Petőfi Népe, 1962. március (17. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-08 / 56. szám

Egy a száz közül... A Kecskeméti Cipőgyár “ mintegy száz nődolgozó­ja közül, nehéz kiválasztani azt, akiről ezen a napon különösen nagy tisztelettel szólhatnánk. N3 Nem azért, mintha nem volná­nak ilyen asszonyok a Cipő­gyárban, sőt! Talán nem is akad olyan, akit valamiképpen ne lehetne példaként állítani. A sok ifjú, szorgalmas asszony, leány mellett azonban jó né­hány olyan asszony is akad itt, akik rövidesen negyedév­százados, vagy éppen harminc­éves jubileumukat ünnepük a gyárban. Mint például a haj­dani sztrájkok résztvevője, a szerény, halkszavú Urbán Bé- láné, vagy a ma is fiatalos kedvvel és lendülettel dolgozó Nyári Ferencné. yári néni, akit képün­kön is bemutatunk önök­nek — huszonöt évvel ezelőtt — 1937-ben — lépte át először a gyár küszöbét. Sok-sok év óta szakszervezeti bizalmija a gyár. nak, és mint tisztaságfelelős a rendnek is éber őre. S mind­ezeken túl és elsősorban kivá­ló munkás. Amikor arról fagga­tom, hogy mi volt élete itt töl­tött huszonöt évének legszebb, legizgalmasabb élménye, szeré­nyen így válaszol: __Uát az, hogy itt dolgozhat­* * tam ... Higgye el, nem is tudnék már meglenni a bará­taim, a munkatársaim nélkül... Mert olyanok ők, mint a test­véreim. Ha bajba jutunk, min­dig segítünk egymáson, s ha valakinek öröme van, azt is megosztjuk... Ne is írjanak rólam a többiek nélkül, hiszen én csak egy vagyok a száz kö­zül ... E. ÉL A bugaci nőtanács kézimunka-kiállítása A bugaci nőtanács kézi­munka-kiállítást rendez a nők napja alkalmából. A kiállítást szombaton a művelődési otthon­ban nyitják meg. aoooooooooooooooooooooooocoocooooooo NEMZETKÖZI NŐNAP A. Gizi néni emlékezik Mielőtt ismeretlenül a kiska­pun benyitottam, találgattam magamban, vajon milyen elfog­laltsága közepette találom a há­ziasszonyt. Takarít?. Főz? Vagy éppen a mosóteknő mellett áll? Nem találtam el. A mosoly­gós, kedves arcú Bereznay Gi­zella nénit olvasásban zavarta meg zörgetésem. — Igen, 1960 óta időmilliomos vagyok és ez a legkedvesebb szórakozásom. Meg a muzsika. Az eszmék éltették Emlékezés Kerti Máriára (Mészáros rajza.) Gyakran ülök a zongora mellett és a dallamok Oly sok szép em­léket idéznek. A tartalmas munkás évtize­dek — a 41 évi pedagógus pá­lya — után jól megérdemelt ez a csöndes, kiegyensúlyozott nyu­galom. Szárnyalnak a dallamok és Gizi néni 'emlékezetében felele­venedik 1919 ősze, amint Kis­kőrösre érkezik, a hideg, fűtet- len bútorozott szoba, ahol éve­ken át lakott. Aztán a kis Gilik Mariska képe rajzolódik ki, amint megszeppenten áll a be­tegágya mellett és nyújtja a bo- ros-pohárkát félig mézzel: — „Édesanyám küldi a tanárnőm­nek ... sajnos, csak ennyi volt otthon ... Tessék meggyógyul­ni tőle...” Gyermekarcok, a volt tanít­ványok képei villannak fel egy- egy pillanatra, s nyomukban megannyi emlék. Így telnek Bereznay Gizella nyugdíjas tanárnő napjai. Béké­sen, csendesen. Néha-néha a nő­tanács asszonyai kopogtatnak hozzá kéréssel, s ő egy-egy elő­adás megtartásával vagy ami­vel még tud, szívesen segít. P. I- vWWVA A váróterem ki-ki- nyiló ajtaján át lázas csöppségek fel-feltörő sírása, fojtogató köhö­gése, s a mamák, nagy­mamák aggódva csitító félmondatai szivárog­nak a rendelőbe. Itt pedig percnyi pihenés nélkül vizsgál, recepte­ket ír, tanácsokat ad, az injekció ellen erő­teljesen tiltakozó, kö­nyörgő kisgyermekek­kel viaskodik az orvos­nő: Jáksó Erzsébet. Száz-százhúsz gyer­meket vizsgál, gyógyít naponta — három hét óta — az influenza- járvány kezdetétől. — Munkaideje? — Nem is tudja már! Amig egy beteg gyermeket, két­ségbeesett szülőt lát — nincs lelke hazamenni Reggel nyolctól tizen­két, tizenhárom órár át — két-háromórá: déli megszakítássil. amikor a fekvő bete­geket látogatja — tart a rendelés, a fizikailag, Az orvosnő szellemileg egyaránt ki- tegség ellen. Ilyenkor merítő küzdelem a be- minden más háttérbe szorul, az otthoni gon­dok, a család, a fod­rász ... S a vézna, tö­rékeny asszonyka sze­rényen hárítja el a di­cséretet is: ■— Nem ide, a Bem utcára, hanem a köz­ponti SZTK-rendelőbe kellett volna menniök. Ott több az orvos, több a beteg... Az én éle­temben munkámban nincs semmi rendkívü­li... És talán éppen ez a nagyszerű. Ez a dicsé­retet nem váró áldo­zatkészség, nemes hi­vatástudat és szerény­ség, mely egyre több dolgozó asszonynak vá­lik mind erőtelesebb jellembeli sajátosságá­vá: S hány Jáksó dok­tornőéhez hasonló, de nyilvánosságra esetleg soha nem kerülő hős­tett születik ebből! (E—a.) A rendőrség működéséről ki­adott múlt századvégi jelenté­sekben búvárkodtam, fürkész­ve: vajon a megyénkbéliek mi­lyen mértékben szerepelnek ab­ban. Őszintén szólva nem sok­ra számítottam, hiszen köztu­domású, hogy a munkásmozga­lom — az ipari központoktól el­térően — későn vert gyökeret megyénkben. Az a néhány pa­raszti megmozdulás pedig (pl. a kecskeméti Asztalos-mozga­lom), ami főként a kiegyezés körüli években reszkettette meg az Alföld áporodott levegőjét, a század végére majdnem fele­désbe merült. A későn felcse­peredő ipar miatt vidékünkön a munkásosztály szavát is késve hallatta — azonban előhírnökét, majd később szövetségesét kap­ta meg a társadalmi igazságke­resésben az elégedetlen föld­munkásokkal és kisoarasztok- kal. A büszkeség érzésével ol­vasgattam Mélykútról. Kiskun- I halasról. M adarasról. Kunszent- i miklósról és még több más községről, ahol már régesrég jogokért szóltak az emberek, nem vállalták az aratás kínzó, embertelen feltételeit és hallat­ták szavukat a szociáldemok­rata párt és a földmunkások különböző kongresszusain. Letépték a vörös szalagot Azután egy nő nevére buk­kantam: Kerti Mária Soltról. A múlt században a nők közül még kevesen szánták el magu­kat, hogy a politikai küzdelem porondjára lépjenek. Falun kü­lönösen nehéz volt e téren a helyzet, nemcsak azért, mert veszedelmesek voltak a politikai ellenfélnek számító fenevadak, de azért is, mert a nőnek ak­kor még nem sok szava volt. Az asszonyi szót valahogyan így intézték el: »Asszony, hallgass a neved!« Kerti Mártát azonban nem ilyen fából faragták.!. Küldötte volt a szociálde­mokrata párt 1897-ben megtar­tott V. kongresszusának. Itteni szerepléséről a rendőrségi jelen­tés így szól: »Kerti Mária el­keseredett hangon panaszolja, hogy a solti csendőrök őneki és munkatársainak a vörös szalag- díszt ruhájukról letépték, az­után lakásán házmotozást tar­tottak és végül őt és terhes ál­lapotban levő leánvát becsuk­ták. Határozati javaslatot ter­jeszt elő, hogy a kongresszus ezen eljárás felett megbotrán­kozásának adjon kifejezést." Háromszáz nő nevében Három hónap múlva ezt, az igazságot és az emberek jogait kereső asszonyt már ott látjuk egy budapesti tüntetésen. A városligeti színkör előtt tartott gyűlésen felszólalt. Beszédét így jegyezték fel: »A kongresszust a solti 300 női elvtársak nevé­ben üdvözli (éljenzés), akik til­takoznak az aratási törvényja­vaslat ellen. Szónok a solti vi­szonyokról beszél, s azt hozza fel, hogy nem tudják megfizet­ni az adójukat, mert mikor a piacra mentek munkavállalás céljából, a katonaság és a csendőrség (gyalázat kiáltások) a tóba kergette őket. A ható­sági biztos az elnök útián fi­gyelmeztette a szónokot, hogy a tárgyhoz szóljon, s a közbeszó­lókat, akik a szónok beszédébe szóltak, intse csendre, mert különben erélyesebben fog fel­lépni. Ezután a szónok a hall­gatóság helyeslése mellett to­vább panaszkodott a solti mun­kások helyzetéről, s elnök is­mételten figyelmeztette, hogy a tárgynál maradion: miután a szónok beszédjét befejezte." A tömlöcbe vitték Ezután három évig nem tu­dunk Kerti Mária sorsáról. Bi­zonyára sok akadályt gördít­hettek útjába és feltehető, hogy a családi és megélhetési gondok átmenetileg elvonták a politikai élettől. De 1900-ban újra ott van a szociáldemokrata párt kongresszusán Rakoiyai András és SchmeUe Henrik sol­ti küldöttek mellett. Azután két napon át részt vesz a me­zei munkások és kisgazdák or­szágos kongresszusán is, ahol szintén beszédet mondott: »Üd­vözlöm Önöket Solt városának 500 nője nevében. Helyzetünk sanyarú, és fájó szívvel mon­dom, hogy sanyarú. Engem megválasztott Solt város 500, szociáldemokrata eszmékért he- vülő nőtagja, hogy megjelenjek a kongresszuson és képviseljem őket. Én mindig hű voltam a szocialista eszmékhez, mindig Népszavát olvastam. Nem bán­tottam senkit, csak követeltem a megélhetési jogot hogy csa­ládunkat fenntarthassuk száraz kenyérrel, eUáthassuk ruhával, hogy ne legyenek rongyosak, s tetű ne legyen fejükben. De mert, t. kongresszus, oda ju­tottunk, hogy ha kívánjuk a megélhetést, úgy járunk, mint Kerti Mária, akit éjszakának idején elvittek és hat csendőr a tömlöcbe vitte. A hatalom fegyvereivel elnyom. S azután háromszor is megnézték, mi van a lakásomon. Csendőrök kísér­tek fel, mondták: mi van a la­kásodon? Én rongyokat és gyer­mekeket mutattam. Azután 4 tömlöcbe visszakísértek. Ne­gyedszer is felkísértek, de ismét börtönbe vetettek. Mondták a csendőrök, mondjak le az esz- máikról, de én nem mondok lej míg csak élek... Akkor t. kongresszus, negyedszer is há­rom véres szuronnyal csendőr vezetett, s ledobtak a szolga szobájába és ott fegyverrel őriztek." Büszkén valljuk... »Azonkívül, t. kongresszus, túlságosan sok adót fizetünk, s heteken át koplalunk, mint a kutyák... Nem vagyunk képe­sek 40 kr. napszámból és tizen- ketted aratórészből megélni, emellett még a lapokat sem mertük elolvasni. Szívem fáj, de mióta a szent eszméket meg­ismertem, könnyen tűröm, hogy mindenemtől megfosztottak; csak a rajtam levő ruhát hagy­ták meg és én így kénytelen voltam 16 csomó árpát leka­szálni és miután lekaszáltam, nem maradt belőle semmi. Mi­dőn a tömlőéből kijöttem, még szegény árváimat is tönkretet­ték, olyanok voltak, mint a koldus és még a szegénységi bizonyítványt sem adták ki." Ehhez nem leéli kommentár, hiszen, amit Kerti Mária csak­nem hét évtizeddel előbb mon­dott, önmagáért beszél. Sokáig kísértett még a csendőrterror és sok kertimária kínlódta a népelnyomást. Példája eszünkbe juttatja saját múltúnkat, sok elnyomott nép jelenét, és éppen ezért becsüljük a nagyszerű cé­lokat magában hordozó mai éle­tünket. Kerti Máriát büszkén valljuk a harcos magyar asz- szonyok elődjének, azzal, hogy az utódok a végcélig mennek azon az úton. amelyre 6 me­gyénkben az elsők között lépett. \V. D. PETŐFI NEPE \ Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. ’'elel ős szerkesztő; Weither Dánle! Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállala* Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér I. szám; Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-SK Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér i Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál éj kézbesítőknél. zispt7ptz<5i st< - hónapra 12 forint. tines-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom