Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-25 / 47. szám

I «Mal IMS. február SS. Négyszemközt Raevius ezredessel... Beszélgetés Révay József íróval A regény mindig tükör. Ha belenézünk, megpillantjuk az alkotót, megismerjük vágvait. gondolatait, egyéniségét... Rae- vius ezredes nemcsak az ókori Rómát mutatta be olvasóinak — Ónmagát tárja fel előttünk: a kiváló tudóst, a r.agvművélt- Fégű embert, a dúsgazdag fantá­ziájú írót Ez talán a titka Révay József népszerűségének. Csodálatos tá­jakra, az ókor Tr.cw’erű vili gába vezeti olvasóit, de ez a vi­lág korszerűségében hiteles mondanivalóra, ‘artalma a ma emberhez is szól. — Igen, — s7örerie le felte- vésiin.Vct Révay József -— az ókor ti rsg r< alma. az akkori em­berek életformára, érzései iz­galmas kéndóirikérit álltak előt­tem, amit fokról fokra sikorüü me» feű epem. Kl einte kizárólag tudományos alapon foglalkozta­tott. IBI9-ben a Közok+atásfievi Nénbizt osság a középidőiéi ügyosztály vezetésével bízott meg, ezért a Horthy rendszer­ben megfosztottak tanári állá somtól. Nem adtam fel a re­ményt Keres+em a mód iát, ho­gyan lehet élni. továbbtervezn’ és alkotni ... lassan lénésen- ként ment, de sikerült. Így fe­deztem fél az írás nyújtotta kor­látlan lekefdséeeket. e- Milyen élmények, elgondo­lások Járultak hozzá az ókori történelem életrehlvásáhozt — Az ókor nagy tudósainak munkái, római tartózkodásom tapasztalatai, emlékei pontos adatokkal gazdagították jsme- neteimet. A sok szép emlék, nagyszerű élmény beragyogta megszínesítette, élettel fölötte meg ezt a halott világot. Adni szerettem volna másoknak Is a bennem kavargó érzésekből, gondolatokból Jó magam eb­ben a világban éltem, bolyong­tam. Elhatároztam tehát, hogy hidat verek, kapcsolatot terem­tek a ma és a régmúlt embere között. Olyan formában, hogy az hasznos, tanulságos, és ér­dekes legven. m Szeretnénk haTUml valamit • terv drót, — Két regény megírását tűz­tem magam élé. Egyik — A kis táncosnő — az ifjúság számára készül, és az ókori borostyán- kereskedelmet ábrázolja. A Föl­di fény témája Juliánus császár élete, halálának körülményei. •- Mihez fűződik életének leg' szebb, legkedvesebb emléket — Életem egyetlen célja az ókor igazi értékeinek, tartalmá­nak feltárása, ismertetése. Egyé­ni életem, örömeim összefügg­nek alkotásaim sorsával. Leg­nagyobb boldogságot az Ég? jel megjelenésekor éreztem. Nem is csoda. Tizenegy évi munkám eredméóve volt... — Beszéljünk egy Idegit a kor­társakról. Mit tart róluk,, külö­nösen azokról, akik szintén az ókorból választják témáikat? — Nagyszerű íróink vannak, főleg a fiatalok között Olyanok mint Galabárdi Zoltán, Galam­bos Lakig és sorolhatnám még a tehetséges fiatal prózaírókat. Előttük a jövő, csak érniük kell még... Két író művét ismerem, akik szintén az ókor „kincseiből” me­rítettek' Kovái Lőrinc és He­gedűs Géza. Kovái Három tri- Hunusa mint írói alkotás szép. de távol van az ókori hiteles­ségtől, igazságtól. Hegedűs Gé­za Előíáték a hőskölteményhez — című munkáia szintén a va­lóságot hamisítja meg, amikor egy mondvacsinált ötlet közép- nontjába állítja a fiatal Ver-gi- bust. Valóban nem elég csak a rég­múlt idők varázsának, híres császárok, hadvezérek legendás alakiának szeret ete. Fontos tör­ténelmi, éle+rairi ismeretekre van szükség ahhoz, hogy olyan valóságos közelségbe kerüljenek az olvasóval, mint Révay József regényeinek hősed. A kecskemétiek híis7Íkéfc le­hetnek arra, hogy itt született, innét indult és vissza is tér időnként megpihenni, emlékez­ni Révay Józsiéi. A Raevius ezredes utazása, Tűzfolyam. az Aranygyűrű, a Párduc, az Égi jel fróia már 81 éves. És még mindig frissen él benne az ífiúkori elhatározás: — élni, továbbtervezni és alkot­nál Vadas Zsuzsa Szlnkron’zált Játékfilmek a televízióban A televízió közönsége március­ban több jelentős külföldi és ma­gyar filmet lát majd a képer­nyőn. Előadják az Adna és társ­nőt című olasz filmet. Korda Sándor Rembrandt élete című filmjét, Chopin ifjúsága című lengyel produkciót. A magyar filmek közül a Két félidő a po­kolban, a Nem ér a nevem ke­rül a nézők elé és vásárt.ap dél­előtt reprízaöásban mutatja be a televízió a Ludas Matyit. A távolabbi hetek filmprog­ramja is gazdagnak ígérkezik. Vetítik majd a Békét az érke­zőnek című nagysikerű új szov­jet filmalkotást, az amerikai vál­tozatban elkészített Robid Hood című nagy játékfilmet, az Isko- latár.sak voltunk című nyugat­német, s a Trió című angol fii met. Az olasz filmek közül be­mutatják: Kár, hogy csapodár„ Sophia Lorennel és De Sicával A fehér sejk, a Séta, valimint az öt szegény egy autóban című filmeket. A televízió műsorra tűri az üj barázdát szánt az eke című Solohov regényéből készült há­romrészes filmet. A legújabb magyar filmek közül szerepei a tv műsorén a Májusi fagy, a Felmegyek a miniszterhez és a Megszállottak. Az amerikai produkciókból be­mutatják Reinhardt híres, régi filmjét, a Szentivánéji álmot Mickey Rooney-val és Doktor Ehrlich kísérletei című filmet a Sál varsa« feltalálásáról. A tefaivírió a külföldi filmek nagy részét, ez évben mintegy negyvenet, szinkronizálva mu­tatja be. Eltűnnek a fehér foltok... A megye! tanács művelő­dési osztályán született meg először az a gondolat: — el kellene tüntetni a megye színházi „fehér foltjait”. Ott is kellene színházi előadáso­kat tartani, ahol eddig tény­leg még a madár sem járt Január 21-én tartották az első előadást, amikor He- tényegyházán bemutatták a Sevillai borbólvt. Ezután sor­ra következtek azok a kis falvak, települések, ahol ed­dig még sbha nem szerepel­tek hivatásos művészek. La- dánvh'-ne, Béesa. Páhi. Hel­véciái Állami Gazdaság, Csen­gőd. Fülönszállás. Fülönháza. Farta. Avasegvháza. Pirié, Nvárlőrinc. Jászszentlászló, Kiskunmaisa és Knnbaracs. A tapasztalat azt bizonvít- ja, hogv lelkesedésből, ün­neplésből nem volt hiány. Megható szeretettel, szíves ven déri áfással vették körül a színház művészeit, alig akarták elengedni őket. A határtalan érdeklődésre vall. how a hétszáz lakosú ta- nvaközuont — Fülöphára — művelődési otthona zsúfolá­sig megtelt, több mint há­romszázan gvűltek össze. Akadt kivétel is. Hartán például alig voltak többen száznál, máris a szereplő- gárda név véleked’k — érde­mes volt megtartani ezeket az előadásokat. — Két köz­séget — Heténvegvháza. Fü- lönház* _ rendé. íálh»1mek tartottak meg. A többi helve­ken — ahol megismerték, megszerették művészetüket. — pedig Ismét váriák őket. Ahogy azt búesúzáskor köz­vetlen szavakkal már el­mondták: — Látogassanak Ide más­kor Is. szerezzenek nekünk mée sok ilyen szép, értéken estét ▼. Za. Szűrő az ablakon — allergiások védelmére A chicagói Wesley Memorial Hospital orvosai olyan szűrőbe­rendezés kidolgozásán fáradoz­nak. amely az ablakra felsze­relve megakadályozza az aller­giás megbetegedéseket okozó pollenek behatolását IcAsszöny. a Jziixarainylud&tt zik, mert minden második sárnap az orvosi műszerekkel „felfegyverzetf' őrhelyén ma­rad. Eleinte szorongott; magyarul sem tud tökéletesen, meg aztán nem a sebésznek való orvosi teendőket kell elvégeznie. A fel­adat nagysága, meg nagyszerű­sége, a szovjet embert jellemző áldozatvállalás készsége azon­ban nanok alatt eloszlatta ag­godalmát IV©, n»<’g’ a vlszonzott szere­tet, amellyel közvetlen munka­társai, t betegei, de a község egészségesei is körülveszik. Azt mondja a takarító asszonyról, hogy „nagyon rendes nő", Um- berger Jenönét, a délután négy órától segítő asszisztensét pedig úgy emlegeti, hogy nem is tud­ja, mit csinálna nélküle. — Se­gít nekem írni — mondja, meri az a legnehezebb. írni a recep­tet, a beutalást az OTl-ba (be­tegeitől hallván így mondja <S is az SZTK-t.). — Gyógyszerész is vagyok —* büszkélkedik bájos mosollyál; hetenként 500 forint értéké gyógyszert kap ugyant» elszá­molásra, mert a faluban gyógy­szertár sincs. — Nehéz munkai mindig kell tizenöt százalék szá­molni. De rendes van patikán Orgoványnn, aki a gyógyszert küldi. Megírja, ha hiányzik pe­csét Latinul íria meg. úgy kőny- nyebhen értem. — Szahad idejét mivel HŐSIT Elmondja, hogy orosz, meg magyarnyelvű könyveket olvas, * mindig átböngészi a Népsza­badságot — Este? Van lemezjátszóm, Szeretem a könnyűzenét, de gs operát is. — Miért nem vesz egy táske­rádiót? — Nincs még annyi pénzem hogy tudok vermi, — és moso­lyog, talán azon is, hogy méa orvosoknál az autó sem gond ... Hazafelé utamon átgondolom mindazt, amit mondott. Ivanova —Moszkva—JakabszáUás. _ M es zembe jut, hogy Ivanovo a munkásmozgalom egyik bölcső­je. Ott van egt/ik pillére aratok a hídnak, amely szivárványként íveli át a történelmet, életűtifc folyóját. Éa even « hídon érkezem 3aka bszáUásra ez • bogárszemé kis asszonyka, hogy ránk szórja szivének virágait, miközben -» talán nem is gondolja — példáé mutat nekünk, hogy miképpen keU e hídon jámL Varján Mrém ÓNODVÁR! Ml KI ŐS h eficomarodott area kipirult, határozott választ adott a bírt kérdésére. “* A legjobb barátnőm yoiti — S mivel foglalkozott? <e- Hírszerző volt.. A szemöveges férfi elsápadt A lányhoz fordult s nem tür­tőztetve magát, oda kiáltotta: — Te ezt nekem nem mond­tad! . i. — Figyelmeztetem a vádlot­tat! — szólt rá erélvesen a bíró. majd ismét Rosehoz for­dult: — Volt?... — Igen — felelte libegve Ro­se —, csak volt... *— Mi történt vetet — Megölték! Horváth meatántorodott. Má- asányl súllyal hullottak rá a szavak, bénítóan szögezték a földhöz. Arcát a tenyerébe te­mette és keserves» felzokogott. Zsuzsa elhagyta a tárgyaló- termet Kisodródott az utcára ée elindult céltalanul, maga sem tudta merre A többnapos tárgyalás teljesen feldúlta amúgy Is felzaklatott idegeit. Egész testét megbénító zsibba­dással töltötte el mindaz, ami a kihallgatások és a szembesítések során kibontakozott. Megbor­zongott. Ismét magán érezte az >tvos csodálkozó tekintetét. Ret­tenetes volt ez a találkozás! Hangtalanul mozgott a ezáia. csak a fejével intett igent a bíró kérdésére: — Megoperálta önt? — Igen ... megoperált Csoda, hogy él nem szédült hogy egyáltalán beszélni tudott! Ott állt megmentóje előtt, a szíve tele volt érzésekkel. A hála, a gyűlölet és a félelem érzésével. Nézte a megtört em­bert borzongva állta a kémnő gyűlölete*, vad pillantását éa beszélt beszélt Nem mert hátra tekinteni Kerékgyártó hadnagy és Üve- ges őrnagy Olt a terem végé­ben ... Lassan, tagolva beszéli elmondott mindent ahogy érez­te és ahogy történt Müven lé lett volna, ha most János esy biztató pillantást küld feléje, ha most mes-fogja és megsímo- gatja a kezét... Izzadva szakadozva rakta !é nehéz terhét Amikor elbocsátották, azt sem tudta, hogyan rohanjon Id az épületből. Már az utcán járt végi sétált az árnyas fasor alatt és egyszerre... ott volt a Du- na-parton. a budai oldalon. Le­ült egy kőre és nézte a vizet Homloka még mindig forró volt fele rúeott, agvában vitvstán- cot lártak a gondolatok. Elne­hezedett a melle, a szívében tompa fáid a Imát érzett, mintha prés nyomná egyenletesen ösz- sze. (Vége következik.) a félelem nem engedte, hogy ellenszegüljön. Elza tragédiája állandóan ott lebegett előtte. S b, lebukik? Gondolt erre is. Valahogyan megérezte. Mit tegyen hát? Megadással tűrte sorsát és el­határozta, bogy foggal-köröm­mel ... asszon yi fi fikával amíg lehet. Eszes lesz. nem úgy. mint Elza. Inkább tíz férfivel legyen kapcsolat*, mint egybe halálo­san beleszeressen. Hiszen a sze­relem nem tart örökké és a ki­ábrándulás fájdalmas. A per harmadik vádlottjának ügyét már az első napon el­különítették a tárgyalástól • A bíró fellapozta a hatalmas tratcsomót. Valamit feljegyzett és Ismét a lányhoz intézte a következő kérdést — ön a rendőrségi kihallga­tás során többször Is említette Elza GeissJer nevét. Ki volt az a lány és milyen viszony fűzte hozzá? Az orvos felkapta a fejét. Rosera nézett Az arcán kíván­csiság és rémület ült. Tekin­tete riadtan csapongott Rose 51. •“ Mondja — a bíró sz«iva keményen hangzott —. boldogí­totta volna az a pénz. amelyhez ártatlan emberek vére tapad? örült volna az egyéni siker­nek. amelyet egv békés életkö­zösség alkotó munkáiénak rom­jain épít fel? Adott volna es boldogságot é* nyugalmat? Lehorgasztotta a fejét Az igazságos, kemény szavak szí­ven sújtották. A mellette álló lányon is meglátszott hogy az utóbbi na­pokban keveset aludt Szemei vérbefutottak, ernyedten, fátyo­los hangon válaszolt a bíró kér­déseire. — Hány éves? — Huszonhárom. — ÉS.-, soha nem gondolt arra. hogy tisztességesen él­jen? Elpirult Szeretett volna el­enségesen visszavágni de nem «üt hozzá ereje. Hiszen a bíró­lak igaz« volt és csak női >üszkesége tiltakozott ellene. Hiszen mennyit gondolt erre, cülönösen az emlékezetes eset Ste. amikor Elza felkereste. Da < Asszonyok, férfiak ülnek (a jakabszállási orvosi várószo- { bábán. Betegek. A tél ..megaján- ) dékozta” őket egy kis influenzá­Í val, vagy „kihozta” belőlük a régi babokat. Várják, hogy kinyiliék a ren­delő ajtaja és soriában beme­hessenek megvizsgáltatni, gyógy­kezeltetni magukat. Szemükben nemcsak a várakozás, — néme­lyikükében a láz, — hanem a bírálom tüze is világok > Ez utóbbinak okára máris j fény derül, mert az ajtó küszö- \ bén fehér köpenyében fiat-il, \ bájos asszony jelenik mag. A ^ doktornő. Bogárszemének nyílt ) tekintetéből feloldódik a mara- s dék szorongás is. ami markában í tar{ egv-két beteget. I — Kérem a következőt — (mondja idege-nes kiejtéssel, s > máris vállon öleli a soron kö- s vetkezőt. Bekíséri a rendelőbe, < — a tovább várakozók pedig egj/rnásra mosolyognak, feledve, hogy miért jöttek ide... Asszony és orros, itt ebben a kicsi faluban? Téma a javából. De kiderül, hogy annál is több, mert aki ott benn vizsgálgitia ] JakabszáUás betegeit, nem ma­gyar. hanem szovjet asszony. Hogy került ide? Élele szivet dobogtató Icöny- nyet buggyantató regény. Moszk­vától háromszáz kilométerre, Tvanovóban született, t mint ! félárva (édesapja a Nagy Hon- ; védő Háborúban esett el) hazá­ja fővárosában tanult. Ludmil­la Suma kova -ként iratkozott az egyetemre, de mint Zu bor Lfl- >)0sné végezte azt éL Vegyész- s mérnök férje ugyanit ösztön- ! díjasként került a Szovjetunió- ( ba. Életre szóló diákszerclem, \ majd 1955-ben diákházasság, négy év múlva mindkettőjüknek diploma. — ezek egyetemi éveik \ közös állomásai. S dr. Zubor Ludmilla eljött a férjével hoz­zánk. a megvalósult szocializ­mus országából a szocializmust építő kicsi hazánkba Pesten — mint egyetlen női sebész — az Orvostovábbképző Intézetbe ke­rült. Az intézet másfél éve patro­nálja az orvos nélküli Jakab- szállást, s három-három hóna­ponként elküldi egy-egy mun­katársát a betegek gyógyítására. Ludmilla önként vállalta s megbízatást, mert férfiak nem nagyon tolakodtak?. — Nem bánta meg? — Szó sincs róla Pedig éppen erre s télre bér­letet is váltott az Operába, j s férjéhez csak kéthetenként utó-

Next

/
Oldalképek
Tartalom