbi tervei vannak. Ha megszerzi a szakmunkás-bizo­nyítványt, beiratkozik utána a gépipari technikumba ia A kisszállás! termelőszövet­kezetek. mezőgazdasági üzemek támogatják a fiataléit tanulási kedvét. Tátrai igazgató tudo­mása szerint például Bálint Kati — aki két éve végezte el az általános iskola VIII. osztá­lyát, s most isimét tanulni akar — a Petőfi Tsz ösztöndíja se­gítségével tanulhat a mezőgaz­dasági technikumban. Felaján­lott már ösztöndíjat a fiatalok­nak több tsz és az erdőgazda­ság la A továbbképző Iskolások többsége nem kívánkozott el a községből s nem kívánkozik ei most sem. Amikor folytatni akarják a tanulást csak arra az időre szakadnak el otthon­ról, míg szakmát vagy okleve­let szereznek. Tudják, hogy így válhatnak leginkább hasznára falujuknak. Az Új iskolatípus tehát be­vált Kisszálláson. Nemcsak közvetlenül is hasznosítható is­mereteket adott hanem meg­mutatta a tanulás gyakorlati jelentőségét, kedvet kelteti iránta a fiatalokban. Mester Laszta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom