Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-15 / 62. szám

tMÍ. március 15. esüttrtt» 5. oldal Megemlékezés március 15-ről Pófszerzcdéseket kőinek a termelőszövetkezetekkel Felkészültek a tavaszra a bácsalmási gépállomáson Az 1848-as polgári demokra­tikus forradalom és szabadság- harc 114. évfordulója alkalmá­ból március 14-én este Kecske­métén, a Bányai Júlia Gimná­zium nagytermében a KISZ me­gyei bizottsága és a Hazafias Népfront városi bizottsága ün­nepi‘gyűlést tartott. Az ünnep­ségen a kecskeméti középisko­lák, azonkívül az üzemek fia­taljainak több mint félezer kép­viselője vett részt. Az évfordulón Tóth László, a Hazafias Népfront városi bizott­ságának elnöke mondott rövid megnyitó beszédet, majd Bor­széki Lajos, a Kommunista If­A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség kecskeméti járási végre­hajtó bizottsága március 14-én, szerdán Tiszakécskén tartotta meg ülését. A végrehajtó bi­zottság tagjai már reggel meg­érkeztek a községbe, megtekin­tették a helyi termelőszövetke­zeteket, tanácskozatak az ott dolgozó fiatalokkal, tájékozód­tak a KISZ-alapszervezetek te- vékenységéről. A végrehajtó bizottság ülése délután kezdődött. Megtárgyal­Két fontos ipari növényünk, a napraforgó es a sórarpa ter­mesztésére az év elején kezdték megkötni a szerződéseket. Fel­kerestük Kiss Józsefet, a Ma­lomipari és Terményforgalmi Vállalat felvásárlási és vetó- magosztályának vezetőjét, aki a következő tájékoztatást adta a szerződéskötések eddigi eredmé­nyeiről. — Február végéig az idei tervben szereplő 800 vagon nap­raforgónak több mint a három­negyed részére megyénk 216 ter­melőszövetkezete, szövetkezeti csoportja és szakszövetkezete kötött szerződést. Kecskemét és Kiskunfélegyháza, valamint a bajai és a bácsalmási járás kö­zös gazdaságai már vállalták az előírt mennyiség termesztését, több helyen azonban lemaradás jóság! Szövetség megyei bizott­ságának titkára szólt a fiatalok­hoz, méltatta a nap jelentősé­gét. Az ünnepi gyűlést színvona­las kulturális műsor követte. Ennek során fellépett a városi úttörőzenekar, továbbá a szak- szervezetek művelődési otthoná­nak Hírős Együttese, a Bányai Júlia Leánygimnázium énekka­ra, valamint a Kelemen László Irodalmi Színpad művészei. Március 15-én, délelőtt 10 óra­kor Kecskeméten, a Kossuth- szobomál a KISZ és a Hazafias Népfront koszorúzás! ünnepsé­get rendez. ták a helyi tapasztalatokat fel­használva a KlSZ-alapszerveze- tek és a községi KISZ-vezetóség munkáját és útmutatást nyúj­tottak a KISZ-élet további fel­lendítéséhez. A végrehajtó bizottság a na­pirend második pontjaként az úttörőmunka időszerű kérdései­ről tanácskozott. Megtárgyalták az úttörőpróbák és a kulturális szemlék tapasztalatait, valamint a nyári táborozások előkészíté­sének tennivalóit. ződéskőtésre. Megyénk szövet­kezetei közel 6500 holdon ter­mesztik ezt a fontos szemester­ményt, de a szükséglethez mér­ten kevés ez a terület. Bár a takarmányhiány bizonyos mér­tékben indokolja a sörárpa szer­ződéses termesztésének lemara­dását, termelőszövetkezeteinknek a népgazdasági érdekeikre is te­kintettel kell lenniük. Jól jár­nak, ha termesztenek sörárpát. Mázsánként ugyanis 50 forint minőségi felárat fizet érte a vállalat a 20 forint szerződéses feláron kívül. Végül a szerző­dött tsz-ek a sörárpa minden mázsája után 30 kg tápta­karmányt vásárolhatnak kedvez­ményes áron. K. A. Bűnfi Attilától, a Bácsalmá­si Gépállomás igazgatójától ér­deklődtünk a gépszemle tapasz­talatai és a tavaszi munkákra való felkészülés felől. — Gépállomásunknak 119 erő­gépe van — mondotta. — Már­cius 1-én tartották nálunk a szemlét, s erre az időpontra — mivel 25 traktorost is bevon­tunk a munkába — befejeződ­tek a javítások. Ezenkívül ter­mészetesen a szokásos főjavítást Hétfőn délután és este a Kecs­keméti Katona József Színház­ban zsúfolásig megtelt nézőtér előtt tartotta magyamóta és népdal estjét a hatszoros VIT- díjas KISZ Központi Művész- együttesnek a rajkózenekara, valamint két énékes és két tán­cos szólistája. Forró sikerükre jellemző, hogy két és egynegyed órásra terve­zett előadásuk három óra hosz- száig tartott, ugyanis a közön­ség állandóan ráadást követelt a műsorszámokból, j Ez a siker- sorozat kedden a Kecskeméti Konzervgyáriján és a Bács-Kis- kun megyei Építőipari Vállalat kultúrtermében folytatódott. — Felkerestük Táp Gyulát, ^az együttes művészeti csoportjá­nak vezetőjét és megkértük, nyilatkozzon eddigi sikereikről és terveikről Táp Gyula elmondta, hogy az együttes 11 évvel ezelőtt ala­kult, eddig minden világifjúsá­gi találkozón részt vett és sike­res szerepléseiket a hat VIT- díj is bizonyltja. Igen sok a kül­földi meghívás. Már valame -y- nyi népi demokratikus ország­ban jártak — Kínát és Korea! is beleértve — azután Belgium­ban, Franciaországban, Nyugat- Nómetországban, Törökország­ban, Egyiptomban arattak nagy sikereket. Egyik rajkózeneka­ruk most Finnországba készül. — Részlegünk a legtöbbet sze­repló művészeti csoport, amely amikor nem vagyunk külföldön, több mint kétórás önálló mű­sorral főleg a községeket és vi­és 34 kombájnunk javítását is végezzük. Tervünk szerint 145 ezer nor. málholdnyi munkát kell elvé­geznünk. Ebből a járás termelő- szövetkezetei 77 ezer normál­holdra szerződtek eddig. A já­rási pártbizottsággal egyetértés­ben tárgyaltunk tavaszi felké­szülésünkről, s megállapítottuk, hogy a szövetkezetek többsége nem reálisan mérte fel gépi igényét. Ezért elhatároztuk, dóid városokat keresi fel — folytatta. — Most rajkózene­karunk, vezető prímása Balogh ^-indor. ezenkívül Horváth Ró­zsa és Iván József szólóéneke­sek, Molnár Gizella és jómagam, mint szólótánoosok, valamint Györffy Rózsa konferansziénk két hetet töltünk Bács-Kiskun megyében, Ellátogatunk műso­runkkal Szánkra, Városföldre, Kiskőrösre, Homdkmégyre, Ka­locsára, Baiára, Mélykútra, Kun­bajára, Csikériára, Csávolyra. Rácsbokodra és Bácsalmásra. Következő turnénk áprilisban lesz, amikor Somogy megye vá­rosait és falvai t keressük fel — fejezte be nyilatkozatát Táp Gyula. hogy meglátogatjuk a szövetke­zeteket, és a szükség szélint pót- szerződést kötünk velük. A saját gépeinken kívül igen nagy gondot fordítunk a termelőszövetkezetek erőgépei­nek javítására és megfelelő kar­bantartására is. Erre az évre 52 főjavításra, 19 folyójavítás­ra és 48 gép havi karbantartá­sára kötöttünk szerződést. Mű- helyi dolgozóinknak a 80 száza­lékát a szövetkezetek gépeinek javítása foglalkoztatja. Nemrégiben balesetvédelmi oktatásban is részesítettük dol­gozóinkat. Ezt különösen fon­tosnak tartjuk, tekintve, hogy tavaly igen sók volt a baleset. Sajnos, egy halálos áldozatot is követelt a mértéktelen alkohol­fogyasztás. Az italozás az oka csaknem valamennyi baleset­nek. A vétkesekkel szemben a vezetőség szigorúan járt el. Gépállomásunk körzeté­ben a szerződött munkák elvég­zésére hat brigádot szerveztünk. A műszaki ellenőrzést és kar­bantartást is új módon végez­zük: a brigádszerelők egy-egy brigád gépeit tíznaponként fel­keresik, s az észlelt hibák kija­vításáról azonnal gondoskod­nak. E célra egy műhelygépko- csival rendelkezünk. Azt re­méljük ettől a módszertől, hogy csökkenteni tudjuk az anyag és alkatrész költségeit — fejezte be nyilatkozatát a Báeso1mási Gépállomás igazgatója. J. T. Nagy Ottó VISSZA VONZÁS... (Szegő Gizi rajza) Tiszakécskén tartotta ülését a kecskeméti járási KISZ-végrehajtcbizottság Lehet még szerződést kötni napraforgó és sörárpa termesztésére Két hétig megyénkben szerevei a KISZ Központi Művészegyüttese Szántó György: A három Petőfi A két Petrovics mutatkozik. Azoknak a közös gazdaságok­nak, amelyek még nem szerződ­tek napraforgóra, ismét a figyel­mébe ajánljuk, hogy e növény termesztésével nemcsak jelentős jövedelemre tesznek szert, ha­nem megfelelő juttatásban is részesülnek. Az átvett naprafor­gómagért mázsánként — az alap­áron kívül — 10 forint szerző­déses felárat fizet a vállalat. Ezenkívül egy mázsa naprafor­gó után 20 kilogramm olajpo­gácsa illeti meg a szerződő ter­melőt, nem beszélve arról, hogy állami áron 30 kilogramm táp- takarmányt is vásárolhat. Eddig 103 vagon sorárpa szál­lítására kötöttünk szerződést — folytatta Kiss elv-társ. — Hu- szpinkét térmelöszüvetkezettel ál­lapodtunk meg, de ezután is van még lehetőség további szer­— Bízza rám a kislányt! £i* majd átvezetem: (4.) Meglepetve tekintettek rá. Arzén sohasem látta még öcs- csét ilyen patetikusnak, szinte átszellemül tnek. Kázmér pedig hirtelen megérezte, hogy most elindított olyasvalamit, amit nem is akart. Legendát. — No nézd csak — mondta most Arzén — még el sem vál­laltam a szerepét. Máris akadt vetélytársam. De ez nem olyan egyszerű ám öcskös, ahogy te gondolod. Meg te is, Kázmér pajtás. Jurátus vagyok, tehát elsősorban is: nézzük a tény- álladékot. Pro primo: Biztos, hogy Petőfi nincs az élők so­rában? — Ez biztos — mondta Káa- mér. — Hiszen tudjátok, ott voltam Bem vezérkarában. És a kis öreg éppen engem^ kül­dött, amikor megkezdődött a fejvesztett menekülés, hogy ke­ressem az ő kedvencét, akit a főhadiszálláson hagyott és aki nyomtalanul eltűnt onnan. Lát­tam, hogy a kis öreget jobban felkavarta a költő eltűnése, mint az egész csatavesztés. Fiá­nak nevezte mindig és apai sze­retet sugárzott szürke szeméből, ha rátekintett. — De hiszen verseit sem tud­ta olvasni? Alig nyögött né­hány szót a mi nyelvünkön? __ Mindegy. Érezte a zsenit be nne a kis öreg. Amikor Lú­gost elhagytuk, Petőfi lova meg­bokrosodott és kitört. Nem cso­da, mondta a kis öreg, alatta a legszelídebb ló is Pegazussá válik, szárnyakat kap. — Szép mondás — szólt Elek — becsületére válnék egy költő­nek is. v — Honnan tudod, hogy a kis öreg nem volt az? Mondhat­nánk, karddal írt ódákat a Szabadság istenasszonyához toll helyett, és verseskönyvének lap­jai csataterek voltak. — Bravó. Kázmér. Ez is szép mondás volt. De folytasd, ho­gyan győződtél meg haláláról. Ott hagytad él, hogy Bem... — Igen. Hiszen ha nem kül­dött volna felkeresésére, most nem ülnék ezen a csatakos árokparton. Szóval, elvágtattam a hadállás irányában, a seges­vári úton. Mindenki szembefu­tott velem, ki gyalog, ki kocsin, ki lóháton. Sorra kérdeztem, aki hajlandó volt megáll ani, a nagy égszakadásban, földindu­lásban. Egy huszárszázados ta­lálkozott vele, amint épnen szem-bement az ellenségnek. Rá­kiáltott, fel akarta kapni maga moflé. De Petőfi csak futott ellenkező irányban, mintha egyenesen az ellenség karjaiba akart volna rohanni.. — Kereste a halált, mert lát­ta, hoev minden elveszett. így is volt. Ki akarta tel­jesíteni álmát: ott essem el én a harc mezején. Egy ezredorvos is jött aztán szemben velem, kocsiján. Ugyanazt mondta Pe­tőfiről, mint a kapitány. —■ Rohant végzete felé. — Igen. És én is véle. Mert nemhogy visszafordultam volna a kapott szavahihető értesülé­sek után, csak vágtattam to­vább, utána Már nem is őt, a nagy költőt kerestem. Hanem Petrovics Sanyit, egykori osz­tálytársamat A múltamat, az ifjúságomat. És egyszerre kozá­kok közt találtam magam. Akik holttesteken keresztül vágtattak. Még láttam őt is, ott feküdt vérében, elgázolva, az országút- porában, hanyatt Mintha mo­solygott volna, így láttam hir- telenében. de ekkorra már en­gem is leszedett a lóról a ko­zák lándzsa. — Tehát halott. S szavahihe­tő szemtanú vallomása. Igaz. a tanú büntetett előéletű. De adott körülmények közt mégis hiteles és esküre bocsátandó. — Esküszöm! Isten a tanúm — mondta patetikusan Kázmér és á láncok megcsörrentek, amikor esküre emelte a kezét. — Pro secundo — folytatta Arzén. — Hogyan lehetnék én Petőfi, ha nem tudok költeni? Hiszen nem mondom. írtunk fűzfaverseket én is, Elek is. Már nebulókorunkban. Valami távoli atvafiságban is lehetünk azzal a jó öreg kocsmárossal, a vén zászlótartóval, akit ő oly szénen meeénekelt. De hogvan folytathatnám az ő művét ami­kor hozzá hasonló minden év­században talán egy, ha szüle­tik? — Nem kell neked új verse­ket írni. Én betéve tudom az ő verseit, Emich Gusztáv egész kiadása a fejemben van. Majd leírom a katorgában. Aztán ti tudtok szerbül, könnyen megta- tok muszkául. Lefordítjátok, így terjesztjük majd kéziratban. Nem olyan nagy dolog, ráérő időnk lesz bőven. Fogolytár­saink közül pedig senki sem láthatta a halott költőt rajtam kívül, ő is ugyanúgy foglyul eshetett, mint jómagam. — És odahaza — mondta lel­kesen Elek — majd híre megy, hogy Petőfi él! Még ez a tudat is milyen vigasz leend a gyász- baborult hazának! És a remény, hogy valaha még hazajöhet! Hogy isteni lantját újra megszó­laltathatja! Ha elnémult is örök­re. legalább várhatják, hogy új­ból megszólaljon! — Nézd csak — mormogta Arzén. — Már egészen belelo­valta magát az öcskös. Egy bo­lond százat csinál. No, azért tégy le a dicsőségről! Tudd meg. hogy én leszek Petőfi és nem te! — Ahogy akarod, kedves bá­tyám. Én csak akkor vállal tani volna, ha te... A kozákok szege« nagajkája suhogott. Már ott nyargalásztak az úton és vadul rikoltozva nó­gatták talpra az agyonesigázott rabokat. A láncok mindenfelé megcsörrentek. Az emberkígyó megmozdult és messzire kanya­rodott az úton a mocsaras tund­rák között. (Folytatjuk}

Next

/
Oldalképek
Tartalom