Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-02 / 27. szám
19«2. február 2. péntek 4. oldal Vaskát és a világ Mini valami világutazó feljegyzéseiben, úgy sorakoznak távoli országok, városok, egzotikus földrészek nevei ötszáz vaskút! gyerek naplójában. A napló tulajdonképpen képzeletbeli, hiszen mindenkinek az emlékezetében él csak e különös szakkörnek az élete, munkája. Az utazás azonban annál valóságosabb. Ami utazik, az pedig egészen laposra összehajtogatható. elfér egy nagyobbacska könyv lapjai között vagy egy borítékban. Súlya nem több néhány grammnál. S mégis a világ minden táján az elismerés, a csodálat szavait váltja ki mindemik Vaskútról elindult papírlap. Hiszen sejtik már olvasóink, hogy papírlapokról van szó, ennek a szép, romantikus, a amellett rubintoiros boráról zai. Az UNESCO időnként tájékoztatót küld arról, hol szerepeltek a rajzok. Találomra kiválogattuk Kalifornia. San Francisco, Kanada. Anglia és Norvégia nagy varosainak neveit, ahol ugyancsak vasúti rajzok kerültek kiállításra. Ez a sokágú és csodálatra méltó nemzetközi érintkezés, kulturális kapcsolat úgy hozzátartozik már a vaskúti emberek életéhez, mint a levegő, de szinte naponta lemérhető, hogy az alkotás mezőin járó vaskúti gyerekek sikerei, munkássága hogyan alakítja a faluban is a közízlést. Számontartják az emberek a rajzokat, megkövetelik, hogy évenként többször is rendezzenek kiállítást belőlük, hadd lássák, hogy fejlődtek a gyerekek. Társadalmi ügy egy-egy A mester és tanítványai (Weinträger Adolf, Csesziár Erzsébet, Fér au er László). Is híres bácskai községnek, egy nagyrabeesült és csaknem minden földrészen jól ismert gyermekrajzairól. Itt beszélgetünk néhánnyal a rajzszakkör tagjai közül Weinträger Adolf festőművész lakásán. Ma nem fűtöttek be a szakköri helyiségbe, azért kellemesebb itt eszmét cserélni, a műtereim duruzsoló cseréokályhája mellett. Körülöttünk festmények. A vaskúti táj és vidék szerelmesének nemrég születeti, akvarelljed. vásznai. Alig egy hónapja záródott az a kiállítás, amelyet Baján rendezett a művész saját alkotásaiból, amelynek híre ugyancsak messze vidékekre eljutott De most nem ezekről van sző,, hanem a gyermekrajzokról, a szakkör tagjainak messze földön csodált merem ekeiről. Bizonyára kevesen tudják Vaskú- lon kívül, milyen nagyszabású nemzetközi kulturális-diplomáciai kapcsolatok szövődnek a nagyvilág és Vaskút között. Diplomáciának lehet nevezni ezt, de s legnemesebb értelembe vett ’ ékes egymás mellett élés elveiül! vezérelt diplomáciának. A ra (/.szakkör tagjainak alkotásait több világszervezet utaztatja. Az UNESCO-nak a világ minden táján rendezett gyermek- rajz-kiáll(tásain állandó vendég a vaskúti gyerekek rajza. A Nemzetközi Vöröskereszt is az úümarsallok közé tartozik, emellett jó néhány egyedi kérelem (rajzok küldésére) is befut évenként a szakkör címére. Elmondják^ hogy legutóbb fíj Delhiben, Dj akartában és Tokióban szerepeltek vaskúti rajzok. Az indiai kiállításon Nehru miniszterelnök öt nagy- dija közül kettőt vaskúti rajzok nyerték Szerepeltek legutóbb a .varsói gyermekra.jz-kiállításon. Az UNESCO és a vöröskereszt állandóan változó kollekcióival pedig tulajdonképpen számon < «üss tudják tartani, hová jut-1 Mat é* a vaskúti gyerekek rajszép új kép megjelenése valamelyik kiállításon, s végigfut a hír a falun, ha a gyerekek mestere, a vaskúti művész: Weinträger Adolf egy-egy új képet bocsátott ki az ecsetje alól. Ilyenkor eljönnek látogatóba a önoüväri Mrtaőa szomszédok, a rokonok, a rajzszakköri képek gyermekalkotói- nak szülei. Elmondják a véleményüket — s ezek a vélemények nagyon hozzáértőek, szeretettől sugárzók. Benne van mindenkiben a falu büszkesége, öröme, hogy itt járkál közöttük észrevétlenül, szinte a nap minden órájában a szépség, a művészet. Az is öröm, hogy ezt a művészetet, ezt a szépséget a vaskúti táj szemlélete csali a elő a gyerekekből. Megjelenik a képeken a téli Vaskút, á disznóölés, a kánikulai utak szikrázó napfénye, a fák bólogató árnyai, s a realitás átszövi, meséssé, nemesen naivvá teszi a gyerekek sajátos szemléleti módja, amelyről már tanulmányokat. könyveket írtak, s amelynek titkaiba olyan szívesein belefeledkeznek a felnőttek, az emberek Vaskúton csakúgy, mint Djakartában. Budapesten éppen úgy, mint Kanadában. Az egyik gyerek elmeséli, hogy ez a szép iránt érzékeny közszellem tette lehetővé — néhány évvel ezelőtt történt a dolog —, hogy egy értéktelen, haszontalan giccset levegyenek egy szobafalról. A gyerekek között sokat beszéltek arról az újabb »győzelemről«, a láthatatlan, dé mindenütt jelenlevő ízlés- és szemléletalakító fáradozásról. A képet levették. Mást tettek a helyébe, értékeset, valóban gyönyörköd. tetőt, s aki levétette, tudta, hogy miért teszi, de az is meggyőződött a helyességéről, aki levette. így fonódik össze Vaskút és a nagyvilág egyetlen közösségbe. az országhatárok választóvonalai fölött egybe szövődő barátság szálaival S aki ezeknek a szálaknak a szövésénél, mint értó nevelő, gondos pedagógus őrködött, segédkezett, rajztanár Vaskúton. De több is annál, sokkal-sokkal több. Művész — a falun. Ugye, milyen nagyon sok minden lakozik ebben a hivatásban. Csákv Lajos Művelődési otthon helyett kuglipálya I Tgyancsak nehéz volt a sárral borított utcáról bejutni 9 U gátéri Aranykalász Tsz irodájába. A folyososzeru, szűk helyiségben elmélyült munkában találtuk a könyvelés dolgozói,. Gyovai Franciska adminisztrátor — akiről kiderült, hogy egyben a tsz kultúr} elelő se — szívesen ecsetelte a község kulturális helyzetét. rz i2 épület, ahol most vagyunk — mutatott széjjel — 9 községi művelődési otthon. Az irodánk eredetileg öltözőnek készült. Mivel az Aranykalász nemrégen egyesült három termelőszövetkezetből, megfelelő irodával még nem rendelkezünk. Ez a baj a művelődési otthonnál is. Kevés a hely. Egy teremben kellene megoldani a szakköri munkát, előadásokat, rendezvényeket. Képtelenség! A művelődési otthon jelenlegi vezetője Kiss Ilona tanítónő, aki mindent elkövet, hogy a község lakóit bevonja a közösségi kulturális munkába. — Ehhez több segítségre lenne szükség —- avatkozott a beszélgetésbe Trombitás Pál főkönyvelő — a község vezetőinek részéről. A tsz adna munkaerőt az építéshez, de inkább kuglipályát építenek — mutatott ki az ablakon — holott az akkor is ráérne, ha készen van az új művelődési otthon. TJ ogy kellene az a fiataloknak, de az idősebbeknek is — s&- “ hajtott fel Vékony Lajos könyvelő — már színjátszó cső-, portot is alakítottak, kézimunka-szakkör létesült, esténként sokan jönnek televíziót nézni.'Mennyit lehetne még tenni egy új, tágas épületben! Akkor talán a könyveket is megkedvelné tsz-tagságunk — tűnődött Gyovai Franciska — bizony jelenleg nem valami nagy az érdeklődés. Kevesen olvassák a mezőgazdasági szakkönyveket, azzal indokolva, hogy nem érnek rá. Mezőgazdasági jellegű előadások, akadémiák nincsenek, pedig kevés a szakember, és 9 kertészet, szántóföldi növénytermelés, takarmánytermesztés megkívánná. Igaz, a tagság zöme tanyákon él. A rossz út, nagy távolság hátramozdítója az előadások kibontakoztatásának. Figyelemreméltó viszont, hogy a mozielőadásokra milyen szép számban összegyűlnek. Csak az a baj, hogy a filmszínház környéke sáros, elhanyagolt, az udvaron — ahol a bejárat van — térdig lehet a szemétben járni, a helyiség befogadóképessége nincs arányban az érdeklődők számával és vetítés három naponként van. Az érdeklődés akkora a filmek iránt, hogy minden este megtöltenék a mozihelyiséget. 'Tennivaló akadna bőven a községben. Az iskola udvara* környéke rendezetlen. Ugyanez a helyzet a mozinál és a művelődési otthonnál. Ideje lenne, ha a község vezetői is észre- vennék és segítenének. Jó szervezéssel, közös munkával, egy kit anyagi juttatással minden nehézséget meg lehetne szüntetni. Barátságos művelődési otthon, állandóan üzemelő mozi, tiszta, járható utcák, olvasó, tanuló falusi emberek... Milyen szép ez igy leírva és nem is elérhetetlen. Rajtuk múlik, hogy így legyen. V' ZcL Űj metróvonalak nyílnak meg Moszkvában 32. — írogattam, meg.., az őrnagy elvtársra vártam. Láttam, hogy világosság van a szobájában. Azt hittem ügyeletes, és... ■— És? Mondja csak ki, mit akar! — türelmetlenkedett a parancsnok. — Szerettem volna őrnagy elvtárssal valamit megbeszélni: személyes ügy és... — Nem várhat reggelig, hadnagy elvtárs? Késő van már és én még nem vacsoráztam, de nem is ebédeltem. — Bocsásson meg, őrnagy elvtárs, de olyan régen készülődik már bennem, amit mondani szeretnék. Legalább azt engedje meg, hogy hazakísérhessem. — Jöjjön — adta meg magát Üveges —, két perc múlva a kapuban vagyok. Helyére akasztotta a telefont, s tréfásan megfenyegette a kis fekete készüléket: — Ha mégegyszer megmukkansz ... Csrr! Csrr! Csrr. i. — Tessék! — kiáltotta. Határozottan bosszús volt Erős kovácskezében maid összeroppant a hallgató. Ügy szorította, mintha a telefonáló nyakát kapta vólna el, hogy belefojtsa a szuszt de amikor a felesége hangját meghallotta, engedett a szorítása, arca megszelídült. — Várjalak még a vacsorával? Az asszony hangjában jogos szemrehányást érzett. .Neki is pa_ naszkodó volt a válasza. — Hát lehet innen elszabadulni? Most ez. most az. Az idő meg úgy elrohan. Észre sem vettem, hogy már tizenegy óra van. Megyek, nemsokára otthon vagyok. Hűvösek voltak még az esték. Magára kapta a felöltőt és elsietett. A kapuban várta a fiatal hadnagy. — No, mi az. amivel egy elhárító tiszt nem várhat reggelig, szőke hadnagyom? — kérdezte tőle és barátságosan a vállára csapott. — Ez csak két dolog lehet. Sürgős szolgálati ügy, vagy pedig szerelem! Mivel az előbbinél azonnal jelenteni kell, s ön személyes ügyre hivatkozott. ezért az utóbbira gondolok. A hadnagy elpirult. De hát ezt a sötétben nem látta és tovább faggatta a parancsnok. — Ki vele, hallgatom. Rokonszenvet érzett a tehetséges, szorgalmas hadnagy iránt, aki újságírónak készült de a tényleges katonai évek letöltése után más pályát választott: az állambiztonsági szervhez kérte felvételét. Üveges annak idején személyesen intézte ügyét, sokat beszélgetett vele. értékelte, és mint költőt is tehetségesnek tar. tóttá. Kerékgyártó hadnagy minden Versét neki olvasta fel először. Egymás mellett mentek, lassan sétálgatva. A kavics ropogott a cipőjük alatt A hadnagy nehezen kezdett hozzá. Üveges türelmetlenül sürgette: — Az előbb felröppent előttünk egy kis madárka. Az riasztotta el a bátorságát? Nevettek. Ez feloldotta a gondolataival küzdő fiút *— őrnagy elvtárs. önt úgy szeretem, mint az apámat. Hiszen korban is egy idős lehet vele... — Kürölbelül — mondta halkan, hirtelen elkomorodva az őrnagy, s nagy keserűség nyilait a szívébe. Le kellett ülnie a közeli padra,' hogy el ne szédüljön. A sok munka és az idő lassan-1 assan gyógyítani kezdte már, de Kerékgyártó hadnagy szavai most újra feltépték a soha el nem múló sebeket. Ott halt meg a fia a pártház védelménél. arcra borulva az ellenforradalmárok gyilkos golyójáétól. Meddig kereste kutatta, hangtalanul zokogva sírról-sírra. Meddig titkolta szívbeteg felesége előtt a szörnyű sejtést, s vigasztalta belső reménytelenséggel, hogy majd hazaiön, hírt ad magáról egyszer... Egyszer. De ő már tudta, hogy soha! Azért mégis ment. Napokat, heteket töltött Pesten, csak még egyszer megláthassa, kibontássá a tömegsírból, kikaparja, ha kell, a tíz körmével is és megsimogathassa, megszoríthassa egyetlen fia halottfehér kezét, megcsókolhassa a zubbonyát, ott a szíve fölött, ahol kibuggyant a hős fiú piros vére. Nem találta. Egyszer egy külföldi képes magazint lapozgatott. S egy kép. délnyugati új kerületét köti Ösa- sze a város központi ával. Itt az utóbbi években több százezer lakosú városrész keletkezett A több műit 9 Idlomótsp hosszú útvonalon öt államé* lesz. nél megállt ő lenne az? Tárt karokkal fiatal katona borul arcra. Zuhanás közben fényképezték, még nem esett le » földre, s a háta mögött ott vigyorognak a külföldre disszidált gyilkosok. Elfutották a szemét a könnyek, az asztalra borult zokogva csókolta a képet halott fia képét Nem szégyellt® a könnyeket; sírt körülötte az irodában mindenki..s Ez futott most át rajta. — Igen! — mond- ta most is elfúlva, s erőt vett magán. — Egy idősek lehetünk, hiszen maga is olyan idős. mint László lenne... Kerékgyártó kis idő múlva megszólalt: — Őrnagy elvtársi A tanácsát kérem. Mondom, úgy beszélek most önnel, mint az apámmal. Hiszen ismeri az édesapámat a családomat: orvostanhallgató bátyámat a húgomat is és ... ismerte az édesanyámat Szeretem az apámat, de ebben a kérdésben mégis önre számítok a legjobban. Még ha édesanyám élne szegény. i. — Mondd csak... — Szeretek egy lányt, őrnagy elvtárs! — Komolyan? — Komolyan! — Hozzád illő? — Azt hiszem. De hiszen éppen ezért, .j — Vedd el és éljetek boldogan! — De őrnagy elvtárs! Hiszen... jaj. ez olyan nehéz!..; Hogy is mondjam? — Mondd! w Ez a lány disszidál! — Miért? (Folytatjuk) A szovjet fővárosban az idén és a jövő év elején öt új metróútvonalon indul meg a forgalom. Az új útvonalak hossza együttvéve meghaladja a 35 kilométert Először azt a vonalat helyezik üzembe, amely Moszkva
