Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-01 / 77. szám

8, oldal 1962. április 1, vásárnál» Lezárult a genfi értekezlet első szakasza A% argentin helyset politikai háttere A GENFI tizennyolc­ba, talmi leszerelési érte­kezleten részt vevő or­szágok küldöttségei te­hát néhány napja alacsonyabb szinten folytatják tárgyalássu­kat. Ezek szerint hát kudarc­cal végződött volna az értekez­let most lezárult első szakasza? Több jel azt mutatja, hogy ku­darcról semmiképpen sem le­het beszélni. Először is: G ro­mi ko szovjet és Rusk ameriksii külügyminiszter egyformán azt hangsúlyozta, hogy az értekez­leten sikerült bizonyos eredmé­nyeket; elérni, elsősorban ügy­rendi kérdésekben. A külügy­miniszterek álltai kidolgozott el­vek alapján tehát az értekezlet jó hangulatban folytathatja munkáját. Másodsorban: a nyu­gati újságokból ki lehet há­mozni, hogy nyugati vezető kö­rök véleménye szerint is nö­vekvőben varrnak a még maga­sabb szintű tanácskozásnak, te­hát a kormányfők tanácskozá­sának esélyei; Arra a kérdésre meg nem nehéz válaszolni, hogy miről is tárgyalhatnak majd a nagyha­talmak kormányfői — ha meg­beszélésükre valóban sor kerül. A genfi értekezlet eddigi sza­kaszában ugyanis világosan ki­tint, hogy a leszerelés egyes nagyon is időszerű és nagyon is fontos kérdései a legszoro­sabban összefüggnek a német kérdés egyik-másik kulcsprob­lémájával. A csúcstalálkozó te­hát a részletsiker esetén is hozzájárulhat a nemzetközi lég­kör enyhüléséhez és közelebb hozhatja a német békeszerző­dés megkötésének időpontját. A MOST ZÁRULÓ héten ér­dekes események történtek La­ti n-Amerikában is. Minden jel arra mutat, hogy a kubai for­radalom hatása mind erősebben érvényesül ezen a hatalmas ki­terjedésű és a világ erőviszo­nyai szempontjából rendkívül fontos területen. Nálunk keve­EGY HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN sen tudnak róla, hogy például Columbiában már két esztendő óta egyre hevesebb partizán­harcok dúlnak az amerikabarát es népellenes kormány elletn. A héten érkezett hírek szerint Guatemalában és Venezuelában is fegyveres harcok indultak a jenkik és helytartóik ellen. Az imperialistáknak sok fejtörést okoz Brit-Guayana is. A maguk módján az argentí­nai események is a latin-ame­rikai egyszerű emberek mélysé­ges jenki-gyűlöletét mutatják. Frondiát, a most megbuktatott elnököt is az segítette annak idején az elnöki székbe, hogy haladó programot hirdetett meg leül- és belpolitikáikig egyaránt Programját azonban hamarosan feladta, s egyre jobban kitűnt, hogy Frondizi nem ezt a de­mokratikus programot, hanem az amerikai külügyminisztérium óhajait valósítja meg. A nép tehát elfordult tőle. s az át­meneti legális működés után is­mét illegalitásba szorított kom­munista párt is természetesen megvonta tőle támogatását. A kommunista párt nem is indul­hatott önállóan a most tartott választásokon. Viszont a kom­munisták elhatározták, hogy mindenképpen hallatni fogják hangjukat a szavazásokon, s jobb híján az ellenzéki pero­nista pártat támogatták. Ma­napság is a peronista tömegek jelentős része a munkásosztály soraiból kerül ki Persze, a pe­ronista tömegeket semmiképpen nem szabad azonosítani egyrészt magával Peronnal (aki ismét diktátor akar lenni), másrészt azonban a peronista »munkás- vezérekkel* sem. akiknek nagy része korrupt és munkásáruló. A peronista munkástömegek összetartó ereje ma rrém utolsó­sorban a jenki-ellenesség, s ezen Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa ülést tartott. Megtárgyal­ta és elfogadta az állami szer­vek és szövetkezetek gazdálko­dásának évi rendszeres ellenőr­zéséről és a bankellenőrzésről szóló 1960. évi 29. számú tör­vényerejű rendelet egyes ren­delkezéseinek módosításáról Mó­ló törvényerejű rendeletet. Az Elnöki Tanács Czinege La­jos altábornagy, honvédelmi mi­nisztert vezérezredessé kine­vezte. Ugrai Ferenc vezérőrnagy hon­védelmi miniszterhelyettest és Köteles Jenő vezérőrnagyot al- tábamaggyá, Hersitzky Lajos, Kálazi József, Penczi József, Re­ményi Gyula, Szűcs László ez­redeseket vezérőrnaggyá nevez­te ki. Az Elnöki Tanács Galambos József rendőrezredes belügymi­niszter-helyettest rendőrvezérőr­naggyá és dr. Korom Mihály határőrezredest határőr-vezérőr­naggyá kinevezte. Az Elnöki Tanács Beck István rendkívüli követet és meghatal­mazott minisztert felmentette a Magyar Népköztársaság hágai követségének vezetésére kapott megbízása alól s ezzel egyide­jűleg Révész Gyulát rendkívüli követé és meghatalmazott mi­niszterré kinevezte és megbízta a Magyar Népköztársaság hágai követségének vezetésével. Az Elnöki Tanács elrendelte a bácsalmási járás megszüntetését. A megszüntetett járás községei közül: Bácsalmás, Madaras, Má- tételke, Katymár, Tataháza köz­ségeket a bajai, Bácsszőlős, Csi- kéria, Kunbaja és Mélykút köz­ségeket a kiskunhalasi járáshoz csatolják. Az Elnöki Tanács végül egyéb ügyeket tárgyalt. belül a Kuba iránt ér­zett szolidaritás, belpoli- tikaüag pedig az áruló Frondizi elleni gyűlölet így történt hogy a peronisták nagy választási győzelmet arat­tak, Frondizi pártja — és vele együtt az amerikai politika — pedig látványos vereséget szen­vedett Pillanatnyilag az a hely­zet, hogy Frondizi megbukott és katonai diktatúra került ura­lomra Argentínában. Az ame­rikaiak azonban mindenképpen meg szeretnék őrizni a törvé­nyességnek legalább a látszatát, s ez a magyarázata annak, hogy a tábornokok erőnek erejével a szenátus volt elnökét ültették bele az elnöki székbe. Argentínában tehát sokkal nehezebbé vált a munkásosztály és különösképpen a kommunis­ták helyzete. Az argentin kér­dés azonban még koránt sincs lezárva. A héten csupán egyik fejezete, felvonása ért szomorú véget. Lehet, hogy a kibanita- kozás még huzamosabb ideig várat magára, de azt nem ne­héz megjósolni, hogy a nyilván­valóan szélsőjobboldali katonai diktatúra csak össze fogja ko­vácsolni az argentin ellenzéki erőket A harc tehát csak most kezdődik igazán. Gyermekmunka és „gazdasági csoda** Az utóbbi időben mind töb­bet emlegetik bizonyos nyugati körökben a gazdasági csodát, mint a kapitalizmus megúju­lásának bizonyítékát. Ez a »csoda-« ma. már nemcsak Nyugat-Németországban for­dul elő, hanem az áldás ható­sugarába került — az ipari­lag elég egyenetlenül fejlődött Olaszországban is. Az olasz nagytőkések nem sajnálják a pénzt a szakem­berektől, akiknek egyetlen feladatuk van: annak kuta­tása, miképp lehetne a profi­tot növelni újabb beruházá­sok nélkül. A tőkések köz­gazdászai rá is jöttek a meg­oldásra, amely minden (ka­pitalista) kívánalmat kielégít, A dolog pofonegyszerű: fog­lalkoztassunk serdülő, vagy még fiatalabb gyerekeket, akik nem sztrájkolnak az alacsony fizetés miatt, mert örülnek, hogy nem ingyen dolgoznak. Persze, az ötlet egyáltalán nem új. Ügy emlékszünk, ez­zel a megoldással egy-két év­századdal ezelőtt is próbálkoz­tak a tőkések, pedig akkor még nem tudták, hogy kései utódaik a huszadik század második felében feltalálják a gazdasági csodát. Bizony, ez a helyzet Olasz­országban is. Egyes gyárakban már évek óta foglalkoztatnak nyolc-tíz-tizenkét éves gyere­keket, napi nyolc-küencórás munkaidőben, nevetségesen csekély fizetésért. Hivatalos statisztikai adatok szerint a múlt év végén 299 ezer tizen­négy éven aluli gyerek vég­zett rendszeresen vagy alkal­milag fizikai munkát, Csak mellékesen említjük meg: Olaszországban nemreg hoztak törvényt — az 1952-cs nemzetközi megállapodás alapján — arról, hogy a fog­lalkoztatás alsó korhatára ti­zenöt év. Hogy a törvényt mennyire tisztelik, arra álljon itt egy példa: a szicíliai Len­timben egy citrom- és narancs­termelő gazdaságban rendsze­resen foglalkoztatnak iskolás­korú gyermekeket Egy tizen­egyéves kisfiú elmondta a vizsgálóbizottságnak. hogy több társával együtt már öt év óta végez állandó mun­kát A gyümölcs szállítására szolgáló ládákat ugyanis ők készítik — önállóan. Mit szóljunk ebhez? Ahol a kapitalisták ilyen ügyes módszereket alkalmaznak, ott igazán nem csoda, hogy ki­tartó fáradozásaik eredménye­ként megszületik * a »gaz­dasági csoda«... (—erő) A DÍSZSZEMLE ELŐTT A néphadsereg gépesített alakulatai szorgalmasan készülnek az április díszszemlére. »JÉGHEGY« EURÓPÁBAN kié a gesztenye? Első hallásra szinte hihetetlennek- tűnik, de mégis tény, hogy az egyik levélírónkat H. B.-t tulajdonképpen ez a gond gyötöri. emészti; Le­vélírónk azonban nem gyümölcskertész és fel­tehetően nincs is szándékában foglalkozást vál­toztatni. A gesztenye birtoklását jelentő kérdés éppen ezért csupán átvitt értelmű fogalmazás. H. B.-nek valójában nem is a gesztenyetermesz- tés fájlalja a fejét, hanem a párt népfrontpoli­tikájának következtés megvalósítása okoz gon­dokat álmatlan éjszakákat Erre vonatkozó aggodalmait hosszú levélben összegezte. Mindenekelőtt mozgalmi múltját sze­mélyes érdemeit sorolta feL Arra hivatkozott, hogy ő már 32 éve vesz részt a munkásmozga­lomban és 17 éve tagja a pártnak. Régi, küz­delmes évek emlékét idézve arra célozgatott, hogy abban az időben többet tett a szocializmCP sért. mint számos pártonkívüli Megemlítette, hogy részt vett a falujáró mozgalomban és időt, fáradságot nem kímélve, hirdette a párt poli­tikájának igazát. Természetesen mindaz, amit kommunista meggyőződéssel cselekedett, amivel elősegítette a népi hatalom megerősödését, a szocializmus építését, minden kisebbítés nélkül elismerésre méltó. Nyilvánvaló azonban, hogy a régi érde­mek egyetlen munkabíró embert sem mentesí­tenek a mai tennivalók alól. A régi érdemekre való hivatkozás nem segíti elő sem az üzemi tervek teljesítését, sem a termelőszövetkezetek gazdálkodásának eredményesebbé válását. Nem mozdítja elő a szövetkezeti gazdák egységének megszilárdulását sem és nem kovácsolja a párt­tagok és a pártonkívüliek barátságát sem az ilyen magatartás. Magától értetődő tehát, hogy a régi érdemek nem mentesítenek, hanem in­kább köteleznek. Ezt egyébként levélírónk is nyilvánvalóan ér­zékeli. mert a régi falujáró tevékenység mel­lett a tsz-szervezést és a tsz-eknek nyújtott po­litikai segítséget is feljegyzi a mai érdemek listájára. Az önzetlenséget, a társadalom érdekében vég­zett munkát, természetesen a legnagyobb mér­tékben megbecsüljük, két körülményt azonban érdemes megjegyezni. Az, egyik: a szövetkezeti mozgalomnak rendkívül sók az agitátora és sok a lelkes támogatója. A szocializmus híveinek tábora a szövetkezeti mozgalom fellendülésének időszakában gyorsan gyarapodott. Voltak olya­nok, akik az egyik nap inég ellenezték az ősz- szefogást, másnap azonban már ők szervezték meg a közös gazdaságot. Sokan szereztet*- régeb­ben és szereznek ma is érdemeket a szövetke­zeti mozgalomban, nemcsak a párttagok közül, hanem a pártonkívüliek soraiban i& H. B. azonban elsősorban a maga érdemeit látja és lekiesinyli sokak igyekezetét amiből azután további téves következtetések származ­nak. Külön érdemnek tartja például, hogy ő ha­marabb híve volt a népfron(mozgalomnak, mint azok. akik csak most jutnak ei odáig. Erre hi­vatkozva azután azt emlegeti, hogy ha az érde­meket mérlegeljük, akkor, néki tulajdonképpen több jár a kikapart gesztenyéből. Megérdemelt jutalmának egy részét, azonban, véleménye sze­rint, át kell adnia másoknak, olyanoknak, akik kevesebbet tesznek, akik valamikor talán még ki is kacagták az áldozáthozókat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom