Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-15 / 62. szám

4. oldal 1962. március 15. csütörtök Tizennégy esztendős csellómuvész A Kecskeméti úttörőit áz nagyterme zsúfolásig megtelt gyerekekkel. Fitos, kerekszemű kislányok, ünnepélyes ábrázatú fiúk hallgatták átszellemülten Bach, Popper, Schubert dalla­mait. A művész, aki mély át­éléssel, kristálytisztán tolmá­csolta csellóján a klasszikus ze­neszámokat — Perényi Miklós. Ugyanolyan fiatal, tágranyílt te­kintetű mint hallgatói. Mind­össze tizennégy esztendős. A szünetben, amikor felkeres­tem, büszkén mutatta a tenye­rében lapuló csokoládédarabkát. — Egy kisfiútól kaptam az előbb, — újságolta — sok sikert kívánt és ezt nyomta a kezem­be. édesapádtól — aki a Ze­neművészeti Főiskola tanára — tudtuk meg, hogy hatéves korá­ban kezdett először foglalkozni zenével. Eay évvel később mint rendkívüli tehetséget felvették n Zenemű vészeti Főiskolára. Ta­nára, első mestere a nemrég el­hunyt nagy művész, Zsámboki Miklós volt. Kilencéves korában — első hangversenye után — az úiságok csodagyerekként em­legették. 1959-től Banda Kde tanítvá­nya. Pár évvel ezelőtt a hazánk­ban tartózkodó neves ólasz kar­mester, Zecchi felfigyelt iátéká­ra. Hazatérve beszámolt róla a cselló világhírű olasz művészé­nek, Enrico Marnardinak, aki meghívta a tehetséges magyar gyereket, meghallgatta, és 1960- ban felvette mesteriskolájába. — Mestereimen és a zenén kí­vül — avatkozott hirtelen be­szélgetésünkbe az ifjú művész, — nagyon szeretem az utazást, a sportot — Es a tanulást? — Hát! Azért azt is. Most já­rok az általános iskola nyolca­dik osztályába, és eddig állan­dóan jeles tanuló voltam. Ez nagyon szép eredmény! Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy mennyire leköti ideiét a zenetanulás, gyakorlás. Ráadá­sul a koncertezés. Fiatalsága ellenére túljutott az ösztönös játékon. Kiforrott, tudatos művésze a csellónak Erről tanúskodnak sikerekben bővelkedő önálló zenei estjei: — Rómában, Bolognában. Salzburg­ban, Budapesten, Sopronban. Pápán, Szekszárdon és most ná­lunk. — Kecskeméten. A közönség — gyerekek, felnőttek egyaránt■ — szívébe zárta a kis gordonkaművészt. Perényi Miklós hamarosan Ró­mába utazik hosszabb időre, ahol megkapja a Római Zene- akadémia művészi diplomáját De azzal az ígérettel búcsúzott, hogy külföldi útja után ismét visszatér, felkeresi Kecskemétet. V. Zs. Bemutatjuk a kitűnő, fiatal bolgár filmszí­nésznőt, Rumjana Karabelovát, .akived a közeljövőben ismerked­het meg mozilátogató közönsé­günk. Ö a főszereplője a ná­lunk is hamarosan bemutatás­ra kerülő Fiatalok voltunk eí­Milyen fesz az ot plusz egyes diákok minősítő vizsgája? Az ided tanévben több mint öt­ezer olyan diák érettségizik, aki a középiskolában már öt plusz egyes formában vett részt gya­korlati képzésben. Részükre mi­nősítő vizsgaszabályzat készül. A rendelkezésen már az „utód­áé simításokat” végzik, s azt ha­marosan megkapják az érdekelt Iskolák. A vizsga célja annak megállapítása, hogy szakmai-el- méderti és gyakorlati felkészült­sége alapján a tanuló alkalmas-e, jogosítható-e arra, hogy abban a szakmában, amelyben előkép­zést kapott, rövidített tovább­képzési idő alatt szakmai képe­sítést szerezzen. A tanulók az érettségi vizsgá­ra jelentkezéssel egyidejűleg kérhetik minősítő vizsgára bo­csátásukat. Utóbbira az a diák bocsátható, aki a gimnázium ne­gyedik osztályát eredményesen edvégezte és az 1—4. osztályban négy éven át, illetve a 2—4. osz­tályban 3 éven át egy szakmá­ban szakmai előképzésben ré­szesült. Mivel az idén érettsé­gizők között vannak olyanok, akik később kapcsolódtak be az öt plusz egyes oktatási formá­ba, indokolt, hogy őket se zár­iák el a minősítő vizsga letéte­létől. Ezért az 1961—1962-es tan­évben — a tervezet szerint — részt vehetnek a minősítő vizs­gán átok a fiatalok is, akiknek szakmai előképzése ugyan há­rom évnél rövidebb ideig tar­tott, de az elméleti és gyakor­lati anvaabói a 4. osztályban je­les eredményt értek el. Az ilyen érettségizők minősítő vizsgára bocsátását az — előképzésben közreműködő üzem javaslatára — az iskola tantestülete enge­délyezi. A vizsgát az iskola az előkép­zésben együttműködő üzem se­gítségével szervezi. Célszerű, hogy a gyakorlati részt a tanév utolsó foglalkozásán bonyolítsák le, az elméleti részi pedig az évvégi összefoglalókkal egy idő­ben tartsák. A minősítő vizsgát az e célra szervezett külön bi­zottság előtt teszik le. A minő­sítés fokozatai: kiválóan megfe­lelt, jól megfelelt és megfelelt. A fokozatokat az elméleti fel­készültség és a gyakorlati vizs­ga érdemjegye alapján állapít- iák meg. A sikertelen minősítő vizsga nem ismételhető meg. A befejező képzésre fordítan­dó idő a bonyolult szakmák ese­tében legfeljebb egy év, egyéb szakmáknál általában hat-kilenc hónap, tehát lényegesen rövi­debb lesz, mint az érettségizett, de szakmai előképzésben nem részesült fiatalok számára elő­írt képzési idő. A szakmai befe­jező képzés szakmunkásvizsgá­val zárul (MTI) mű bolgár filmnek. Ez a szép — a moszkvai fesztiválon díj jal jutalmazott — bolgár film a némafilmek óta ritkán látott magas színvonalon bánik a fények, hangulatok érzelmeket keltő erejével Nemes veretű az egyenes vonalú történet: — a német megszállás sötétségében találkoznak össze Vesaka és Dimó. hogy közös legyen a harcuk a nácik ellen, s egyszer­re találkozzanak a szerelemmel is Rumjana Karabelova nagy­szerű színésznő, vonzó egyéni ség, nem kis része van abban, hogy a sötét búvóhelyek, éjsza­kai titkos, náciellenes, összejö­vetelek rideg valósága köze­pette is érezzük a bontakozó szerelem melegét derűs fényeit KÉZIKÖNYV A VALLÁSRÓL A könyv részletesen elemzi a vallás eredetét korai formáit (totemizmus. mágia, animizmus stb.), az istenhit kialakulását ismerteti a hinduizmus a taoiz- mus, konfusianizmus sitb. vallá­sok alapvető hittétel élt dog­máit társadalmi jellegét NEGYVENNYOLCASOK Nemrégiben egy kopott,1 foszlottszélű fénykép került a kezembe. Sokáig nézegettem. Mert ezen a képen volt nézni­való! Aki készítette, már régen fe­ledett lakója a bajai temetőnek. Fényképező masinája is múzeu­mi tárgy lehet, mint ahogy mú­zeumi tulajdon maga a kép is. A kistabló méretű felvétel ko­pott gúnyát, tört nézésű alakjai­ról is kevés szó esik már. Leg­feljebb a leszármazottak köré­ben. A kép a rányomott írás tanú­sága szerint 1898. március 15-én készült. A háttéri falon nemze­tiszínű keretben olvasható a fel­írás: 1848—1898. A jobb falsíkon kampót szög­re akasztva színlap látható. Fel­ső széle lehajlik, de azért kive­hető rajta a nagyobb betűkkel szedett színdarabcím: 1848. A HADAK ÚTJA A terem közepén székeken és ácsolt padokon ülnek és körötte állnak az akkor még élő baiai 48-asok. A fényképező masina lencséiébe néznek öreges-pecke­sen. Ki vikszelt bajusszal, ki sza­kállal, ki vörössapkában, ki Va- hahaiasan. Páran ládafiából elő­került gyűrött honvédruhát vi­selnek. Egyiknél faláb kandikál ki a bő gatya alól. Az igazit ta­lán a sümegi csatában vesztette el, vagy Isaszegnél akadt egy ágyúgolyó útjába. A kép jobbszélén elöl kürt lóg egy öreg harcos nyakából. Egészen a földig ér. Nem mint­ha hosszabbodott volna a zsi­nórja. inkább a deli kürtöst zsu­gorította rövidebbre pár arasz- szal az idő. Mind megtört öregek már. A tekintetük nem kemény, el­szánt tűzben lobogó, mint ak­kor, amikor arany betűkkel ír­ták a világ nagy könyvébe a „honvéd“ nevet Megtörtek és megnyugodtak. Mert Világos óta mselniük kellett a börtönök sú­lyát, lassú kínok közt görnyed­ve számtalan gyalázatot kellett eltűrniük. Az aggodalom és ré­mület, a bizonytalan jövő homá­lyos képzetei megölték bennük az életerői. Ennyit mond el a kép. De kényszeríti a szemlélő kutatót, hogy a kép névtelenjei­nek nyomát keresse. Egy régi könyv fekszik előt­tem. Időmarta fedelén alig ki­vehető a címe: honvéd nEvkönyv ím. A belső lapok egyikén esteket olvasni: ,ßaja városi Honvéd Egylet Alakult 1867 tavaszán Radány Kálmán főhadnagy elnöklete alatt. Fejes István főhadnagy jegyzővel Kiterjeszkedik a vá­ros és környéke területére. Fenn­áll létrejötte óta szakadatlanul. Jelenlegi elnöke Taub József őrmester és városi polgár, jegy­zője Fürst István őrmester. Az egylet a halottait saját költsé­gén eltemetteti, s ilyen alkalom­mal, valamint fő ünnepek alkal­mával díszes zászlója alatt egyenruhában kivonul.,." Továbbiakban a nevek sora­koznak. Századosok, főhadna­gyok, alhadnagyok, őrmesterek, tizedesek és közhonvédek. Ahogy a sarzsi emelkedik, annál ke­vesebben, ahogy a sarzsi fogy, annál többen. Ilyen vezetékne­vek: Bugyiid, Radány, Latino- vics, Gergits. Paucsek, Börzsö­nyi, Fábik, Kolompár, PuJd, Rá- pity, Szalma, Baizáth, Szür­etik.. . 153 név. Köztük 77 ma­gyar, 24 német, 19 bttnyevác, 33 tót—lengyel—olasz nevű. Vala­mennyien magyar honvédek, akik egy emberként szálltak síkra a szabadságért Kossuth gyűjtő szavára. A merült alán « fo^utko­zásuk. Mennyit elmondanak ezek az apró betűkkel szedett szavak! 13 kishivatalnök, 14 ipa­ros, 67 földműves, 2 menhelyi, 7 koldus, 6 szolga és 44 napszá­mos. Csupa egyszerű kisember, akiknek honvéd mivottjukért életük végéig csak laereszt ju­tott osztályrészül. Az egylet 1912-ben szánt meg működni, mivel akkor csupán két tagja élt már. Felőlük nem adnak hírt a sárguló írások, az öregebbek emlékezéseiben is csak homályosan élnek. Ez a néhány sor legyen tisz­teletadás nekik! Elnémult lcürt- rük visszhangzó szava, mely a késő unokákat reájuk emlékez­teti. Bárdos Ftenanc ÚUZ WlUKTY-tBECZE -%AVOLY y-eó tűok a* ottani élet mellett! Me­nekülök az orosz zónából és amikor itt vagyok, vágyom oda vissza! Az érzések tótágast áll­nak bennem! Hát érted ezt? ■— Nyugodj meg Miska! EJ, az a honvágy! Az kerített ha­talmába! Nagyon nehéz ezt az érzést legyőzni, de le kell, kü­lönben megette a fene az egé­szet! No, fed a fejjel! Gyere, nemsokára ebéd Ünnepi. A hí­rek szerint legalább tíz fogást* lesz... — Én nem ebédelek. Lefek­szem. — No, ne gyerekeskedj ... — Nagyon fáj a fejein. Kü­lönben is, korán reggel indulás. Nem ajánlatos sokáig kimarad­ni — Hát jó. En azért visszame­gyek, hozok valami harapniva- lót. Meg egy üveg bort az út­ra... ■ in! Gjari ... Marseille. Gyönyörű kikö­tőváros. A tenger... Sosem fe­lejti eü, aki látta ... Ban-Fart Nicolaus erőd ... Sosem felejti el, áld járt benne... Itt van a francia idegenlégió európai köz­pontja. Ide vonul be végül is minden idegenlégiós, bárhol is írta alá a nyilatkozatot és innen irányítják Őket a világ négy tá­ja félé.., ... Lenn, a régi kikötőben ha­lászhajók, vitorlások százai so­rakoznak a part mentén Es ott áll a kikötő büszkesége, az a három emeletes hajó is, amely hetenként többször szállít ér­deklődőket If-várához. A múlt századbeli híres várbörtönnek — amely ma mér természetesen csak érdekesség — ezer es eager nézője akad... Fedi* a Jtírón- dulők. hajóút nélkül, közelebb lm láthatnak várbörtönt... A Ban-Fart Nicolaus erőd fa­lai vastagok, igen vastagok. Ka­pui viszont mindig tárva-nyitva vannak. Bejutni nagyon körry- nyű... de kijutni annál nehe­zebb ... t. .Már magasan Járt a Nap, amikor az egység megérkezett. Az őrmester álljt vezényelt. Az irodából két őrmester sza­ladt az újonnan érkezettek fe­lé. Az egyik szélespofájű, a má­siknak bal arcán hosszú forra­dás húzódott szájától egészen a füléig. — Vigyázz! — ordította a szé­les nofáj ú. — Csomagokat lerak­ni! A sor egyik végén ő, a mási­kon a forradásos kezdte meg a motozást. Minden iratot, leve­let, fényképet elszedtek. A soro­kon moraj futott végig. — Csend! — üvöltött a széles- pofájú, s tovább folytatta a mo­tozást Beletúrt a csomagokba is. Az udvar felől a kapitány, az erőd parancsnoka közeledett. A forrad ásos a sor elé lépett. ~~ — Vigyázz'— vezényelt, majd a kapitány felé fordult tiszte­legve. — Kapitány úr, alázato­san i el entern, a 250 újonc meg­érkezett. A kapitány meg sem állt, nem tisztelgett, csupán nádpálcáját suhogtatta meg néhányszor a levegőbeli. Az újoncokra rá se nézett A két: őrmester folytatta a kutatást. (Folytatjuk^ leszerelek. Szeretnék hazamen­ni családommal együtt — Haza? — kérdezték megle­petten. — Igen... Csak olyan sok rosszat rebesgetnek!... Mondjá­tok, van ott élet egyáltalán? Gazsó és Vörös egymásra néz­tek Maguk sem tudták miért, de egyre kényelmetlenebbül érezték magukat — Élet? — kezdte lassan Ga­zsó. — Van. Van... hogyne.. Igaz, a háború sok kárt okozott, de szépen épül minden... — Tudjátok, én kubikos vol­tam. .. Ügy szeretném az Alföl­det Debrecent viszontlátni .. Meg dolgozni valahol... Építeni házat, palotát.. S egy csillogó könnycsepp gördült elő szeméből. Hirtelen elfordult de későn. Gazsó és Vörös meglátta. A látvány va­lahogy a torkukat kaparta, aj­kukra nem jött szó. — No, egészségetekre, fiúk — emelte poharát Szabó —, nekem, sajnos, mennem kell Holnap Marseillebe mentek. Katonasze­rencsét kívánok nektek. Koccintottak. Szabó intett nékik, s eltávo­zott. Gazsóék jókedve elszállt Alig léptek ki a kantin ajta­ján, Gazsó keserűen kifakadt — Ott hagyom hazámat, jobb sorara vágyva, most meg ági­in. — Fiúk, nem jó helyre ülte­tek — mondta magyarul. A hangra felkapták fejültet — ön, magyar, főtörzsőrmes­ter úr? — Igen. Szabó József vagyok. Fiúk, az asztalokhoz csak civi­lek és meghívott vendégek ül­hetnek. Légiósokat csak a pult­nál szolgálnak ki. — Bocsánat, nem tudtuk — emelkedett fel Vörös. — Maradjatok csak — s a fő­törzsőrmester is asztalukhoz ült Gazsó villámgyorsan szerzett még egv poharait és töltött — Egészségetekre fiúk! — mondotta elérzékenyülve a fő­törzsőrmester. — Isten éltessen minden becsületes magyart, még ha külföldön él is! — ön régóta él itt? — kér­dezte Gazsó, miután fenékig ürítették poharukat — Igen. öt éve. 1943-ban jöt­tem ki, a háború, a katonásko­dás elől. A szerencsémet akar­tam megkovácsolni mint olyan sokan. A légióban kötöttem ki. De hál’ istennek, eddig csak Franciaországban szolgáltam, de gyarmaton nem. Közben meg is nősültem., két lányom van... És milyen szépek. Itt lesznek azon­nal, a feleségemmel együtt majd bemutatom őket! Már nem •ok időm van hátra, nemsokára

Next

/
Oldalképek
Tartalom